A sorozat napjainkban játszódó amerikai drámasorozat, de valójában jóval több ennél. A szériát Alan Ball jegyzi, aki a True Blood sorozatot is kitalálta/kitalálja, ebből gondolhatjuk, hogy nem egyszerű Barátok közt-ről van szó.

Egy vállalkozásként temetkezési bétét fenntartó család történetét ismerjük meg benne (Fisher &Sons), csöppnyi(?) morbid fekete humorral vegyítve. A családfő Nathaniel Fisher működteti a vállalkozást fiával, David-del. Viszont a Fisher & Sons elnevezés valójában nem helyes, mert csak egy fiú dolgozik a cégnél, David-nek van egy bátyja Nate, aki Seattle-ban lakik, és van egy húga Claire, aki még tanul, ő még otthon lakik. Nathaniel felesége Ruth, ő a három gyermek édesanyja. A vállalkozás fő profilja, hogy a halott búcsúztatását a házuk földszintjén tartják, a pincében pedig maga a halott ki/elkészítésére alkalmas műtő-szerű helység van.

De vágjunk is bele, mert soha nem érünk a végére, Alan Ball-nál jobb ajánlólevél nem is kell. Nem is beszélve a rengeteg Golden Globe és Emmy-díjról, amit a sorozat az öt évad alatt besöpört.

A főcímről kell azért ejteni pár szót, a zene nagyon ott van (sokáig ez volt a csengőhangom), a képi sorozat pedig bővelkedik a halál utáni jelenetekben, mint például összetört rokontól való kerekes kocsin eltolás, felcímkézett nagylábujj, elhervadó virágcsokor, halott nő arcának sminkelése, temető, a hollók. És a sírkövek, rajta Alan Ball nevével.

A főcím befejezése után egyből egy halottas kocsi reklámba csöppenünk bele, utána rögtön meg is látjuk magát az autót használatban, ahogy egy feldíszített utcán vonul végig. Később kiderül, hogy akkor van éppen Hálaadás, amit ugye a gúgli is tud, hogy november negyedik csütörtökén kezdődik, és ez egyben a Karácsonyi ünnepség sorozat kezdetét jelenti Amerikában. Ennek ellenére sehol egy hókupac, befagyott szélvédők, mondjuk ha jól emlékszem idén nálunk sem volt még novemberben… Nem kell ahhoz Los Angelesben lakni, hogy ne legyen tél. Az autóban ülő cigarettázó fószer pedig Nathaniel Fisher, aki éppen megy a fiáért a repülőtérre, Nate-ért, aki ugye Seattle-ben lakik, és az ünnepekre jön haza. Telefonhívás, a felesége az (Ruth Fisher), aki kéri, hogy ugorjon be egy dologért a boltba. /Itt jegyezném meg, hogy tapasztalatból mondom, sose hívjunk fel egy pasit, hogy hozzon bármit is a boltból, mert 1. biztosan nem azt hozza 2. ha eltalálja mit szerettünk volna, biztos nem azt a fajtát, amit MINDIG IS HASZNÁLTUNK 3. ha azt hozza, amit szerettünk volna, akkor kiderül, hogy lejárt a szavideje 4. ha mégis minden passzol, akkor mi jövünk rá, hogy nem is az kellett volna./

Szóval, kiderül, hogy Nathaniel bagózik a kocsiban, mire Ruth kiakad, hogy az egy új halottas kocsit nehogy összebagózza, tiszteljék meg a halottakat, no. (Nálunk otthon, amikor meglett a család második autója, kábé 3 hétig nem lehetett kiállni vele a garázsból, mert pont Medárd napjai voltak, és mi mind tudjuk jól mit művel egy új autóval az eső. Savként marja le róla a metálfényt, jelentősen csökken a köbcenti, a fogyasztás az egekben, és ha véletlenül mégis napfény érné, akkor vége, kész, pász, elhamvad, volt nincs autó.) Na de Nathaniel az asszonyi ráhatás eredményeként eldobja a cigit a nyitott kocsiablakon, aztán amikor leteszik a telefont, újra cigarettáért nyúl a kis mohó és mi látjuk, hogy jön a helyi járatú 86os busz balról, hát ő nem. De a buszos sem, így neki megy erőből, tolja maga előtt az összetört kocsit, miközben az operatőr a negyedikről filmezi a jelenetet, látjuk, hogy mindenki odarohan a busz elejéhez, a számokat is látjuk a busz tetején, ami a helikoptereknek van direkt rajzolva. Áj dont nó váj.

 Következő snitt, Ruth elvágja a kezét a konyhában pont a balesetkor, ott ül másik fia is David (itt jegyzem meg, hogy ő a Dexter főszereplője, maga a Dexter, amikor láttam először azt a sorozatot rendesen percek teltek le, mire felfogtam, hogy ő tényleg ő. A srác nagyon komolyan tolja mind a két szerepet, de ezt csak úgy írtam). Na tehát a konyhában vagyunk, ahol Ruth éppen azt vezeti le, hogy kapuzárási pániknak tudja be az új halottas autó megvételét, inkább ez, mint a megcsalás, mire David ing-élre vasalt nadrág-nyakkendő szettben biztosítja édesanyját arról, hogy bármiben segít, csak szóljon, de most mennie kell, este ravatalozás lesz, fel kell készülni.

A repülő leszáll, Nate kijön a terminálból, vele van egy nő, akivel láthatóan a gépen ismerkedett meg. Keresi apját, aki ugye útban van érte, nem látja, mire a csaj (nevezzük Brendának) laza flört után felajánlja, töltsék el az időt addig kettesben, amíg apu keresi a parkolóhelyet odakint.

Snitt, vissza a családi házhoz, ahol éppen ravatalozás folyik, egy öreg hölgy fekszik a koporsóban, David és a halott nő férje csodálják az igen élethűre sikeredett asszony arcát, azt hinnénk, hogy szerető özvegyet hagyott maga után, de aztán jön a mondat az öregúr szájából: „Ha van igazság a túlvilágon, akkor most szart gereblyézik a pokolban.” Hát hmmm. David arcán látszik, hogy erre azért ő sem számított, mire nagy szerencséjére megszólal a mobil (nem is értem miért nem rezgőn van ilyenkor…), amin a harmadik testvér, Claire jelentkezik be. Éppen úton van hazafelé, csak azért telefonál, hogy mi lesz a családi este programja, mert „egy-két dolgot” még el kell intéznie vacsi előtt, ha belefér. Aztán meglátjuk mivel száguld, egy vidám zöldre festett halottas kocsival tolja, én is akarok egyet. Bár nem tudom, hogy parkolnék vele, az a kocsi van vagy négy méter, de megoldanám. Az biztos.

Snitt, Nate és Brenda nagyban kefélnek a reptéri szertárban, időt eltölteni kettesben így is lehet, semmi extra nem történik ezen felül, lapozzunk. Egy pulykát/disznót/csirkét vesz ki Ruth a sütőből, mire csörög a telefon, és megtudja, hogy a férje meghalt. Idegbajt kap, lelöki a kaját a tűzhelyről, úgy, hogy még az őt felvevő kamerát is összekoszolja, aztán minden leborít a konyhapultról, amit két méteres körzetben talál, és persze üvölt, kiabál. Ez normális is lenne ugye, de a földszinten éppen a búcsúztatás folyik, David felmegy az emeletre megnézni mi ez a zaj, mire anya összetörve elmondja, mi történt az apjával, pontosabban mi történt az új kocsival, mert ugye az előbb lett említve, aztán a sült is oda lett. David fején nem látszik mit sajnál jobban. És nem is derül ki, ugyanis snitt, a takarító szertárban vagyunk Nate-el, és Brendával, éppen végeztek, utójáték, beszélgetés, melyben biztosítják egymást, hogy életükben először csináltak ilyet, ha tovább dumálnak, az is kiderülne, hogy szüzek. Még mindig. Csörög a mobil, Nate azt hiszi az apja, de nem. David az, melyben értesíti, hogy apu halott, taxival kell hazamennie. Snitt. Claire-t látjuk „egy-két dolog” elvégzése közben, egy kolesz szobában van, nyolcad magával, és éppen kristályt szívnak egy olyan kémcsőből, aminek öblös az alja, amit öngyújtóval melegítenek.

Na de nem értek hozzá, én a droggal csak az újságban találkozok, meg koleszos se voltam, nekem a Kristály, az a cukor. Éppen letol egy slukkot a mi Claire-ünk, egyem a szívét, amikor is érvényesül Murphy törvénye: Ha jól érezted magad, ne aggódj. El fog múlni. Telefon, apu meghalt, dolgod van, anyut vinni azonosításra. Totál kikészül, én is kikészülnék drog nélkül is, a többiek leszarják Claire bánatát, ebből gondolom, hogy nem együtt tolták anno a csattogós lepkét. Nate-et Brenda viszi el, a hullaházba, hogy anyuhoz és Claire-hez csatlakozzon. A kocsiban történő beszélgetés közben kiderül, hogy nem kell temetkezési vállalkozást vezetni az alagsorban, anélkül is lehet defektes a család, Brenda apu anyu pszichológus, öcsi mániákus depressziós. Nate bevallja, hogy elment otthonról, amikor már az eszét tudta, ez a temetkezési biznisz nem az ő világa, meg apuért sem volt úgy oda. Ha már őszinteség, kiderül, hogy nem először csinálják az idegenekkel való szeretkezést. Mindketten meglepődnek a másikon. Én nem lepődök meg egyiken sem. Már csak a bizalom hiányzik, az őszinteség megvan, ebből házasság lesz. Snitt. David a ravatalon tartja a frontot, ezért kellett Claire-t felhívni, hogy vigye el anyut, szegény totál ki van készülve, de menjünk is tovább. Ruth és Claire kocsijában ülünk, Ruth próbál viccelődni lányával, igyekszik anya-lánya bajtárs kapcsolatot kialakítani (Claire, Te élsz nemi életet? Narkózol?), de hiába. Ha az én anyám tenne fel ilyen kérdéseket, főleg az utóbbit, tágra nyílna a szemem. De mondjuk ez Magyarország. No de, Claire vadul be van tépve, hót ideges, tátott szájjal rágózik, ha egy méteres közelembe lenne olyat kapna jobbal ezért, hogy a fal adná a másikat. Ismét David-del vagyunk, egy harmincas láthatóan szingli csaj próbál vele kikezdeni, de David leordítja a haját, a kiborulás oka pedig nem más, minthogy látja magát ott rohadni a családi vállalkozásban, pedig ő jogot akar tanulni.

Közben pedig Nate és Brenda megérkezik a kórházba/hullaházba, ahol többek között megtudjuk, hogy Brendát tényleg Brendának hívják (hogyhogynem), hogy anyu nem fogja csekkolni aput, Nate-nek kell, hogy Brenda anyu kérdésére úgy felel, hogy Nate-et főzés órán ismerte meg és hogy Nate totál leszarja Claire betépett mivoltát. Aztán már ott is vagyunk halott apu mellett, legidősebb borostás gyermek szembesül apu hullájával, látomása támad, úgy látja, apu áll előtte az orvos helyén, és hozzá beszél, közli vele, sorsod megpecsételve kisfiam, temetkezési vállalkozó leszel, hiába léptél le otthonról, hehe. Látomás el, Nate ki a folyosóra, mire anyu ráparázik arra, hogy mi van akkor, ha férjét nem tudja nyitott koporsóban eltemetni, annyira oda lett az arca. Brenda csak néz, én is. Búcsú Brendától, ülünk a kocsiban, Nate, Ruth, Claire. Claire vezet, nem is értem, Nate se bírja sokáig, helyet cserélnek, kocsi mögött Nate oktatást kap Claire-től, hülye majom te itt hagytál minket, elmentél, ne legyél az apám. Köcsög. Na de megérkeztünk a Fisher hassziendára, ott várja őket David, aki teljesen kibukik, hogy apu testét nem hozták, jaj ne már, minden eltelt perccel nehezebb a testet plasztikázni, kémia meg fizika meg biológia, apám komolyan úgy adjátok elő, mintha nem egy temetkezési vállalat tetején laknátok. Ezen jelenetnél szembesülünk azzal, hogy nemcsak Claire van kiakadva Nate lelépésén, David-ben is akadnak tüskék, aki most kénytelen maga elmenni az apjáért.

Újabb reklám, Örök ragyogás balzsamozó olaj nélkül nem balzsamozás a balzsamozás. Morbid, de a pasi, akivel reklámozzák, wow. Következő snittben Nate emlékében vagyunk, gyerekként, lemegy a pincébe, ahol apu dolgozik, apu elég viccesen kezeli a szitut, kábé mint úgy, mint ahogy Vinnie Jones rakja a megkezdett szendvicset egy hullára, akit éppen boncolt. Itt hívnám fel a figyelmet, a kis David-re, aki egy mezítelen Ken babával játszik. Később eme momentum fontos lesz. Aztán véget ér az emlék, és találkozunk egy újabb fontos szereplővel, akit Federico-nak hívnak, a vállalkozásban dolgozik, mint balzsamozó, plasztikázó, egy gyermek édesapja, de már útban van a második, két perces jelenet, többet megtudtunk róla, mint az összes többi szereplőről eddig. És humora is van. De egy fontos szál lép közbe, nevezetésen David, műtős cuccban, és éppen Nate-nek esne, de csörög a telefonja, és egy fiatalember hívja, aki éppen ajándékot csomagol, közben olyan dumát enged, hogy arra gondolunk rossz számot hívott, de nem. David meleg. Nem kicsit. Nagyon. Keith rendőr. Meleg. Fekete. Meleg. Kopasz. Meleg. És ha ez még nem lenne elég, még bajszos is. Simán szerepelhetne Mr. Júniusként a tűzoltó-naptárban, bár nem lehetett könnyű se a gyermekkor, se a kamaszkor, se a fiatal felnőtt lét ezekkel a tulajdonságokkal.

Aztán Nate és Claire boltba mennek, csakhogy ne legyenek otthon, némi vita után egymás karjaiban, testvéri szeretet miegymás. Előtte Brenda hívta Nate-et, érdeklődik mizu van otthon, kár volt, Nate viccesen beszól, Brenda visszavág, lecsapja a telefont. Bumm. Újabb reklám, sebfeltöltő krém, amit aztán látunk használatban is, ahogy David plasztikázza apját. Most David-nek lesz látomása, szellemként most neki jelenik meg apja, aki szerint fia semmire sem jó, arra meg pláne nem, hogy ő tegye széppé az arcát. Az idősebb báty, Nate rémálomból ébred másnap, elmegy futni egy temető(!)ben, aztán látja a buszt, amilyennel apja karambolozott, lelép elé, ami elüti és meghal. De aztán kiderül, hogy csak képzelte, még jó, már az elején oda lenne a főszereplő, akkor mi lenne velünk. Elkezdődik apu halotti tora, David, Nate és Claire a földszinten totál kikészülve (Nate 35 éves és négy gyökérkezelése volt, mert nem mos fogat TANÍTÁS), anyu az emeleten, belemerül apu mandzsetta gombjába és lám, neki is megjelenik apu szelleme, ki közli vele MINDENT TUDOK.

Földszint, David áll a koporsónál, megjelenik Keith, David nem örül, nagyon nem, egyrészt egyenruhában van, mit feltűnősködik itt, másrészt nem tudja senki, hogy ők egy pár, vagyis David titkolja nemi hovatartozását, hoppá. Ahogy beszélgetnek anyu megjelenik, kérdésére miért van egy zsaru a ravatalon azt a választ kapja, hogy együtt teniszeznek David-del. Azért van ott. (Hogy ütővel játszanak, meg labdákkal, az biztos, hogy dehogy az épp a tenisz? A biliárd sokkal jobb lett volna.) Na de anyu megnézni aput, kikészül, David bevezeti a nyugiszobába, ami ott a található közvetlen a koporsó mellett. Ide hozzák azokat, akik nem bírják cérnával a cécót. Eközben Nate mesél Claire-nek egy olasz temetésről, amit akkor látott, amikor érettségi után bejárta Európát (azért az amerikaiak tudnak élni, nem elég, hogy kocsival járnak középsuliba, de még Európát járnak be csak úgy. Szórakozásból.) Nem értem miért kell ez ide, de megemlítem. Lehet fontos lesz majd, a harmadik évadban. Akkor majd verem a fejem a falba, hogy nem írtam le. De most már mindegy. Na szóval. Claire-nek feltűnik Keith, hogy szexis, persze, hogy az, ki van dolgozva, egyenruhában van, helló, jó hogy feltűnik neki. Eközben anyu ki van akadva, David azt a fajta zsebkendőt szorongatja, amit én csak „sírós zsepi”-nek hívok, egyet kihúzol, jön vele még egy, és kábé kettő könnycseppet törölsz le vele, aztán már mehet is a kukába. Hol vannak már a hímzett keretes ruhazsepik kérdem én, amit használhattál addig, amíg akartál, amíg nem karcolta a véresre az orrodat. Mint a mekis szalvéta. Ne töröld meg benne a szád, mert összevérzed. Szóval ott tartunk, hogy anyu kiakad, Nate jókor lép be a szobába, nem marad le a vallomásról, miszerint anyu csalta aput, nem mindig, csak néha, nem mindenkivel, csak eggyel (egy fodrásszal, és mi nők tudjuk mit jelent a jó fodrász) és kempingezni ment, miközben otthon azt mondta, hogy a nővérénél van. A két fiú, mint két hülye néz anyukra, közben pedig mi tudjuk, hogy ez a vallomás azért volt, mert az előbb az emelten megjelent apu szelleme, ki közölte MINDENT TUDOK. Ezért volt a kirohanás, be kellett vallani az élőknek is.

Újabb alkalom, hogy a két fiútestvér összevesszen. Nate játsza a pszichológust, igenis adja ki magából, sírjon csak, David pedig finoman utal arra, hogy apjuk még ki se hűlt holtteste két méteres körzeten belül van. Nem egyeznek, David kirohan a nyugiszobából. Odakint Claire szóba elegyedik Keith-szel, ő nem veszi be az „együtt teniszezünk” szöveget, az utolsó pillanatban David elrángatja onnan meleg barátját, szerelmes vita bontakozik ki közöttünk, mozdulatok tömkelege, Claire simán levágja, hogy arról az ágról nem lesz unokaöccs.

Nate vigasztalja anyut, Isten megbocsát, no para, csörög a mobil, de nem tudja felvenni, pedig Brenda hívja. Mi tudjuk, ő nem. Brenda szomorú lesz, mert Nate baszik felvenni telefont (biztos valami nővel hetyeg, akit most ismert meg, kellett neked őszintének lenni), kivesz valami nasit egy akkora hűtőből, amekkorában mások négy gyerekkel laknak a nyóckerben, síró felnőtt férfi tűnik fel a háttérben, akinek olyan kötött pulcsija van, hogy eddig azt hittem Mark Darcy rénszarvasos csodáját nem múlja felül semmi, de tévedtem. Jobban megnézve, szerintem tesómnak is volt ilyen…

Ahogy feltűnik, el is tűnik. Ő volt Brenda öccse. Snitt. Újabb reklám, valami porszóró, köze van a temetéshez, nem vagyok benne biztos, hogy értem mi célt szolgál, de majd kiderül. Gondolom. Temetőben vagyunk, igaziban, Nate itt szokott futni, de most az apja temetésén van az egész család. Pap beszél, végig megyünk az arcokon senki nem sír, Nate még mindig borostás. Egyszercsak előlép egy statiszta, megnyom egy gombot, és a koporsó elindul lefelé. Apám, ez Amerika. Nem hús vér emberek bútorszállító szalaggal engedik le a koporsót nyögve, hanem motoros automata hang nélkül. Ez igen. Ilyet se láttam még. Bár még nem voltam Amerikában temetésen. Még.

A halottas kocsin apu-szellem ül kalapban, egy olyan ingben, amit még portörlésre sem használnék, és az örök divatban, zokni papuccsal. Cigarettázik, és koktél iszik, miközben megy a koporsója lefele. És itt a porszóró. Először azt hittem, hogy a hamvai vannak benne, és azt szórják, de aztán kiderül, hogy nem, csak egyszerű por, ahelyett, hogy rózsát meg lapát földet dobálnának bele a gödörbe, egy hintőpor szóróval ráz egyet mindenki a koporsó felett. Teljesen igazuk van, így nem szúr meg a tüske, nem lesz koszos a kezed, meg nem nyúlsz bele egy gilisztába mondjuk. De Nate nem így gondolja, amikor rákerül a sor, hogy szórjon, inkább keres egy földkupacot, és belemarkol, hogy majd azt rádobja a koporsóra, de David közbe lép, hogy na ne már, de Nate már annyira felhergeli magát a temetés sterilsége és üzletiessége végett, hogy a marék homokot rábassza apu koporsójára és elvonul. Mire anyu is így tesz, mármint földet dobál a koporsóra, totál kibukik, sír, a gyászoló tömeg csak néz. Az imádságot mormolják (gondolom ott is ez a vége), amikor megjelenik Brenda is. Temetés után Federico hazaviszi anyut, David és Nate ismét összeveszik, Nate túl laza, David pedig a fejéhez vágja, hogy lelépett anno, és most már ne akarjon itt semmit se. Ebben a paprikás hangulatban találja meg egy üzletember David-et, hogy felajánlja, amennyiben társulnak, akkor ő maradhatna az igazgatói poszton a temetkezési vállalatban. David majdnem leüti, de nem, mi tudjuk, hogy miért. Azért mert meleg és ők nem verekednek. Claire cigarettázva, egy sírkövön ülve apjával beszélget, semmi lényeges, ez azért kellett, hogy neki is pipa legyen a neve mellett, ha azt kérdezik, hogy mindenkinek megjelent-e apu szelleme rögtön az első részben.

Nate Brenda jelenet következik, megbeszélik, hogy családi hátterük maga a csőd, de Brenda megadja a telefonszámát (ezek szerint, amikor hívta Nate-et kétszer, rejtett számmal hívta. Há, néha magam is meglepődök a logikámon, s éleslátásomon.) A továbbiakban hirtelen Keith lakásában találjuk magunkat, ajtót nyit, David áll odakint, kissé ziháltan (azt várjuk a folyosó végén feltűnnek az őt üldöző veszett kutyák), beront Keith mellett, az erő, a bástya, a mindig-tudja-mit-kell-tenni-David összeomlik, hát ő sincs kőből, neki is kell egy erős váll, amin kisírhatja magát, még szerencse, hogy pont van egy az orra előtt, forró smárban egyesülnek, ez szerelem. Következő kép, családi idill, apu kertet locsol, gyerekek matchbox-szal játszanak, jelenet vége, Nate felébred álmából, indulna futni, de anyába botlik a konyhába, aki megkéri, hogy maradjon még otthon néhány napot. Ismét a temetőben kocog, van benne valami, nem kell mp3-at hallgatni, hogy kiszűrd a város zaját, egy-két öregasszonyt kell csak kerülgetni, nem mint a Szigeten a kutyát a macskát, azokat, akik azt hiszik, hogy a futószőnyeg azért van lerakva, hogy kímélje a bicikli kerekét. Ismét összefut a 86-os busszal, amire látja aput felszállni, és aki boldogan integet neki. Sokkot kap, bámul ki a fejéből és hallgatjuk a számot, nevezetesen Devlins – Waiting címűt. Szép szám. És nagyon szép epizód vég.