Deres

Temetés. Ritkán vidám, inkább szomorkásabb tevékenység világszerte, az őskor óta űzzük, kábé azóta, hogy már nem megettük a szomszéd kislányt, ha elhullott, hanem elástuk. És amikor valamelyik önjelölt orvostudor elkúrta, és a kis Ilonka csak kicsit volt halott, és reggelre kiásta magát, megszületett a zombimítosz is. Ezt mostan azért fejtegethetem, mer' az első hat percben a szomorkás nézés és könnyes szem mellett csak halotti máglyák vannak, meg egy nagyon fura dolog: aki itten harcolt, annak az arcát seb/horzsolás/plezúr tarkítja, mintha kötelező lenne a zombiktól legalább egy pofont kapni. Jon mondja a beszédet, hősök mind, értünk mentek el, sose fizetjük vissza, sad. És tűz.

Kossuth Lajos megérkezik Angliába, menedéket keresvén. Palmerstone macskának nevezi, akit beengedtek az osztrákok a galambok közé, így gyötörvén a monarchiát. Néhány galamb tart is attól, hogy Kossuthtal kelljen beszélgetni, sőt, el is menekült a fészkéből. Utalva ezzel a királynőre, aki továbbra is a Wight - szigeten tartózkodik. Úgy tűnik - folytatja Palmerstone - boldogulunk nélkülük is. 

Zsófi búcsúztatja Törcsit, aki megy fel a nagy Budapestre, mert terápiára van időpontja. A lány nem érti, hogy miért megy most el a barátja, új időpontot kéne kérni – a terápiának a lényege a rendszeresség, ráadásul most van is miről beszélgetni; érzelmileg még nem tudta ugyanis Törcsi feldolgozni, hogy a barátnője nem mondta el Bencét meg az eljegyzést. És ha még tudna Márkról… A kocsiban csatlakozik hozzá Csónakos, ő is megy fel a fővárosba, hogy tisztázza Encsivel a kapcsolatukat, mert neki elege van a nyitottságból. Törcsi merev, zenét nem hallgat, mert az zavarja, beszélgetni viszont lehet, így Csónakos rögtön rázúdítja élete fájdalmát, amire kedvenc pszichológusunknak az a válasza, hogy

Az élet egy aknamező.

Miután az első évadban megtudtuk, mi történt Bobby családjával, most azt ismerhetjük meg, hogyan került kedvenc tűzoltóparancsnokunk az angyalok városába, és mégis hogyan fordulhatott elő az, hogy nem ismerték az életét, ami miatt most felfüggesztették. Az más kérdés, hogy mégis hogyan tudták meg, ha eddig nem, hogy hazudott az áthelyezésnél.

Puhány legény ez a Roger Mackenzie, nem bírja az indiánok kedvességét, hamar földre kerül. Így aztán a vesszőfutás után továbbra is fogoly marad, nem fogadják be a törzsbe a helyiek. Egy gyerek megráncigálja a szakállát, mond is valamit, a többiek röhögnek. Mindeközben Fergus megbeszéli a két VIP rendfenntartóval (v.ö. VIP lallybrochiak), hogy Murtagh börtönben van, s tuti nem fog tisztes tárgyalást kapni, lógni fog, de nem ám úgy, mint az őt alakító Duncan Lacroix Új-Zélandon bungee-jumping közben, hanem talppal lefelé. Szóval mielőtt ez még bekövetkezne, ki kell szabadítani. Iszonyúan zavaró Cesar Domboy manírossága az egész jelenetben,  de átmenetileg legyintsünk rá, eh, Fergus mégiscsak egy bordélyházban nevelkedett francia fiatalember. 

A tanács után, a 29. estén Gavin, Lauren, Aurora és Victoria pacsiznak, szép munka volt!

Julie a dzsungelben magyarázza a bizonyítványt Ricknek, hogy Wardogban nem lehetett megbízni, nem tudhatta az ember, hogy mit akar, Ron meg áll mellettük és bólogat. Rick azt hitte megbízhat Ronban, de már másodjára szavazott ki olyat, akivel Rick együttműködött. Ron elhívja Ricket egy kis beszélgetésre, mert szinte minden tanácson hazudott Ricknek, most egyedül Rick nem tudott a szavazásról, ezért szeretné Ron kicsit a saját oldalára állítani. Továbbra is ő mindenki Ronja, mindenkivel jóban akar lenni, mert ha így van, senki sem akarja majd kiszavazni. Jelzi Ricknek, hogy ő a következő Wardog után, de ne aggódjon, mert Ron talált egy előnyt és a lojalitás és bizalom jegyében ezt átadja Ricknek. Arról az előnyről beszélünk, ami a 3. tanács után érvényét vesztette, amit Ron soha nem használt fel. Ricknek leesik az álla, megköszöni. A riportból viszont megtudjuk, hogy ezzel sikerült Ricket teljesen összezavarni, nem érti miért kapta az előnyt Rontól. Inkább megpróbál nem támaszkodni rá és úgy játszani, mintha nem is lenne. Rick optimista, ő a Főnix, ami mindig feltámad hamvaiból (nem úgy volt, hogy Joey ömézing a Főnix? Na mindegy…).

Darryl úgy néz ki, hogy állandó szereplő lesz, mert megint itt van, munkája is lett, korán kel, az iskolába meg Hondo-mama jön érte, aki mindig kedves vele, mert ez Hondo-ról nem mondható el. Annyira. A csipetcsapat bevetésen, Hondo telefonhívást kap, ami aggasztja. A tag, akit keresnek, már régóta menekül előlük, de az utóbbi időben nem figyelt eléggé, és itt az esély, hogy elkapják. Az épületet nem ürítették ki, mert akkor oda lenne a meglepetés ereje, Hondo meg idegesen indul meg előre. Bemennek a kapun, Chris lelövi a villanyt, majd az épületbe sétálnak egymás után.

Nagyon jól összepakolt rész volt a mostani. Gyurival kezdünk, aki izzókat szállít, ugyanis cserére értek a falu utcai lámpáinak izzói. Olcsón vette az újakat, mert ezt a fajtát betiltották, hiszen sokat fogyasztanak, de azért Gyuri a polgármester villanyszerelője, hogy ezeket a dolgokat olcsóbban megússzák. Laci pakolja le a rohadt nehéz izzókat, de hát kell az izomzat Ildikó miatt. Na meg a barnaság, hiszen az is bejön a lánynak, így Laci az egész epizódot annak szenteli, hogy lebarnuljon, és ezzel imponáljon Ildikónak.

Messziről indítunk – hét évvel korábbról. A látszólag teljesen kipucolt agyú Elijah leszáll a buszról egy porfészekben. Gőze sincs, honnan jött és hová tart, csak azt tudja, hogy ennie kell. A buszsofőrnő irányba állítja: pár sarokkal lejjebb van egy étkezde, hajrá! Elijah szemügyre veszi a chipsautomatát, de nincs aprója, viszont nagyon éhes és elég elkeseredett – szinte észre sem veszi, hogy átütötte az üveget. Azt már annál inkább, hogy a szétvágott, véres keze szinte azonnal meggyógyul… Feltűnik egy fickó, aki jobb falatnak tűnik, mint egy zacskó chips, és puszta ösztöntől vezérelve nyakon harapja – majd miután túljut az első döbbeneten, rájön, hogy nem hagyhatja elmenni, úgyhogy megöli. Immár van kocsija (egy bólogató Jézussal a műszerfalon), van másik ruhája, és bár az „E” betűs mandzsettát nem ismeri fel, de legalább a napfénygyűrűjét az ujján hagyja…

Sammyvel kezdünk, meglóg a szállodából,  a kis lógós Rubyval találkozik, míg Dean édesdeden alszik. Eközben Dean szegénykém azokról a szörnyűségekről álmodik, amik a Pokolban történtek vele. Felriad és ott találja maga mellett Castielt. Az angyal figyelmezteti, nem mehet így tovább, majd a mutató és a középső ujját ráteszi Dean homlokára, aki ezek után egy padon ébred, egy rendőr kelti fel, el kell mennie. Deannek kell pár pillanat mire észhez tér, kiveszi a dzsekije zsebéből a mobilját, de hiába van egy város kellős közepén, semmilyen jelet nem fog. Beül egy kis étterembe, mellette ül egy jóképű, sötét hajú fiatal srác (Matt Cohen alakításában), tőle kérdi meg, hol van. A srác az étterem nevét mondja, ám Deant az állam és a város érdekli. Lawrence, Kansas, hoppá, a szülővárosa. A srác látja rajta, hogy nem teljesen tiszta fejben, nehéz éjszaka állhat az asztaltárs mögött, így meghívja őt egy kávéra. Dean előveszi a mobilját, az asztaltárs jót nevet, talán az Enterprise-on használhatja a fura eszközt... A pultos, egy hippi alak, úgy öltözik mint a '70-es években, erre Dean elsüti a Sonny és Cher szakítottak dumát. A srác csodálkozik, ezt nem is tudta, Dean erre már körülnéz, minden vendég nagyon retro külsejű, az újság ott van a szomszédjánál, a főcím Nixon elnököt említi, a dátum pedig 1973. április 30. Bejön egy idősebb úr, barátságosan üdvözli a fiatalembert, akit John Winchesternek szólít és nemrég jött haza Vietnámból. Dean rájön, hogy az apját látja, John se igazán tudja hova tenni, hogy így megbámulják, elbúcsúzik a fura szomszédjától és elmegy. Dean pedig kezdheti törni a fejét, hogy hova került.