Szerdán együtt jelentette be a CBS és a Warner Bros., hogy a 12. évaddal befejeződik a Big Bang Theory antiszociáis zsenipalántáinak története. A sorozat 2007 óta fut, azóta 52 Emmy jelölést és 10 díjat söpört be, és a 12. évad részeit is beleszámolva összesen 279 epizódot forgattak (illetve fognak még forgatni) belőle. Arról már korábban is sokat cikkeztek, hogy egyre kérdésesebbé válik a CBS egyik legtöbb évadot megélt sorozata, és minden egyes évad után egyre nehezebb volt újra összeterelni a stábot és a színészeket, azonban mostmár biztos, hogy 2019-ben véget ér a sorozat.

Quinn és Veil kísérteties párbeszédével kezdünk, Quinn indul valami gyanús küldetésre, Veil ezalatt menne néha Henry-vel a napfényes üregbe. Quinn megengedi, de egy embert hátrahagy, hogy vigyázzon a szeretteire, ezzel a lendülettel kinezve Henry-t örökösének. Majd lelkesítő beszédet tart embereinek, majd mi letaroljuk és újraélesztjük a Badlands-et, meglássátok. Távozásuk után Veil szökni próbál a napfényvermen keresztül, de nem jön össze. Erre megmérgezi a rá vigyázó szamurájt, hátha úgy sikerül. De nem, hiába nyírja ki, miután idejekorán magához tér, a kulcs a lakatba törik, Quinn meg zabos lesz.

Az HBO általában igen könnyen kiszagolja, mi kell a népnek, ha új sorozatról van szó és van érzékük ahhoz, hogy mit érdemes megfilmesíteni. Ezúttal Tom Perrotta Mrs Fletcher című könyvére esett a választásuk, és szerintem nem kockáztatok nagyot, ha azt mondom, hogy tuti sikerre van ítélve. A főszereplő, Eve Fletcher szerepét nem más, mint Kathryn Hahn vállalta, aki bevallom, szívemnek igen kedves karakter, és nem mellesleg számos alkalomal bizonyított már, többek között a Transparentben, a Parks and Recreation-ben, de igen hitelesen játszotta az iszákos nagypofájú anyukát a Bad Moms-ban is. 

Nos, ha a hogyvoltírást egy cetlin is le lehetne hozni, ez a töltelékrész tökéletes iskolapéldája lehetne: egy kétszereplős, egyhelyszínes, végtelenül vontatott minidráma. Értjük mi, hogy kell kicsit húzd meg-ereszd meget játszani, de az ilyen részek totál kitörlik a a negyedik évad remek indítását – na de nem puffogtatok el mindent az első mondatban.

Alicia talál egy elhagyatott házat, illetve nem teljesen üres, négy zombi pörgeti odabent, úgyhogy csak miután őket legyakta, mehet a beköltözés. A nappaliban talál pár fényképet, melyekből kiderül hogy az imént véglegesen a halálba karmaiba lökött emberek az itt élő család voltak, néhány éve még vígan hemperegtek a fűben – offtopic: egyébként a sorozatban azt sosem értettem, hogyan történhet meg hogy egész családok a házukba zárva halnak meg, egyszer-egyszer ok hogy éhenhalnak/meghal az egyik éjjel és mire csörög az ébresztő, sorban megharapott mindenkit, stb, de ahhoz képest meg túl sok ilyennel találkozunk-. A vihar még mindig tombol odakint, így Alicia kicsűri a családi fotókat a halottak mellé, aztán a beázott pince vizében slattyogva pont talál egy üvegnyi szöget amivel beszögeli az ajtókat, a munka végeztével leülne falatozni, amikor zajt hall odafentről.

Az AV News készített a minap egy hiánypótló, őrületesen csodálatos válogatást arról, hogy a Trónok Harca sztárjai milyen nyilatkozatokat tettek a sorozat utolsó évadával kapcsolatban. Nem hiszem, hogy előre lelőném a poént azzal, hogy a válogatás lényege természetesen az volt, hogy ezek a személyes élményeket és véleményeket felsorakoztató interjúk mennyire üresek és semmitmondóak, és hogy valójában egyik sem több egy alaposan meghámozott buboréknál. Egyikről épp a múlt héten írtam, de menjünk szépen sorjában. 

Egy nagyon feldúlt Mézivel kezdünk, visszatért a Chloe-lakba, és feldúl mindent, ami csak az útjába kerül. Szerencsére semmi gond nincsen, nem bosszút akar állni egy mondvacsinált probléma miatt, hanem csak a kését keresi. Legalábbis ezt mondja Lucifernek, akit ide hívott egy találkozóra. Már rég nem lakik itt, de a kése az kell, eredeti kínai, occó kés. Lehet csak konyhakés, mindegy, az nincs meg, de egy karton kókuszos ízű zöldteát megtalált szerencsére, vigaszdíjnak jó lesz. Végül is megvan minden, innentől Luciferen a sor: vigye haza! Haza, mármint a Pokolba, mert elege van a földi életből, otthon akar lenni végre, ahová tartozik. Sajnos Lucifer nagy csalódást okoz neki, mert nem fogja őt visszavinni, mert nem akarja, hogy bárkinek, khmm…. nyomozó…. khm… baja legyen. Köszi, de bezzeg Pierce miatt simán lement, és őt még csak nem is kedvelte, de azért, akit barátjának gondolt, már nem teszi meg ugyanezt. Lucifer inkább egy kis pihenőt javasol egy szép tengerpart mellett, ha ennyire besokallt a démonkája, de ez már felesleges szócséplés. Szerencsére a páros nem tud sokat vitázni, mert hazatért Chloe, strandolni volt, és ha már Mézi itt van, maradjon egy kicsit, csak beszéljen Trixie-vel, hogy nem akarta őt megsérteni, egy félreértés volt. Nem, Mézi minden szót komolyan gondolt, és már megy is, de Chloe nem is érti a viselkedését. Sose kérte, hogy költözzön el, Mézi saját magát hergelte fel. Szóval az ő hibája mi?! Ennyi volt, Mézi elment, Chloe pedig Lucifert küldené utána, de ő most aztán nem vállalja be a lelkizést a démonkával. Pedig jó lenne, ha minél hamarabb utána menne, mert Chloe csak azért küldi el Lucit, hogy ne lássa meg, hogy megjött Pierce, ketten voltak a strandon. Chloe zavartan egy újabb gyilkosságot emleget, a strandon megöltek valakit, Lucifer meg utálja a homokot, azért nem szólt. Lucifernek ez tiszta sor, inkább lelép, minthogy még kínosabb legyen a helyzet. Chloe meg zavartan bocsánatot kér Pierce-től, valamit mondania kellett, mert munkatársak, jobb lenne, ha még nem tudódna ki semmi róluk. Pierce részéről nincs gond, sőt, bármiben benne van, ha az segít Chloén.

Szokásos reggeli ceremónia a börtönben: zászlófelvonás, hipphipphurrá György királynak, a meztelen Randall a meztelen és üres tekintetű Jamie mellett ébred a priccsen, meg ilyesmik. A felföldi azt mondja, Randall tartozik neki egy élettel. A közben öltözködni kezdő tiszt késsel a kezében megindul a fekvőhely felé, valami azonban nincs rendben, furcsa zúgás hallatszik odakintről, Randall a hátsó ajtóhoz siet (Jamie megtörten utánakiált: kééérem), kinéz a rácson, s valaki nagy bociszemekkel néz vissza rá odakintről. Múúú, meggyüttünk, mi vagyunk azok a nagy marhák, akik épp a börtönön keresztül szeretnénk hazatérni.