Nos, ha a hogyvoltírást egy cetlin is le lehetne hozni, ez a töltelékrész tökéletes iskolapéldája lehetne: egy kétszereplős, egyhelyszínes, végtelenül vontatott minidráma. Értjük mi, hogy kell kicsit húzd meg-ereszd meget játszani, de az ilyen részek totál kitörlik a a negyedik évad remek indítását – na de nem puffogtatok el mindent az első mondatban.

Alicia talál egy elhagyatott házat, illetve nem teljesen üres, négy zombi pörgeti odabent, úgyhogy csak miután őket legyakta, mehet a beköltözés. A nappaliban talál pár fényképet, melyekből kiderül hogy az imént véglegesen a halálba karmaiba lökött emberek az itt élő család voltak, néhány éve még vígan hemperegtek a fűben – offtopic: egyébként a sorozatban azt sosem értettem, hogyan történhet meg hogy egész családok a házukba zárva halnak meg, egyszer-egyszer ok hogy éhenhalnak/meghal az egyik éjjel és mire csörög az ébresztő, sorban megharapott mindenkit, stb, de ahhoz képest meg túl sok ilyennel találkozunk-. A vihar még mindig tombol odakint, így Alicia kicsűri a családi fotókat a halottak mellé, aztán a beázott pince vizében slattyogva pont talál egy üvegnyi szöget amivel beszögeli az ajtókat, a munka végeztével leülne falatozni, amikor zajt hall odafentről.

Felszalad az emeletre, a terasz előtti faágra felszúrt díszköcsögként egy zombi kalimpál, de a házban is szaladgál valaki, persze hogy Charlie az, aki némi közelharc után magára zárja a szobaajtót, a rész egynegyede el is ment ezzel. Alicia az ajtó előtt óbégat a kiscsajnak, de hiába, úgyhogy pár konzervvel felszerelkezve megpróbál lelépni a kocsival, kár hogy mire sikerül kinyitni az ajtót, elterül eszméletlenül a sárban. Később a házban tér magához, arra hogy egy tízéves be tud cipelni egy ájult hatvankilós nőt többtíz méteren és lépcsőkön át felfelé, én kevés esélyt látok, de könnyű úgy okoskodni a kanapéról, hogy nem nekem kellett. Alicia magához tér és jól kiosztja az ajtón keresztül a bent kuksoló kislányt, fenyegetőzés, sírás, van minden ami egy ilyen nagymonológhoz szükséges. Charlie magához veszi a pisztolyt.

Kicsivel később a gyerek a fényképeket rendezgeti, Alicia bejön hozzá hogy húzza fel a kabátját, lenne itt egy kis meló: beszögelik az csapkodó ablaktáblákat, de mire végeznek, a környék összes zombija kiszúrja hogy a kalapálás nem az egyébként is négyezer decibelen dübörgő vihar része, és mind ott gyülekezik a ház körül. Bemennek, Alicia elveszi Charlie kabátját, előkerül a pisztoly, ami rövidesen a gyerek homlokának lesz tartva, de nem húzza meg a ravaszt, inkább megint elzavarja a kislányt. Charlie odafent kimegy a teraszra dumálni kicsit a fán lévő zombival, innen meg Alicia menti meg, el kéne dönteni anyukám hogy kell vagy nem, mert ez a dilemma a jó cselekedetről nem jön át, inkább csak idegesítő.

A konyhában ismét nagymonológ arról, hogy Charlienak együtt kell élnie azzal amit tett, Alicia nem bocsát meg, de azért felpattintanak együtt pár konzervet, enni csak kell. A gyertyafény melletti csendes vacsora közben a kislány próbálja oldani a feszkót azzal, hogy a kaliforniai beachről kérdezgeti lakótársát, kiderül hogy még sosem járt az tengerparton, sem hullámvasúton. Alicia lelövi a meghitt hangulatot:

Amikor utoljára a tengerparton jártam, olyan volt mint mindenütt máshol – tele volt a holtakkal.

Charlie megint a képeket baszkurálja éjjel, Alicia álmából felébredve kiosztja, hogy ezek az emberek meghaltak, a képek semmit nem változtatnak ezen – ám mire az emelkedett társalgásból kijönne valami, betörik az ablak, az előtte kaparászó zombikat a szél pedig felkapja és elsodorja kb a Nyugati Boszokány fészkéig. A két lány lerohan a pincébe, ahol már szügyig ér a víz, visszafordulnának de ekkor nyilván beszakad a kijárat, ők meg ott ragadnak. Kiút nincs, dráma igen: Charlie látta a szüleit átváltozni és azóta csak így tud gondolni rájuk, nem akar ő is így járni, úgyhogy megkéri Aliciát, használja a fegyverét, de a lány nem akarja, pörög a fejében a muter és Nick-lemez, végül mindkettő egymásra óbégat hogy nem tudja megtenni, mikor nagy durranás hallatszik – Alicia elmegy megnézni, mi az, hát a fás zombi esett rá pontosan a pince kijáratára, tönkretéve ezzel a rajta lévő láncot, így ki tudnak szabadulni a kutyaszorítóból. A zombi jönne is megenni őket, de kap egy golyót a fejébe, megszólal a misztikus zene: „Megmentett minket!”-mondja a kiscsaj.

Másnapra elvonulnak a felhők, és nem csak az égről: miután eltemetik a halottakat, Alicia nekiadja Charlienak a csövet amivel a halottak agyvelejét szokta kiloccsantani, a sírok mellé leteszi a képeket egy meggybefőttes üvegben, ekkor a kiscsaj odalök neki egy kedveset arról, hogy látja benne Madisont, Alicia meg feleszmél hogy húbazmeg, otthagytam Morgant a viharban! Szerencsére a gyermek jó abban, hogy megtaláljon dolgokat, úgyhogy már húznak is el a napsütésben a kocsival, közben Charlie flashben látja a tengerpartot maga előtt. Megható, országos haverok lesznek annak ellenére is, hogy a kiscsaj kétnapja szívenlőtte a bátyját.

Megtalálják Strandék házát, majd később a teherautót is amiben Morganék dekkoltak – de sehol senki. Alicia el is engedné a sztorit, néhány szóval arról hogy a dolgok nem lesznek jobbak, majd miután leszúr egy zombit a felborult iskolabusz mellett, elsétálnak.

Nem gondoltam volna, hogy visszasírom még Morgant.