Az előző rész végén igazi kutyaszorítóban hagytuk magára Stilest, akire Sztrádasrác hathatós közreműködése nyomán Idegbeteg Srác támadt rá. Némi (kiegyenlítetlen) közelharcot követően Stiles a suli könyvtárába menekül, üldözője szorosan a nyomában lohol, éhesen tátogó, szúrós fogú nyílásokkal a teste mindenféle pontjain. Stiles polcok között húzza meg magát egy csavarkulcsot szorongatva, mikor megcsörren a telója, Malia hívja. Kész lebukás lenne, ha nem ejtette volna el már korábban a mobilt. Így azonban van mázlija meghallgatni Idegbeteg Srác bosszúját igazoló nyavalygását: ő Zsaruapu egykori társának lenne a fia, akit egy bevetés alkalmával gerincen lőttek s lebénult, míg Stiles apja a kocsiban várta az erősítést, mint a jógyerek.

Azzal fejeztük be, hogy Chandlerhné nincs túl jól, és be is igazolódott a gyanúnk, már az egész családon jelentkeztek a tünetek, miközben öreg Chandler rádión próbál segítséget kérni. A hajót viszont minden rendben, a katonák sorra kapják meg a szérumot, Rachel pedig saját kezűleg adja be a kapitánynak a gyógyszert.

Kérem szépen, az idei főgonoszt úgy néz ki elintéztük a múlt részben, szóval jöhet egy picit más irány. Egy idős fickó húzza maga után a zsákmányát az erdőben. Megérkezik egy házhoz, és felajánlja a fele húst az ott lakóknak, de a tulaj kiszól, hogy az asszony elkapta a vörösnáthát, szóval nem kéne közelebb jönnie. Otthagyja neki a húst és hazamegy a családjához, akik nem mások, mint Chandler gyerekei és felesége. Az asszony éppen portyára készül, egy elektronikai boltot szeretne megnézni, hogy kapcsolatba léphessenek a férjével rádión. Az öreg Chandler nehéz szívvel, de elengedi a nőt.

Mivel az nem maradhat következmények Nélkül, hogy Travis puszta kézzel megölt két suttyót, ezért MAdison belátja, hogy nekik itt már nincs hely. Senki sem hadakozik, hogy maradjanak nyugodtan, de Strand a legkeményebb.

"Nekem megvolt a lehetőségem, hogy meghalljak, megölhettem volna magam, hogy a faszim után menjek a halálba. Érte sem tettem meg, miattatok meg aztán pláne nem viszem vásárra a bőröm, és hagyom itt a hotelt."

Amíg Travis, Madison és Alicia az egyik hotelszobában várják a reggelt, amikor elindulnak, mert egy éjszakát feltétlenül maradniuk kellett, ugye, addíg lent Oscar életéért küzdenek. Hiába nyitották fel a koponyáját, nem élte túl, erre pedig a helyi Carter doki és Hector is bepipul. Felrongyolnak Travisékhez, hogy csikágózzanak, de hiába van náluk a pisztoly, ha Alicia pillangókése előbb áll bele a doki szívébe, mint az így célt tévesztett golyó a szép, beépített konyhaszekrénybe. Újabb dulakodásból Team Travis kerül ki győztesen, mert Strand bokájához rugdalják a pisztolyt. Főhőseink így menekülnek meg, akik még ellopnak egy kocsit is, aztán maguk mögött hagyják a hotelt és Strandet is. Gyors beugranak a híres, hírhedt Tescóba, amit az a gengszter üzemeltet, aki épp Nick kolóniáját készül gyarmatosítani. Viszont a raktárban talált holttesteknél felejtett iratok miatt már Madison, az anyatigris is tudja, hogy hova kell menniük.

Elérkeztünk az évadzáró duplaepizódokhoz. Folyamatosan hadakozok magammal, mert nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy jó vagy nagyon jó a Fear The Walking Dead. Hajlok az utóbbi felé, mert a hogyvoltok végére tűzött "biztos ez fog történni" megjegyzéseim eddig nemigen találtak be, így kiszámíthatatlan fordulatokat kapok. Ugyanakkor a szereplők nem elég fajsúlyosak. De ebben is látom a hosszú távot, a nagyon lassú karakterfejlődést, de lehet, hogy jobb központozás nem ártana. Na, nézzük, hogy mi történt.

Kezdjük mindjárt Ofeliával és tudjuk is le egy szusszra az ő sztoriját. Úgy döntött, hogy telibeszarja Madisonékat, nem érdekli újdonsült bártosnéja, Alicia, kocsiba pattan és elhúz a vőlegényéhez Amerikába. Ellopta az autót, amit most addig hajtott, hogy füstölő motorháztetővel kellett félreállnia. Itt meg is támadja pár kóborló, de egy kalapáccsal annak rendje és módja szerint iktatja is őket. Összeszedi a cókmókját, aztán elindul gyalog. Mendegél határ mentén felhúzott szögesdrótos kerítés mentén, majd amikor megtalálja a rést a pajzson, akkor átmegy a túloldalra, az ígéret földjére, a lehetőségek hazájába. Némi sivatagban baktatás után egy távcsöves puskával felszerelt tag ereszt meg utána egy kósza lövedéket, hogy ráijesszen. Ofelia egy fa mögé rejtőzve gondolt egy hirtelen bicskázással véget vetni a dolognak, de a határvadászt nem lehet csőbe húzni. Isten hozta Amerikában, mondja a faszi. ENNYI.

Kedves Kolozsi úr!
Minden este, mihest vége van az M1-en a folytatásos migránsnak, átkapcsolunk magára, mert mindég nagyon nézzük a műsorait. Mondjuk leginkább a Szűjjélmán tetszik, de ha nem tudok aludni (már pedig sokszor nem tudok a lábom miatt), akkor nézzük a szomszéd Encikével a Valóvilla póvebá bigbrádot is, csak sajnos sokszor nem értjük! Biztos ez azért van, mert beleestünk a generációs szakadékba, aszt onnan nehéz megérteni mit is mondanak ezek a színpatikus gyerekik.

Ezen a héten már direkt utánaolvastam kicsit, hogy hogyan alakultak eddig a nézettségi adatok, mert én bírom, amikor sixx szokott ilyen jellegű háttérinfókkal szolgálni a C:C-n, és büszkén konstatáltam, hogy a megérzésem nem csalt, minden héten lassan, de biztosan csökken azoknak a száma, akik önként és dalolva ülik végig ezt a két órát a TV előtt. Nekem sajnos muszáj, de jó tudni, hogy azért vannak olyanok a statisztikai adatok szerint, akik szórakoztatónak találják ezt a gyerek tehetségkutatóba oltott erőlködést.

A Fenegyerekek kezdenek, Lara énekel, ezúttal egy vidámabb nótát kapott. A zsűri a múlt heti maximális pontszámhoz képest most csak 9,3 pontot ad a produkcióért, ami bár kivételesen nem hamis, de elképesztően unalmas. Kiemelném, hogy nem azért adtak kevesebb pontot, mert ez nem volt olyan jó, hanem motivációs célzattal - ami legalább olyan jó magyarázat, mint a Való Világban a nem azért rakom rád a jelemet, mert konfliktusunk volt, hanem mert szeretlek, jobban mint a testvéremet, és azt akarom, hogy neked jó legyen, és összeszedd magad féle jelrakás pontozás. Ricsi és Dorina tánca egész jópofa, a történet szerint Dorina egy robot, Ricsi pedig a tudós, aki szívet ad neki. 

Megyünk tovább a Kisördögökkel, akik a múlt héten már majdnem kiestek. Peti énekel, csodaszép hangja van, kár, hogy 1-2 év, és hála a hormonoknak ez sehol nem lesz. Olivér és Viki tánca swingre épül, tök cuki, csak szerintem marha uncsi, a zsűri nem ért velem egyet, de ők nem is értenek hozzá annyira, mint én. 

Utolsóként Rami csapata, a Lázadók lépnek fel. Erre a hétre már csapatpacsival is készültek, ami inkább hasonlít egy csapat hátfájós T-Rex vonaglásához. Petra Caramelt énekel, a múlt heti sikertelen színpadi kísérlete után ez egy határozottan jobban sikerült produkció. Most énekel először magyarul, amit Dávid illetve Petra maga is nehézségként értékel (???). Eszti és Zsolti tánca ismét szuper, ezúttal hip-hop műfajban utaznak, azért a produkció végét megtoldják még egy homlokpuszival, biztos ami biztos, 9,8 pontot kapnak végül. 

Az ovisok maradtak a végére, egy csodás zenei válogatást kapunk, az ihletet a Morrison's hajnali negyed három utáni felhozatala adta. A felkészülés során kaptak egy kis ízelítőt Geszti ájlávjú című szuperslágeréből is, aki kicsit sértetten veszi tudomásul, hogy Balázs viccelődik komoly zenei munkásságán, és megkéri az ovisokat, hogy akkor mondjanak már egy számot Balázstól is, akik egymást túlordítva sorolják, hogy Vadon Jani meg Rákóczi Feri. Ovisok-Geszti 1-0.

A csapatok fogyatkoznak a kitöltendő műsoridő viszont ugyanannyi, így variálják a varálhatatlant, és ezúttal már a mentorok is színpadra állnak egy-egy produkció erejéig. Peti énekel Fruzsival, minden szemétkedést mellőzve Peti ezerszer jobb mentoránál. Rami Esztivel táncol, itt is visszaköszön egy kicsit a Morri 2 szelleme, legalábbis Rami részéről, de én nem dumálok, mert nálam a szexi tánc az esküvői vonatozásban kimerül. Gergő értelemszerűen nem kockáztat, Larával énekel, erről ennyit tudok elmondani, nem többet. 

Végre valami jópofa is került a műsorba, az ovisok kapnak kvízkérdéseket. az első igazán szórakoztató elem eddig. Amiért megérte ma TV elé ülni:

Bevallom őszintén, eddig az RTL Most-on néztem vissza utólag az adásokat a hogyvoltíráshoz, és a közös produkciókba én mindig beletekertem, mert számomra értelmezhetetlen, unalmas és bosszantó. Mivel ma azonban a TV előtt ülve pötyögök, ezért kénytelen vagyok végigülni ezt a részt is, és csak bizonyságot nyert az, hogy eddig okkal nem pazaroltam időt ezekre az előadásokra az életemből, ezért írni sem fogok róluk.

Elérkeztünk az extra pontok kiosztásához, és ezzel kiderül az is, hogy melyik két csapat lesz ott a döntőben. Az énekesek közül ismét Peti, az ovisok közül Viki, a táncosoknál pedig Eszti és Zsolti kapja az extra pontot. Ma este viszont kiosztásra kerül még egy plusz pont, mégpedig a mentorok és mentoráltjaik együttes produkciója alapján, azonban ez sem változtat a végleges sorrenden, mivel ezt Gergőék kapják, akik egyébként is első helyen álltak, így a Lázadók búcsúzik a műsortól, legnagyobb sajnálatomra, mert eddig sem csináltam nagy titkot abból, hogy Olivérék nagy kedvenceim (bár azt el kell ismernem, hogy Olivér kezdeti vagányságának fénye kissé eltompult az elmúlt részek során, és nem is ők voltak a legügyesebbek, sem egyéni produkció, sem csapatszinten.) Jövő héten döntő, aztán az utolsó adásra minden csapat visszatér, ha minden igaz, így senki ne búsuljon, a könnycsatornák még legalább két hétig el lesznek kényeztetve. 

1931-et írunk, ami jó nagy ugrás az előző részhez képest, de hát három részben kellett átfogni az egész történetet. A nagy gazdasági világválság idején Arthur Davidson és felesége az elesetteken segítenek, ételt, ruhát visznek nekik.
Közben a motoros világ is új szereplőkkel gazdagodott, velünk is megismertetnek néhány új versenyzőt, mint Johnsont, vagy Petralit. Arthurék éppen az új motoruk bemutatása előtt állnak, mikor érkezik Wharton, akinek nem tetszenek az új versenyzők, és azok a fiatalok, akik bandákba tömörülve motorozgatnak. Persze a legnagyobb baja velük, hogy nem potenciális vásárlók, mivel inkább saját maguk rakják össze a motorokat. De Arthur lehűti emberünket, nem a srácokkal van a baj, hanem a kocsikkal. Csak 200 dollárrral drágábbak és akár öten is utazhatnak velük. Wharton otthagyja, majd idegességében beleköt az egyik fekete motorosba Johnsonba. Megérkezik Walther is, akivel közlik, hogy nincs itt az új prototípusuk, mivel Walter fia kikölcsönözte a cuccot.

Khan az előző részbeli drámai események során a kevésnél is kevesebbet segített hősnőnknek, most aztán lehet magyarázni a bizonyítványt. A férfi meg is teszi – titokban találkoznak ketten egy kihalt épületben. Az országban gyakorlatilag puccs történt; na nem a tálibok vették át a hatalmat, mert akkor Tasneem már a kecskéket őrizné valahol falun, de Haqqani immár nem számít üldözött vadnak (ld. a köztereken figyelő hatalmas képei), sőt kikiáltották a nép hősének az amcsik elleni merénylet miatt. A férfinak ilyen körülmények között kell túlélnie, ő nem szállhat fel egy gépre, és léphet le, mint szőkénk.

Miután kiveszekszik magukat, Carrie elmondja, hogy Petert akarja visszakapni, aztán már lépnek is az országból. Igen, a férfi Haqqanit akarja megölni, de ő ebben nem támogatja, egészben akarja hazajuttatni, és annyi.

Ha egymásra vetítünk egy japán gésát, meg Bangó Margitot egy átlagos szerdai napon, akkor megkapjuk Ördögh Nórit, és nem tudom, ez kire nézve lehet hízelgő. Az akadémikusoknak végre elárulták, hogy megszűnnek a napi összefoglalók, erre ők nem mindennapi színészi megoldásokkal reagáltak. Az énekesek sorsa állítólag ezen kívül nem változik, és lesz majd még egy nagy bejelentés. Vastag Csaba imád idejönni, már szinte függő, Majka pedig megérti ezt a függőséget: