Sok izgalom vár ma ránk. Scott és George egy újabb hűbérúrhoz mennek, akinek aranyban gazdag földje van, de mintha ezt már hallottuk volna. David a bányatulaj kiteríti az árut, megmutatja, hogy egy hét alatt fél milkát kapartak ki, nulla erőfeszítéssel kábé, épphogy csak le kellett hajolni a formába öntött, kilós aranyrögökért. Ez amúgy az a faszi, aki a múltkor elkergette őket, merhogy a telek nem kiadó ám, csak eladó. Jó, hogy ezt a narrátor is a szájamba rágta. Na, már csak meg kell állapodni, aminek alapja a kenő, a pénz, a manyi, a lovetta, a suska amiből fiaink nincsenek eleresztve.
Másnap megnézik David földjét. Vagy bejön ez a biznisz, vagy mehetnek haza koldulni. Akkor gyüjjön a próbaásás, meg a már megszokott pofázás a pénzről. A lényeg, hogy legyen arany, vagy különben szoppendáré. Egy tonna kavicsot átmosnak, ha minimum egy gramm arany van, akkor lesz üzlet, ha nem, akkor nem. Na, bazmeg. Van arany dögivel. Scott felteszi a spúr kalapot, legalacsonyabb ár, semmi habiszti. 35000 dollár áll rendelkezésükre, a gáz csupán ott van, hogy Dave sacc per kábé 55000 dollárra gondolt. Scott csak 5-10 ezer dollárt adna ki hirtelen a kezéből, de azt se túl jó szívvel. Dave bepöccen, ha lesz pénz, akkor majd beszélgetnek, addig viszont nincs haverfelvétel.