Az előző epizód végén beharangozott járvány már teljes erővel fertőz. Mindenki bezárkózik, az utcákon csak a bátor kereskedők vannak, akik különféle gyógyszereket, eszközöket adnak el, amivel megkönnyíthetik a rémült vásárlóik életét. Rómeó a rádióban szolgálati közleményként a járványról mesél: Irathiak a fertőzés terjesztői, rajtuk kívül a betegség csak az emberekre veszélyes, érintés útján terjed, arcmaszkot felesleges venni. Amanda, Doki, Nolan az orvosi központba mennek, tábori kórházra hasonlít a hely, a betegek folyamatosan érkeznek, sajnos a halottak egyre sűrűbben távoznak. Lenne orvosság, Doki felveszi a kapcsolatot egy San Francisco-i kollégájával, náluk is volt járvány, van ellenszerük. Ha Defiance-nek mázlija van, egy rádióközpont továbbíthatja az üzenetüket. A betegség első tüneteként az izzadás jelenik meg, Nolan a sajátját ráfogja a melegre. Főcím.

Következzen az idei év utolsó énbp hv-ja, mert szerencsére mindenki kedvenc félkegyelmű társasága csak január másodikán tér vissza agysejtromboló hadjáratához, hogy tovább fokozhassa az elhúzódó szilveszteri másnap okozta szenvedésünket.. Laller nagyon boldog, mert cucu miatt malaca van és úgy látszik Berényi is megkegyelmezett neki. Ám az idill nem tart sokáig, mert cucuka nem bírta tovább a szoba bűzét, ezért inkább megpattant onnan és jó nagy disznóólat csinált a közös térből, érted disznóól, haha. Sajnos nem sikerül Laller álcázása, és kibukik a többiek előtt, hogy van a lakásban egy náluk értelmesebb lény, cucuka, ami nagyon nem tetszik senkinek.

Folytatódik Hőseink története a káosz, a gyász, a halálesetek és a bűnök városában. Ők még mindig Chester’s Mill lakói, még mindig a Búra alatt rekedve. Ezúttal Joe mellett ébredünk, ami nem kis lelki trauma és máris tudatosíthatjuk, hogy nem normális ez a hely. Ugyanis bekúszik a képbe a maszkos Norrie is. Ezzel a frászt hozza a fiúra és felébreszti. Jól indul a nap azt hiszem. Megdumálják, hogy nyomoznak már egy kicsit a Búra után, de előbb Joe felveszi a gatyáját.

A srácok a képregényboltban vannak, Howard pedig bejelenti, hogy ma mindenki a vendége egy képregényre, ugyanis az ISS-en az általa tervezet nullgravitációs ürülék eltávolító rendszer (avagy űrWC) működésbe lépett. A többiek viccelődnek egy sort azon, hogy Howard nagy dolognak tartja egy WC tervezését az űrben, de végül rávilágít, hogy eddig ő az egyetlen ember, aki valami kézzelfoghatót tett le a tudomány oltárára. A jelenetben mégsem az űrWC a legabszurdabb dolog, hanem az, ahogy Sheldon nevet. Így:

Miles legvadabb rémálmában nyitunk. A kezében nem maradt egy ép csont sem, és valami beteg, szadista fickó most készül lecsapolni a vérét, hogy a haldokló nőjét mentse vele. A zavaros tekintetű Titus el is meséli, hogy az ágyon felesége, Jessica fekszik, akinek a cukorbetegsége miatt leálltak a veséi. Mivel dialízist nem tudnak végezni, ezért inkább lecserélik a vérét. Van egy olyan érzésem, hogy Titus barátunk erről nem konzultált az asszonnyal. Milesnak az a nagy szerencséje, hogy a vére 0 negatív, így nem golyó általi halállal végzi, hanem szépen csendben elvérzik. Titus megköszöni a nemes ön (haha) feláldozást, és kimegy. Jó kilátások.

A részt egy rövid összefoglalóval kezdjük, majd főhőseinkre váltunk, akiket körülvettek a gázálarcos mutánsok (csak hogy a magyar címnél maradjunk). A Doktor mint egy jó apuka hangosan a szobájukba küldi a betegeket, azok pedig leszegett fejjel engedelmeskednek, Jamie is ott hagyja a nővérét. Idő Lordunk mosolyogva veszi tudomásul, hogy bejött a terve, kicsit gáz lett volna így végezniük ugye.

Nyakunkon az aranyvasárnap, mindenki ajándék után rohangál, a hogyvoltíró sem kivétel, bár ő nehezített pályán mozog: a nyolcadik játékbolt és az ötödik könyvesbolt között gyorsan megír egy hogyvoltot, majd ádáz tekintettel siet a harmadik halasbolt felé, hátha még kap ikrát a karácsonyi halászléhez. James barátunk persze ezzel mit sem törődik, valahol Dél-Afrika partjainál horgonyoz éppen a Charlotte Rhodes-zal, ahonnan a nemrégiben lovaggá ütött Sir Blanshard fiát kell hazaszállítania. A fiatalúr amatőr természetbúvár, amire bizonyíték a sok kalitka a befogott madarakkal és majmokkal, az egyik majmócát át is adja Bainesnek: Gondoskodjon róla, hogy naponta kétszer kapjon friss vizet, mondja neki közönyösen, az öreg szépen fogalmazott válaszgondolatai az arcára vannak írva. A ficsúr a helyi törzsek erkölcseit is nyilván behatóan vizsgálta, ezt mutatja, hogy a fedélzetre magával hozott egy fekete szépséget is, interracial sex rulez, nesze nektek viktoriánus szemforgatók!

Az év bulijának címét vesztére rosszul felíró, lengén öltözött lány igencsak meglepődik, amikor a klubnak hitt ház tetejéről elsőbbségadás nélkül érkező híres balerina, Gemma Parker majdnem agyoncsapja. De mielőtt lehetne igazán izgulni, meghallgatjuk az intrót Cat és Vincent viszonylag gépies előadásában, hadd vésődjön az előtörténet a merevlemezre.

Csillagidő 1672.1 Az Enterprise kapitánya és legénysége egy bolygón tartózkodik, Sulu - kezében egy idegen lénnyel - megállapítja, hogy egyre hidegebb van, Jim szerint lesz itt még -120 fok is. A távolból egy ordítást hallunk, mindenki rohan a sebesült tiszthez, akit különös sárga por lep el. Kirk elrendeli Fisher jelentkezését a hajó gyengélkedőjében. Scott hozza fel, de rá kell segítenie a teleportra, csak nagy nehezen sikerül az átvitel. A főgépész ellenőrzi Fisher ruháján lévő port, ami mágneses, fertőtleníteni kell a ruhát. Scott a rendszer ellenőrzése előtt elküldi a segédet egy eszközért. Miután mindent rendben talál, felsugározza a közben bejelentkező kapitányt is, aki az átvitel után megszédül. Scotty elkíséri Jim-et, így az állomás ellenőrzés nélkül marad. A rendszer újra beindul, és egy gonosz kinézetű Kirk kapitány jelenik meg a fedélzeten.

Ma a múlt kísért, és ismét meggyőződhetünk róla, hogy a segítség nem mindig onnan jön, ahonnan várjuk, de a barátainkra emellett mindig számíthatunk – leszámítva a reggeli ananászos löncshúsos burritót.