1963-ban vagyunk, New Yorkban. Hogy Kennedy-t már lelőtték-e vagy sem, azt nem tudjuk, viszont ebben az évben indult a Malév első Európán kívüli járata, mégpedig Kairóba. A kettőben az is közös, hogy sem JFK, sem a Malév nincs már meg, továbbá történetünkhöz (egyelőre) egyiknek sincs semmi köze az égvilágon.
A reptéren egy mélynövésű kisfiú bámulja áhítattal az üvegen túl a repcsiket, az üvegen innen meg az elhaladó, felettébb snájdig pilótát. A backstage-ben a Pan Am légitársaság kék uniformisos utaskísérő kisasszonyait mérlegelik, mintha boxmeccs készülődne. De nem: az izgalom oka, hogy most indul a cég első sugárhajtásos utasszállítója Londonba. Egy fegyőr-stílussal megáldott, szoros kontyos főnöknő-szerűség vegzálja a lyányokat, hozzá téved oda az egyik csinosabb sztyuvi. Főszereplő-bemutatást sejtek, és lőn: a leányka még el sem tudja kezdeni, hogy mit akar Hitlerinától, az az asztalon fekvő Life magazin címlapjára bök szenvtelenül, hogy milyen jó kép – a borítón pedig a főszereplő-to-be légikisasszony mosolyog bájosan a Pan Am színeibe ruházkodva (egyébként a Life 1963-as évfolyamának címlapján egyszer sem volt a Pan Am légiutaskísérője, volt viszont mások mellett Shirley McLaine, Hitchkock, Nagy Sándor, a szovjet iskoláslány, a görög mitológia és persze JFK többször is).