Az AXN műsorra tűzte a sorozat 4. évadát, kövessük tehát nyomon kedvenc kortárs írónk újabb megpróbáltatásait és csábításait. Előző évados összefoglaló nem készül (a feledékenyek itt jobbra kattintva elolvashatják az előzményeket), helyette máris belevágunk a média résébe, miközben az epizód címével egyező Rolling Stones lemez szól a hogyvoltíró CD lejátszójából.

Ott hagytuk el Moody barátunkat, amint a Paul Riderrel folytatott jól sikerült bunyó, majd a Karennek bevallott Mia-affér után a kiérkező rendőrök bilincsbe verik és hűvösre teszik. Ahogy az ismert dalból tudjuk, a börtön ablakába soha nem süt be a nap, szabaduláskor viszont ez már másképp van: a 72 órás elzárás után Hank egy verőfényes reggelen távozik az intézményből. Charlie tette le érte az óvadékot és fogadja a tömlöc kapujában: egyik kezével whiskysüveget nyújt át, a másikkal staubot gyújt meg neki, így köszönti a szabad világba visszatérő barátját. Kösz, Charlie, ez életmentő volt, hálálkodik Hank, most pedig vigyél haza Karenhez üstöllést, tisztáznom kell vele a tisztázandókat. Nem vihetlek haza, veti ellen Runkle, Karen és Marcy határozottan megtiltotta. Közben megállnak egy könyvesbolt kirakata előtt, ahol a Mia neve alatt megjelent sikerkönyv, a Fucking and Punching, illetve annak valódi szerzőjét felfedő transzparens foglalja el a fő helyet. A botrány a leghatékonyabb reklám, a könyvet viszik is mint a cukrot, Hank kis ideig filozofál ezen, majd határozottan Charlie-hoz fordul: Most rögtön vigyél haza, vagy a seggedben oltom el a cigimet! Runkle úgy dönt, jobb, ha ezt nem várja meg, és máris indítja a BMW kupét.

A lakásba azonban nem jutnak be, az első védelmi vonal Marcy, aki bár nagyon bírja Hanket, a Miával történt akciózást nem tudja elfogadni. Hanket felültették, próbálja védeni a barátját Charlie a háttérből. Hank is próbálja magyarázni a dolgot, Marcy már-már meggondolná magát, ám ekkor előviharzik Karen: Húzz innen, Hank, mielőtt Becca hazaér, mert akkor neki is el kell mondanod, hogy anno megdugtál egy annyi idős lányt, mint amennyi ő most! Ezzel hozzávág egy nadrágot és egy inget, és becsapja az ajtót. Charlie szerint ez valahol jó jel, mármint hogy Karen legalább egy váltás ruhával hajítja ki Hanket, és nem csak úgy minden nélkül. Moody barátunk azonban nincs teljesen meggyőzve.

Következő útjuk Hank ügyvédjéhez, Abby Rhodes-hoz vezet, akit természetesen Charlie szerzett cimborájának. Nagyon jó a csaj, még azt a mutogatós faszit is sikerült felmentetnie, aki a Lakers cheerleadereinek lóbálta a lompost, ad róla referenciát. Hanket annyira nem izgatja a dolog, szokásos hányaveti stílusában adja elő magát az irodában, Abby kérése ellenére még lazán rá is gyújt. Kedves fickó, csak jobban meg kell ismerni, kel ismét barátja védelmére Charlie. Jó tudni, mert a papírok alapján ritka szar alaknak tűnik, vág vissza az ügyvéd. A beszélgetés további része sem igazán győzi meg arról, hogy ezt a beképzelt fazont neki kellene védenie, szerencsére Hank végül rájön, hogy bunkó viselkedésével csak maga alatt vágja a fát. Elnézést kér Abbytől, aki végül elvállalja az ügyet, és megállapodnak, hogy másnap a bíróságon találkoznak. Búcsúzóul Abby még beszól egyet: Addig zuhanyozzon le, mert úgy bűzlik, mint aki faszszopó versenyen volt. (Höjj, de kemény terep ez a jogi világ!) Hank megszagolja magát, majd elismerően csettint: Tényleg profi a csaj, pont olyan szagom van.

Újabb állomás az UTK filmügynökség, Charlie az előcsarnokban leülteti Hanket, amíg elmegy klotyóra. A fáradt Moody vízszintesbe helyezi magát, de nem sokáig, mert egy fiatal jócsaj le akar ülni mellé és ezért kénytelen feltápászkodni. Kis hallgatás után a csaj meglepő kijelentést tesz: Nem fekszem le magával! Hank értetlenül pislog, majd jólnevelten bemutatkozik: Hank. Mia, érkezik az újabb meglepő kijelentés, majd a csaj vidáman elhúz. A visszaérkező Runkle szintén vigyorog: Na mi van, nem ismerted fel a híres színésznőt, Sasha Binghamet? Börtönben voltam, mentegetőzik Hank. De csak három napig, vágja rá Charlie, na gyere velem.

Felmennek egy hatalmas irodába, ahol a kerek asztal körül nem Artúr király lovagjai, hanem filmes szakmabeli népek üldögélnek, rendező, producer, ügynök és egyéb slepp, meg persze a filmsztár Sasha. A téma a Fucking and Punching megfilmesítése, Sasha szerint a könyv jó, de a forgatókönyv szar, adják oda Hanknek, ő biztos jót fog kihozni belőle. A rendező közli, hogy ő híve a céltalan meztelenkedésnek a filmvásznon, Sasha ügynöknője tiltakozik, de Sasha közbevág: Engem nem zavar, jók a cickóim. Bizonyságképpen felhúzza a blúzát, düllednek a férfiszemek, Hank vidáman rávág Charlie vállára: Nagyon örülök, hogy eljöttem erre a megbeszélésre. A tárgyalás végeztével Charlie még pár szót vált Sasha ügynöknőjével, aki megígéri, hogy ha sikerül Hanket megszerezni forgatókönyvírónak, akkor Charlie visszakaphatja régi állását. Majd búcsúzásképpen még megjegyzi: De figyelmeztetlek, tartsd a farkad a gatyádban, mert különben saját kezűleg szakítom le! (Höjj, kemény terep ez a filmes világ is.)

Az egész napi rohangálás után a két jó barát a Tattoo nevű kocsmában pihen meg, rendelik a whiskyket, az egyik körnél a pincércsaj sejtelmes mosollyal közli: Ez a ház ajándéka. Charlie hitetlenkedik: Hogy csinálod ezt, te Moody, hogy szakadtan-büdösen is odavannak érted a nők?! Irigykedve nézi barátját, majd az általa eddig megfektetett nők darabszáma iránt érdeklődik, de Hank nem válaszol. Nekem eddig 11 nő volt meg, mereng Charlie, el kellene érnem a 100-at, és akkor boldogan halok meg. Hank azon filozofál, hogy tényleg olyan szar alak-e, amilyennek az ügyvéd gondolja, de Charlie megnyugtatja: Dehogy vagy te szar alak, ő sem gondolta azt komolyan. Elérzékenyültségében átkarolja Hanket, aki így reagál: Hiába csinálod ezt, én akkor sem leszek a 12. De azt azért engedd meg, hogy nálatok szunyáljak ma este. Éppen válok, a közös házunkat már meghirdettük, de tudok valami más megoldást, jelenti ki Charlie. Jaj, ne, nem akarok dugni senkivel, vonakodik Hank. Ugyan már, nem fog fájni, gyere csak, húzza magával Charlie.

Váltunk valami ötcsillagos szálloda VIP lakosztálya előtti folyosóra, ahol Charlie biztatja barátját: Na, kopogj csak be, én lelépek, sok sikert! Nyílik az ajtó, és ott áll Sasha Bingham – bingo! Természetesen szigorúan szakmai megbeszélés folyik a készülő forgatókönyv kapcsán, némi ital mellett. Az elhúzódó egyeztetés vége felé Hank szeme már majd’ leragad, Sasha haza is küldi pihenni. Nem tudok hazamenni, hajléktalan vagyok, közli írónk. Ne már, ahhoz túl jóképű vagy, jelenti ki Sasha. Ezt vitatom, de jók a cickóim, poénkodik Hank, majd szó szót követ és végül nem túl meglepő módon a franciaágyban kötnek ki. A Sympathy for the Devil aláfestő zenéjére indul is az akció, Sasha van felül, ebben a pozícióban tényleg rendkívül hasonlít Miára a pilot emlékezetes ágyjelenetéből. Szex közben a bűnhődni vágyó Hank többször is felszólítja Sashát: Üss meg, erősebben, még erősebben! Az utolsó csapás aztán olyan jól sikerül, hogy hősünk totál kifekszik és még a kamera is elsötétedik. Tényleg nagyon kemény terep ez a filmes világ.

Hank álmot lát: Karen feldúltan olvassa a Fucking and Punchingot, Becca dühösen leamortizálja az apjától kapott gitárt. Reggel Hank erőteljes kopogtatásra ébred (Sasha már elhúzott valami forgatásra, de hátrahagyott egy pár soros köszönőlevelet), pucéran megy ajtót nyitni, a küszöbön Charlie vigyorog: Képzeld, éjjel megvolt a 12., a pincércsaj a kocsmából! Na, gyorsan húzz valami gatyát a kékeresre, és induljunk, Abbyvel van találkozónk! A bíróság előtt futnak össze az ügyvéddel: Van egy jó hírem, ejtették a testi sértés vádját, közli Abby. Hank örömében átkarolná, de Abby hárít: Van egy rossz hírem is, kiskorú elleni erőszak miatt viszont vádat akarnak emelni maga ellen. Két samesz máris odalép és Hank Moody csuklóján újból kattan a bilincs, nem először ebben a sorozatban.