Mindenekelőtt szeretnék óva inteni a Megasztár Facebook oldalának a követésétől (én szorgalomból megtettem), mert az adás ELŐTT egész nap az aznap esti adás versenyzőinek miniéletrajzaival szanaszét spammelték a falamat. Rohadtul idegesítő, majd este megnézem a műsort, addig nem kell, hogy ezzel borzolják az idegeimet, köszi, és már nyomtam is az unlike gombot, így jártak. (adás UTÁN talán még releváns is lenne a dolog, csak jelzem) Nézzük végre azt a második válogatót ezek után. Még mindig minimumra szorítva a Bikicsunáj-kategória, amiért meglehetősen hálás vagyok, mert én olyan régimódi vagyok, hogy egy tehetségkutatóban tehetséget akarok hallani, nem önkritikahiányos szerencsétleneket, amint blamálják magukat ország-világ előtt, főleg úgy, hogy általában 1%, ami tényleg vicces. Főcím ugyanaz, mentor, ó bocsánat zsűri imidzs-szpotok ugyanazok, most veszem csak észre, Bereczki milyen jackós mozdulatokkal nyomul a sajátján, ezt gyerekkora óta szorgalmasan gyakorolja tükör előtt, az biztos.

Érkezik az első versenyző kisfilmmel és felhajtással, továbbjutó lesz, erre már most fogadni lehet. Horváth István egy eccerű gyerek, énekelni még nem hallottam, de beszélni ne engedjék, könyörgöm, vagy olyankor kapcsolják ki a mikrofonját, azzal tesznek csak vele jót. Mariann próbál vele beszélgetést kezdeményezni, sikertelenül, hagyjuk is ezt, szóljon a dal. Bon Jovi: Livin’ On A Prayert hozott mára a nép egyszerű gyermeke, és kellemes meglepetésként egész egyedien valósítja meg, nem is hamis, összességében fogyasztható a dolog. Bereczki szétveri a gombot vagy két sor után, ezzel megnyitja rögtön anyu könnycsatornáit a backstage-ben. Többiek is csatlakoznak, Bereczki valami miatt nagyon lelkes, Bochi még ellenáll, és inkább beszáll énekelgetni, pedig itt nem így kell tetszést nyilvánítani, hanem a zöld gomb határozott megnyomásával, nem mondták ezt el nekik elégszer? Na a végére csak megvan a negyedik szavazat is, lehet keresni beszédtanárt, mert a srác továbbjut, ami ugye automatikusan a legjobb 24-be való kerülést jelenti a hatodik Megasztárban.

Ezek után egy Bereczki fanboy érkezik (és ezt önként vállalja), sőt a művész úr egyik dalát (nekem az is új, hogy van olyan) adja elő, és mintha még mozgásban is próbálna egy kicsit az idol nyomdokaiba lépni. Na, ezt nem fogjuk 3 teljes percig hallgatni, mert Mester nem bírja tovább a fájdalmat, Mariann és Bochkor sokatmondóan somolyog. Bereczki keresi a szavakat az intelligens és csak félig nagyképű kritika megfogalmazásához, de nem jár sikerrel, mert képes azt mondani, hogy ő is utánzott már másokat, de szerencsére ennyire nem maradt távol az eredetitől. Őt egy másik operettszínházas arc követi, Kökény Pál, de nem derül ki, hogy öltöztető vagy világosító, vagy csak én nem figyeltem eléggé, és műveletlen vagyok, ha mondjuk kiderül, hogy színész. A Born To Be Wild-ba kezd bele, nem fülsértő, de zsűri még kivár, majd a versenyző felhívja a figyelmet, hogy na MOST jön az, ami még nem volt, és átkeveri a dalt a Let Me Entertain You-ba, egyem a szívét, mennyivel érdekesebb lett volna, ha nem szól előre. Három gombnyomást ért ez a produkció, ami továbbjutást jelent, hurrá.

Az a baj ezzel a második válogatóval, hogy mielőtt belenéztem volna a jegyzeteimbe, kettőnél több énekest képtelen voltam felidézni ebből az adagból, azt hiszem, ez nem jelent jót. Mindenesetre ide azt írtam, hogy egy nagyhajú izraeli származású lány jön, aki azt mondja, izraeli apukájának meglátogatását halasztotta el amiatt, hogy most itt legyen, köszönjük a finom lelki terrort, érzi a zsűri, ahogy kell. Lány a Valerie című egyébként remek dalt énekli - borzalmasan. Se hang, se energia, csak meleg levegő, Mester erősen fintorog, és ami nekem új ebben a szériában, hogy a zsűri időnként gátlástalanul végigpofáz egy-egy produkciót, hogy „á, ez ide kevés! szerinted ez tanulható? szerintem nem bírná. de kár, hogy nem tudta kiénekelni”, meg ilyenek, és ezt a versenyző végig hallja? Egy élmény lehet úgy énekelni. Lényeg, hogy nem volt gombnyomás, hogy is lett volna, pedig sokat gondolkodtak számomra érthetetlen módon, ha a száját is alig nyitotta ki a versenyző, akkor mi itt a kérdés?

Most egy Sugar Motta hasonmás jön, és el is megy az életkedvem, mert ritka szar a Glee 3. évada, ez a versenyző meg pont az egyik szereplőre emlékeztet, de nagyon. Amúgy Nagy Renátának hívják, hangsúlyos dekoltázst tudatosan villant, és valami Tóth Gabi borzalmat énekel, és nem különösebben jól, vagy csak én nem tudom ezt a műfajt értékelni. Mester és Bereczki nyom, majd Bochi is, de miért? Felrántotta a trikóját a versenyző egy óvatlan pillanatban, csak azt kivágták és eltitkolták előlünk? Bereczki szerint ez volt az eddigi legtökösebb előadás, ezzel a véleménnyel végképp nem tudok mit kezdeni, és Mariann (aki észnél volt, és nem nyomott) próbál érvelni a csöcsök ellen, de esélytelen, minden süket fülekre talál, lépjünk is tovább.

Egy tavalyról átmentett versenyző, Csonka Andreasz jön -arra emlékszem, hogy ezen a becenéven egy év alatt nem tudtam túltenni magam, de azt most meg nem mondom, melyik ponton esett ki tavaly. Meister emlékszik rá, arca nagy elvárásokat tükröz, de ekkor hirtelen előkerül az ebben a műsorban eddig méltatlanul hanyagolt Trilla a színpad mellett, és felkonferál egy ritka szarul időzített reklámblokkot. Utána jön a nóta, ami a Purple Rain, nagy vállalás, az előadás meg mintha kicsit túl művészieskedő lenne, Bereczki a feje alapján majd bealszik rajta. Többiek nyomkodnak, utána meg rázúdítják a kemény kritikai megjegyzéseiket, Maestro tudja, hogy benne több zene van, Bochi gyors fejszámolás után 39 yeah-t számolt össze ebben a produkcióban, ami különösen kizökkentette Mariannt is a műélvezetből. Bereczki meg nem állja meg, hogy ki ne nyilvánítsa, hogy számára ez egy nagy szar volt, nem is érti, hova tették ítésztársai a fülüket, és OK, hogy 3 gombnyomás=továbbjutás, de az ő véleményére is tessék adni, mondja nagyon szigorú fejjel. Claudia meg a backstage-ben megértő anyuci hangon vigasztal, sőt ölelkezés is volt, tudnék élni ezek nélkül a megnyilvánulások nélkül.

Ezek után egymás után bevágnak pár gyerek versenyzőt, hogy rám hozzák a frászt, de utána szerencsére már egy nagykorú jelölt érkezik kisfilmmel, továbbjutás lesz a vége, már most szólok. Nagy Kristóf a versenyző, de Bozont becenéven fut, helyében ez utóbbi információt elhallgattam volna. Rihanna Don’t Stop The Musicját hozza Jamie Callum verziójában, ami egész érdekes, bár kétségtelenül nem akkora buli, mint az eredeti volt a Sportarénában decemberben, és kis híján összedőlt tőle a ház. A produkció végére mind a négy gomb meg van nyomva, majd finnyáskodik egy kicsit a zsűri, hogy ide több kell, meg nem jött át és egyéb közhelyek, ehhez képest olyan gyönyörű neonzöldben úszik mind a négy okosnak az asztala, hogy öröm nézni.

Jön egy egzotikus széplány, meglepő, hogy még csak 16 éves, és Whitney Houston: Saving All My Love For You-ra vállalkozik, ami veszélyes dolog, mert rohadt nagy hang kell hozzá, hogy egyáltalán eszébe jusson az embernek beleénekelni. Amilyen fejet Bereczki vág az előadás alatt, én úgy képtelen lennék énekelni, hogy ez van előttem, és végül csak 2 gomb nyomódik meg, ami kevés, Meister meg nagy igazságot mond ki: ilyen dalt csak akkor szabad énekelni, ha tökéletesen tudod, ez így van, csak ehhez kell némi önkritika is persze. Bereczki szerint „föléizgulta” a dolgot a versenyző, és ő nem érzi, mekkora baromság ez a kifejezés, mert képes megismételni.

Bejátszanak néhány Bikicsunájt a rend kedvéért nyárról, majd jön egy félvér lány olyan szemöldökkel, amit vagy nagyon remegő kézzel, vagy nagyon nagy rosszindulattal rajzolt az arcára egy megkérdőjelezhető tehetségű tetoválóművész. Dreamgirlst próbál énekelni, de a szöveget megújítja, mert valahogy úgy hangzik, hogy „vannájónli”, mitől olyan nehéz dalszöveg ez? Master meg is jegyzi, hogy nincs itt szó semmiféle küklopszról, mert a dal címe One Night Only, nem pedig One Eye Only. Mai angol nyelvlecke kezdőknek megvolt, továbbjutás nincs, köszönjük a közreműködést.

Újabb kisfilmes – féltételezhetően továbbjutó- széplány jön, Józsa Janka. Beyoncé: If I Were A Boy-t énekel, ami bennem nagyon rossz tehetségkutatós emlékeket ébreszt, és most ide be is idézném Meister korábbi mondatát : „ilyet csak akkor, ha tökéletesen tudod!”. Tökéletestől messze van, de legalább nem üvölti le a zsűri haját. „Legyen” – mondja Mester és nagyvonalúan rácsap a gombra, Bochi követi, majd az utolsó előtti pillanatban ráveszik Bereczkit is, hogy csatlakozzon a farkukkal szavazók klubjához, Mariann hősiesen ellenáll. A tőle származó mondat is aranyköpés: „nagyon csinos vagy, ezt beszívtátok srácok”, igaza van, én meg pont ezért szeretem sokkal jobban a The Voice-t akármelyik másik tehetségkutatónál.

Ismét flashbackelünk a nyári válogatókra, rengeteg embert és még annál is több filatáskát mutogatnak a Vörösmarty téren. Néhány Bikicsunáj nyikorog a leginkább próbafülkére emlékeztető előválogatós létesítményben, ebből ennyi bőven elég is lenne, de egyet felelőtlenül beeresztenek a zsűri elé is, itt komoly bajok lesznek. Szőrös sörhas diszkréten villan a 3 mérettel kisebb ing alól (ami nekem egyre gyanúsabb, hogy női blúz), viselője pedig csábos pillantásokat lövell a zsűri felé a napszemüvege fölött, engem konkrétan a hideg ráz. Ez pedig még semmi, büszkén bejelenti, hogy La Isla Bonitát fog énekelni, ezen a ponton elfog a rettegés, hogy táncolni is fog hozzá. Félelmem beigazolódik, csípőrisza, még több sörhas-villantás, sőt ha nem takartam volna el a szemem ebben a pillanatban, talán vízvezetékszerelődekoltázst is láthattam volna, de nem akartam az elmeosztályra kerülni, mielőtt még befejezhetném ezt a hogyvoltot. Elzavarják végre a francba, már csak hab a tortán, hogy a szöveget is csúnyán halandzsázta, bár lehet, hogy nem is angolul énekelt, ki tudja, annyi kreatív ember fordul meg ezeken a válogatókon.

Hirtelen tél lesz megint, újabb versenyző és kisfilm következik. Gerendás Dáviddal ismerkedünk meg. A név nem véletlen, a zenész, és nem a vízilabdázó fia, közli a zsűrivel is, csak a miheztartás végett. A srác klasszikus geek külsővel van megáldva (vagy megverve, nézőpont kérdése), hangja elég halovány, de egyedi az előadásmódja, amin Mariann annyira jól szórakozik, hogy fél perc után azt üvöltözi, hogy „én ezt akarom!”. Ennek hatására mind a négy zöld gomb le lesz nyomva hirtelen, majd kifejtik, hogy énekelni azt nem tud a srác, de ez részletkérdés, ők remekül szórakoztak, ezért még látjuk egymást. Ez egy érdekes továbbjutás volt, annyi szent.

Kislány jön megint, és kisfilmet is kap, félek. Eőry Viktóriának hívják, és már 15 éves, csak nem néz ki annyinak, na jó, ez határeset. Ami érdekes, hogy nem a korához illő műfajt, jazzt választott a válogatóra, és tényleg szépen énekli, párásodnak is a zsűriszemek. Bereczki és Bochi akarja, Mariann keze 5 perce a gombon pihen, végül csak lenyomja, Maestro azért nem, mert neki ez liftzene volt, van benne némi igazság. Na mindegy, lett egy képviselője a cukiság faktornak a 24-es mezőnyben, ez a vége a blokknak.

Zsűri percei következnek (nem volt elég jelentkező?), kiderül, hogy felvették azt az idegesítő szokást, hogy a performanszok után elkezdték dudorászni az imént hallott dalt, és ez elfogadhatatlan. Hogy ennek véget vessenek, kitalálták, hogy aki így tesz, az a közönség felé fordul, és bejelenti, hogy „lúzer vagyok!”. Nagyon vicces, annyira, hogy mindjárt meg is nézzük négyszer, köszönjük. Egyébként itt jegyzem meg, hogy ha el nem cseszik, még akár szórakoztató is lehet ez a zsűri, nem unalmasak, ez 2 adás után kiderült.

Ezek után egy Művésznő jön, aki így öltözik az vagy általános iskolai rajztanár, vagy munkanélküli énekesnő. Mint kiderül, az utóbbi, Kövér Erika az, a Sugarloaf Dér Heni előtti énekesnője, emlékeim szerint neki elég jó hangja volt anno. Mit keres itt? Mint elmondja, miután otthagyta a zenekart, szólókarrierről álmodott, mint előtte már sokan, de nem lett a dologból semmi, ez sem ritkaság, és úgy volt vele, nem szégyen az amatőrök között a Megasztárban próbálkozni, hát halljuk. Amy Winehouse: Rehabet hozott, és nem tudom, mennyi ebben az önreflexió, mert tényleg nem ismerem a hölgy élettörténettét, de valahogy szomorú, mennyire nem sikerül jól. Gyenge és kicsit unalmas az előadás, a szöveget is elfelejti, ami nem lenne baj, csak valahogy tényleg nem meggyőző az egész, de Mariann és Maestro azért nyom, hogy ne távozzon teljesen dicstelenül, mert tovább semmi esetre sem engedhetik.

Utolsó versenyzőnk van hátra ebből az adásból, egy erőszakosan sminkelt lány, aki saját bevallása szerint akkora szegénységben él, hogy a telefonját adta el, hogy a válogatóra elutazhasson. Szakos Andreának hívják egyébként, és Aretha Franklint énekel, félelmetes, micsoda hang tör elő a torkából. 3 gomb nyomódik le egyszerre, kb. az első kieresztett hang után azonnal, majd hamarosan a negyedik is, ez bizony gigantikus továbbjutás lesz. Zsűri még megjegyzi, hogy a manírokat hagyja otthon (láttam már rosszabbat is ezen a téren), de különben énekesnő még nem volt Mariannra ekkora hatással, talán csak Oláh Ibi. Ibi elégedetten biccent két sorral feljebb a lelátón az elsötétített szemüvege mögött. Ennek a lánynak amúgy egy jól eltalált styling kell csak, és kimondottan sztáralkat lehet belőle, szóval hajrá. Ennyi volt a válogatás mára, a mai adaggal (9) együtt már 16-an megvannak a 24-es mezőnyből, jövő héten jönnek még hozzájuk páran.