1963-ban vagyunk, New Yorkban. Hogy Kennedy-t már lelőtték-e vagy sem, azt nem tudjuk, viszont ebben az évben indult a Malév első Európán kívüli járata, mégpedig Kairóba. A kettőben az is közös, hogy sem JFK, sem a Malév nincs már meg, továbbá történetünkhöz (egyelőre) egyiknek sincs semmi köze az égvilágon.

A reptéren egy mélynövésű kisfiú bámulja áhítattal az üvegen túl a repcsiket, az üvegen innen meg az elhaladó, felettébb snájdig pilótát. A backstage-ben a Pan Am légitársaság kék uniformisos utaskísérő kisasszonyait mérlegelik, mintha boxmeccs készülődne. De nem: az izgalom oka, hogy most indul a cég első sugárhajtásos utasszállítója Londonba. Egy fegyőr-stílussal megáldott, szoros kontyos főnöknő-szerűség vegzálja a lyányokat, hozzá téved oda az egyik csinosabb sztyuvi. Főszereplő-bemutatást sejtek, és lőn: a leányka még el sem tudja kezdeni, hogy mit akar Hitlerinától, az az asztalon fekvő Life magazin címlapjára bök szenvtelenül, hogy milyen jó kép – a borítón pedig a főszereplő-to-be légikisasszony mosolyog bájosan a Pan Am színeibe ruházkodva (egyébként a Life 1963-as évfolyamának címlapján egyszer sem volt a Pan Am légiutaskísérője, volt viszont mások mellett Shirley McLaine, Hitchkock, Nagy Sándor, a szovjet iskoláslány, a görög mitológia és persze JFK többször is).

Címlaplány köszönetet rebeg a cseppet sem őszinte bókért és a tárgyra térne, de Hitlerina nem hagyja annyiban: közli, hogy ebből a lapból több mint egymillió példány fogyott, bezzeg a képen Címlaplány fején előírásellenesen ferdén áll a sapka. Na, ez is rég matatott egy DC-6-os méretarányos makettjével a lába között. A fegyőrnő megpörgeti Címlaplányt, és rákérdez, hogy viseli-e a fűzőjét („Igen, asszonyom”), majd különösebb felvezetés nélkül seggenpaskolja, és kitartó pókerarccal közli, hogy Címlaplány harisnyáján felszaladt egy szem. Címlaplány kissé megbotránkozik az iménti eljáráson, de boldog, hogy végre a lényegnél vannak: ezért járult Hitlerina elé, hogy harisnyaügyben segítséget kérjen, mert hát mindjárt repül a kánya, osztán szakadt ruhaneműben mégsem ildomos a fedélzetre lépni.

Hitlerina vérszagot érez, kivégzéshez készülő hangon kérdi címlaplánytól, hogy mióta repül. Az rosszat sejtve bevallja, hogy mindössze három hete, de ekkor a vérontást megelőzendő érkezik egy másik stewardess erős francia akcentussal, és karon ragadva elvonszolja a fegyőr elől Címlaplányt azzal, hogy neki van tartalék harisnyája rendelkezésrebocsátásilag. Hitlerina csalódottan követi szemével a karmai közül kicsúszott áldozatot, és csak annyit vet oda Franciskának, hogy nem ám túl sötét harisnyát adjon Címlaplánynak, mert ez nem a kabaré. A menekülő lányok egymás között megjegyzik, hogy Hitlerina hogy odavan a fűzőért, nem kis utalást téve ezzel a fegyőrnő nemi érdeklődésére.

Franciska és Címlaplány a kolléganők gyűrűjébe keveredik, akik rajongást mutatnak a borítóra került leányzó, mint e minőségében összamerikai celebritás iránt. Ezt egy, a csoporton kívül álló vörös hajú sztyuvi megnyúlt arccal nyugtázza, majd akkor kotyog bele a tyúkólzajba, amikor azok ott tartanak, hogy a híressé vált Címlaplány – bár ezt tagadja – az újság miatt tutira hamar férjre lel. Szerinte ugyanis Címlaplány nem keres mátkát, és ezzel megerősíti a szóban forgó leány hasonló állítását. Láthatóan Címlaplány is ismeri a közbefecsegőt, mert rögtön mentegetőzni kezd neki, hogy akarta is őt hívni, meg hogy az a fotós csak úgy hirtelen lekapta, de a többiek által Kate-nek nevezett vöröske a mondat felénél továbbáll, hogy ő inkább megy rágót venni. Süt az irigység a szentemről, hogy nem rá polírozza a bohócot most minden amerikai hím a keleti parttól a nyugatiig. Közben bonyodalom adódik: nem találják a vezető légiutaskísérőt, bizonyos Bridget Pierce-t.

Vöröskét a reptéri trafiknál leszólítja egy barna ballonkabátos férfi, és rendkívüli nagyvonalúsággal meghívja a rágógumira, ami egyébiránt a pasas cigijével és Life magazinjával együtt 68 centet kóstált. Az ürge az ócsó rágó átadásakor az újságon feszítő Címlaplányt ajnározza – csajozásból még ráférne pár lecke, ez Vöröske reakciójából is kiviláglik. Na de az ember nem is csajozni akar: az újságosállvány mellett megkérdezi Vöröskét, hogy készen áll-e az első bevetésére, amin ő meglepődik, de a kérdése nem az, hogy „mi a rossebről beszélsz te meg?”, hanem hogy „most?”. Szóval ezek ismerik egymást, és itt valami fondorlat készül. A ballonos tudatja Vöröskével a feladatát: kicserélni a 3D jelű ülésen utazó férfi vízumát egy lejártra, hogy majd jól elkaphassák a Heathrow-n, belépéskor. Vöröske nem egy gyakorlott Mata Hari, mert a küldetést hallva megkérdi, hogy mindezt úgy kell-e végrehajtania, hogy a célszemély nem veszi észre a cserét. A ballonos feltehetően végigfuttatja magában, hogy ha anno virágkertésznek állt volna, akkor nem kéne félhülye légikisasszony-kémnőkkel bajlódnia, de mivel a sorsán változtatni jelen helyzetben már nem tud, így távozik.

Egy rettenetesen rumlis lakásban találjuk magunkat, ahol csörög a telefon, de az Erika-kompatibilis írógépen pötyögő trikós bölcsész ahelyett, hogy felvenné, inkább a marxista dialektikáról kérdez valami marhaságot a szobába lépő, pingpongasztalnyi méretű homlokkal megvert leányzótól, aki leosztja a tudálékost, hogy amiről beszél az Hegel és nem Marx, majd a telefonra fordítja összes figyelmét. A reptérről keresik a város legnagyobb homlokának gazdáját, hogy jöjjön azonnal, mert nincs meg a vezető légiutaskísérő a New York-London járatra. Röviden megtudjuk, hogy a Tétényi-fennsíknyi homlokút korábban felfüggesztették „ruházati kihágás” miatt, de ettől eltekintenek, ha most be tudna ugrani, még egy helikoptert is küldenek érte a Pan Am belvárosi irodaházához, mert az új sugárhajtású gép nem késheti le az első indulását. Búcsúzóul azt tanácsolják Tepsihomloknak, hogy vegye fel a fűzőjét. (Lassan körvonalazódik bennem, hogy az 1960-as évek Amerikájában a repülők kerozin nélkül is fel tudtak szállni, de egy fűző nélküli stewardess már légiforgalmi katasztrófahelyzetet jelentett. Ugyanakkor a most felálló Malév-bizottságnak vizsgálnia kellene azt is, hogy vajon a fűzők hiánya nem volt-e közvetlen kiváltó oka a nemzeti légitársaság bukásának.) Indulás közben egy rövid intermezzóból kiderül, hogy bölcsészfiú és Tepsihomlok párkapcsolata nem felhőtlen: míg előbbi alapvetően szobatudósi életvitelre rendezkedne be, addig utóbbi inkább világot látna gigantikus fejtetője alatt elhelyezkedő szemeivel.

A reptéren egy pilótaegyenruhás, szőke nyikhaj hiányolja a Bridget nevűt, aki helyett épp egy leszállópályányi homlok indult el a reptérre, de megvigasztalják az új gép bőrbe kötött hajónaplójának átadásával, így kiderül, hogy Szőke Kapitány az emberünk, aki átkormányozza majd a gépmadarat az óceán fölött, és ezzel pillanatok alatt szintén potenciális főszereplővé lépett elő.

Vonulnak a stewardessek keresztül a reptéren, ahogy csak a stewardessek tudnak vonulni! Bevallom, ezt az epizódot nagyon vártam. A vonulás közepette Franciska felfedez a check-inben egy barna kabátos férfit, akit vadalmaként vigyorogva Johnnak szólít, de a pacák első reakcióból induló mosolya hamar lehervad. Nem tudjuk miért, mert a lányok tovahaladnak, eközben kiderül, hogy Franciska vadalmázásának oka az, hogy Rómában együtt gyűrték a lepedőt Johnnal. A Franciahonból származó leányzó továbbá komoly célzásokat tesz arra, hogy ha már itt van a bikuci, akkor a ködös Albionban is leamortizálni tervez vele néhány, alapvetően alvásra szolgáló bútordarabot.

Míg a pilótafülkében rövid péniszirigységi párbeszéd zajlik a kapitányság körül a kamaszkorú Szőke Kapitány és a rövidnadrágból szintén nem túl rég megszökni látszott első tiszt között, a légikisasszonyok már az utasokat fogadják. Megjön Vöröske Hari célszemélye a 3D-re: a kezdő kémnő hiába próbálja alattomos szándékkal elkérni az öltönyös-szemüveges férfi kabátját és aktatáskáját, az mindent szorosan magánál tart, és gint kér. Beszáll Franciska Johnja is, ám ezúttal a falloszban reménykedő francia leánynak fagy az arcára a mosoly, amikor John után belép a gépbe annak amerikai álomba illő precizitással kivitelezett felesége és kisfia.

Végül befut a Maggie-nek szólított Tepsihomlok, akit persze a személyzet összes tagja ismer. Ettől még a pilótafülkében kölcsönösen meglepődnek egymáson Szőke Kapitánnyal: TH nem tudta, hogy SZK kapitány lett, SZK pedig nem tudta, hogy az általa ezúttal is rendkívül hiányolt Bridget helyébe TH-t adja a cég. A legénység gyors szemrevételezésekor megtudhatjuk azt is, hogy az újonc Címlaplány igazából Vöröske húga. Végre-valahára felszáll a kánya, Szőke Kapitánynak pedig olyan szánalmasan hiányzik a Bridget nevű, hogy rádión kéri a tornyot, találják meg neki.

A gépen egy ifjú házas párocska olyan hevesen golfozik a nyelvével egymás manduláján, hogy Címlaplány alig tudja átadni nekik az étlapot. Na de ha már ott van, mindjárt meg is kérik, hogy fényképezze le őket, a vaku villanásával pedig mi fél évet visszarepülünk az időben, és láthatjuk, ahogy Címlaplány a családja körében egy hatalmas esküvőre készülődik, vendégek a kertben, ahogy azt kell. Egyszeriben azonban kiborul, hogy ő ezt az egészet nem akarja. Minthogy ekkor csak nővére, Vöröske van a közelben, mindjárt arra jutnak, hogy akkor majd ő megszökteti Címlaplányt. Bepattannak apu kocsijába, és elviharzanak. Viharzás közepette Vöröske megkérdi Címlaplányt, hogy akkor most mégis mit akar magával kezdeni, mire az beböki, hogy ő is világot akar látni és stewardess lenni. Vöröske nincs annyira oda az ötletért, de csak megszöknek.

Megint a gépen vagyunk, Franciskának John próbálja magyarázni a szitut, de az nem igazán vevő a témára, inkább megmutatja John kisfiának a pilótafülkét. Azonmód három hónappal korábbi képeket látunk: Róma. Franciska és John egymás melletti hotelszobákba lépnek be, majd az estét egy irgalmatlan nagy koitusszal fejelik meg. Eközben Rómában máshol Szőke Kapitány civilben egy MZ jellegű motorral vár egy kissé kórosan sovány, de összességében Isten-is-neki-teremtette szőke lányt, ez Bridget. Rövid nyalakodás után Bridget későbbre tolja a randi érdemi részét, mert találkoznia kell Vöröskével. Vöröske egy bájos ristorantéban épp most ismerkedett össze az asztalánál ülő férfival, aki nem más mint a barna ballonkabátos, aki a felszállás előtt a vízumcserés megbízást adta. Bridget beköszön, majd gyorsan kimenti magát és lelép. A barna ballonkabátos közli, hogy CIA-s, és neki pont Vöröske kell, mert egy Pan Am-es stewardess gyanú nélkül utazgathat mindenfelé a világon.

Újra a gép, Vöröske kicselezi a 3D utasát: amíg az nem néz oda, elveszi az útlevelét, benne a lecserélendő vízummal. Miközben a konyhában kicseréli a papírokat, mintegy mellékesen eltanácsolja a másodpilótát a húgától, mert az erős átkaroló hadműveletbe kezdett Címlaplány irányában. Ezalatt Franciskát beszélgetni hívja családja körébe római szexpartnerének felesége, aki nagyon hálás, hogy Ödönke láthatta a pilótafülkét, és kedvesen érdeklődik, hogy Franciska hogy bírja a sok álldogálást a gépen, meg hol vette a műszempilláit, amikről Franci elmondja neki, hogy igaziak. Megcsodálják a rajzoló Ödönkét is.

Szőke Kapitány a cockpitben választ kap rádión: Bridget felmondott a Pan Am londoni irodájánál. Ennek apropóján SZK felidézi magában (mi meg nézhetjük), hogy két éve hogyan kérte meg Bridget kezét a háborús konfliktussal terhelt Kuba repülőterén, amikor utasszállítókkal menekítették ki a kubai ellenzékieket a Disznó-öbölből. Bridget a romantikus körülmények ellenére akkor nem mondott igent, de a gyűrűt SZK odaadta neki, hogy akkor majd később bólintson rá a frigyre.

Vöröske a gépen kémnői hivatásának csúcsára ér, amennyiben az új gép első útjára hivatkozva egy üveg pezsgő kisorsolását jelenti be, és azonmód közli is az utasokkal, hogy azt a 3D-n ülő utas nyerte. 3D úr visszautasítaná az italt, amit Címlaplány visz oda, de amikor felismeri, hogy a leányzó szerepel az újságja borítóján, szóba elegyedik vele. Ez elég is Vöröskének, hogy a férfi útlevelét a kicserélt vízummal visszacsempéssze annak nyitott aktatáskájába. Misson completed.

Hejhó, megérkeztünk a Heathrow-ra: stewardessek az ajtóban búcsúztatják az utasokat. Franciska szeretőjének neje leszakad a családtól, és a francia amazont félrehívva átadja neki Ödönke rajzát, mondván tegye ki otthon a hűtőjére és emlékeztesse mindig arra, hogy ne dugjon félre nős férfival. Ejha, jól bírta tartani magát az asszony, pedig már éppen sajnálni kezdtem, hogy még a kegyeibe is fogadta a ledér francia sztyuvit.

Pan Amesek megérkeznek a szállodájukba, Szőke Kapitány felhívatja Bridgetet, majd a telefonkagylót fölkapva elhadarja ismét a lánykérést, mire – javára legyen mondva – a vonal túlfelén a telefonközpontos hölgy nem utasítja el élből a vakmenyegzőt, hanem csak szimplán közli, hogy szétbontott a vonal, Bridget nem fogadta a hívást. SZK letört, mint a bili füle.

Vöröske is felér a szobájába, ahol 3D úr várja a fotelban: Vöröskénél valószínűleg csak az amerikai nejlonipar lábain feszülő remeke fogja fel az elengedő záróizmok okozta kellemetlenségeket. 3D közli, hogy ő a brit összekötő, és ez az akció csak a főpróba volt, amin Vöröske megfelelt. Elmondja, hogy ezekben a hidegháborús időkben figyelni kell mindenre, és ezért szerveznek be légiutaskísérőket, akik röpködnek mindenfelé, hallanak és látnak mindenfélét, és jól jelentik is mindezt. Vöröske kilogikázza, hogy Bridget volt eddig a kémnő, 3D pedig mindebből erősen a „voltot” visszhangozza – legalábbis sejthetjük, hogy Bridget mostanság a Temzében tengetheti napjait vízihullaként, vagy Moszkvában kapják le éppen a tíz körméről abban a szó szerinti értelemben, ahogy azt ő sose kívánná magának. Ezzel párhuzamosan Szőke Kapitány Bridget lakásához ér, ahová benyit, és a kipakolt apartman asztalán Bridget szárnyas Pan Am-es kitűzőjét találja egy szál fehér rózsa mellett.

Később egy igazi angol pubban lazítanak a lányok és a fiúk. Az első tiszt valami bonyolult, a légikisasszonyok fajának felsőbbrendűségéről szóló dumával próbálja felvidítani Szőke Kapitányt, és nem veszik észre, hogy az utcáról Bridget sandít be az ablakon, aki egyrészt láthatóan nem vízihulla, másrészt taxiba száll, és eltűnik. Zárókép a keretes szerkezet jegyében: mélynövésű kislány bámulja áhítattal a repülőtéren végiglejtő stewardesseket, akik úgy vonulnak, ahogy csak a stewardessek tudnak vonulni…