1963-ban vagyunk, New Yorkban. Hogy Kennedy-t már lelőtték-e vagy sem, azt nem tudjuk, viszont ebben az évben indult a Malév első Európán kívüli járata, mégpedig Kairóba. A kettőben az is közös, hogy sem JFK, sem a Malév nincs már meg, továbbá történetünkhöz (egyelőre) egyiknek sincs semmi köze az égvilágon.

A reptéren egy mélynövésű kisfiú bámulja áhítattal az üvegen túl a repcsiket, az üvegen innen meg az elhaladó, felettébb snájdig pilótát. A backstage-ben a Pan Am légitársaság kék uniformisos utaskísérő kisasszonyait mérlegelik, mintha boxmeccs készülődne. De nem: az izgalom oka, hogy most indul a cég első sugárhajtásos utasszállítója Londonba. Egy fegyőr-stílussal megáldott, szoros kontyos főnöknő-szerűség vegzálja a lyányokat, hozzá téved oda az egyik csinosabb sztyuvi. Főszereplő-bemutatást sejtek, és lőn: a leányka még el sem tudja kezdeni, hogy mit akar Hitlerinától, az az asztalon fekvő Life magazin címlapjára bök szenvtelenül, hogy milyen jó kép – a borítón pedig a főszereplő-to-be légikisasszony mosolyog bájosan a Pan Am színeibe ruházkodva (egyébként a Life 1963-as évfolyamának címlapján egyszer sem volt a Pan Am légiutaskísérője, volt viszont mások mellett Shirley McLaine, Hitchkock, Nagy Sándor, a szovjet iskoláslány, a görög mitológia és persze JFK többször is).

A válaszom határozott nem. Arra, hiányozni fog-e. Ami hiányozni fog, az ilyen levelek: "nem tudom, feltűnt-e, de vera a kiválóan dokumentált előéletét tekintve fantasztikus megoldást választott fülbevaló gyanánt egy stilizált pöcs képében. gondoltam elküldöm, hátha beépíthető az infó." Be hát. Sőt, meg is mutatom:

Bemelegítésként - mert szükségünk van rá - akkor megosztanám a nagyérdeművel az új vellanybojlerünk műszaki leírásának kezdő sorait. "Ez a készülék nem alkalmazható olyan személy (beleértve a gyermekeket is), csökkentett testi, érzékszervi és mentális képességek, vagy annak hiánya tapasztalataikat és ismereteiket, hacsak nem kaptak felügyelete vagy utasítás érintő, a berendezés személy felelős biztonsági szempontból. Gyermekek felügyelni, hogy azok ne játssz a készüléken." A bojler felett lakó Magnézium Manóra (magnézium anód) ki se térek, pedig szívem szerint róla mesélnék. Jó, befejeztem, csak el kell kezdenem írni a Veráról. Balázs rögtön az öfi elején mutat valamit, á, csak az állást, 44-56 és felhívja a figyelmünket, időben még ott tartunk, hogy a kihi előtt.

Ace a szálloda edzőtermében fut helyben, azaz futópadon, ami azért valahol ugyanaz, haladni nem halad sehová, viszont kibaszottul le lehet izzadni. Azért van már ződhajnalban a szállodában, mert ott lakik, van neki egy fasza lakrésze odafent, és nem úgy, ahogy egy turistának, hanem örökbe, legalábbis ez a tippem. Ace nem sokáig szaladgál egyedül, megjön a felügyelőtisztje és hugyozni kell. Ez állandó program lesz, úgy látszik, de Ace ugyanazzal a rezignált arckifejezéssel fogadja a vegzálást, mint amivel a liftesfiút köszönti reggelente. Ja, és egyedül van az edzőteremben, mert megoldották. Ez már csak egy ilyen figura. Egy másik öreg csávóra ugrunk, a maga elé érthetetlenül mormoló Walterra, aki benevezi a csudalovat a negyedik futamba. A zsoké az alkesz csávó, Ronnie lesz.

Szerencsére vége a Novák család busójárásának. Ma nem a fiatalabbaké a főszerep, viszont a két macsó meg Szabi helyett láthatjuk a középkorú csajokat szurkálódni. A Berényik a lúzer András kivételével élvezik a helyzetet, Vilmos meg továbbra is peches. Az izgalmakat alant olvashatod.

A hawaii turisztikai hivatal hirdetésével kezdünk, strandoljunk a szigeteken. Tekintve a kinn honoló embertelen meteorológiai anomáliákat, részemről mehetünk. Finom átkötéssel a modern város széles sugárútján találjuk magunkat, szigorú szeretetű apuka ébreszti érintőképernyős, kép a képben kütyüjén kamasz fiacskáját. Nekem mondjuk nem infrastrukturális igényem a kütyü, de kétségkívül praktikus az elfoglalt felvágós apáknak. Az események váratlanul felgyorsulnak, marcona álarcosok rabolják el a Szigorú-szeretetűt. Holtak itt és ottan, masszív fémtáska apával együtt kámfor. Főcím!

Kezdésként egy kollégista lány piros felsőben és pink edzőcipőben futni indul, közben zenét hallgat. Befordul a fák közé, majd jól megtámadja valami. Sikolyok, vadállati morgás. Zsarupáros (egyikük a főszereplőnk, Nick Burkhardt) kedélyes beszélgetés közepette évődik a főhős nősülési szándékán, hiszen mikor máskor kapcsolódnánk be a történetbe, mint amikor éppen jegygyűrűt vásárol. Felfigyelnek egy csinos szőke nőre, de a szépség arca egyszer csak átalakul, vicsorító szörnypofává. Emberünk láthatóan nem tud mit kezdeni a tapasztalattal.

A futkosó lány tetemének helyszínelése közben szép nagy bakancsnyomot találnak. Ebből persze rögtön világossá válik, hogy nem egy vadállat intézte el, hanem egy másmilyen vadállat, majd emberünk megtalálja a lány lejátszóját, és abban természetesen még mindig az a szám szól, amit órákkal korábban hallgatott futkosás közben. Nagyon életszerű. Közben visszatérnek a rendőrségre, ahol újabb villantást kapunk el: megbilincselt, kevéssé szimpatikus gyanúsított arca változik szörnnyé, Nick pedig ugyanolyan tanácstalan arccal csodálkozik rá. Rém lassan kapcsol szegény.

Akik régóta várják már, hogy Juli mikor jön végre össze Attilával, azok fellélegezhetnek, ugyanis Nóra mai vallomása óriáslöketet adott az asszonynak ahhoz, hogy elmenjen a konferenciára, és lelkifurdalás nélkül szexeljen egy hétvégén át. Figyeljétek csak meg. Tuti ez lesz.

Mindenekelőtt szeretnék óva inteni a Megasztár Facebook oldalának a követésétől (én szorgalomból megtettem), mert az adás ELŐTT egész nap az aznap esti adás versenyzőinek miniéletrajzaival szanaszét spammelték a falamat. Rohadtul idegesítő, majd este megnézem a műsort, addig nem kell, hogy ezzel borzolják az idegeimet, köszi, és már nyomtam is az unlike gombot, így jártak. (adás UTÁN talán még releváns is lenne a dolog, csak jelzem) Nézzük végre azt a második válogatót ezek után. Még mindig minimumra szorítva a Bikicsunáj-kategória, amiért meglehetősen hálás vagyok, mert én olyan régimódi vagyok, hogy egy tehetségkutatóban tehetséget akarok hallani, nem önkritikahiányos szerencsétleneket, amint blamálják magukat ország-világ előtt, főleg úgy, hogy általában 1%, ami tényleg vicces. Főcím ugyanaz, mentor, ó bocsánat zsűri imidzs-szpotok ugyanazok, most veszem csak észre, Bereczki milyen jackós mozdulatokkal nyomul a sajátján, ezt gyerekkora óta szorgalmasan gyakorolja tükör előtt, az biztos.

Érkezik az első versenyző kisfilmmel és felhajtással, továbbjutó lesz, erre már most fogadni lehet. Horváth István egy eccerű gyerek, énekelni még nem hallottam, de beszélni ne engedjék, könyörgöm, vagy olyankor kapcsolják ki a mikrofonját, azzal tesznek csak vele jót. Mariann próbál vele beszélgetést kezdeményezni, sikertelenül, hagyjuk is ezt, szóljon a dal. Bon Jovi: Livin’ On A Prayert hozott mára a nép egyszerű gyermeke, és kellemes meglepetésként egész egyedien valósítja meg, nem is hamis, összességében fogyasztható a dolog. Bereczki szétveri a gombot vagy két sor után, ezzel megnyitja rögtön anyu könnycsatornáit a backstage-ben. Többiek is csatlakoznak, Bereczki valami miatt nagyon lelkes, Bochi még ellenáll, és inkább beszáll énekelgetni, pedig itt nem így kell tetszést nyilvánítani, hanem a zöld gomb határozott megnyomásával, nem mondták ezt el nekik elégszer? Na a végére csak megvan a negyedik szavazat is, lehet keresni beszédtanárt, mert a srác továbbjut, ami ugye automatikusan a legjobb 24-be való kerülést jelenti a hatodik Megasztárban.

Az AXN műsorra tűzte a sorozat 4. évadát, kövessük tehát nyomon kedvenc kortárs írónk újabb megpróbáltatásait és csábításait. Előző évados összefoglaló nem készül (a feledékenyek itt jobbra kattintva elolvashatják az előzményeket), helyette máris belevágunk a média résébe, miközben az epizód címével egyező Rolling Stones lemez szól a hogyvoltíró CD lejátszójából.

Ott hagytuk el Moody barátunkat, amint a Paul Riderrel folytatott jól sikerült bunyó, majd a Karennek bevallott Mia-affér után a kiérkező rendőrök bilincsbe verik és hűvösre teszik. Ahogy az ismert dalból tudjuk, a börtön ablakába soha nem süt be a nap, szabaduláskor viszont ez már másképp van: a 72 órás elzárás után Hank egy verőfényes reggelen távozik az intézményből. Charlie tette le érte az óvadékot és fogadja a tömlöc kapujában: egyik kezével whiskysüveget nyújt át, a másikkal staubot gyújt meg neki, így köszönti a szabad világba visszatérő barátját. Kösz, Charlie, ez életmentő volt, hálálkodik Hank, most pedig vigyél haza Karenhez üstöllést, tisztáznom kell vele a tisztázandókat. Nem vihetlek haza, veti ellen Runkle, Karen és Marcy határozottan megtiltotta. Közben megállnak egy könyvesbolt kirakata előtt, ahol a Mia neve alatt megjelent sikerkönyv, a Fucking and Punching, illetve annak valódi szerzőjét felfedő transzparens foglalja el a fő helyet. A botrány a leghatékonyabb reklám, a könyvet viszik is mint a cukrot, Hank kis ideig filozofál ezen, majd határozottan Charlie-hoz fordul: Most rögtön vigyél haza, vagy a seggedben oltom el a cigimet! Runkle úgy dönt, jobb, ha ezt nem várja meg, és máris indítja a BMW kupét.

Némi előzetes információ, csak hogy tudjuk, mihez tartsuk magunkat:

A Torchwood brit televíziós sci-fi filmsorozat a Ki vagy, doki? (Doctor Who) című sorozat mellékága, a BBC Wales készítette. 2006-ben mutatták be a 13 részes első évadot, 2008-ban a másodikat. 2009-ben a harmadik évad 5 részes minisorozat formájában készült. A 4. évadot a BBC és az amerikai Starz Entertainment közösen készítette és 2011-ben sugározták az USA-ban és Angliában egyszerre. A sorozat a cardiffi Torchwood 3, egy, a katonaságon és rendőrségen kívüli, azok felett álló szervezet ügyeit mutatja be. A cselekményszál sokszor kötődik a Cardiffon áthúzódó téridő-repedéshez. A szervezet a repedésen át véletlenül érkező földönkívüli tárgyakkal, az ezekhez kapcsolódó bűnügyekkel, az idekerült lényekkel foglalkozik. Magyarországon 2008-ban jelent meg az első évad DVD kiadása Torchwood - Az idegenvadászok címmel, majd 2010 novemberben az AXN Sci-fi sugározta Torchwood - Űrlényvadászok néven. A Doctor Who-val ellentétben a Torchwood kifejezetten a felnőtt nézők számára készült, Davies szerint "paranoid thriller" és "omniszexuális beállítottságú". Mindezt a Wikipédia idevonatkozó cikkében atomrészletesen fejtegetik még, de "Ugorgyunk", ahogy a vak Pósalaky úr mondta a Nyilasmisinek, lássuk, miből élünk.

Szakadó esővel nyitunk, a helyszín egy jól felszerelt sikátor: van itt parkolóház, oldalában sok zöld kuka, a túloldalon rozsdás vashordók, nagyjából 8 fehér vegyvédelmi overallba öltözött technikus, az őket biztosító mintegy másfél szakasznyi rendőr és egy húsz év körüli hulla, aki első pillantásra úgy néz ki, mint Jimmy Sommerville. Őt amúgy körberakták annyi reflektorral, hogy egy KISS-koncertre elég lenne, mindegy, ők a technikusok, biztos tudják. Egyikük lerak egy tejeskávénak tűnő poharat a halott mellé, majd a sikátor bejáratához indul, ahová akkor érkezik meg Gwen Cooper rendőrnő, aki első pillantásra nem szép, az a helyzet, hogy a másodikra sem. Az egyik rendőrtől kap egy kávét és némi felvilágosítást az ügyet illetően: nem tudunk semmit, nem, azt sem, hogy ezek kik. Na, ezen túl vagyunk, jössz a pizzázóba majd? Nemtom, majlátom. Közben az overallosok összecuccolnak és az addig ott ténfergő rendőrökkel együtt elindulnak kifele a sikátorból, a halott meg békésen szunyókál tovább az utca közepén. Gwen nem érti, hogy mi történik, megkérdezi a halottal kávézgató overallos formát, aki közli vele, hogy léc van, gyerekek, jön a Torchwood, a speckó csapat, majd ők intézik az ügyet.