Morris és Sam a pultnál: Morris Tony-t keresi, közben jön Neela, aki konkrétan tök meztelen, amit a többiek nem vesznek észre. Mijatök? Ortopédiai esetet akar rásózni Morris, amire Neela, még mindig meztelenül közli, hogy neki ma kezdődik a sebész gyakorlata. Majd Harolddal az oldalán, kilejt a órházból. Most már tuti csak álmodik, mert énekelni is kezd hozzá és egy félhulla, vérző ember veri rá a taktust a szembejövő hordágyról. Majd a felhőtlen égből elkezd szakadni az eső és Neela felébred a zuhany alatt. Dubenko szólongatja, hogy húzza ki magát a zuhany alól, mert már negyed órája elkezdődött a gyakorlat, szó sincs arról, hogy hazamehet.

Ugrunk:, Sarah és Tony a nagyszülőkkel vannak, nagypapa Sarah-val ütögerti az asztali hokit. Nagypapa beleéli magát nagyon, meg is nyeri a menetet, csak épp a végén úgy tűnik, szívrohamot kap. Prattre térünk át, mielőtt megtudnánk mi van nagypapával. Vezetőképző tanfolyamon van, mint ez a későbbiekből kiderül, ahol épp két vitázó embert kellene szétválasztania és lenyugtatnia, de nem nagyon megy neki. Majd a két fickó veszekedése a tanfolyásról, átkúszik Morris és Frank vitájába, akik ugyanúgy feszülnek egymásnak egy pitiáner ügyön, miközben Pratt ugyanúgy csak nézi őket.

Hát ezzel a címmel sok újdonságot nem mondtak, de lássuk ezúttal ki, mit rejteget a többiek elől.

Egy Rose nevű nénivel nyitunk, aki azzal írja be magát a sorozat történetébe, hogy áttételesen ő okozza Edie halálát. A néni ugyanis ahelyett, hogy békés alvással lehetővé tenné, hogy Orson kiélje a kleptomániáját a kisbiszbaszos polcán válogatva, baseballütőt ragad, és egy határozott csapással elzavarja a maszkos rablót, aki ugye kitántorog az útra az épp menekülő Edie elé, aki emiatt a villanyoszlopnak navigálja magát, a többit meg már tudjuk. Hős Rose-t azonban az események annyira felizgatják, hogy infarktust kap, ami ehhez közeli állapotot eredményez Orsonnál is. Hiszen mi van, ha a néni beszámol a történtekről? Szerencséjére Rose néni bár fiatalosan kezeli a baseballütőt, fejben már nem az igazi. Az "Elkergettem a Halált, aki ezért Edie-t vitte el helyettem" sztorit mindenki szánakozva hallgatja, vita max abban van, hogy a morfium vagy a demencia rovására írható-e.

A rettegő Orson azért a biztonság kedvéért a dokinak tett ármánykodó megjegyzésekkel eléri, hogy Rose-t ne a Lila akác közbe, hanem egy otthonba engedjék haza. A rosszul elsült esetből okulva pedig szent fogadalmat tesz Bree-nek, hogy befejezi a lopkodást és a hazudozást - utóbbit nagyvonalúan csak a jövőre vonatkoztatva. Vallomás helyett ugyanis makacsul kitart az elestem az utcán és egy csúnya útpadka okozta az éktelen búbot a fejemen mese mellett. Bree hinni akar neki, és boldogan újságolja Andrewnak, hogy Orson a lopkodás helyett ezentúl más örömet keres magának az életben. Aha, és fütyörészni fog munka közben vagy megelégszik a ház körüli szökdécseléssel? - érdeklődik Andrew a nagy hír hallatán, majd válóperes ügyvéd keresésébe fog, csak a biztonság kedvéért. Bree ezt ellenzi, egészen addig, míg fülébe nem jut Rose néni sztorija a nippjeire hajtó maszkos Halálról. Finoman még egyszer felveti Orsonnál a gonosz járdaszegély ügyét. Orson kétségbeesetten hazudik. Bree szomorúan bejelenti Andrewnak, hogy mégis válni akar.

Meredith sértődött képpel ront be a pszichiáterhez, mintha nem ő lenne a barom. Ha én volnék az orvosa, úgy szételektrosokkolnám, hogy többet nem nyekeregne. De sajna nem én vagyok, így a csaj életben marad, és előadhatja elméleteit arról, miért is nem futamodik meg minden elől, miközben rajta kívül mindenki látja, hogy nála gyávább, szánalmasabb idegbeteg ribancot még nem hordott a hátán a Föld. Inkább otthagyja a dokit, aki már biztos jól megbánta, hogy szakterületének az emberi elmét választotta, ha tudta volna, hogy egyszer Meredith Grey-t sodorja útjába a balszerencse, talán mégis inkább onkológusnak megy, ennél az is kevésbé lehangoló.

Míg Meredith duzzog, apró életképek illusztrálják a rezidensek általános idegbaját. Yang például takarít, Karev meg az álterhes szeretője haját fogja a reggeli álhányása közben. A Főnököt nem hívja a felesége, O’Malley meg ide-oda rohangál. Sok a munka, főleg, hogy egy nagyon menő szívsebész érkezik látogatóba, akitől mindenki rengeteget tanult. Derek és Meredith ezúttal egy nőt kezelnek, akin újfajta víruskoktélt próbálnának ki, de az asszony szeretné megvárni a műtéttel a pasiját, Andrét, akinek sajnos törölték a járatát, így csak 3-ra várható az érkezése. Kicsit bizonytalan a műtéttel kapcsolatban, de André nagyon okos, majd segít dönteni. Derek meghatódik, és bele is megy a dologba, ő aztán nem az a típus, aki az igaz szerelem útjába állna.

Mindjárt az elején menjünk egy kört, mert érdemes. Buffy és Dawn anyucinál tölti az idejét a kórházban, akit hamarosan újra műtenek. Will, Giles és Xander a temetőben próbálnak elbánni 2-3 megtermett vámpírral. Mondanom se kell, hogy Buffy azt hiszi, hogy Riley is velük van és segít nekik, de nem nincs ott, sőt komoly gondjai vannak. Nem csak, hogy nem segít a csapatnak vámpírt ölni, de ő lett egymaga a vámpír étkeztető vállalat. Riley Finn vámpírokkal harapdáltatja magát, és ezt élvezi, mint egy igazi mazó. Fizikai fájdalommal és ebből fakadó kisebb delíriummal a lelki fájdalom ellen. Amíg Riley vacsorának képzeli magát, Joyce furákat beszél, amivel megijeszti Dawnt.

Mivel a kórházban a diliosztály is tömve van, találkoznak a lányok egy másik furákat beszélő idegennel is. Oké, mondjuk, hogy dilis, de az a fickó volt az egyik őr, akinek Glory majdnem vagy teljesen kisütötte az agyát, amikor a papot kínozta. Vagyis emberünk Glory keze által lett őrült, és nem biztos, hogy a diliosztályon a teltház nem az ő keze munkáját dicséri. Később Will és Tara, miközben csillagokat nézegetnek, szemtanúi lesznek, ahogy egy hatalmas meteorit lezuhan a közelben. A meteoritból valami lény mászik elő, ami megtámadja a nemrég látott őrült férfit, aki elkódorgott az erdőben. A lény hamarosan a kórházban jelenik meg, ahol Buffy, Dawn és Joyce harcol a betegség ellen.

John ágyban hentereg egy szemrevaló nővel, s a párbeszédükből az is kiderül, hogy ez csak egy flashback, a Földről, még a baleset előttről. A nő, Alex, elvállalt egy stanfordi ösztöndíjat, ezért távkapcsolatként kellene folytatni, márpedig azoknak ritkán van jó vége. Johnny is tudja ezt, így egy laza mozdulattal belöki az ágy alá a feltehetően a légyott végére tartogatott eljegyzési gyűrűt.

Az ébredés már koránt sem ilyen kellemes, a Moya majd szétesik, úgy rázkódik. Pizsiparti az irányítóban, ahol a Pilóta elmondja, hogy a leviatán maga kezdeményezte a csillagkitörést, mivel egy vemhes fajtársa segélykérését vette. Az álmosan pislogó legénység beszélgetni kezd, amíg a Pilóta körülnéz, és kiderül, hogy a legénység összes hímnemű tagja az utolsó kufircról álmodott az asszonnyal, és hogy Aeryn lopja John trikóját és boxeralsóját – nem mintha baj lenne, mert baromi jól áll neki. (Az már más kérdés, hogy Crichton vajon miért indult több váltás fehérneművel egy földkörüli kísérletre.) A helyszínre megérkezve azonban sehol egy leviatán, viszont a jel még mindig él. Üzenet érkezik a közeli bolygóról, ahol egy delviai nő név szerint ismeri Zhaant, és direkt csalta őt ide.

Nem kell megijedni, nem megy át a sorozat a múltkori sorscsapások után valami náci allegóriába Michaelékkal a főszerepben, csak a magyar címadók szeretnek kreatívkodni. Azért Linc picit bedurvul, de az intelliganciahányadosát figyelembe véve furcsa is lenne, ha nem csapkodná székkel a berendezést, miután cserben hagyta őket Self ügynök. 

A szóban forgó áruló, miután lelőtte Gigacsöcs kisasszonyt, eltakarítja a hulláját, majd felhívja a bajszos felettesét az NBH-nál, és elrebegi, hogy Scofield és Burrows ölték meg a nőt, majd sikoltozva a levegőbe lő párat, és kikapcsolja a mobilját. Ezzel elvarrta a jelenlegi életéhez fűződő szálakat, most pedig T-Baget fenyegeti be, hogy kerítse elő Gretchent. Érthető, hiszen vevőt kell találni a százmilliót érő Scyllára.

Életképek a Végzeten. Láthatóan a múltkori fertőzést a megoldás birtokában különösebb következmények nélkül kiheverték. Chloe a kilátófedélzeten jógázik, Scott a tudósok reggeli tornáját vezényli, dr. Park pedig a testmozgás sokkal ősibb formáját választotta egy igencsak nyúlszájú, bajuszos pasassal (érthetetlen az ízlése, de az ő dolga). Rush a műszereket vizslatja, Young Rusht a KINO-n át, Eli kimerült fejjel mered a saját konzolján a szövegre, Franklin valami zöldes vízzel teli üveg oldalú tartályokat ajnároz, Camille meglepően jó rajzot készít egy tengerpartról (bár engem az is meglep, hogy a korlátosan rendelkezésre álló papirt-ceruzát firkálgatásra használja), Spencer beveszi az utolsó kis kék bogyót az orvosságosüvegéből.

A Földön Telford ezredest látjuk, aki ismét a kommunikációs kövek előtt teljesít ügyeletet. Hogy ezt a manust miért nem ásták még el valami sötét erdő szélén apró darabokban a múltkori produkciója után? Ez megint csak O’Neill kompetenciájában ingatja meg a hitemet, a régi énje az ilyeneket már minimum elküldte volna testcserés kommunikációt tanítani az egyiptomi ganajtúró bogaraknak. Ehhez képest most csak a túlórázásról tiltja le hatalmi szóval. Mire a kedves ezredes elmegy Young feleségéhez vacsorázni, aztakurva. Hiszen szegény csaj ki másnak sírhatná el, milyen nehéz ez az őrült helyzet őneki, mint annak, akinek a testével múltkor jóízűt hempergett?

Roanoke, Virginia 2004. Morgan fordított baseballsapiban (akkor is jövünk, ha megyünk) Hotch-csal meg egy regiment kommandóssal nyomul egy bérház folyosóján, az egyik ajtón kilépő, láthatóan kocogni készülő pacákot visszatolja az ajtóba (menj vissza még egy hamburgerre). Majd bekiabálás után berontanak, sehol senki, a tűzlépcsőn menekül a pasas felfelé, Morgan utánaered. A tetőn a pasi látja, hogy nincs hová fusson, ezt Morgan is kiabálja neki, de nem hiszi el, nekifut, és ugrik a szomszéd háztetőre. Pontosabban annak a peremére, kapaszkodni. Brian Matloff lóg a ház falán, Morgan kiabál neki, hogy kapaszkodjon, mindjárt segít. És nekifut!!! És Hotch kiabálása ellenére átugrik!!!!! A tetőn landol, de Matloff eddig bírt kapaszkodni, Morgan hiába nyúl érte, a pasi most már zuhan (szemei előtt pereg az élete) és puffan. ÉS MATLOFF ÉL!!! Bár ki tudja, meddig. Mindegy, a mentőt akkor is hívni kell.

Quantico, 2008. Garcia egy fotót mutat Reidnek, szörnyülködnek, hogy a nyolcvanas évek mit nem tett az akkori fiatalokkal. Emily szerint inkább Garcia mit tett az ő gimis tablóképével, photoshop, vagy valami? Garcia tagad, ő csak leszedte a Garfield gimi 89-es évkönyvének képei közül.

Emily nem emlékszik, hogy így nézett volna ki, Reidnek persze erre is van egy elmélete. Hotch érkezik, és azt mondja, hogy Brian Matloff-helyzet van. Ő volt a blue ridge-i fojtogató, akit 4 éve nem tudtak bíróság elé állítani, mert a pottyanáskor kómába esett. Most viszont felébredt.

Előző rész tartalmából a nyitány, de ugye senkinek nem kell feleleveníteni, jó kis agybeégetős első epizód volt. Google Earth stílusban közelítünk a Föld egy pontjára, közben kislány énekel, gyerekek fekszenek a földön, magában is elég nagy gombócot varázsol az ember torkába (legalábbis akinek van gyereke, annak biztos), de Szépfiú és Doktornéni lánya, ahogy ébren áll és ijedt - szomorú szemekkel bámul, huh.. de upsz, igazából mindenki magánál van, játszanak. Jó is gyereknek lenni, a feldolgozhatatlant minden eszközzel feldolgozni, csak épp Charlie nem akarja, helyette verekszik, elfut a suliból (milyen suli az, ahonnan kifuthat egy gyerek btw?), az út végén viszont nagy katona bácsik állják útját nagy katonai autókkal és az egész városban nagy katonai helikopterek száguldoznak - szükségállapot van, kétség sem fér hozzá. Főcím.

Az AA gyűlésen a nép hangja szól egy részeg fickóból, de Marknak ez cseppet sem tetszik - elég szar szembesülni azzal, hogy amitől félsz, kimondja helyetted más. Szépfiú le is ugatja, fújd ki magad, srác, mondja, de ezt magadnak is mondhatnád, apuci. Szakállas Aaron szakállas bölcs lesz hirtelen, a megmondás végén elhangzik: mindannyian próféták vagyunk. És valóban.

Az előző rész összefoglalójával nyitunk, Editnéni és nemezise epikus küzdelmet folytatnak Dániel őszes mellszőrzetéért, miközben hullanak a kevésbé emlékezetes és/vagy kívánatos feleségjelöltek, de van ám a házban egy rafkós asszony is, PszichóAndi, aki a két alfanőstény torzsalkodása közepette becsalja magát Danihoz, ottan úgynevezett szárazdugást eszközöl rajta, és érzésem szerint kiveri a kivernivalót (minimum), de ezt nem mutatják a vágók, mert hogy nézne már az ki. BögyösAndi csöcsei belelógnak a gombalevesbe, Dániel berúg, innen folytatjuk.

Pornóvilla kívülről, odabent Fogas úgy alszik, mint aki éppen arra készül, hogy az álmában esetleg rámászó Editnéninek kiharapja a gigáját, Dániel meg a egy egészen meghökkentő, sál-fehér ing-fekete farmis-sportcipő-gitár kombóban sasszézik a folyosón, és panaszkodik, hogy a lányok kavarognak a fejében. A nagy zavarból Editnéni kerül ki győztesen, bár ugye ez relatív fogalom ebben a viszonylatban, de Dániel hozzá megy oda susmorogni, miközben PszichóAndi az igazak álmát alussza mellette. Isten az atyám, nem tudom, mit eszik Dániel ezen a szőke asszonyságon (igaz, azt sem, hogy a többin mit, bár lehet, hogy a “koldus ne válogasson” elv alapján él, és akkor oké a dolog), hacsak azt nem érzi rajta, hogy egy könnyű numerára leginkább őt lehet elcsábítani.