A Moya egyre nehézkesebb a vemhesség előrehaladtával, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy egyre több időnek kell eltelnie egy-egy csillagkitörés között. Márpedig ez nem feltétlenül biztonságos egy szökött fegyencekkel teli űrhajón. Tudja ezt a legénység is, úgyhogy az ebédlőasztalnál egymást túlharsogva vitatkoznak rajta, hogy itt hagyják-e a leviatánt, vagy sem. Chiana próbálja őket figyelmeztetni, hogy a szervizrobotokon keresztül a Moya és a Pilóta minden szót hall, de folyton lehurrogják, mikor pedig a leviatán, hogy bizonyítsa, képes megvédeni a legénységét, azonnali csillagkitörésbe kezd a kevés energiája ellenére, már késő.

A csillagkitörés, ahogy az sejthető volt, nem a legjobb eredménnyel zárul, konkrétan mintha falnak ütközött volna a Moya. Odakint csak vakító fehérséget látni, ráadásul Rygelnek időközben nyoma veszett. D’Argo gyorsan kioszt pár parancsot, aztán hirtelen kék fény villan, majd a luxán felszívódik, nem sokkal utána pedig Aeryn is köddé válik piros fény kíséretében. John a vezérlőbe megy, egyedül itt működik a kommunikáció a Pilótával. Ő sem tudja, mi történt, a beérkező adatok értelmetlenek, ám megtalálja Rygelt és Aerynt. John Zhaant a Pilótához küldi, hogy nyugtassa meg, Chianát pedig, miután meggyőzi, hogy felesleges volna elkötnie egy modult, mivel a külső kapuk nem működnek, így nem tudná elhagyni a hajót, Rygel felkutatására utasítja, míg ő Aeryn után ered.

Chianának hamar sikerült beilleszkednie a társaságba, most éppen Zhaannal tépik egymás haját – már ha a kékségnek volna haja – valami olajat emlegetve. Rosszabbak, mint az arabok… Crichton eközben továbbra is szorgalmasan rögzíti kazettára a kalandjait, most is épp az apjának ecseteli, hogy megtalálta az első ősz hajszálát, és attól fél, itt fog megöregedni, mikor is a Pilóta szólítja. John az irányítóterembe megy, bár nem sok kedve van, aztán elkerekedik a szeme, mikor a szélvédőn egy életnagyságú féreglyuk néz vele szembe. A Pilóta szerint a Moya utoljára akkor érzékelt ilyen adatokat, mikor a humán érkezett, és valóban, csakhamar átleshet a legénység a féregjárat túlsó oldalára, ahol egy érdektelen kis kék bolygó árválkodik a semmi közepén. A Föld.

Eljött a búcsú ideje, Crichton megpróbálja rábeszélni Aerynt, hogy menjen vele, ám nem jár sikerrel. Zhaan próbálja lebeszélni Johnt az útról, a féregjárat nem stabil, akár bele is halhat, de őt még ez sem érdekli. D’Argo tisztelettel búcsúztatja, Rygellel pedig még egyszer utoljára kicseszik a humán, csak hogy szokja. Egy szomorú utolsó pillantás Aerynra, egy halk „ég veled”, aztán már jöhet is a mehet. Mire odaér, a féreglyuk stabilitása már csak 38%, és tovább csökken. John habozik, de D’Argo bátorító szavai, miszerint ha most nem teszi meg, örökre bánni fogja, megteszik a hatásukat, és a tékozló fiú hazatér.

Megint jól indul a reggel, a Moya majd szétesik, úgy rázkódik, pedig csak egy mezei csillagkitörést hajt végre, ám a magzat miatt most még ez is szopatós. Végül sikerül egy darabban megérkezniük, ám alighogy kilépnek az… izé… csillagkitörés-térből, egy idegen űrhajó száguld szembe velük. Az ütközés elkerülhetetlen, a leviatánnak nem esik baja, ám a másik hajú irányíthatatlanná válik, így megengedik neki, hogy landoljon a Moyán. Mindenki fegyvert ragad és tornasorba áll a vendégek tiszteletére. Meg is jön a szóvivő, aki átmenet egy kalóz és Lucius Malfoy között, és közli, hogy igen, a hajón van egy durva fegyver, de hatástalan, és ő meg a két útitársa szintén fegyvertelenek.

Eddig jut, mikor is berobog lebegő trónusán a vendégszeretés mintapéldánya, őfelsége Rygel király, és nekifutásból pofán köpi a jövevényt. A többiek csak úgy, tessék-lássék módon ejnye-bejnyéznek egyet, nem igazán hatja meg őket a dolog, mikor pedig Rygel azzal indokolja tettét, hogy a Malfoy imitátor nem más, mint az a Durka, aki fogva tartotta és kínozta őt a Zelbinionon, és akinek a varangy látta is a mumifikálódott holttestét, egyenesen kiröhögik szerencsétlen. Akkor viszont már nagyobb szemeket meresztenek, mikor az idegen köhhint párat, és illedelmesen bemutatkozik: keziccsókolom, Durka volnék.

Már egy sör bennem van, épp egy másikon gondolkozom, de lássunk hozzá ahhoz az epizódhoz, melyet még maguk a készítők is a sorozat legrosszabbikának tartanak. Johnnak 14 részre volt szüksége, hogy konkrétan tele legyen a töke a többiekkel. Meg kell hagyni, jól bírta. Egy újabb galiba folytán, mely a Pilóta szerint a Moya vemhessége, D’Argo szerint viszont Crichton űrsiklója miatt jelentkezett, John egyszer csak besokall, mindenkivel összeveszik, aztán siklóba vágja magát, és elmegy kiszellőztetni a fejét. Sajnos a Moya ezt a pillanatot választja, hogy önkényesen csillagkitörésbe fogjon, így a hajó a többiekkel eltűz, Crichton pedig ott marad egyedül, a semmi közepén.

Kínos álszakállnyival később vesszük fel a történet fonalát. John egy csinos panorámájú kis planétán tengeti napjait, gigantikus rákfalatkákra vadászik. és máris sikerült meghódítani a helyi törzs főnökének a lányát, amit a jövendőbelije nem lát szívesen. Pláne, hogy Lishala még a féltett csillagtérképét is a jövevénynek ajándékozza, hátha segíthet vele neki hazajutni. Ezalatt a Moya legénysége már a sokadik zöld bolygót vizsgálja át, hogy megtalálja azt a helyet, ahol John leszállhatott. Furcsamód Zhaan az, aki legszívesebben már feladná a kutatást, hiszen John megérdemelte, amit kapott, nem szabadott volna kiszállnia a leviatánból. D’Argo azonban ragaszkodik hozzá, hogy folytassák, elvégre valamilyen szinten mégiscsak az ő hibájuk, mindannyiuké, hogy ez lett a dologból. A szavazást Aeryn dönti el: még keressék egy darabig, azonban négyszemközt beismeri D’Argónak, hogy lehet, bele kell nyugodniuk, hogy Crichton más sorsot választott magának, amiben nekik nincs helyük.

John és Aeryn kibiggyesztik az egyik transzporter ablakába a T betűt, és az utóbbi megpróbálja beavatni az előbbit a leviatán technológiával való repülés minden csínjába-bínjába. Eközben, miért is ne, a Moyán borsos a hangulat, Rygel majd meghal az unalomtól, ezért úgy érzi, jogában van megőrjíteni a többieket is, hátha játszanak vele egy fura, dámaszerű játékot üvegnégyszögekkel és plüntyögő pálcikával. Nem is tudom, hogy képzelte. No nem mintha a többieknek indok kellene a dühöngésre, ugyanis a Moya vemhessége teljesen a feje tetejére állította az életet a leviatánon. D’Argo szobájának falából valami trutyi szivárog, az irányítóteremben meg büdös van, bár ebben szerintem Rygel is ludas lehet. A sofőrlecke is rendben folyik, a lassan tanuló John ügyetlenkedik, és kiröhögi a túl aggodalmaskodó Aerynt, már amíg az meg nem említi, hogy ha egy békefenntartó szimulátorban mutatna hasonló eredményeket, már régen halott lenne. A csipkelődő vitának az vet véget, hogy a transzporter egyszer csak neki megy valaminek – a nagy büdös semmiben.

A Moyán eközben tettlegességig fokozódott a hangulat, Zhaan a játékhoz használt üvegrudat próbálja éppen letuszkolni Rygel torkán, mikor a Pilóta "véletlenül" rossz gombot nyom meg, ezzel kis híján megsüketítve a legénységet. Egyre jobban bírom ezt a palit. Hírei is vannak, nem csak poénból szemétkedett: egy azonosítatlan űrhajó közelít, és leszállási engedélyt kér. Zhaanék bele mennek, de szerintem csak azért, hogy legyen kin kiélni az utóbbi idők frusztrációját, mivel amint kilép az új jövevény, D'Argo máris a hátába nyomja puskardját. A jövevény, Staanz, zenetai illetőségű űrhajléktalan, aki abból él, hogy mások szemetéből menti ki a menthetőt, nem mellesleg pedig azért jött, hogy egy bizonyos Flaxre figyelmeztesse a Moya utasait. Zhaan kérdésére Staanz elmondja, hogy a Flax egy láthatatlan erőtér, amit a zenetai kalózok raktak ki a környéken, hogy foglyul ejtsék, s így kifoszthassák az erre járó űrhajókat. Azonban Staanz gyorsan elveszti érdeklődését a téma iránt, mikor meglátja Rygel előtt a tadek táblát. A varangy megkéri, hogy mutasson neki néhány trükköt.

John ágyban hentereg egy szemrevaló nővel, s a párbeszédükből az is kiderül, hogy ez csak egy flashback, a Földről, még a baleset előttről. A nő, Alex, elvállalt egy stanfordi ösztöndíjat, ezért távkapcsolatként kellene folytatni, márpedig azoknak ritkán van jó vége. Johnny is tudja ezt, így egy laza mozdulattal belöki az ágy alá a feltehetően a légyott végére tartogatott eljegyzési gyűrűt.

Az ébredés már koránt sem ilyen kellemes, a Moya majd szétesik, úgy rázkódik. Pizsiparti az irányítóban, ahol a Pilóta elmondja, hogy a leviatán maga kezdeményezte a csillagkitörést, mivel egy vemhes fajtársa segélykérését vette. Az álmosan pislogó legénység beszélgetni kezd, amíg a Pilóta körülnéz, és kiderül, hogy a legénység összes hímnemű tagja az utolsó kufircról álmodott az asszonnyal, és hogy Aeryn lopja John trikóját és boxeralsóját – nem mintha baj lenne, mert baromi jól áll neki. (Az már más kérdés, hogy Crichton vajon miért indult több váltás fehérneművel egy földkörüli kísérletre.) A helyszínre megérkezve azonban sehol egy leviatán, viszont a jel még mindig él. Üzenet érkezik a közeli bolygóról, ahol egy delviai nő név szerint ismeri Zhaant, és direkt csalta őt ide.

John és Aeryn napkitörés-nézőbe indulnak Crichton a Moya alkatrészeivel feltuningolt űrsiklójával. Meg is kapják a kitörést, mire John csúzli manőverbe kezd a közeli bolygó körül, hátha a hasonló körülmények miatt most is létrejön egy féregjárat, és hazajuthat. Ezt hallván Aeryn beparázik kissé, hát még mikor nem messze a siklótól tényleg megnyílik egy féregjárat. A járat instabil, de Johnt annyira megmámorosítja a látvány, hogy fel sem fogja, a hajó hamarosan szétesik körülötte a rázkódástól. Végül Aerynnak sikerül magához térítenie, és John ki tud manőverezni a féregjárat vonzáskörzetéből, csakhogy a modul megsérül, és a plazmaszivárgás miatt a Moya nem hajlandó beengedni a gépet a hangárba.

Mivel Crichton nem akarja elhagyni a siklót, kényszerleszállást hajtanak végre a bolygón, ahol egy Furlow nevű nő állítólag meg tudja javítani az űrhajót. Ezalatt a hajón D’Argót eszi a méreg, amiért a korábban megbeszélt „csak kiugrunk egy kicsit körülnézni, aztán megyünk is” kirándulásból hosszú eltáv lett. Ráadásul a napkitörések miatt a rádiókapcsolat is lehetetlen. Rygelt nem igazán érdekli az egész, s bár a teljesség kedvéért ő is nyavalyog egy kicsit, igazából csak egy sötét sarok kell neki, ahol aludhat. Zhaan járt a legjobban, ugyanis a kitörésekkel járó különleges sugárzás jótékonyan hat delviai testére; konkrétan folyamatos orgazmust él át tőle.

A csapat, hogy elkerülje az utóbbihoz hasonló meglepetéseket, átvizsgálja a Moyát Békefenntartó jeladók és berendezések után kutatva. A legutóbbi rész óta a Pilóta karja ugyan visszanőtt, de kicsit még mindig orrolhat a legénységre, mert a több száz karbantartó robotból csupán kettőt ajánl fel a kutatáshoz. D’Argo talál egy jeladót, ám szokásához híven nem várja meg, hogy az okosabb megmondja, hogyan kell hatástalanítani, ehelyett őrült módjára tépkedni kezdi belőle a vezetékeket. Nem jár jól vele, kinyílik alatta egy akna, és belezuhan egy csúszdába, ahol újabb szerkezetet talál – ilyen a hülyék szerencséje. Hogy az összkép teljes legyen, rugdosni kezdi a kütyüt, ami ettől berobban, a leviatán durván megrázkódik, a luxán pedig kilövődik az űrbe.

A D’Argo antifanok nem örülhetnek sokáig, ugyanis a luxánok negyed arnig gond nélkül kibírják vákuumban. Igaz, hogy közel félig volt odakint, mire Aeryn begyűjtötte a gépével – azt mondjuk nem értem, mi tartott neki eddig – de Zhaan sikeresen újraéleszti őt. Csak egy gond van: az ébredést követően a csápos úgy viselkedik, mintha épp az imént szippantott volna be egy csíkot, Lo’Laannak nevezi Zhaant, a balesetre ellenben egyáltalán nem emlékszik. A Moya ismét megremeg, ezért John és Aeryn úgy dönt, megnézik, mit barmolt szét D’Argo.

Egy Namtar nevű, szado-mazo cuccba bújt, bűnronda tudós DNS vizsgálatot végez a legénységen, hogy a fajuk megállapítása révén megfelelő csillagtérképpel szolgáljon a hazaútra. Aeryn ódzkodik a kísérlettől, ám a többiek – köztük Crichton is – készségesen belemennek. A módszer eredményes, már csak a fizetség van hátra: Namtar a Pilóta egyik karját kéri, hogy kiterjeszthesse a kutatásait.

Valamivel később John és Aeryn egy kocsmában múlatják az időt és búslakodnak. John azért, mert Namtar nem találta humánok nyomát a tetemes méretű adatbázisában, de még csak leszűkíteni sem tudta a kört, Aeryn pedig azért, mert ő árulónak számít a békefenntartók között, így sosem térhet haza. John szerint nem kell aggódnia, a Pilóta úgysem megy bele a karja levágásába, tehát a többiek sem jutnak haza egyhamar. Ezalatt a Moyán az évad egyik legmegdöbbentőbb és számomra legkiábrándítóbb jelenete zajlik: D’Argo, Rygel, sőt még Zhaan is éppen leműtik (értsd: D’Argo kardjával lecsapják) a halálra rémült Pilóta karját.

Rygel már megint a halálán van, most éppen influenzás. A csapat landol egy kereskedőbolygón, hogy valami gyógyszert szerezzenek neki, nem hogy csak kitennék, aztán hagynák, hadd pusztuljon meg ott, ahol van. Egy Liko nevű árus, aki hallja Zhaan és a hajón maradt Rygel beszélgetését, azt állítja, nála rengeteg holmit találhatnak, többek között az influenza gyógyszerét is. Egy különös, udvari bohócra emlékeztető alak egy bizonyos Haloth-hoz csábítja Johnt, aki – miután a bohóc csupa olyan dolgot mond róla, amit egyébként nem tudhatna – belemegy. Haloth beteleportálja Crichtont egy nagy csarnokba, és mikor John megkérdi, hogy került oda, az öreg csak annyit felel: „egyszerűen ideáhította”.

Liko a boltban azonnal fűzni kezdi Zhaant, először csak megtisztelőnek tartja, hogy egy delviai papnő elégedett a portékájával, még ha csak kilences szintű is, mikor azonban Zhaan egy ajzószeres olajat nézeget, önként vállalkozik, hogy ha esetleg ki szeretné próbálni az árut. Eközben Crais békefenntartó cirkálója továbbra is a szökevényeket keresi, ám a parancsnokság megunta Crais kis magánakcióját, így azonnali hatállyal visszarendeli a hajót, és magyarázatot vár a kudarcra. Crais csöppet bepöccen, s miután végighallgatta az üzenetet, először megbizonyosodik róla, hogy rajta kívül csak a „végsőkig hűséges” másodtiszt látta, aztán megsemmisíti az adatlemezt. Mielőtt azonban további lépéseket tehetne, Haloth bukkan fel a kabinjában, és őt is a csarnokba teleportálja, mivel korábban John azt mondta neki, hogy másra sem vágyik, csak hogy megmondhassa Craisnek, az öccse halála baleset volt. Persze Crais előtt ezt máshogy tálalja: felajánlja neki, hogy ezüsttálcán nyújtja át neki Crichton fejét, ám ennek ára van.