Előző rész tartalmából a nyitány, de ugye senkinek nem kell feleleveníteni, jó kis agybeégetős első epizód volt. Google Earth stílusban közelítünk a Föld egy pontjára, közben kislány énekel, gyerekek fekszenek a földön, magában is elég nagy gombócot varázsol az ember torkába (legalábbis akinek van gyereke, annak biztos), de Szépfiú és Doktornéni lánya, ahogy ébren áll és ijedt - szomorú szemekkel bámul, huh.. de upsz, igazából mindenki magánál van, játszanak. Jó is gyereknek lenni, a feldolgozhatatlant minden eszközzel feldolgozni, csak épp Charlie nem akarja, helyette verekszik, elfut a suliból (milyen suli az, ahonnan kifuthat egy gyerek btw?), az út végén viszont nagy katona bácsik állják útját nagy katonai autókkal és az egész városban nagy katonai helikopterek száguldoznak - szükségállapot van, kétség sem fér hozzá. Főcím.

Az AA gyűlésen a nép hangja szól egy részeg fickóból, de Marknak ez cseppet sem tetszik - elég szar szembesülni azzal, hogy amitől félsz, kimondja helyetted más. Szépfiú le is ugatja, fújd ki magad, srác, mondja, de ezt magadnak is mondhatnád, apuci. Szakállas Aaron szakállas bölcs lesz hirtelen, a megmondás végén elhangzik: mindannyian próféták vagyunk. És valóban.

FBI főnök is hasonlóról szónokol, ügynökök lemondásai fölött, nagyon megható, így gondolja a Washingtonból jövő belbiztonságis néni is, aki rendkívül szkeptikus az egész nyomozósdival kapcsolatban, amit itt L.A.-ben csaptak. Mielőtt belemerülnénk, Benford ügynöknek le kell lépnie Charlie miatt, a tanárnénivel való trécselés után egy jó kis kapcsolatrágó beszélgetésbe fordul az ügy Oliviával. Szegény Markot mennyivel jobban sajnálnánk, hogy lehetséges, hogy elhagyja a felesége, ha ő is őszinte lenne és elmondaná végre neki is, hogy hat hónap múlva újra inni fog. Legalábbis hogy ezt látta a kitekintésében, hogy pontos legyek. Vissza az FBI-hoz, a szigorú nézésű belbiztonságis meggyőzhetetlennek tűnik arról, hogy nem elmezavar miatt hozták létre dollármilliókért a Mozaik Kollektíva honlapot és nyomoznak. Hiába magyarázzák, hogy egész órában való történésnek mekkora a valószínűsége, hiába mutogatják a már 600ezer történetet, amit feltöltöttek a mozaikra, a szava csak akkor akad el, amikor Wedeck előveszi a távirányítót (abban a mozdulatban sok minden benne van) és meglátja az ébren sétágató fickót a stadionban. Nem csodálom, az enyém is elakadt az előző rész végén.

Miközben Olivia és Charlie a kórház felé tartanak, látjuk a 9/11-es történésekből ismerős nagy táblákat sok plakáttal, virággal és gyertyával, eltűnt embereket keresnek. De úgy látszik Benfordéknál nem követelmény az egyenes beszéd, bár Charlie érzi, hogy a kiplakátolt emberek nem mindig lesznek meg, Olivia az ellenkezőjét állítja. Mialatt Doktornéni az iskolai harcban leszaggatott karú mókust műti, megjelenik Simcoe, a műtött autista kissrác apja, aki tudta Olivia nevét és HOPPÁ, őt látta a kanapén ülve neglizsében április 29-én. Olivia le van fagyva, valószínű jobban, mint életében bármikor, de Simcoe úgy tűnik, egy pillanatra sem látta viszont őt a kitekintésében, ejnye, fontos lehetett az az sms, amit kapott. Apuka próbál apuka módjára információt kicsikarni, de Olivia padlón van, hideg, visszautasító, mintha a magyar egészségügyben dolgozna, pedig csak meg van rémülve szegény, fut is Szépfiúhoz, hogy elmondjon neki mindent, de előtte megmutatja Lloydot Charlienak, hátha tényleg látta őt a leányzó a kitekintésében és ettől van ennyire megzakkanva. A válasz negatív, egészen addig, amíg a leányzó meg nem látja a bekötözött fejű kissrácot, a kitekintéséből pontosan tudja, hogy ő Dylan és roppantul aggódik miatta. Hm, hm.

Közben a szövetségieknél Demetri észreveszi Mark csuklóján a barátságkarkötőt, ami a kitekintésében is rajta volt, lecseszi, mint a pengősmalacot, de Szépfiú szerint kissé túlreagálja a dolgot, mert azt hiszi, meg fog halni, én személy szerint nem csodálom. Időközben befut hozzájuk az egyik post it a falról személyesen, csini cupcake-ekkel és rózsaszín susogósban, Didi Gibbons az, egy a négyezer D. Gibbonsból, aki az Egyesült Államokban él. De fogadok, egyiknek sincs közülük még egy ennyire ijesztő állkapocs-szerkezete, nem szívesen találkoznék vele egy setét sikátorban. A látomásában a saját sütiboltjában rikácsol valakivel telefonon igen fülsértő hangon, miszerint nincs köze semmiféle Pigeon-hoz és keresse az illető Szépfiút és Demetrit, ha továbbiakat akar megtudni. Utóbbiban annyi a gúny és irónia, hogy még a mogyorókrémes muffin is keserű lesz tőle, szerinte a nő vakvágány.

Mark viszont rááll a főnökre, ha megbeszélésen volt az irodában a kitekintésében, neki is kellett volna találkoznia a csillagtetkós bohócmaszkosokkal, erre olyan jelenetet kapunk az arcunkba, hogy hirtelen egy sitcomban érzem magam. Elképesztő szájmozgással előadva tudjuk meg, hogy Wedeck a vécén ült - a kitekintések alatt és a kitekintésében is. Eddig még oké a dolog, szarni még a szupermodellek is szoktak, FBI főnökökkel is megeshet. De Rafalski piszoárba-fejelve, majd a főnök által szájon át lélegeztetve.. remélem, több szerepe lesz a fickónak a továbbiakban. Sajnos vissza kell térnünk Didire, akinek úgy tűnik, játszik valaki a hitelkártyájával - például tankolt egyet Utah államban, míg két perccel azelőtt a Állkapocs fizetett a manikűrösnek földrajzilag jóval messzebb. De befut Szépfiú apraja meg nagyja, igen családbarát melóhely ez az FBI, hogy hagyja folyton felugrálni az egyik ügynökét megbeszélésekről, csak hogy lerendezze a magánéletét. Olivia megint elmond mindent, mi a szívét nyomja, Simcoeról, Dylanről és Charlieról, ez a nő komolyan veszi a házasságát, meglátjuk hova vezet a kőkemény őszintesége. Az biztos, hogy rövidtávon kurva sok veszekedéshez. Mark viszont szalad, forró nyom van Utahban.

Helikofferrel érkeznek, mert Didi kontójára ma estére busz jegyet vett a Valakink, Aki Lehet, Hogy Fontos Lehet. Keegan sheriff várja őket, aki ugyancsak nem látott semmit abban a két perc tizenhét másodpercben, de inkább örül neki, nem úgy, mint Demetri. Los Angelesben visszatérünk a belbiztonságis nénire és Zéró Gyanúsítottra, aki minden bizonnyal 177 centi magas, 68 kiló, de kábé ennyi, amit tudni lehet róla, eddig. Talán a Nemzetbiztonságiak majd élesítenek a képen, de a néni szeretné már inkább a markában tartani emberünket, nehogy valami még rosszabb történhessen. Hogy mi rosszabb egy globális pusztításnál? Még egy ugyanolyan. Simcoe a kórházban Bryce dokinak önti ki a szívét: furán áll neki még az apaszerep, az lehet a baj, de Bryce olyan életigenlő optimista nyálat önt rá, hogy fúrja már az oldalam, mit láthatott, ami egy öngyilkosság-beli állapotból idáig dobta. Lloydunk viszont vagy tényleg ennyire össze van zuhanva, vagy margarin olvad a fülcimpáján az arckifejezéseiből ítélve, amiket vág, míg a kitekintésekről van szó.

A sheriff tényleg nem túlzott az imént, hogy olyan a város, mintha megszállták volna, a buszvégállomás körbevéve orvlövészekkel, de minden hiába, egy darab Gibbons nem jelent meg, hogy elutazzon a megvett jeggyel. Demetri kihasználja a szitut, most nem azon aggódik, hogy Szépfiú vágyja a jövőt, hanem hogy az egész nem több sok kis véletlen egybeesésnél, mint teafűben a Zordó, vagy felhőben a plüssmaci. De nem telik bele egy perc a lefújt rajtaütés után és egy csődbement babagyár előtt állnak édes hármasban, no és mi volt a Gibbons post-it mellett? Fotó egy babafejről. Bár egy hadseregnyi FBI-os van tőlük egy köpésre, hármasban indulnak el felderíteni a helyzetet. Az elhagyatott gyárépület persze nem elhagyatott, egy árny suhan el az emeleten a kivilágított ablak előtt, indulhat az izgulás. Babafejek, babakezek, babalábak szortírozva nagy kosarakban, baromi szívderítő az elemlámpák fényében, de ha ez nem lenne elég, az emeletre vezető lépcső tetején babák lógnak felakasztva, elég beteg lehet a fickó ott fent. Szépfiú sehall selát dömötör, megy felfelé, szépen rálépve az érzékelőre a lépcsőn, a gép forog, az alkotó odafent, a babák meg énekelnek, mint az epizód elején, ashes ashes, we all fall down. Kommandós rátörés következik, szájszélrágás a képernyő előtt, a fickó kitárt karral, mindkét kezében öngyújtó, amit mindjárt bedob egy-egy fura akváriumba, wtf. A kövekező tizenöt másodpercben az öngyújtók meggyújtják az akváriumban lévő folyadékot és számítógépeket, miközben emberünk Beilby Porteust idéz és lelövi a sheriffet, kiugrik az ablakon, miközben felrobbant pár kézigránátot (macgyver-stílusban van összeácsolva az egész, ha jön vki, megy a francba minden adat és bizonyíték).

Hogy maradt ott életben a két FBI-osunk, rejtély, de a sheriff néni bezony halott. Látjuk, ahogy elcsomagolják a fekete zsákba, ajjaj, lesz még itt sírás-rívás, fogaknak csikorgatása Demetri részéről, hogy naugyemegmondta. A gyárépület mostmár fullon van rendőrökkel és tűzoltókkal, elkészül az összeégett babafejről is az a bizonyos kép, ami D. Gibbons neve mellé kerül a nagy táblára. Maradt két bizonyíték: egy mobil és egy fehér királynő sakkbábu, plusz kiderül, hogy a srác durva hekker-munkát folytatott az ájulások után, valszeg lehetséges okok után kutatva. Szóval sakk, babák, kézigránátok, anglikán püspök idézése és hekkerkedés, multifunkcionális a pasi. Los Angelesben Simcoe a kórház előtt ücsörög és az alvó Charlieval a karján hazafelé menetelő Oliviát traktálja azzal, hogy hogyan mondhatná el Dylannek, hogy meghalt a mamája. Ennek az embernek tényleg nincs egy barátja se? Egy hozzá kicsit is közelebb álló személy, mint az orvosok? Bocs, de zsigerből ellenszenves a fickó, hiába sokkal emberibb eddig, mint Szépfiú a kivert kutya nézésével, valahogy nem hiszem egy fájdalmas pillantását se. Dokinéni is kűzd, menekülne a jövője elől, aki meg akaszkodna rá, de mégiscsak egy megmenteni való hímről van szó, ami bekapcsolja a nőknél a vészjelzőt, DOLGOD VAN, az villog piros lámpaként ilyenkor, úgyhogy segít is, meg nem is, okos ez a nő. Kissrác aztán megkönnyíti Lloyd dolgát, kimondja apa helyett a halál szót, szipogjunk együtt.

Hajnali háromkor is van még élet a központban, Jack Bauer is megirigyelné ezt a tömény napot hőseinktől. Nemterhes Janis újabb nagy felfedezést tesz a Gibbonstól elhozott mobil segítségével, aki telefonált - ötször az ájulások előtt közvetlenül és harminc másodperccel azok kezdetével is. Kivel mással beszélt volna, mint a Sapkással a stadionban. Zéró Gyanúsítotthoz csatlakozott még egy, bővül a klub. A Mozaikon is egyre többen írják le, mit láttak, 900ezer ember már tényleg nem amatőr felmérés, Demetrinek is vannak tiszta pillanatai, amikor elismeri, hogy úgy tűnik, mégis van értelme a nyomozásnak. Hamár őszinte-percek vannak, Janis nemcsak hogy Demetrinek önti ki a szívét arról, hogy nem akart eddig gyereket, de a jövőt látva összezavarodott, mit is szeretne pontosan (kérem, tegye fel a kezét, aki biztos valamiben ezzel a csajjal kapcsolatban, lerí róla, mondjátok, hogy másnak is feltűnt, spoiler nélkül!), de még a Mozaikra is felteszi a sztoriját, aztán átpasszolja a labdát Halott Leszek-nek és ráveszi, ha a menyasszonyával nem is beszélte meg, mi nyomja a szívét, pakolja fel ő is többszázezer másik embernek, hátha valaki segít, van információja és így el tudja kerülni a halált. Pötyög is a srác, mielőtt lesétálna az autójához.

A parkolóban telefon, akcentusos női hang a vonalban, hogy ki ő, honnan van meg Noh száma és hogy telefonál percekkel azután, hogy egyáltalán kikerült a története a netre, titok. Amit elmond, száraz tény, 2010. március 15-én meggyilkolják Demetrit, így olvasta a kitekintésében egy régebbi aktában. Micsoda finomságok, a jelenben látta, hogy a jövőben olvasott egy a múltban még nem megtörtént esetről szóló jelentést. Az egész túl vészjósló és titokzatos ahhoz, hogy ne térjünk vissza erre a szálra a jövőben, legalábbis remélem. Benfordéknál se alszik a nép hajnalban, Mark a begyújtott kandalló előtt gyömbérteát szopogat és végre úgy tűnik, őszintén beszél a feleségével, de persze őszinteség my ass, egy szót nem mond a piáról a kitekintésében. És hogy miért gyújtott tüzet? Ugyan, Olivia, hát csak úgy. A lobogó lángok között a karkötő, az smafu. Kezdek ideges lenni, egyik kezével simogat, mert tesz az ellen, hogy széthulljon a házassága, másik kezével üt, mert közben szétveri a házasságát.

Charliet takargatva a leányzó is felébred és próbálja rendbetenni a lelkét, amelyik nem akarja, hogy amit a kitekintésében látott, valóra váljon. Apu szerint azok, amik rosszat mutattak, nem is fognak valóra válni, csak figyelmeztetések, mint a sárgára váltó lámpa. Ami megnyugtató is lehetne, de leányzó nem tudja értelmezni ebben a fényben, amit látott. "Valami ijesztőt láttál?" "D. Gibbons egy rossz ember." Nah, bazz.