Az előző részben mindenki hazudott, a férjem csak szívjóságomból lakik velem, a barátommal nem dugunk, én meg szeretlek Dániel, szívbűl, nem pinábúl - ehhez hasonló tragikus események kellett ahhoz, hogy a régen sejthető döntő kialakuljon, azaz Editnéni, a "tantra vagy miafaszom" mondás emberarcú kiötlője és Andrea, a Már Tuti, Hogy Nem Szűz Nő került be az utolsó kanyarba, ahol külföldi randi és egy-egy igen illetve nem várja majd őket.
A röpke hogyvótozás után a kiürült házban üldögél a vásári bohócnak maszkírozott Editnéni és a permanensen szomorkás arcot vágó Andrea, a Megpocsíkolt. Az adás elején a házat átjáró tömény pumaszag a múltté, már amennyire ez egy pornóvillában lehetséges, ketten vannak, és mint kiderül egy kedves hangú levélből utaznak Olaszországba. Ezt Editnéni ajakcsücsörítéssel és I-TÁ-LIJÁ-BAAAA??? kérdéssel fogad, elismerő nyelvcsapkodás is van, úriember ez a Dani faroktól a gombás körméig, na, nem Törökbe’ vagy Bulgárba’ viszi a menyecskéket, hanem Olaszba’. Remélem busszal. Andrea, a Megpocsíkolt olvas, Editnéni a visszhang, "négynapos randevúra megyünk... NÉGYNAPOSRA?" és így tovább, nagyon vicces, a számmal fel lehetne lépni mint valami elbaszott Hacsek és Sajó. A jelenet végére a csattanó: Andikám, meglátod majd a boldogságot. Na ja, kissé rendezetlen szakálla van és kilóg a pöcse a lenvászon gatyából.