A reggel ezúttal a kórházban indul, mivel úgy tűnik, Cristina, Izzie és Alex is bent felejtették magukat éjszakára. Mialatt a narrátor - aki ismét a régi - ember és állat hasonló természetéről elmélkedik, hőseinket különféle fura helyeken és pózokban heverve láthatjuk, amint a pihenés utolsó másodperceit élvezik. Meredith azonban már ébren van, sőt, igazából öt hete nem is alszik, ahogy azt a vele szemben ülő pszichiáternek is elpanaszolja, bár az okokról még nem hajlandó beszélni. Az agyturkász finoman céloz arra, hogy hallott bizonyos pletykákat Meredith magánéletéről, mert ugye ő is a kórházban dolgozik, és akárcsak a Mátyás király téren, itt sem marad semmi titokban.

Mielőtt Meredith válaszolhatna a kérdésre, miszerint ha nem Derek, akkor vajon ki az oka zaklatott lelkiállapotának, megszólal a megváltó csipogó, a nő meg kiviharzik, hogy csatlakozhasson az időközben felébredt többiekhez. Mielőtt lerántanám a leplet a rejtélyről, hogy miért siet mindenki ennyire a munkába, érdemes szót ejteni a frissen összeköltözött George és Lexi jelenetéről, amely során kiderül, milyen az, amikor a szende O’Malley doktorból előtör a vadállat. Nem, tényleg nem szép. A csávó ordibál, és idétlenül csapkod, aminek eredménye egy-két méretes csótány halála, de mindez nem nyugtatja meg, tovább duzzog a lakás kétségkívül lepukkant volta miatt. Lexi jóval könnyebben veszi a dolgot, sőt, ahelyett, hogy elgondolkodna a hisztis lakótárs lecserélésén, inkább elhatározza, hogy csinos otthont varázsol a helyből.

Az előző részben megismerkedtünk a Benkő Dániel göcsörtös térdére és (egyelőre) be nem mutatott nemiszervére ácsingózó nőhaddal, amiben van ilyen is meg olyan is, szerelmes meg nem szerelmes, kis butuska, kicsit kurvás, nagyon kurvás, ahogy azt a műfaj szabályai megkövetelik. Dániel az első körben menten kivágott négyet, nem kár egyikért sem, sőt, a nagyon helyes anyuka külsejű barna csajnak kifejezetten szorítottam, hogy menjen vissza irodistának a helyi mobiltelefon nepperhez, jobban jár, mint a fasszal lantozó szakállassal.

A bevezető kisfilm megint ugyanaz, és hosszú, ez nem jó húzás, mert a nettó játékidőből vesz el értékes másodperceket, senkit nem érdekel a zöld mezőn mezítláb tébláboló csávó, a luvnyákat tessen már mutatni. Félelmetes, 4 perc 48 másodperc telt el a műsorból, mire elkezdődik az eksön, ez a tökönszúrás minősített esete. Az agytröszt (a Pinainas, Mariann meg Dániel) a kertben próbál úgy tenni, mint akiket már semmivel nem lehet meglepni, még az ukrán bubópestissel és/vagy zombikkal sem, a lakásban lázas a készülődés, fürdőruhás mustrára készül a nősereg. Az első delikvens a nagyorrú, magas nő, aki tűsarkú cipőt maximum a Velveten láthatott, az meg nem ugyanaz, mint felhúzni, az eséstől csak a jóisten mentette meg. Az erotikusnak szánt, de leginkább a kiskőrösi Ezüst Fény mulató rúdtáncosaitól látható mozdulatok a többi nő körében osztatlan sikert arattak, nézzedmár, hogy rázza, azt hiszem most dőlt el, hogy lesz, aki a mandulájáig kifordítja a kucsmát a kifutón.

(Íme, egy epizód, amiben a gyilkos a legkevésbé fontos szereplő.)

A virginiai Fredericksburg-ben este helyi fiatalok adnak az érzésnek: egy mezőn platós terepjárókról csapolják a sört és beszélnek valami lány eltűnéséről, de az egyik lány, Molly szerint csak lelépett valami izgibb helyre, hisz egy kretén az anyja. Egy srác meg seggfejkedik egy kis művérrel. A bandától kicsit távolabb Molly a pasijával kezd a papás-mamásba (nem a havi kosztpénzen veszekedős részébe), amikor megint a seggfej bohóckodásának hiszik a hangeffektusokat, és a srác elindul, hogy megruházza. Megszámoltam, tíz lépést tesz a fák közé, majd visszafordul, de a lánynak hűlt helye, csak az imént ledobált cuccai hevernek az avarban. Érkezik Danny, a seggfej, és hamar rájönnek, hogy Molly eltűnt.

Quanticoban JJ elkésik a gyűlésről, mert épp telefonon beszél valakivel, aki az FBI segítségét kéri, és JJ azt ígéri, hogy másnap odautaznak. De hová is? Fredericksburg-be. Az elmúlt 6 hét alatt 3 fiatal nő tűnt el ott nyilvános helyekről.

Pár napja az első eltűnt lány testrészeit (cigarettaégésekkel és szerszámnyomokkal) meg is találták a chancellorsville-i csata helyén létrehozott nemzeti park területén. Reidnek eszébe jut, hogy olvasott már korábban egy ugyanilyen ügyről arrafelé. JJ mondja is, hogy 1980 telén valóban volt 5 drogfüggő, vagy hajléktalan lány, 16-24 év közöttiek, és az ügyet nem zárták le. Szóval valaki ugyanott, ugyanúgy, ugyanabban az évszakban ugyanúgy öl, mi ez, évfordulós újrajátszás? Ugyanaz az elkövető, vagy egy másoló gyilkos? De másolni egy gyilkosság olyan részleteit, amiket nem is hoztak nyilvánosságra?! JJ csak áll, és bámulja a kijelzőn a három lány fotóját, talán nem is hallja, hogy Rossi azt kérdi: ha ez mégis ugyanaz a gyilkos, mégis mit csinált az elmúlt 27 évben???

A csapat csupán centikre van a Scylla megszerzésétől, de még meg kell gyászolniuk Brad Bellicket, és haragudniuk kell Don Selfre, aki nem túl megértő velük szemben ezekben a percekben, sőt, sudribunkóbb, mint valaha. Scofieldnak szüksége van a madaraskönyv Gretchennél lévő lapjaira, ezért Selfen keresztül felveszi vele a kapcsolatot. A csaj most kettős ügynököt játszik, mert ugye a múlt héten benyalt Palpatine-nak, csak nehéz eldönteni, kinek az oldalán áll valójában. Mindenesetre elmondja a fiúknak, hogy sietniük kell, mert a Scylla költözködés előtt áll. 

Az immár teljessé vált térkép értelmezésével gondok adódnak, amíg Scofield a lángeszével föl nem fedezi a roppant frappáns logikát a jelekben, és össze nem olvassa a David Baker nevet a lapokról (ez már majdnem olyan gyökérül van kitalálva, mint amikor Scofield a saját muterja nevét tetováltatta magára rébuszokban, nehogy elfelejtse). Ez a fószer tuti fontos, mert harminc másodperccel ezelőtt Palpatine és gagyi Michelle Forbes épp róla beszélgettek. Bár a "david baker + architect + los angeles" kifejezésre a Google mintegy kétmillió találatot kidob, a mi hőseink pillanatok alatt kiderítik, melyiket kell keresniük. Mintha nem lenne így is elég gondjuk, Scofield elájul, és kórházba kell vinni. 

Egy Namtar nevű, szado-mazo cuccba bújt, bűnronda tudós DNS vizsgálatot végez a legénységen, hogy a fajuk megállapítása révén megfelelő csillagtérképpel szolgáljon a hazaútra. Aeryn ódzkodik a kísérlettől, ám a többiek – köztük Crichton is – készségesen belemennek. A módszer eredményes, már csak a fizetség van hátra: Namtar a Pilóta egyik karját kéri, hogy kiterjeszthesse a kutatásait.

Valamivel később John és Aeryn egy kocsmában múlatják az időt és búslakodnak. John azért, mert Namtar nem találta humánok nyomát a tetemes méretű adatbázisában, de még csak leszűkíteni sem tudta a kört, Aeryn pedig azért, mert ő árulónak számít a békefenntartók között, így sosem térhet haza. John szerint nem kell aggódnia, a Pilóta úgysem megy bele a karja levágásába, tehát a többiek sem jutnak haza egyhamar. Ezalatt a Moyán az évad egyik legmegdöbbentőbb és számomra legkiábrándítóbb jelenete zajlik: D’Argo, Rygel, sőt még Zhaan is éppen leműtik (értsd: D’Argo kardjával lecsapják) a halálra rémült Pilóta karját.

Eheti epizódunk a hit ereje, valamint az élet, a világmindenség, meg minden nagy kérdései köré szerveződik, ehhez idomul a narráció is, ami ezúttal Meredith helyett Dr. Bailey szájából hangzik el (hacsak nem a szinkronrendező követett el valami óriási baklövést). A szokásos kezdő bölcsességek után együtt ébred a vidám kis társaság, és a hangulat oly’ kedélyes, hogy Meredith egy hirtelen ötlettől vezérelve reggelit készít húgának, mivel ő mostmár jófej nővér szeretne lenni. Derek ezalatt már a közös házban töltött szép évekről álmodozik, méghozzá egy olyan király panorámával rendelkező dombon, ahol csak a hülye nem szeretne élni. Még jó, hogy Meredith elég hülye ahhoz, hogy meglegyen a heti konfliktus.

A kórházi izgalmak egyelőre mérsékeltek. Christina tovább teper Hahn doktornőnél, de hiába, a csaj még mindig utálja. Ráadásul most még a betegük is felszívódott. Callie összefut George anyjával, aki ragyogó arccal nyújtja át menyének az általa készített cuki babaruhácskát. Előbbi ezen eléggé meglepődik, nem csupán azért, mert egyértelműen nem az ő mérete, hanem mert nem tudott róla, hogy ő és George még mindig együtt vannak, és lázasan próbálkoznak a kis utód létrehozásával. A sokk hatására el is mulasztja anyósa felvilágosítását, meghagyva ezzel a lehetőséget az utána következőknek.

Ismét öltözködős montázzsal nyitunk: elsőként Betty (az a test!), majd Joan (az a haj!) és végül… Peggy! (Hűha… tényleg jól néz ki. Úgy tűnik, Bobbie jótanácsa tényleg hatott.) Az iroda szinte teljes férfigárdája (Fred, Ken, Sal, Roger, Duck) Don-nál a konkurens Maidenform melltartó cég álomszerű hirdetését nézik, (ez a mostani epizód eredeti címe, egyben utalás) amin egy melltartós nő feltartóztat egy vonatot. Donék ügyfele, a Playtex is ilyet akar, szemben az addigi szürke és szimpla reklámjukkal. Ken Peggynek szegezi a kérdést: ő a kettő közül melyiket viseli? Ken és Roger gyakorló szoknyavadászként mindkét márkával meg vannak elégedve, és Peggy is „95 nő nevében” a Playtexet ajánlja.

Don leginkább azt nem szereti, hogy Duck parancsol neki de azt sem érti, miért kell eltérniük a megszokott kampánytól, elvégre a cég sikeres.. Roger és Duck mindketten azt mondják, csak álljanak elő valamivel, Duck be is nyög egy ötletet,(„A melltartómban aludtam, és azt hittem, én vagyok XY” – vicces, hogy ez adja az inspirációt.) amit a Roger és Don nem nagyon értékel. Megismerjük Duck családját, a volt felesége jött, hogy lepasszolja a két gyereküket, és Chaucey-t, a kutyáját. Duck a kutyának örül legjobban, legkevésbé pedig a feleségnek. A gyerekei is elhidegültek tőle, Duck nem tud a kedvükre tenni. Egy finom poén oldja fel a jelenetet, ahogy Fred kénytelen Duck lánya előtt kérni „még egy doboz melltartót”

A már megszokott képpel kezdünk: az aktuális rész címadó szereplője, Chris, ébredezik a szobájában. A kamera lassan ráfordul az alsógatyájára, így láthatjuk, hogy ágaskodik szerszáma, érdekes, hogy ezt a témát minden eddigi részben érintettük már. Körülötte sok akvárium, benne halakkal. Egy kis kaját szór a kedvenc halának, úgy tűnik, hogy fű és egy szem tabletta a reggeliük szegény páráknak, valószínüleg nagy lehet a fluktuáció ebben a hal populációban. Talál egy üres gyógyszeres dobozt, rajta Erectagra felirattal, amit mosolyogva tűz fel a falra, ahol már egy kisebb gyógyszertár éves készlete megtalálható üres gyógyszeres dobozok formájában. Az Erectagra hatásának köszönhetően elég nehezen megy a reggeli pisilés, amit hősük végül a fürdőkádba állva, a zuhanyfüggöny segítségével old meg. Irány meztelenül a konyha, ahol egy boríték és benne 1000 font várja, rajta az üzenet: Pár napra elmegyek, légy jó. Anya.

Nagytanács a fiúk részvételével, a téma: mi legyen a pénzzel. Sid ötlete: prémium kötvénybe kell tenni, azonban Chris arcán az ekkor megjelenő mosoly mást sugall. Még nem említettem, de most eljött az ideje, hogy elmondjam, hogy itt a hogyvolton nem könnyű érzékeltetni, de a sorozat egyik nagy erőssége a megfelelő zenék alkalmazása a megfelelő pillanatban. Például most, amikor Chris elmosolyodik a konyhában, majd minden átmenet nélkül egy őrült buli közepén találjuk magunkat ahol Chris, már túl a sokadik pirulán, őrülten bulizik az üvöltő Adam & The Ants Prince Charmingjára, hát a legkevesebb amit mondhatok, hogy az ember hátán feláll a szőr.