Eheti epizódunk a hit ereje, valamint az élet, a világmindenség, meg minden nagy kérdései köré szerveződik, ehhez idomul a narráció is, ami ezúttal Meredith helyett Dr. Bailey szájából hangzik el (hacsak nem a szinkronrendező követett el valami óriási baklövést). A szokásos kezdő bölcsességek után együtt ébred a vidám kis társaság, és a hangulat oly’ kedélyes, hogy Meredith egy hirtelen ötlettől vezérelve reggelit készít húgának, mivel ő mostmár jófej nővér szeretne lenni. Derek ezalatt már a közös házban töltött szép évekről álmodozik, méghozzá egy olyan király panorámával rendelkező dombon, ahol csak a hülye nem szeretne élni. Még jó, hogy Meredith elég hülye ahhoz, hogy meglegyen a heti konfliktus.

A kórházi izgalmak egyelőre mérsékeltek. Christina tovább teper Hahn doktornőnél, de hiába, a csaj még mindig utálja. Ráadásul most még a betegük is felszívódott. Callie összefut George anyjával, aki ragyogó arccal nyújtja át menyének az általa készített cuki babaruhácskát. Előbbi ezen eléggé meglepődik, nem csupán azért, mert egyértelműen nem az ő mérete, hanem mert nem tudott róla, hogy ő és George még mindig együtt vannak, és lázasan próbálkoznak a kis utód létrehozásával. A sokk hatására el is mulasztja anyósa felvilágosítását, meghagyva ezzel a lehetőséget az utána következőknek.

De ki a címszereplő? Erre akkor derül fény, amikor a korábban eltűnt beteg, Mrs. Archer egy magánakció keretében kézrátétellel lazán helyrehoz egy kamrai tachycardiát. Ez már semmi jót nem ígér, csupán az ezerszer látott csatákat a racionális orvosok és a hit bátor harcosa között. A nő ráadásul épp elég jámbor arcú, nagy, kerek szemekkel megáldott teremtés ahhoz, hogy kellőképpen irritáljon a jelenléte.

Eközben kiderül, hogy Lexi sem egészen normális, mivel elfelejtette közölni nővérével, hogy allergiás a tojásra, ami sajnos meghatározó alkotóeleme volt az általa elfogyasztott reggelinek. Ennek eredménye pár rusnya kiütés, és már majdnem vészhelyzetbe torkolló jelenet, aminek George vet véget, hősiesen karon szúrva a lányt egy gyógyító injekcióval. Huh, ez meleg helyzet volt, de az izgalmak itt nem érnek véget. A megmentő nem ülhet sokáig babérjain, már jön is a – joggal- dühös asszony, aki nem túl szívélyes hangnemben tájékoztatja férjét a babaruha incidensről. George a szokásos értetlenséggel vegyes bamba tekintetével tűri a szidást.

Meredith és Derek már megint nem ugyanazt akarják, a nőt nagyon zavarja, hogy élete szerelme közös jövőt tervez vele, jól meg is mondja a véleményét a rohadéknak. Neki ez túl sok, túl korán, stb, stb…A gyógyító ismét lecsap, ezúttal egy fertőzést tüntet el, de közben ő maga is komoly kezelésre szorulna, mivel a szíve épp robbanni készül. Az önzetlen mártírok azonban már csak ilyenek, saját egészségük elébe helyezik a közjót. Miközben Sloane éppen visszaszállítaná Archert a szobájába, összeakad Hahn-nal, aki látványosan nem bírja őt, de közben nagyon látszik, hogy mégis.

Izzie is találkozik Mrs.O’Malley-vel, és annak ellenére, hogy az asszony állati kedves vele, arra következtet, hogy már tud arról, ami közte és a fia között történt. Örök rejtély, hogy milyen logika alapján gondolja ezt, így mindenesetre remek alkalom kínálkozik egy kis „félreértések vígjátéka” jellegű szituációhoz, melynek során kedélyesen elbeszélgetnek arról, hogy szegény Callie-nak nem jönnek össze a dolgai, de hát emberek vagyunk, senki sem tökéletes… Persze miután Izzie mindent részletesen kipakol Georgedzsal való viszonyáról, majd bónuszként azt is elköpi, hogy a fiú megbukott a vizsgán, a mamának gyanús lesz, hogy itt mégsem arról volt szó, hogy Callie nem tud teherbe esni. Szerencsére az elképedt anyát hamar le lehet passzolni az éppen arra járó George-nak, aki újabb letolást kénytelen elszenvedni, némi hittanórával vegyítve, melynek lényege, hogy aki házasságtörő, az bizony égni fog.

Bailey nagy nehezen felveszi a férje által csörgetett telefont, és mivel reggel haragban váltak el, már kezdene is morcoskodni, ha nem látná meg fél percen belül, ahogy a riadt ember közös gyermeküket hozza be a kórházba, aki sajnálatos polcbalesetet szenvedett. Ezzel el is érkeztünk az epizód legdrámaibb szálához, bár érezzük, hogy a baba túl fogja élni, pláne, hogy egy gyógyító is van a közelben, de azért kicsit (talán) izgulunk. Miközben a gyerkőcöt vizsgálják, elkezdődhet a szokásos egymást hibáztató veszekedés a szülők közt a „ki miatt dőlt rá a szekrény a kis Tuck-ra” témakörben.

Mivel a legtöbben a Bailey babával vannak elfoglalva, Karevnek jut a feladat, hogy eljátssza a nagy szkeptikus szerepét Archerrel szemben, aki „kollégái” segítségével igyekszik megszabadulni szívbetegségétől. Később az asszony persze analizálja is Alexet, miszerint ő a szíve mélyén jó ember, csak valami rossz történt vele, ami miatt ez az énje nem tud felszínre kerülni.Hüpp. Férje közben tovább ostorozza Bailey-t, aki szerinte a munkába menekül előle. A gyermek állapota romlani látszik, azonnal operálni kell, így lejátszódhat a kötelező „orvos anya a műtőben akar maradni” jelenet, aminek Christina vet véget, felajánlva, hogy ő majd fogja a kisfiú kezét a beavatkozás alatt. Igen, hölgyeim és uraim, Yang doktornőben megint megcsillan az ember.

A kívül rekedt,hisztérikus Bailey-t Derek nyugtatja meg jóleső közhelyekkel („nem ti tehettek róla, az emberek hibáznak, ilyesmi megtörténik…”), George pedig azzal teszi magát hasznossá, hogy a korábban általa diszkréten kihallgatott infót, miszerint Derek megcsókolta Rose nővért, szépen továbbadja Meredith-nek. Persze mondanunk sem kell, hogy azt hitte, a nő már tud erről. De könyörgöm miért? „Én hülye, idióta!”, ismeri fel a nyilvánvaló tényt George, majd továbbáll, mint aki jól végezte dolgát. Ezután még kevésbé értjük, miért mondta azt Callie az anyósának, hogy ő szeretett O’Malley lenni…

A baba műtétje jól sikerül, de még nem lélegzik önállóan, ezért a szülők még aggódhatnak egy kicsit. Mrs. Archer azonban közbelép, és a haragos házaspárt arra kéri, szeretetükkel segítsék a kicsi gyógyulását. Egy kis kézrátétel, és a baba hamarosan újra lélegzik. Mindenki boldog…lenne, ha idősebb Tucker nem költözne el mégis nejétől.

Miután kiderül, hogy Meredith nem bízik Derekben, és valószínűleg nem is fog, ismét lejátszódik valami szakításféle kettejük közt. Megint lehet izgulni, összejön-e még valaha ez a „bájos” pár, főleg, hogy a történteken felbuzdulva Derek végül randira hívja Rose-t. Karev ráveszi Izzie-t, hogy ő magyarázza el a gyógyítónak szívműtétje lényegét, hátha így visszanyeri az önbizalmát. Lám, az ő részéről már meg is van a napi jó cselekedet. Hahn elmagyarázza Sloane-nak, hogy köztük nem lehet semmi, mivel együtt dolgoznak, ennek ellenére valószínűleg nem kell már sokat várnunk az első csókra.

Zárásként ismét Bailey monológját halljuk, amint szépen levonja a tanulságot arról, miért is hiszünk mi emberek szakadatlanul egy felsőbb erőben, és akárcsak a korábbi mélyfilozófiai párbeszédek és tragikus pillanatok alatt, most is rendületlenül szól a „zene”.