Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Csillagközi szökevények 1x09 - Az őrült tudós

2009. november 03. 10:00 - Tipca

Egy Namtar nevű, szado-mazo cuccba bújt, bűnronda tudós DNS vizsgálatot végez a legénységen, hogy a fajuk megállapítása révén megfelelő csillagtérképpel szolgáljon a hazaútra. Aeryn ódzkodik a kísérlettől, ám a többiek – köztük Crichton is – készségesen belemennek. A módszer eredményes, már csak a fizetség van hátra: Namtar a Pilóta egyik karját kéri, hogy kiterjeszthesse a kutatásait.

Valamivel később John és Aeryn egy kocsmában múlatják az időt és búslakodnak. John azért, mert Namtar nem találta humánok nyomát a tetemes méretű adatbázisában, de még csak leszűkíteni sem tudta a kört, Aeryn pedig azért, mert ő árulónak számít a békefenntartók között, így sosem térhet haza. John szerint nem kell aggódnia, a Pilóta úgysem megy bele a karja levágásába, tehát a többiek sem jutnak haza egyhamar. Ezalatt a Moyán az évad egyik legmegdöbbentőbb és számomra legkiábrándítóbb jelenete zajlik: D’Argo, Rygel, sőt még Zhaan is éppen leműtik (értsd: D’Argo kardjával lecsapják) a halálra rémült Pilóta karját.

A szemétládák leviszik a végtagot Namtarnak, aki megígéri nekik, hogy a kért adatok hamarosan a hajójukon lesznek, aztán a segédjével, Kornatával átmegy egy lefüggönyzött helyiségbe, ahol egy pilótaszerű eltorzult lény van a falhoz bilincselve. Namtar azt reméli, a Pilóta DNS-ével nagyobb sikerrel jár a kísérletük. A Moyán John meglátogatja a Pilótát, aki ránézésre egyáltalán nem dühös a szemétládákra, amiért azok levágták a karját. Crichton kikel magából, nem érti, miért fogadja ezt a másik ilyen nyugodtan, mire az elmondja, hogy az ő faja csak úgy utazhat a csillagok között, ha pilótának szegődik egy leviatánra, és ez bármit megér. Különben is, gyorsan regenerálódik, a karja vissza fog nőni. Aeryn a szemetekkel konfrontálódik, és kérdőre vonja őket, hogy tehették a Pilótával azt, amit, hiszen ő is a bajtársuk. D’Argo igazából csak acsarog és vagdalkózik, ahogy szokott, Zhaan próbál érvelni, hogy csak így juthatnak haza, de ez nem győzi meg Aerynt. „Bármelyikünkkel megtettétek volna?” kérdi, amire D’Argo csak egy határozott „Persze!”-vel felel.

John részegre itta magát a történtek miatt, hívja Aerynt is, hogy csatlakozzon hozzá. Ő belemegy, tölt magának egy italt, de ivás helyett a helyzetükről mereng, hogy ő mindig is egy csapat része volt, és nem tudja, mihez kezd, ha mindenki hazamegy, és elhagyja a Moyát. John felajánlja neki, hogy ha megtalálja a Földre vezető utat, vele tarthat, de Aeryn nem repes túlságosan az ötlettől. Rygel módszeresen kiválogatja szökevény életének féltett kincseit, hiszen most, hogy visszatér a hynéri trónra, többé már nem lesz szüksége holmi kacatokra és dugi ételkockákra, melyek a világi életéhez kötik. D’Argo egyetlen pillantással belé fojtja a féktelen jókedvet, s végső tőrdöfésként megjegyzi, hogy a varangy még nem kapta vissza a trónját.

Zhaan is kétségek között őrlődik, azaz őrlődik egy frászt, mindössze nem érti, hogy Crichton miért nem örül neki, hogy levágták a Pilóta karját. Na vajon miért, te hülye, kék liba? A csápos elintézi a dolgot annyival, hogy ha a Föld is benne lett volna Namtar adatbázisában, John fogta volna le a leglelkesebben a Pilótát. Végül bekövetkezik az elkerülhetetlen: miután mindketten elmerengenek egy kicsit, hogy milyen idő van odahaza, azon kapnak hajba (bármilyen furán hangzik is ez egy csápos és egy kopasz lény esetében), hogy melyiküket vigye haza először az űrtaxi. Muhaha! A laborban Namtar kissé pipás, mert a legújabb kísérlete is csődöt mondott, (mellesleg kiderül róla, hogy az akaratával képes tárgyakat mozgatni, illetve összezúzni a falon). A lehető legrosszabb pillanatban érkezik tehát Aeryn, aki megunta a tökörészést, és megkéri a dokit, keressen neki egy békefenntartó mentes, ám szebésaik lakta planétát. Szegény nő felindultságában azt sem veszi észre, hogy Namtar milyen ördögi képpel mutat helyet neki a szembökdöső DNS-vizsgáló székbe – habár nála ez valószínűleg inkább az alap arcberendezés része. Lényeg a lényeg, Aeryn szemével valami fura történik, ami annyira nem is meglepő, hiszen még az epizód felénél sem tartunk.

A szemétládák között – az adatkristály érkeztével – tovább gyűrűzik a botrány, csak most már Rygel is beszáll, hiszen ő vezette a csapatot Namtarhoz és ő vajazta le az egész ügyet, így őt illeti az elsőség. Csakhogy beüt a krach, a kristály túl sok adatot tartalmaz, a Moya nem képes mindet feldolgozni, így a három térképből kettőt törölni kellene. Mindezt a Pilóta olyan képpel közli (megspékelve néhány igencsak csípős megjegyzéssel), mintha most tudta volna meg, hogy idén előbbre hozták a karácsonyt. A varangy természetesen aktiválja magát, és meglóg a kristállyal. Hazafele úton Aeryn vagy elpippantott egy csudafűvel tömött jointot, vagy elég nagy hatást gyakorolt rá Namtar kis csele, mert mire visszaér a Moyára, eléggé szét van csúszva. A kettős látás a minimum. John megpróbál kedvesen a hogyléte felől érdeklődni, de Aeryn leugatja a fejét és elküldi humán útitársát a halál nemi szervére.

Közben a háború tovább folyik, D’Argo át akarja kutatni Rygel szállását a kristály után, de az olyan önelégült képpel bizonygatja, hogy úgysem találja meg, hogy nem is értem, miért nem fordul meg a luxán fejében egy alapos testüreg motozás gondolata. Ehelyett a csápos kirohan Rygel kabinjából, és rázárja az ajtót, mondván: az éhezés majd kinyitja a száját. A törpe most már biztos bánja, hogy kihajigálta a rejtett elemózsiáját. Aeryn már megint lent kóvályog a bolygón, mikor észreveszi, hogy randa, nyálkás, szürke… izé nőtt az oldalára. Rögtön elő is veszi Namtart, aki azonban állítható receptorai miatt csak kéjes hörgésekkel fogadja a testi bántalmazást, s közben nem is tagadja, hogy Aerynnal mást tett, mint a többiekkel, de hogy mit, azt nem hajlandó elárulni, nehogy elrontsa a meglepetést.

Zhaan és D’Argo közösen forralnak tervet Rygel kicsinálására. Hajrá, srácok, veletek vagyok! A fantasztikus ötlet annyiban merül ki, hogy a kékség kikezd a varanggyal, és megajándékoz bennünket a sorozat egyik legbetegebb és legundorítóbb jelenetével. Ez az epizód már csak ilyen. Rygel persze átlát a szitán, és kerek-perec elzavarja Zhaant a kotorászó ujjaival együtt. Az oldalából kinövő potroh, csápok és karkezdemények már elegendő segítségnek bizonyulnak Aeryn számára, pláne, hogy érzékeli a Moya alkatrészeit és robotjait. Namtar a Pilóta DNS-ét oltotta bele, osztja meg Crichtonnal a gyanúját. John rögtön leviszi Aerynt Namtarhoz, aki végre kimutatja a foga fehérjét, meg hogy mennyire is uralja ő az Erőt. Rögtönöz magáról egy elszállt kis monológot, hogy ő felsőbbrendű, satöbbi, aztán egy intéssel áthajítja Johnt a Star Wars kocsmadíszletébe. Aeryn, miután meghallgatja Namtar áradozását, miszerint fantasztikusak a testén végbement változások, jelzi ellenvéleményét, aztán lyukat lő a makacskodó doki hasába. Namtar azonban csak tovább beszél, miközben szép lassan visszanőnek a szervei, csontjai, majd a ruhája és külső fémgerince is – nem rossz. Kornata bűntudatosan pislog az Aerynt elvezető Namtar után, majd a földön fetrengő John felé.

A csipet csapat új taktikához folyamodik, mely cseppet sem kevésbé átlátszó, mint az előző. Disney-szerű vidámsággal, mosolyogva, már-már gügyögve szólnak be Rygel rögtönzött cellájába, hogy megbeszélték a dolgot, és szerintük is az lenne a legjobb ötlet, ha elvinnék a varangyot a Hynériára, ők meg majdcsak hazatalálnának valahogy. Aztán, mivel Rygel nem felel, a hülyék bemennek a kabinba, és míg a klasszikus „párnát a takaró alá” trükk legújabb áldozataivá avanzsálnak, a törpe szépen kisétál, és rájuk zárja a szobát. Úgy kell nektek, idióták! Kornata felébreszti Johnt, és beavatja őt és a nézőket a háttérsztoriba. Valaha ezt a kutatóbázist ő irányította, míg a genetikailag felturbózott Namtar át nem vette a vezetést, és azóta úgy gyűjti a különböző genetikai tulajdonságokat, mint más a bélyeget. Most épp ezért szadizik Aerynnal, hogy tökéletesítse a pilóta-gént, és így ő is megkaphassa. Ehhez különben egyre közelebb jut, Aeryn keze már teljesen „pilótásodott”.

Hoppá, kiderül, hogy mégsem a rögtönzött kupaktanács brainstormingja rukkolt elő a korábbi, messziről bűzlő átveréssel. Zhaan ötölte ki a csáboskodást, hogy egyem a naiv kis zuzáját. D’Argo már nem ezen a véleményen van, mivel végignézte az egészet, de most, hogy mindketten fogságba estek, igazából édes mindegy. Kornata átmegy House-ba, és ilyen-olyan spektrumanalíziseket és elemzéseket kér a Pilótától, hogy segíthessen Aerynnak. Szerintem Lupus lesz. Közben a Pilóta közli Johnnal, hogy Rygel éppen az adatkristályt infóinak betáplálásán ügyködik, mire Kornata elmondja, hogy az adatbázis betöltése törli Moya memóriáját. Crichton megindul, és D’Argónak is épp ekkor sikerül a bicskájával szétbütykölni az ajtónyitót, így ők is a vezérlőt célozzák be. A humán a befutó, kiveri Rygel kezéből a kristályt, mire az ripityára törik a padlón. Oda vannak tehát az adatok, ám a Moya megmenekült. A nagy izgalmak közepette Kornata elkészült a szerrel, ami semmissé teszi Namtar genetikai fejlődését. Ja, kérem szépen, ez ilyen egyszerűen megy?

Igen, ilyen egyszerűen. Míg odalent John és Namtar elbeszélgetnek a tökéletes evolúcióról, Mengeléről és a felsőbb jóról, Kornata előkészíti az injekciót, és egy adandó pillanatban ő és Crichton beadják neki a cuccot. A hatás azonnali, a két és fél-három méteres überNamtar néhány másodperc alatt visszafejlődik Jabba harminc centis házikedvencévé. A függöny mögül előtántorog a már majdnem teljesen átalakult Aeryn is, aki számára szintén van Kornatánál egy szuri, ám neki a szemébe kell beadni. John meg is teszi (az már mellékes, hogy ha valódi szemmel és tűvel csinálták volna a dolgot, szegény Aeryn félszemű kalózként tengette volna tovább napjait), mindenki boldog, halleluja! Kivéve Aeryn; ő rángatózva nyögdécsel. Valamivel később John megpróbálja felvidítani a már ismét a régi Aerynt, aki akadozva beismeri, hogy eddig a túlélés számított neki, az egység, ám most Namtar rádöbbentette, hogy létezik olyan is, hogy személy, hiszen a doki majdnem megszüntette őt ő lenni. Zárásként D’Argo meglátogatja a Pilótát, és habár bocsánatot nem kér, sőt, biztosítja róla, hogy legközelebb is megtenné, azért játszik neki egy szépet a szitár-gitárján, aminek olyan hangja van, mint a skótdudának.

Pilóta: Úgy tűnik, a kristály használhatatlan. Szerencsétek, hogy nem adtatok érte igazán értékes dolgot.
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása