A főcím után Tonyt látjuk a hálószobájában, az ágya fölé lógatott kamera szemszögéből, a jellegzetes, egy férfi és egy nő alakot ábrázoló, soha le nem cserélt ágyneműje alól tekint fel a kamerába. Több rész is kezdődik és végződik majd ezzel a képpel, miközben többen meg fognak fordulni az ágynemű alatt!

Elkezdődik egy újabb dolgos nap, könnyű torna, majd a szemközt lakó hölgy szokásos reggeli vetkőzésének tanulmányozása. Effy, Tony húga, érkezik meg egy sűrű éjszaka után kissé megviselve, jelez az utcáról Tonynak, aki erre csutkáig nyomja a hangerőt a hifin. Hamarosan értelmet nyer a dolog, mert a kedves papa jön fel és a zenét túlüvöltve próbálja Tonyt a zajláda elnémítását bírni, lehetőséget adva Effynek, hogy észrevétlenül fölslisszanjon a szobájába és eljátssza a rendes kislányt. Tony kicsit olvasgat a WC-n, majd kimászik az ablakon, leereszkedik az utcára és a bejárati ajtón keresztül bemegy a lakásba, közben sejtelmes mosoly a szomszéd nőnek. Apuci közben a bezárt fürdőszoba előtt őrjöng és próbálja visszatartani szükségleteit, majd lejön panaszkodni a feleségének, ekkor meglátja Tonyt és kapcsol hogy ahogy ő most itt meg lett szívatva. Ilyen egy átlagos családi reggel Tonyéknál.

Buffy, Anya, Xander és Riley éppen mozizik Xander pincelakásában, de amíg ők békésen filmet néznek, a földalatti lények nem alszanak. Sőt, egy nagyon ronda és biztos gonosz lény éppen a vadász halálát akarja. Melyik hülye lény nem? Újabb vállalkozó szellem, és meglátjuk, mire jut. Xander megpróbál emberhez méltóan élni és kivesz egy egész normális lakást, persze Anya nyomására. A lakásnéző után a csapat a varázsboltba megy, ahol Giles elmeséli, hogy amíg a csapat Xander új lakását vette szemügyre, a ronda gonosz lény a vadászt kereste, és dolgavégezetlenül ment el, ami azt jelenti, hogy még találkozni fognak vele.

Egy könyvben meg is találják a démont, úgyhogy este ideje egy kis csoportos körútnak. A szeméttelepen Spike mellett a démonba is belefutnak. A démonnak van egy fura szerszáma, ami valami fényes csóvát bocsát ki magából, és Xandert el is találja vele, majd eltűnik. A csapat felsegíti Xandert és elindulnak haza, de valakit csak ott hagytak. Nem is mást, mint Xandert. Na, itt a furcsaság a dologban. A harc után felsegítették Xandert és elvitték, de a szemétdombon is maradt egy ájult Xander. Ez azt jelenti, hogy két Xander lett. Oké, szerintem egy is elég volt belőle, de most kettő van, és a csapat még nem is tudja.

Egy fél év kemény melója úgy tűnik, meghozza gyümölcsét: Michael Westen végre találkozhat Philip Cowan-nel, Az Emberrel Aki Megégette Őt. Mike láthatóan izgatottan készül a randira, még kondizás közben is pisztolyt tud rántani az ajtó nyitására. Persze csak Sam ballag be egy vödör rántott csirkével, és egy melólehetőséggel: hölgy bajban. Mike-nak kicsit tömve van az élete, úgyhogy passzol. Cowan jelentkezik is, randi a parkban. Mike sajnos Sam-mel megy, úgyhogy a beszélgetés helyett csak egy képeslapot kap a kissé túl óvatos kémfőnöktől, benne egy új, már lehetőleg csak kétfős találkozó rejtjelezett ígéretével.

Sam beszél az új ügyféllel, Gilliannel. A barátnője felszedett egy fickót, Dave-et, és ő segített nekik bemenni a munkahelyükre egy kis privát időtöltésre. Sajnos a munkahely egy, a biztonságra nagyon adó fegyvertechnológiai cég, és a fickó most azzal zsarolja a nőt, hogy ha nem hoz ki neki időnként egy-egy csomagot ami a török leányvállalattól jött, lebuktatja őt a főnökség előtt. Sam egyből tudja, hogy a csomagok heroint rejtenek. Meglátogatják hát Melissát, a barátnőt, aki csak szeretné elfelejteni az egész ügyet Dave-vel, főleg hogy a férje, aki ex-zöldsapkás kinyírná őket, ha bármit megtudna. Ideje megkeresni Dave-et.

Először is: üdv mindenki! Lehetőséget kaptam arra, hogy Doctor Who-hogyvoltokat írhassak a blogra, remélem páran majd elolvassátok. Érdekesség: nem az itthon is adott részekről, de nem ám, hanem az eredeti, 1963-ban bemutatott, eredeti sorozaról fogok írni (persze lehet, hogy a mostaniak is sorra fognak kerülni, de még ezzel sem végeztem).

Tisztában vagyok azzal, hogy már van néhány DrWHO-rajongó, "hála" az RTL klubnak, és a Coolnak ("Ki vagy, Doki?" címmel adták, én maradnék a Doctor Who-nál). Azért az idézőjel, mert csak odadobták elénk az új széria első két évadát (tovább nem is fogják folytatni a sugárzást, max ismétlések), szombat dél után (nem véletlenül különírva), és örüljünk. És azért a hála, mert, bár csak így ismerkedhettünk meg ezzel a remek sorozattal, mégis egy nagyszerű és szórakoztató sorozatról van szó. Tovább mögött részletek.

Az előző rész végén elindult a csapat – Rush, Scott, Eli, Greer, Palmer, a geológus, Franklin, akinek a szakirányára még nem sikerült rájönnöm és egy Curtis nevű katona – hogy olyan anyagot keressenek, amit használni tudnak a légtisztító berendezésben CO2 lekötő vegyszerként. A kapun átlépve hófehér sivatagba érnek. A tudós népek pár lépés után előveszik a vödröt, kislapátot, és nekiállnak homokozni; Scott magaslati levegőre vágyva a közeli dűne tetejéről is megtekinti a nagy semmit; Franklin megnézi, hogy vissza tudnak-e tárcsázni a hajóra. Ez utóbbit a megszokott tárcsázóberendezés helyett egy hordozható Ős Nintendóval intézi, azzal, amivel a KINO-kat is lehet távreptetni. A kapcsolat létrejön; nincs akadálya a visszatérésnek.

Rush és Palmer amúgy nem homokvárat építenek, hanem magas koncentrációjú kalcium-szulfátot remélnek találni. Tekintve, hogy a fehér homok valójában gipsz, ami részben kalcium-szulfátból áll, erre jó esélyük van. Palmer elmeséli Elinek, hogy a mészkő főleg tengeri állatok vázának üledéke (Ezek mit tanulnak az iskolában, komolyan?), itt valamikor víz lehetett. Persze rögtön a kapu tövében nem megfelelő az összetétel, az túl egyszerű lenne, úgyhogy Scott jelenti rádión, hogy elmennek világot látni. Young figyelmezteti őket a 12 óra múlva esedékes takarodóra, majd szépen libasorban elindulnak a hófehér dűnék között kiszáradt tómedret keresni.

Megrázó epizód következik, remek színészi alakításokkal és meglepő mennyiségű papírzsepi-szükséglettel.

Plázában nyitunk, a virginiai Potomac Millsben, shoppingol a nép, egy szőke nő idegesen nézelődik, majd halljuk, ahogy egy női hang a 911-et hívja, hogy elveszett a hatéves unokahúga, Katie Jacobs. Egy pasas küzdi át magát a mozgólépcső tömegén, a szőke nővel együtt keresgélnek, ők Katie szülei. Rendőrök jönnek, a pláza hangosbemondója azt ismételgeti, hogy vészhelyzet miatt az épületet lezárták, mindenki kövesse a rendőrség és a biztonsági szolgálat utasításait. A kiborult szülőkhöz érkezik James Franklin FBI ügynök, fotót kér a kislányról.

Az anya kétségbe van esve, mert a múlt héten is eltűnt egy kislány a plázából, és megölték. Franklin azt mondja, hogy éppen ezért idehívta a Viselkedéselemző Egységet, ha valaki, hát ők megtalálhatják Katie-t, de kell egy fotó. A nő átadja a mobilját, Franklin el.

Szóval, ott tartottunk, hogy a Csipet Csapat újból összeállt, miután Mahone-t majdnem lesittelték, és a cím szerint az ötödik kártyát vadásszák éppen, én bevallom, már nem tudom számon tartani. T-Bag, aki mostanában Kúl Fejfa néven fut, majdnem lebukott az alibimunkahelyén, de mielőtt megpattanhatott volna, számolnia kellett egy újabb nehézséggel, Gretchennel. Persze nem kell féltenünk Teddyt, tudja ő, hogy mindenki a Scyllát vadássza, nemrég világosította fel őt erről néhány wannabe jakuza. 

A vidám fiúk már azt tervezik, hogy hogyan környékezzék meg a következő áldozatot. A felállás a szokásos: Mahone és Michael okosak, a hekkergyerek azért van, hogy legyen akit elkussoltatnak, Don Self pedig rajoskodik, hogy ha éjfélre nincs kártya, akkor mehetnek a börtönbe. Megszólal Bellick telefonja, a hívó Gigacsöcs kisasszony, a recepciós T-Bag gate-es alibiirodájából. Bellickék nemrég jártak ott, és Teddyt keresték, csak akkor a csaj falazott az emberünknek. Úgy tűnik, meggondolta magát.

Riporterek hadával kezdünk, legszívesebben itt hagynám abba az egészet, de szerencsére fél perc múlva Lightman is feltűnik, így a hogyvolt nem marad el. A firkászok egy eltűnt kislányról beszélnek, valószínűleg mindent, csak nem az igazat mondják az ügyről. Samantha Burch 11 éves, két hónapja tűnt el. A szülőket, Lorraine és Peter Burch-t gyanúsítják azzal, hogy megölték a lányukat és emberrablásnak tüntetik fel a dolgot. Éppen most emelték fel a nyomravezetőnek szánt jutalmat és felbérelték Lightmant és csapatát, hogy segítsenek megtalálni a lányt. Szerintem nagyobb eséllyel hozza vissza a lányt Cal, mint egy zsák pénz ígérete. Lightman és Foster Burchék házába igyekeznek, közben a férfi a sajtószabadságról filozofál.

Bent meglepő dolog történik: videót néznek! Nahát, ki hitte volna, hogy erre még ma sor kerül… A kislányt öt éve fogadták örökbe, amint a sírás határán álló szülőktől megtudjuk. Egy kocsi két napja átment a piroson, a róla készült fotón látszik egy kislány nyaktól lefelé, amint a járdán megy. A képen látható pulóvert az anyja kötötte neki, így arra következtettek, hogy fogva tartják valahol. Ezért emelték meg a jutalmat, és rengeteg telefont kaptak az ország minden részéből, azonban nincsenek heteik arra, hogy kiderítsék, ki mond igazat, ezért kérték Lightmant, hogy segítsen. Rutinos Lie to me-nézők már sejtik, mi következik előbb-utóbb: Cal megkérdezi a szülőket, megölték-e Samanthát. Először persze kiakadnak, de végül határozottan állítják, hogy nem. Cal kijelenti, hogy segíthetnek – érdekes megfogalmazás. Vajon tényleg igazat mondtak a szülők? Főcím.

A környék által gyújtogatónak tartott gyerek perköltsége meg a gazdasági válság betesz Lynette-ék pizzabizniszének. Eljön a nap, amikor kénytelenek eladni Tom liblingjét, a Foxynak keresztelt piros Ford Mustangot. Sajnálatos módon ez ugyanaz a nap, amikor Bree egy vadiúj Lexusszal gratulál magának a bestsellerek közé emelkedett könyvéhez, és áthívja a barátnőit, hogy megcsodálhassák a kicsikét. Lynette kissé savanyú pofával ugyan, de bírja egy ideig. A hűtött pezsgőnek és két pohárnak kialakított dugihely azonban kiveri a biztosítékot, és valami teljesen béna ürüggyel lelép, mielőtt Bree bemutathatná a magától parkoló funkciót. A kocsitulajdonos értetlenkedik, Katherine felvilágosítja.

Bree, hogy segítsen barátánőjén kis borítékban nagy összegű csekket visz ajándékba neki. Lynette a barátságukat féltve nem akarja elfogadni se kölcsönbe, se szülinapra, végül abban egyeznek meg, hogy Bree cserében résztulajdont kap a pizzériában. Deal. Lynette az új partnernek rendezett kis bulival szeretné kifejezni hálájukat. A "kösz, de jó!" helyett azonban az elfoglalt Bree "Megtöltjük végre a helyet" felkiáltással azt javasolja, hogy inkább akkor már szervezzék oda a könyvbemutatóját. Aha, jó - döbben rá Lynette, hogy ez a partnerség nem lesz olyan egyszerű dolog.