Kertvárosba hívják Charlie-ékat, furcsa virágot találtak az egyik kertben. A szomszédok nem tudnak semmiről. Charlie-nak a virágokról két dolog jut eszébe: virágot ajándékozni vagy mély szerelmet, vagy mély sajnálkozást jelent.

Az áldozat Frank Dunlop, lelőtték, mielőtt ilyen furcsán eltemették. Charlie a többi zsaru agyára szeretne menni, lemászik a sírgödörbe, perspektíváért. Ezáltal a bokrok közt ki is szúrja az ételfutáros csomagot, mit keres az ott? Az ételfutár cégnél kiderül, hogy Frank a legjobb sofőrjük volt. Az ügyfelei buta, problémás emberek, Frank élt-halt éltük. Most épp halt. Akkor lássuk azokat, akik a legközelebb laktak a helyszínhez: Maude Paxton, a szenilis középkorú hölgy, követeli is zsaruinkon az ebédjét. Vele együtt él a gyűjtögető Flint Garber, testvérek. Imádták Franket. Alibi: Flint sosem megy ki, őrzi a cuccait, Maude tévézett, az ő köre jött a távirányítóval. Charlie-ék megfutamodnak. Ilyen gyilkosságot utoljára a hetvenes években követett el egy bizonyos Johnny Hazlit. Sorozatgyilkos volt, és egy szektát vezetett, 10 embert öltek meg. Hazlitet sosem ítélték el, de már meghalt, drogtúladagolásban. A többi hazlitos vagy eltűnt, vagy meghalt, vagy börtönben van. Hát ez nem sok, Tidwell a döglött ügyek osztályára irányítja őket.

Zenei betéttel nyitunk, mert az úgy hatásosabb, két halott egy témára a fő motívum. Látjuk egyrészt Mikey anyjának temetését, emellett megtalálják Jerry öngyilkos testét is vérbe fagyva. Tommy a temetésen kapja a másik halálhírt, komolyodik is el még jobban, majd siet a helyszínre egyből. Egyértelmű az öngyilkosság, de a halál okaként szívelégtelenség kerül a hivatalos papírokra, biztos mert az nem szégyen, azért.

Laktanyában gyászolunk, Jerry képe az asztalon, gyertya ég, és az öreg emlékére egy komoly teológiai vita alakul ki arról, hogy vajon az öngyilkosság gyáva tett, avagy nagyon is bátor. A témát Tommy zárja le egy magvas monológ kíséretében, melyben feltárja a fiatal és bohó Jerry mindennapjait a bronx-i tűzben, hogy akkor és ott és anno ő egy éjszaka alatt akár tizennégy melót is megcsinált, kihúzott mindenkit a tűzből, ha akarta, ha nem, és tette ezt úgy, hogy közben cigi lógott a szájában, és talán ezekben a helyzetekben felélte valamennyi bátorságát, öregségére már nem jutott. Elég hatásos a beszéd, főleg, hogy csapódó ajtó kíséri, a maradék pár ember meg gondolkodhat a hallottakon magában. Főcím.

...és elkezdődik a régen várt második évad. Augustus az epizód elején kedvesen emlékeztet minket, hogy miért is hívják Oznak az Ozt, de minket most inkább az érdekel, hogy mi lett a lázadás vége. Miután kapunk egy kis összefoglalót a balhéról, Hill elmondja, hogy a golyózáporban hat rab és két őr halt meg és még sokan megsérültek. És ekkor betolják McManust egy kórház ajtaján lőtt sebbel. Hoppá! Lehet, hogy Em City és alkotója egyszerre pusztulnak el? Na, majd úgyis meglátjuk, menjünk tovább!

Végre megtudjuk azt is, mi lett a smaragdvárosiakkal. Ideiglenesen az általánosban helyezik el őket, mindenki kap szép egyenruhát, megy a vegyülés. A lázadás vezetői meg mennek a magánzárkába Alvarez kivételével, aki a kórházban van. Persze a Gen Pop őslakosai máris kezdik az erőfitogtatást, nehogy már azt higgyék a smaragdiak, hogy ők a janik, csak mert kirobbantottak egy lázadást.

Jóképű iraki katona üzen haza a menyasszonyának videón. Vidám a hangulat, úgy tűnik semmi baj sincs, még az egyik bajtárs is poénkodik, hogy az üzenő tevével csalja a leendő arát. Megjelennek a vállalkozó katonák (zsoldosok?), megtudjuk, hogy pont a százszorosát kapják naponta, mint ők. Aztán hirtelen golyózáport kapnak, a kamera a földre esik, videó vége.

A kisfilmet Nathan a fiatal katonával nézte egy veterán kórházban, ő az új megbízó. A srác nem akar bosszút, csak azt, hogy a Castleman (a vállalkozó katonák cége) állja a gyógyíttatásának költségeit. A katonát Perry-nek hívják, és a doktornő Nathannek tart fejmosást a kórház előtt, hogy ne keltsen hiú ábrándot a kerekesszékbe kényszerült katonában, mert neki éppen most kell visszamennie, és elmondania, hogy haza kell küldenie, mert nincs pénz a kezelésére. Ráadásul rendesen kiosztja, hogy a világ nem ilyen, nem jön senki sem segíteni csak úgy, majd elviharzik. Nathan megrántja a vállát, és már tárcsázza is Hardisont, azzal az utasítással, hogy hívja fel a csapatot.

Némi előzmény után lássuk is a mai részt. Este van, Buffy vadászik és talál is egy vámpírt, akinek gyorsan vége lesz, de sejtelemes zene van, úgyhogy van itt még valaki. Nem is kell sokáig keresnünk, a bokorban ugyanis Angel bujkál. Hát nem nagyszerű? Másnap Buffy, Will és Anya egy ünnepséget néznek végig, ahol az új művelődési ház alapkőletétele zajlik. Buffy és Will még valamennyire mutatnak érdeklődést, de Anya inkább csak Xander miatt van itt, a fiú ugyanis az építkezésen fog dolgozni, ha túléli azt, hogy hirtelen beszakad alatta a föld.

Kiderül, hogy az, ahova Xander beesett, egy Misszió a város alatt. Persze Buffyt jobban érdekli a közelgő hálaadás, mint holmi földalatti Misszió, és azt tervezi, hogy csinál egy hálaadást a csapatnak. Este a kommandósok még mindig Spike-ot keresik, és egy kis kitartással akár sikerrel is járhatnak, mert Spike nagyon rosszul fest. Most, hogy nem igazán tud enni, nehéz munka lesz neki az életben maradás. Xander sincs jó passzban, lázas és elég betegnek tűnik, de Anya úgy dönt, ha már ember, akkor ápolná a fiút, ahogy azt az egymásért aggódók teszik.

Csillagidő: 41386.4. Kedvenc hajónk és legénysége egy ferengi hajót üldöz. A ferengik most jelennek meg először a sorozatban, ennek megfelelően pont annyit tudunk róluk, mint a krokodilok a szolidaritásról. Úgy tűnik, hogy megfújtak a Föderáció egyik állomásáról egy T-9-es energia-átalakítót. Erről valamiért a jelenlegi kaliforniai kormányzó képe ugrik be, nem is értem miért. Kapitányunk már nagyon izgul, hogy végre találkozhat egy új fajjal, még meg is fésülködött. Na, ez nagyon aljas volt. Bocsánat, Mr. Stewart! Az üldözés közben egy teljesen ismeretlen területre keveredünk, már látszik a ferengi hajó is, aminek úgy tűnik kisebb problémái támadtak. Kezdenek lassulni, végül kiesnek a görbületből és az Enterprise is követi őket. A két hajó már szinte teljesen mozdulatlanul áll egy lakatlan bolygó mellett. Ekkor a ferengik tüzet nyitnak a hajónkra, de nem tesznek kárt benne. Picard nem akarja viszonozni a tüzet, mert szerinte a ferengiket csak a közelségünk zavarja. Én is ezt szoktam érezni reggelente a metróban, amikor mások a vesémről és a lábamról vesznek lendületet a leszálláshoz.

Mielőtt a ferengik beperelnék a kapitányt zaklatásért, az parancsot ad, hogy az Enterprise tartson távolságot az idegen hajótól. Megpróbálunk hátrálni, de valamiért nem megy és a ferengik felé húz a hajó, majd az energia-ellátás kapcsol disco fokozatba. Az eddigi találgatások, miszerint vajon a ferengik fejlettebbek-e, mint a Föderáció ezúton, úgy tűnik, lezáródtak. Az Enterprise mozgásképtelen, pajzs nincs és a fézerek sem működnek. Egy csapat parittyás ősembernek sem jelentenénk gondot. Sajnos Deanna nem érzékel semmit és a ferengik sem válaszolnak az üdvözlésre. Na, most akkor mi legyen? Data szerint a ferengik kalmárok, olyanok, mint a XIX. században a jenkik. A ferengi hitvallás: caveat emptor (vigyázzon a vevő). Ennyi erővel egy-két hazai hipermarketben is dolgozhatnának. Mivel Riker ősei észak-amerikaiak voltak nagyon érdeklődik a dolog iránt, de Data szerint nem számíthatunk vörös-fehér-kékbe öltözött Sam bátyókra. Emberek, Data viccet mondott és senki sem vette észre! Yar nem érti a színekre való utalást, amit Picard magyaráz el neki, aztán hozzáteszi, hogy a francia zászló színei sokkal helyénvalóbb módon, kék-fehér-vörös sorrendben voltak. Bár tudnám, hogy mit ért az alatt, hogy helyénvalóbb a színek sorrendje. Valaki segítsen!

Az RTL állítólag még nyáron bemutatja a Burn Notice című nagyon vicces, okoskémes sorozatot, illetve a Tom Roth főszereplésével készült Lie to Me-t, mi pedig egyiket sem hagyhatjuk elveszni a tengerben, és meghogyvoltozzuk őket. Mivel a premier dátuma még nem ismert, így azt sem tudjuk megmondani, mikortól várjuk a posztokat, de már most el kellene kezdeni izmozni rá, ne az utolsó pillanatban kapkodjunk.

A pályamunkákat "hogyvoltozni akarok" subjecttel, 10-11 000 karakterben kérnénk a vargaa@index.inda.hu címre, képeket ne tessék küldeni, csak a szöveget.

Helyszínre érkezvén főszereplőink Booth terápiájáról – szerinte hivatalos kiértékelés –, és a múltkori lövöldözés óta az öltözködésében beállt változásról csevegnek. Elhagyta a kirívó nyakkendőt és zoknit, ami elfojtott indulatokat takart. Ezen kívül ismét bebizonyosodik, hogy Bones nincs otthon filmes kérdésekben, mert mikor a kérdésére Booth elmondja, hogy azért hívja Gordon Gordonnak a pszichiáterét, mert mindig úgy mutatkozik be, hogy „Gordon. Gordon Wyatt”, akkor a nő kijelenti, hogy ez pont olyan, mint James Bond legendás bemutatkozása. Pedig pont nem.

Az aktuális páciens a legyekkel alaposan körül rajzott néhai Terrance Bancroft. Bones megjegyzi, hogy neki a három hetes hulla még nem elég bomlott, de ez nem kívánság műsor, mivel a Jeffersonian hatvanmilliós Bancroft-szárnyáért cserébe a család elvár egy kis protekciót. Az áldozatot székhez kötözték, torkon szúrták és párszor még mellbe is a biztonság kedvéért. Booth tesz egy megjegyzést az iroda berendezésének értékére, mire Bones javasolja, hogy a gazdagokkal szembeni előítéletéről is beszélhetne a terápián, így aztán már Cam is piszkálhatja exét az agyturkásszal.

Stílszerűen Nagy Imre és társai újratemetésének 20. évfordulóján kezdjük el a Szomszédokban a rendszerváltó 1989-es év epizódjainak hogyvoltjait. Görbe valóságtükröt mutatva a sorozatnak, pár 1989-es rész végén rövid összefoglalót adunk az év legfontosabb eseményeiről.

1989-et írunk már, idén kérem rendszert fogunk váltani, erről azonban szereplőinknek most, januárban még halvány lila fogalmuk nincsen. Éppen ezért lesz nagyon érdekes minden reakciójuk, ahogy realizálják, hogy a gulyáskommunizmus szép lassan kicsúszik a lábuk alól, és belekóstolnak abba, milyen is a vadkeleti szabadversenyes halleluja. Az év végi rész meglehetősen lapos volt, ellenben kellőképpen vicces. Előkerült Pszichonyuszi, menyasszony lett a lelkem, és fő eseményként a pillanatnyilag absztinens, de honvággyal küszködő, és totálisan zavart Margit Feriéket boldogítja.

Jutka Kodályt hallgattat a gyermekekkel, és elmondja, hogy bizony, ha Bartók és Kodály nem lettek volna, akkor ma nem lennének meg ezek a dalok, meg különben is, muszáj politikáról beszélnem, ezért biztos hallottatok gyerekek a sok erdélyi magyarról, aki most itt van nálunk. Julcsi értelmes kérdése: magnóval gyűjtötték a dalokat? Nem bazmeg, kézi DVD felvevővel, ide nézzen, kedves néném, ebbe a piros fénybe, ni, ebbe danolásszon. Hülye. Szilvi értelmesebb kérdése: megnézhetik-e a Kodály operát, amiről Jutka vakerált korábban? A válasz igen. Szilvit egyébként műteni fogják, igazat beszélt Bájgúnár doktor. Jutkát telefonhoz hívják, görbül a szája, folyik a könnye. Ajjaj, ki halt meg? MC. Nyugodj békében, Fushimishi professzor.

Az évad ugye azzal kezdődött hogy egy Don Self nevű kormányügynök összetrombitálta a csapatot - mínusz a sivatagban szomjhalállal küszködő T-bag - és azt a feladatot adta nekik, hogy szerezzék meg a Cég nagyon titkos adatbázisát, amit Scyllának neveznek és egy mágneskártya vagy mi. Ja, és Sara nem halott, sőt, nagyon is jól van, Whistler viszont igen, és feltételezhetően Gretchen is, mert a kopasz ezredesnek van egy nagydarab fekete bérgyilkosa, aki gebinben még Mahone családját is vegzálta egy kicsit. Michael testét már nem borítja tetkó, mert lelézerezték, a sci-fi-sorozat folytatódik.

A kopasszal kezdünk, aki egy cédulán kap egy számot, 10 000, ennek örül, annak nem, hogy a fekete faszi még nem nyírta ki a tesókat, mert nem tudja, hiszen a Self-féle átverés része az, hogy mindenki úgy tudja: sittre vágták őket. Ölje meg őket, mondja a telefonba, oszt kész, nem kell helyzetjelentést küldeni. Self közben a kis csapat miden tagjának a lábára egy nyomkövető cuccot tesz, ha nem tetszik (Lincolnnak nem tetszik), akkor kapják be. Mennek egy raktárépületbe Los Angelesbe, ahol megkapnak mindent, amire szükségük lehet a kártya megszerzéséhez, plusz egy Roland nevű kínai hekkert, aki idegbeteg, de Macintoshon nyomja, így valahol mégis szimpatikus. Michaelről le nem rohadna a kurva kordzakó. Linc első dolga, hogy beszóljon Mahone-nak: ha itt végeztünk, számolunk. Remélem nem törtekkel, mert abba beletörne a bicska.