Jóképű iraki katona üzen haza a menyasszonyának videón. Vidám a hangulat, úgy tűnik semmi baj sincs, még az egyik bajtárs is poénkodik, hogy az üzenő tevével csalja a leendő arát. Megjelennek a vállalkozó katonák (zsoldosok?), megtudjuk, hogy pont a százszorosát kapják naponta, mint ők. Aztán hirtelen golyózáport kapnak, a kamera a földre esik, videó vége.

A kisfilmet Nathan a fiatal katonával nézte egy veterán kórházban, ő az új megbízó. A srác nem akar bosszút, csak azt, hogy a Castleman (a vállalkozó katonák cége) állja a gyógyíttatásának költségeit. A katonát Perry-nek hívják, és a doktornő Nathannek tart fejmosást a kórház előtt, hogy ne keltsen hiú ábrándot a kerekesszékbe kényszerült katonában, mert neki éppen most kell visszamennie, és elmondania, hogy haza kell küldenie, mert nincs pénz a kezelésére. Ráadásul rendesen kiosztja, hogy a világ nem ilyen, nem jön senki sem segíteni csak úgy, majd elviharzik. Nathan megrántja a vállát, és már tárcsázza is Hardisont, azzal az utasítással, hogy hívja fel a csapatot.

Sophie-t a hívás Hollywoodban éri, ahol éppen egy szappanreklám castingján szerepel, hát, hogy finoman fogalmazzak, rémesen. A hívás a meghallgatókat megváltásként éri, miközben Sophie sértetten kimasírozik a teremből. Eliotot Berlinben csípjük el, egy leszámolás után. Társa, vagy kicsodája fegyvert fog rá, ez már eleve azonos a halálos ítéletével. Telefon csörög, néznek egymásra komoran, végül Eliot torkonvágja a fickót, és lazán felveszi a telefont. Parker pedig Monacoban festményt lop, mikor a hívást kapja. Ezután Los Angelesben gyűlik össze a csapat, de mielőtt belépnének a lélegzetelállító vadiúj irodába, még megbeszélik, ki mire költötte a pénzt. Persze Eliot nem mondja el két tolvajnak, hogy mit vett, pedig ők beszámolnak róla. Sophie nyugdíjas otthonokat vett szerte a világon, Parker pedig semmit, mert ő csak a pénzt szereti, amit venni lehet belőle nem. Teljes fedősztorit talált ki a cégnek Hardison, ami visszavezethető az 1800-as évekbe. És mindent Nathan finanszírozott az első melóból kapott pénzéből, persze annak is a maradékából, mert nagy részét eljótékonykodta. Az irodában van egy konferencia terem, hatalmas monitorokkal. Most a csapat ott nézi a megsérült katona videóját. Eliot a tüzelés hangjából megállapítja, hogy nem lázadók voltak, mert a lázadók nem olyan fegyvert használtak volna, tehát egyértelmű, hogy a Castleman cég tette. Ez egy kicsit gázos, mert tulajdonképpen a Castleman egy nagy magánhadsereg, és az ötfős csapat akar rajtuk ütni. Az ötlet mindenkinek tetszik, ellopni a bizonyítékokat, és megzsarolni a céget, hogy fizessék Perry tizedes rehabilitációját. Csak a Leverage vállalat segíthet neki, mert ez az ügy a bíróságon elbukna. Ezért jó, ahogy Nathan mondja, hogy Perry-nek nem ügyvédjei vannak, hanem tolvajai.

Egy partin álcázzák magukat, hogy Charles Dufort, a célpont közelébe férkőzzenek. Nathan vendégként van jelen, Eliot pincérnek adja ki magát, amíg Parker és Hardison az irodába próbálnak bejutni. Persze a tetőről, ahol kockánk bizonytalankodik, de a lány megoldja, és nemes egyszerűséggel lelöki a mélybe. Sophie a londoni adminisztratív osztály egyik tagjának adja ki magát, és ismét beveti minden báját. Sikerül is elvarázsolnia Dufortot, szóba is kerül a sejtelmes 718-as költségvetési javaslat. Viszont kell egy bizonyos kártya, hogy Hardison hozzáférhessen a számítógéphez, ezért Nathan beavatkozik, Sophie pedig eközben mesterien kicsempészi Dufort belső zsebéből a brifkóját, és át is adja Eliotnak, és a kártya kódja Hardison zsenialitásának köszönhetően, telefonon keresztül átvarázsolódik a computerre. Parker pedig talált egy hangzáras széfet, amire elég érdekes hangok kellenének, de ezt Eliot csikarja ki Dufortból, hihetetlen vicces jelenettel körítve. Tehát gép feltörve, széf nyitva, és sok-sok érdekes dolgot találnak. A Castleman cég lehallgatja, követi Perry-t. Valami nagy dolog van a háttérben. Nathanre House-hoz méltó epifánia tör, nem is a lövöldözés miatt figyelnek Perry-re ennyire, hanem a teherautók miatt, amit látott. Szóval Perry veszélyben van, mert olyan dolognak volt szemtanúja, aminek nagyon nem kellett volna.

A csapat tehát most Perry megmentésére indul, Nathan és Sophie meg is találják, de Eliot is keresi, fel is tűnik neki két gyanús emberke, aki nem papucsban lézeng, mint a többi orvos és nővér. Rambo üzemmódba kapcsol, és neki is esik a nála kétszer nagyobb támadóknak, lefegyverzi az egyiket, míg a másikat Nathan defibrillálja. Az irodában nézegetik a bérgyilkosok cuccait. Öngyilkosságnak akarták beállítani Perry halálát, és éppen ezt akadályozta meg a csapat. Viszont berezelt mindenki, félnek, hogy lecsapnak rájuk. Mindenki ki akar szállni, de Nathan emlékezteti őket, hogy ők akarták ezt csinálni, ők könyörögtek neki, hogy vezesse a csapatot, tehát folytatni kell, és hatása is van a hegyi beszédnek, Eliot kimondja, hogy ezt az egy megbízást még befejezik. Tehát Dufortot és Jenkins képviselőt, aki ott volt a parti egymásnak kell ugrasztani. Nathan persze a csapat tanácskozása közben folyamatosan iszik.

A csapat kétfelé válik. Sophie Washingtonban Jenkinst hülyíti meg, míg Nathan Tomnak kiadva magát Los Angelesben Dufortot bolondítja. Mindketten át akarják csábítani a saját oldalukra áldozatukat, Nathan/Tom egy másik képviselőhöz, Calloway-hoz Dufortot, Sophie pedig az adminisztratív osztályhoz Jenkinst. Dufort konkrétan azt a szöveget kapja, hogy Jenkins azt mondta Callowaynek, hogy unja már a Castlemant fedezni, és ezzel sikerül is felidegesíteni őt. Sophie ugyanezt bogarat ülteti el a képviselő fülében is. Közben Hardison és Eliot is susmutol. Jenkinst vesézik ki, akinek a számláin nincsenek gyanús pénzek, azonban a házát éppen most újítják fel, és milyen hihetetlen, Dufort cégei teszik. A képviselő imádja a házát, ez egy jó támadási pont. Eliot le is mond minden egyes rendelést a Jenkins házzal kapcsolatban. Parker pedig a kongresszusban próbálja ellopni egy fadobozból a költségvetési javaslatot. Szóval Parker beszökik a kongresszusba, kilopja a tartályból a javaslatot, kicseréli az összes Castlemanre vonatkozó lapot benne, hogy Dufort azt higgye, Jenkins eltaszítja magától.

A sikeres akció után a csapat Dufort és Jenkins telefonbeszélgetésének felvételét hallgatják, ami nagyon hajaz egy szerelmi civódásra. De legalább annyit megtudtak belőle, hogy a Castleman 1000 hajórakományt bonyolít havonta, Manilán keresztül. És az a bizonyos rakomány is azok közé tartozik, amit Perry látott. Konkrétan a Los Angeles-i kikötőben található az 541-es konténerben. 2 napja van a csapatnak, mielőtt a konténert átszállítják Kansasbe, a Castleman főraktárába. Nincs már hátra, menni kell, mert biztos sokat ér, ha megéri ölni érte.

Már a kikötőben is vagyunk, vagyis a csapat van ott. Alaposan felmérik a terepet, nincs sok biztonsági őr, akik vannak, azokkal Eliot fél kézzel úgyis elbánik. Csakhogy van egy kamera, és Hardison már azon gondolkodik, hogyan iktathatná ki IP cserével, és hasonló dolgokkal. Eliot erre sokkal egyszerűbb megoldást talál. Egyszerűen kidobja a kamerát egy kővel. Hardison puffog egy kicsit, szerinte Eliot biztos dühös amiatt, hogy a távolság miatt nem üthette ki ököllel. Pillanatokkal később Parker már a konténer kinyitásán ügyködik, és azon agyalnak, hogy mi lehet a konténerben, ami ki is nyílik. És mi van benne? Rengeteg, borzasztóan sok pénz. Valódi pénz, amit a képviselő újraválasztására akarnak felhasználni. És ha a képviselőt újraválasztják, akkor ő még több legális pénzt hoz, ezzel tulajdonképpen a kormányt egy nagy pénzmosási vállalkozássá változtatták.(Ne kérdezzétek, én sem értem pontosan)

Másnap megint a kikötőben vannak, Nathan és Sophie veszekedő házaspárnak adják ki magukat, akik eltévedtek a konténerek között, miközben a kocsijukat keresik. Közben megérkezik a képviselő, aki a mahagóni padlóját keresi. Eliot fogadja, aki ugyebár lemondta a szállítmányt, ezúttal portás egyenruhában csinál magából bohócot. Szóval, amíg Nathan Sophie-val eltereli az őrök figyelmét, Eliot Jenkinst próbálja a kikötőn kívül tartani, Parker bombát tesz a konténer ajtajára, mivel lecserélték a zárat. A hatalmas robbanás közben Hardison elhajt egy teherautóval, ami mögött Nathan és Sophie eltűnik. Hardisont el is kapják a fegyveresek, de semmit sem találnak a kocsiban. De eközben Dufort is megérkezik, pont a legnagyobb felfordulás közepén. Az üres konténernél találkozik össze Jenkins-szel, aki még mindig a mahagóni padlóját keresi. Üvöltözni kezdenek, minden bűnüket egymás fejéhez vágják, és közben betoppan a média is, abban a hitben, hogy Jenkins hívta oda őket. És most jön a csavar. A felrobbantott konténer nem az 541-es volt, hanem az 542-es, ami ép és sértetlen. És milyen véletlen, hogy Eliot a portán pont annak a konténernek a kulcsát nyomta Jenkins kezébe, ami azt nyitja. Az ajtó kitárul a kamerák kereszttüzében, és feltárul a több milliárd dollár. A két férfi, szinte egymás kezét fogva, hazudják le még a csillagokat is az égről. Azt a dumát adják elő, hogy ők karöltve szerezték vissza a pénzt, amire a Castleman bukkant rá. Még pár körben nyalnak egymásnak, de aztán összes ottlévőnek, operatőrök, riporterek, sőt Dufort és Jenkins telefonja is megcsörren. És amikor felveszik, megszólal a telefonokból az előbb elhangzott veszekedés felvétele, ami minden simlisségről lerántja a leplet.

Nem sokkal később a furgon már a kórház előtt áll, ahol Perry-t kezelik. Az üres autó, mégsem üres, csak ügyesen volt kitapétázva. Hardison letépi a papírt, és ott áll mögötte kötegekben a pénz. Ez már állja Perry rehabilitációjának költségeit, de még sok más betegét is. Eliot meghatódva fog kezet Perry-vel, és megköszöni neki, amit Irakban tett, Nathan pedig közli a doktornővel, aki még mindig azon sápítozik, hogy a világ nem így működik, hogy akkor változtassa meg a világot.

Nathan a kocsinál megmondja a csapatnak, hogy most már aki akar, leléphet, de Eliot, azt válaszolja, hogy vállal még egy munkát. Hardison helyesbít, hogy esetleg kettőt. Mindannyian tudjuk ez mit jelent. A tolvajok és csalók megszerették ezt a melót, szeretnek segíteni az embereken. Végül Nathan elhajt a vadonatúj autójával, mivel azért mégis megtartott magának némi pénzt. Ez pedig egy piros sportkocsi, de igaz, ami igaz, elektromos.