Apófisz legutóbbi – immár véglegesnek nevezhető – megölésének az volt a hozadéka, hogy az agymosott Teal’c visszatért a sötét oldalra, és a folyamatos indeedezés helyett, a kevésbé barátságos megöllek, megöllek lett a leggyakoribb szavajárása. Az agyturkász tevékenységének hála, úgy tűnik újra a régi önmaga lett, de a hülye vigyorából tudjuk, hogy igazából nem. És igazunk is van, csak megpróbálja átverni O’Neillékat, mert a következő percben már katonákkal pankrációzik és shol’va-nak nevezi az őt meglátogató Bra’tac mestert. Az öreg lezattolja, majd kiszedi a szimbiótáját, mondván, hogy csak egy megoldás van az észhez térítésére.
Mivel a pszichiáter láthatóan nem vált be, jöhet a M’al Sharran szertartás, ami a halál küszöbére viszi a pácienst, ahol a lázálmok közepette lepereg előtte az élete és rádöbben, hogy ő igazából a jó fiúkkal van. Azonban nem lenne benne semmi pláne, ha nem lenne veszélyes. Bra’tac eddig két jaffával játszotta el, akik ugyan meghaltak, de szerinte már biztosan szabadon. Szóval azok is tekinthetők fél sikernek, de különben is a három a szerencse száma.