Ezúttal rögtön valaminek a kellős közepébe csöppenünk, azt nem tudni, miről van szó pontosan, de a helyzet elég szorult lehet, mert Angel és Wesley menekülési útvonalakat dolgoznak ki. Sajna a csapdából nincs mód kikerülni, és vállalniuk kell a következményeket, ami esetünkben azt jelenti, hogy kénytelenek végignézni Cordeliát, amint éppen Ibsen Nórájának címszerepét „alakítja”. Így már érthető a pánik.

Az előadás után Cordy szeretné bezsebelni a dicséreteket, Angelnek és Wesleynek viszont még kell egy kis idő, hogy feldolgozzák az őket ért traumát. Cordy hirtelen sikítozni kezd, az utcán Oliver Simont, a neves producert pillantja meg (ő adott a pilotban Angelnek névjegykártyát a partin), a kíséretében pedig Rebecca Lowell-t, a híres színésznő-t. Angelnek fogalma sincs, ki az a Rebecca Lowell, de arra nagyon is felfigyel, hogy egy autó el akarja gázolni a nőt. Angel a kocsi elé ugrik, a színésznő pedig teljesen le van nyűgözve. Cordelia nem kevésbé, persze nem hagyja ki a lehetőséget, hogy saját magát fényezze, még egy baglyos névjegykártyát is átad Rebeccának.

Szexfókusz a kezdeti pillanatokban. Mackey csapata váltásban, bedrótozva hagyja magát elcsábítani sztriptíztáncosnőktől. Kemény zaruk, kemény a meló is. Julien és Danny viszont egy önmagával, nyílt utcán szexelő férfira talál a kukák között. Ez bizony kellemetlen in-flagranti - egyeznek meg, majd igazoltatás után futni hagyják a magáról megfeledkezett polgárt.

Connie anyja agyvérzésben meghalt, ki vigyáz a prosti csecsemőjére (Brian), amíg anyja az utcát járja? A nő leszokó drogos, amúgy sem jó a közérzete, de a gyerekét végképp nem akarja elveszíteni. Vic segítségét kéri a két kritikus napra, míg kiürül a szervezete. Ronnie után Shane következik a sztriptízbár kültéri matinéjában, de ő már aláfut a markecolók Demoklész kardjának (ami igazából egy csavarkulcs).

Míg Aceveda az „Ismert latinok” rovatba nyalja be magát a kapitányságon tébláboló újságírónőnek, a járőrök beszélgetése nyomán Wagenbach rábukik egy új nyomra a sorozatgyilkosság ügyben. A mellékutcában rejszoló pasadenai pasas felkelti figyelmét és szaglászni indul. Dutch mint bulldog, ha nyomozni kezd. A Columbo sorozatból ellesett „jószándékú ostoba” jellemszínészet megtéveszti a gyanúsítottakat. Rátalál az onanizáló férfi nagynénjére és annak gyermekkora beleillik a helyi sorozatgyilkos profiljába. Szép nagy tűz volt, melyben meghaltak a szülei, nagynénje nevelte fel (ilyen gyökereket találni az összes baltásgyilkosos filmben).

Rómában kezdünk, ahol Tékozló Brutus egy néma, visszafogottan megható jelenet keretében hazatér Servilia megbocsátó kebelére. Ugyanekkor a fórumon a kikiáltó két reklám és csip-csup hír között felolvassa azon patríciusok nevét, akik visszaférkőztek Caesar kegyeibe, és ezért sérthetetlennek minősülnek. A történet főszála ezúttal Egyiptomban, Alexandriában zajlik. Caesar és kísérete diszkrét díszletek között, még annál is szerényebb tömeg szeme láttára bevonul a királyi palotába. Bent fullasztó tömjénfüst, hajlongó eunuchok és XIII. Ptolemaiosz, a duci, elkényeztetett gyermekkirály fogadják.

A srác ifjú kora és közepes agyi képességei miatt nem több egy bábnál, egy kopasz eunuch és egy folyton kedélyesen vigyorgó öregember intézik helyette az államügyeket. Tündibündi modorban elbeszélgetnek Caesarral, meddig örvendhetnek becses személyének, és ugyan miben lehetnek a szolgálatára? A hadvezér első körben a trón körül kialakult testvérharcról érdeklődik, tudomása szerint Kleopátra, a király nővére egy ideje sokat kellemetlenkedik. Az addig a háttérben játszadozó kissrác trágár modorban megemlékezik a testvéréről, aki egyben a felesége is, míg Kopasz egyre repedező mosollyal azt hangsúlyozza, hogy szeretett hercegnőjük és köztük épp csak egy icipici nézeteltérés támadt. Caesar egyelőre rájuk hagyja, és rátér jövetelének igazi céljára: sürgősen adják ki Pompeiust. Ezer örömmel. Egy XXXXXXL méretű rabszolga begurul a terembe, karjában egy tárolóedénnyel, amely a pórul járt Pompeius fejét tartalmazza.

A legutóbbi epizód jól nevelt sorozathoz illő cliffhangerrel ért véget, tomboló vihar pozdorjázta atomjaira a Göröghonba tartó flottát, köztük a szívünknek kedves két légiós hajóját is. Tövig lerágott körmeink megmenekülnek a további cincálástól, ugyanis katonáink élnek, több liternyi tengervíz elfogyasztását követően a mázli az útjukba sodort egy zsebkendőnyi méretű, hullákkal teli földdarabot, amelyre herkulesi erőfeszítéssel sikerül kitántorogniuk.

Hagyjuk őket pihegni, nézzünk körül Hellászban. Caesar és Antonius a térkép felett görnyedve a harci stratégián kotlanak. Miután századszorra is kielemezték az összes lehetséges lépést, megállapítják, hogy nincs más hátra, szembe kell nézniük az ellenséggel. A másik sereg táborában vígan lakmározó, Caesarékon szórakozó Pompeius és a szenátorok azonos következtetésre jutottak, de a konkrét megvalósítás tekintetében eltérnek a vélemények. Pompeius úgy dönt, hogy körbezárja Caesar seregét, a piszkos munkát pedig az időre bízza, de a többi nagyon okos egy emberként kárál. Ők látványos győzelemre vágynak, amely sokat javítana a róluk kialakult „hülye lúzerek” képen, ezért rábeszélik a hadvezért a támadásra.

És ímhol elékeztünk az első évadzáróhoz. Cliffhanger mérsékelten, de lesz, a körmét senki sem fogja lerágni a jövő hétig, mivel a Weedsnek amolyan ebből, hogy a faszba jön ki Nancy évadzárói szoktak lenni. Mi meg úgyis tudjuk, hogy a mi kedvenc nepper anyunk a legnagyobb szarból is képes ép bőrrel kimászni. Ne szaladjunk annyira előre, a mostani rész kivételesen nem Agrestic bájos városkájában, hanem a gettóban indul. Heylia éppen Conradot bassza le a konyhájában, a Nancyt kirabló biztonsági őr állítólagos megveréséért. Heylia eléggé be van rágva Nancy liliomfehér popsijának megmentése miatt, így eltiltja Conradot Nancytől, ha ő jön, neki fel kell szívódnia vagy úgy tenni, mintha ott sem lenne. Sőt ha egy fehér csajt lát a tévében, akkor is el kell kapcsolnia, különben úgy lefagyasztja a seggét, hogy mehet az Északi Sarkra kiolvasztani. Conrad csak bólogat és hallgat, Vaneeta viszont vajúdik, úgy hogy irány a kórház.

 Agresticben Nancy és Shane készülődnek egy újabb karate mérkőzésre. Csak semmi harapás a kulcsszó. Nancy biztos, ami biztos kicsípi magát hátha Peter is ott lesz. És láss csodát ő elment a meccsre, van is irulás-pirulás és hebegés-habogás tinédzser módra. Shane a szőnyegen a puszta látványával elijeszti az ellenfeleit, a hírneve már jó előre megelőzte. Hodeséknél Isabelle és a kis kínai barátnője, Peggy (apa és lánya ízlése egyezik) híresség és publicistáját játszanak, ami az a lényege, hogy a kiscsaj nagyon dögösnek hívja Isabellet. Meg is kéri szerető édesanyját, hogy ott aludhat-e, Celia pedig kénytelen belegyezni. Este Peter és Nancy telefonon enyelegnek, számomra újdonságként hatott, hogy a haj is lehet telefon szex téma. Az ember mindennap tanul valami újat. A romantikát a csöngő zavarja meg.

Cordelia és Wesley a számítógépes démon-adatbázist tanulmányozzák, merthogy ilyen is van. Természetesen Wesleynek rögtön feltűnik, hogy mennyire hiányos az adatbázis, micsoda dilettáns idióták szerkeszthették ezt. Cordelia erre nagyjából azt reagálja, hogy Wesley-nek sürgősen szereznie kéne egy nőt. Angel, az óvobácsi választja szét a feleket, új ügyfél érkezett, akinek az összevert külsejéből ítélve elég sürgős lenne a segítség. Démonok rabolták el az öccsét, és kis részletekben szeretnék hazaküldi, konkrétan ujjanként.

Darin MacNamara szerint a testvére, Jack az adósságai miatt került bajba, már túl régóta és túl sok pénzzel tartozott különböző embereknek (és nem embereknek). Egy Ernie nevű bukmékerhez irányítja Angelt, aki meglepően készségesen, némi készpénzért cserébe rögtön el is árulja, hogy Jack-et a Beachwood Canyonba, pontosabban a Beachwood Canyon alatt megbúvó rejtekhelybe vitték.

Nahát. Címadó betegből mára rögtön kettő is jutott, akik, mondhatni elég rendhagyó viszonyban állnak egymással. Magda és Jeff ugyanis 21 éve házasok, amiben még nincs is semmi izgalmas, az viszont már mindenképpen annak számít, hogy körülbelül ennek a kétszerese a korkülönbség köztük. Magda a korának megfelelően elégedetlen is férjurával, merthogy az nem egy Omar Sharif, mondhatni cseppet szőrtelen (a 80-as években ez volt a menő), így a retroszexualitás trendjének megfelelően több helyre is szőröket rendel számára. Ja és még a segge is rózsaszín. Míg a fiúk megbeszélik szerencsétlen Jeffel a rá váró izgalmakat, Magda szépen el is alszik, és kiderül, hogy véletlenül sem az igaz szerelem hozta őket össze, csóri Jeff hozományvadász, asszony a lóvé mellé meg egy szexmasina is, ez az egész egy igazi románc lehet.

A Szívek és szikék mai részében Aidan vakon műt, nagy sikert is arat. A végecsapó utáni idill részeként Kate közli Sean-nal, hogy egy fekete pasival randizik (ami tekintve szakításuk körülményeit nagyon kedves tőle), Aidan konzultál egy vak úriemberrel vakság-ügyben, a háttérben pedig egy szőke hölgyemény várakozik feszülten valakire. Hamar kiderül, hogy az asszonyság, Colleen Rose a Colleen Rose Ügynökségtől, és Sean-ra készül lecsapni itt és most. Mikor Freddy berendeli fiunkat másnapra korán reggel, Colleen máris ugrik, hogy ejnyebejnye. Míg Aidan konzultál, betoppan Eden (ilyen névvel isteni páros lehetne belőlük), hogy vezesse körbe. Természetesen a lakókocsinál kezdik, asszem meg is lesz ennek a böjtje.

Ez a legfurább kezdés, ami létezik. Egy kisfiú ücsörög az éjszaka közepén egy játszótéri körhintán, várja az anyját. Drusilla szóba elegyedik vele, és szeretné kinyírni, de Angel megmenti a gyereket. Ezután, ha már így összefutottak Dru-val, nosztalgiáznak egy kicsit, aminek egy részét Buffy végignézi. Szóval a fura az, hogy egy kisfiú mi a bánatot keres ilyenkor egy játszótéren, és hol van az anyja? Na mindegy, legyen, indul a hetedik rész története. Másnap van és iskola. Giles és Miss Calendar valami randit beszélnek meg estére, mikor Buffy közelít feléjük elég egykedvű ábrázattal.

Giles ki is kérdezi, hogy mi történt este, de nem történt semmi komoly. A könyvtárosnak is feltűnik Buffy rosszkedve, de a lány nem vele beszéli meg ennek okát, hanem Willow-val és Xander-rel. Egészen addig rosszkedvű Buffy, míg hirtelen meg nem jelenik egy régi iskolatársa (Billy Ford), akibe régen szerelmes volt. A régi ismerős miatt Will és Xander le is lett rázva. Este a Bronze-ban is már négyessé vált a megszokott hármas. Buffy italokért megy, ahol összeakad Angel-lel és kérdőre vonja, hogy mivel ütötte el az előző éjjelt, de Angel hazudik a lánynak, és nem említi meg Drusillát.

Az előző részek tartalmát látva nyilvánvaló, hogy a heroinista Mehón ügynökkel kiemelten foglalkozunk ebben a részben, főellensége és legjobb havernője is feltűnik a montázsban. Ennek nagyon bírunk örülni, mert szegény Alex a karjából majdhogynem kilógó fecskendő lóbálásán kívül túl sokat nem tett hozzá az évadhoz. Sona, zajlik az élet, a Rendkívül Szimpatikus Rabtárs kosarazik, Szemi nálánál jóval nagyobb szakállas rabtársát merkecolja, átlagos hétfő reggelnek nézzük így első blikkre. A Kissé Idétlen És Teljesen Felesleges Történetszálat Képviselő Szerethető Rab majdnem Lecseró áldozata lesz, amikor felborít egy kosár kukoricát az idétlen labdázással, megússza a dolgot, és még csak a labdáját sem veszik el tőle, nem úgy, mint tőlem tette Kovács néni a Csapó utcán.

Májki az Újfiúval csetel IRL, hogyvót ez a kis összezördülés Visztlörrel? Hát úgy, hogy emberünk az Ambassador hotelben dolgozott (tehát nem nagykövet, sorry) sokáig, és látta ott az álhalászt. Ezen most túltesszük magunkat, mint Kalac, a Milan kapusa a Dinamó Londontól kapott ötös kolbászon, mert a terv részleteit tárgyalja az új agytröszt, azaz a tetkós, a drogos, meg a halász. Ez akár egy német vígjáték alapfelállása is lehetne mellesleg. Mehón új feladata az előző filcszerző küldetés után a kötéllétra meghosszabbítása lesz, mert az rövid, ó jaj. Link jön Májkihoz, Bellik meg az Újfiúval barátkozik, akinek ehhez nincs semmi kedve, sőt, jó hangosan be is szól neki, hogy nem, nem foglak megdugni nagydarab izzadt ember. Májki elhadarja Linknek az őr kávéjára vonatkozó utasítását, szerintem le kéne írni. Ja, és 3 óra múlva menekülés, habár a Cég azt hiszi, hogy este 9 lesz belőle. Májki a túszokról érdeklődik, Link annyira szarul hazudik, hogy az valami félelmetes, így Májki ultimátumot ad: képet tessen mutatni nekem róluk még ma, vagy nem megyek sehová. Inkább a kényelmes sitt, mi?

„Amerikában mindenkinek vannak megvonhatatlan jogai. Joguk van hallgatni, joguk van fegyvert viselni. De az államnak van a legalapvetőbb joga: kinyírhatja őket.” Devlin kormányzó éppen azt taglalja a sajtónak, hogy Jefferson Keane lesz az első, akit kivégeznek 34 év óta. Az első, amiért kitörte egy rab nyakát. Peter Marie szerint azért az első, mert fekete és fiatal. Ha tüntetni fognak a halálbüntetés ellen Oz előtt, ő is beáll közéjük. Glynn közli, hogy ha megteszi, akkor ki van rúgva. Em City-ben hamar címlapra kerül a kivégzés. Tóbiás megkérdi Rebadow-tól, hogy már akkor is itt volt-e, amikor legutoljára kivégeztek valakit. Jobb! Őt végezték legutoljára. Pofás kis intermezzo Elvis Jailhouse Rockjával. Csak azért nem pusztult meg, mert pont akkor volt a nagy 1965-ös áramszünet. Ekkor találkozott először Istennel, aki bölcsen azt mondta neki: „Bob! Játssz oboán!”

Tóbiás elmegy szippantani O’Reily-hoz. Elmondja neki, hogy a fellebbezést verje ki a fejéből, semmi esélye. Az ír szerint még így is jobb neki, mint Keane-nek. Hagynia kellett volna, hogy a latínók kinyírják, ha már azért voltak ott. Hoppáré! Ezt elbaszarintottad haver. Tóbiás már hősködni akar, hogy megmentse a fekát, mivel felültették. De O’Reily megfenyegeti jól. Később Tóbiás a gazditól megkérdi, mit tud az ügyről. Az közli, hogy felvették videóra az egész bunyót. Tóbiás szerint a szalaggal megmenthetné Keane-t. Öhm, helló? Nem nyaltál még elég bakancsot? Na mindegy. Be akar jutni a halálsorra, hogy beszélhessen Keane-nel. Azt hazudja McManusnak, hogy meg akarják ölni, ezért tegye védőőrizetbe. Rendben. Egész véletlenül Keane cellája mellé kerül. Tóbiás mondja neki, hogy megmenekülhet, de a fekát nem érdekli. Ha most meghal, akkor még talán menthető a lelke. De Tóbiás magasról leszarja Keane lelkét, ő gerjed az igazságra.