És igen! Eljött végre a 24 harmadik évadja is az M1-re. Az egyik szemem nevet, a másik meg üveg, mert ugye annak örülünk, hogy elkezdődött, de hogy minden nap lesz, arról ugye kurvára nem volt szó! Ilyen szintű darát nem tudom, hogy fogok lereagálni hogyvolt terén, de azt megígérhetem, hogy küzdeni fogok, mint púpos gyerek a hátizsákkal! Jó szórakozást mindenkinek!

Gyors visszatekintéssel kezdünk. Ott hagytuk abba, hogy a jó öreg Macipofa (új olvasóknak Palmer elnök) vagy egész hétvégén ásott a hétvégi telkén, vagy megmérgezték, mert mocskosul felhólyagosodott a tenyere, és olyat taknyolt, mint Gállék kocája a lefagyott árokparton. Vót is nagy riadalom, jajveszékelés, meg minden, ami ilyenkor szokás, de senki se gondolta komolyan, hogy kicsinálják Macitesót.

Lehet örömködni, meg tigrisbukfencet vetni a kutyaszaros homokozóban, Bruti bevállalta a 24 harmadik évadát is, de arra meló mellett már nem vállalkozott (érthetően), hogy minden nap megírjon egy posztot - ez mindenképpen a minőség rovására menne, azt pedig nem akarja senki. Egy köztes megoldásban is gondolkodtunk, azaz heti egy összefoglaló, oszt kalap, de ez a sorozat összetett történetszálai miatt megvalósíthatatlan, így most az van, hogy a szezon első két epizódja mindenképpen felkerül holnap és pénteken, utána pedig heti egy vagy két rész jelenik meg, lényeg az, hogy lesz. Ha valakinek van valami jobb ötlete, szóljon bátran.

Azt hisszük ismerjük a történetet. De csak a végét ismerjük. Hogy a lényeget megértsük, vissza kell térnünk az elejéhez. Ezekkel a mondatokkal folytatódik Anglia egyik leghírhedtebb királyának története, térjünk hát vissza a kezdetekhez, pontosabban az előző rész végéhez, azazhogy az előző rész végének a kezdetéhez. Ott folytatjuk a sztorit, ahol abbamaradt: Val d’Or, az Aranyvölgy, ahol ezer munkás egy hatalmas palotát épített fel az elmúlt hónapokban vászonból, hogy megfelelő helyszínül szolgálhasson az egyetemes és örök béke megkötésének. Őfelsége érkezik egész kíséretével, gyakorlatilag a teljes szereplőgárda itt van, szerepeljenek is egy kicsit, ha már fizetik nekik a gázsit. Jön a francia király, akit stílusosan Ferencnek hívnak, és amúgy olyan tenyérbemászó-képű alak, köszöntik egymást Henrikkel, majd bevonulnak ünnepelni.

A kapcsolatuk nem indul valami jól, Henrik nagylelkűségéről tesz tanúbizonyságot, amikor a tárgyalások idejére lemond minden egyéb uralkodói címétől, és csak Anglia királyának tituláltatja magát, az a francia korcs bezzeg csak a képébe röhög: „Höhö, még az enyém Burgundia is”. Wolsey már hozza is a Bibliát, de ahelyett, hogy Isten nevében képen mosná a kutyát a Szentírással, csak megesketi őket, hogy egymással tisztességesen és igazságosan fognak viselkedni. Már előre félek, mik fognak itt történni. Pláne, hogy hozzák a friss jegyespárt, Henrik lányát, Máriát, és Ferenc fiát, akik szintén nem kezdik felhőtlenül viszonyukat: Mária a kölök egy beszólása után szó szerint lelöki az asztalról, aki úgy pottyan a sárba, hogy azt a disznók is megirigyelnék. Remélem fájt neki, az állás 1-1!

Egy meztelen sráccal indítunk, aki veszettül szalad a sivatagi éjszakában és elég elgyötörtnek tűnik. Amikor újra találkozunk vele, már a földön fekszik és kukacok falatoznak belőle, Grissom biztos örül nekik. Warrickkal együtt vizsgálják a fiút, semmilyen külsérelmi nyom nincsen rajta. Grissom átvedlik nyomolvasóvá, és megállapítja, hogy valami elől veszettül menekült, ezért arra jut, hogy a halálba kergették. Nyilván. Főcím.

Megint Grissom, ezúttal egy helyes sárga szemüvegben kísérletezik valamin, és azon hőbörög Cathrine-nek, hogy vajh' miért csesztetik őt folyton a papírmunkával, amikor sokkal értelmesebb dolgokkal is foglalkozhatna például megoldhatna bűnügyeket. Cathrine a sok nyafogásért cserébe egy laza mozdulattal lángokba borítja a kísérletét. Kiosztják az ügyeket, Cathrine és Nick egy dékánt kap, akivel feltehetően egy kirúgott tanár végzett az irodájában, Sara kap egy saját halottat, aki egy szemetesben pihen, Warrick és Grissom pedig a sivatagos sráccal fog foglalkozni.

Pompeius táborában járunk. Az egyik katona, aki részt vett aranyelcsenősdiben, és aki a múltkori részben túlélte Vorenusék támadását, horogra akadt. Szó szerint. Fejjel lefele lóg egy fáról, és a helyi tortúra-szakértő részesíti valamiben, ami a jajveszékelésből ítélte biztos nem wellness-kezelés. A központi sátorban a fancsali képű szenátorok a helyzetet elemezgetve próbálják elterelni a figyelmüket a hangokról. Berobog közéjük a kihallgatást vezető Quintus, Pompeius balkézről származó fia, aki egy kicsit brutális, egy kicsit veszélyes, de legalább hűséges gyermek. A megkínzott ürge elmesélte a teljes történetet Durio leszúrásától egészen a felderítőkkel való találkozásig. Igen ám, de a kémek szerint Caesar még nem kapta meg az aranyat, ezúttal vajon ki tette zsebre? Pompeius elküldi sarját, hogy találja meg azokat a felderítőket, és csikarja ki belőlük az igazságot.

A szenátorokat egyedül az vigasztalja, hogy az arany nélkül Caesar is partra vetett hal, pénz hiányában kénytelen lesz gyilkosságokhoz folyamodni, azért pedig meg fogja utálni a nép. Rómában a kikiáltó kihirdeti a rendkívüli állapotot. A háborús helyzethez illően tök üresek az utcák, csak Caesar és emberei masíroznak át a fórumon. A hadvezér Jupiter szentélyébe tart, ahol egy csapat komoly képű Sith augur (madárjós) várja őt. Roppant ünnepélyesen megkéri a papokat, hogy ugyan jósoljanak már neki, hadd tudja meg a világ, hogy az istenek támogatják tetteit. Az augurok rövid húzódozást követően kitűzik az időpontot.

Angel újra megpróbálkozik az Orákulumoknál a „csináljuk vissza a napot”- trükkel, de ezúttal nem jön be. Doyle nem támadhat fel, az Orákulumok hajthatatlanok ez ügyben. Közben egy démon menekül az utcákon, az üldözőjéből csak annyit láthatunk, hogy motoros-bőrszerkós fickó lesz. A lényeg: új fiú érkezett a városba!

Az irodában Cordelia is Doyle halálát próbálja feldolgozni. Valamilyen kézzelfogható emléket keres, valami nyomát annak, hogy Doyle velük volt, de semmit sem talál. Ezek után Angelnek próbál támaszt nyújtani a gyászban, ami egészen addig ki is tart nála, amíg be nem hívják egy meghallgatásra. Akkor aztán kalap-kabát, és magára hagyja Angelt a bevezetőben látott démonnal, aki segítségért jött a nyomozóirodába.

A kapitányság terepen kezdi a munkanapot. Hajnalban újabb meggyilkolt, 12 éves gyermekprostituáltat találnak. Halála beleillik az eddigi sorozatba. Dutch hosszas könyörgésre kapja  meg az ügyet. Kulcs a gyilkoshoz egy négyajtós, törött lámpájú autó, melyet arra láttak cirkálni nem sokkal a lány halála előtt. Wagenbach nyüzsgése nem vált ki egyöntetű lelkesedést. Így mikor Mackey csapatát lakatoshoz küldi, felszínre kerülnek a korábbi ellentétek. Julien Aceveda századost látogatja ismét, nagy elszántsággal próbálja lebuktatni a drogtolvajláson ért kommandót, azonban Aceveda kevesli a bizonyítékokat.

Vic a jólelkű, ám leharcolt és immár jóvágású (egy vágás van a nyakán) prosti barátnőjéhez - Connie -  fordul infokért a meggyilkolt Sally ügyében. A lány ismert alakja volt a gyermekrészlegnek, tudja meg. Vic figyelmezteti a nőt, nehogy baja essen. „Nem hagyom még egyszer” -feleli Connie, és még nem is sejtjük, mennyire komolyan gondolja. Dutch kihívja az FBI szakértőjét. A kommandó kínai étterembe látogat, hogy szóra bírjon egy csapat kínai stricit. A küldetés jutalma Sally főállású munkahelyének, egy szexbárnak a címe.

Egy tipikus irodai munkanap komoly veszélyeket rejt, azok közül is a legkomolyabb az unalom általi azonnali halál. Hogy egy ilyen hogyan is néz ki a gyakorlatban, azt Jim Halpert azonnal szemlélteti, amikor a saját rekordját megdöntve 5 teljes percet munkával töltött, majd kidől az asztalán. Ez egyébként elég gyakran előfordul, és ilyenkor kéne nagyon valami életmentő ötlet, de a főnök közvetlen jelenléte eléggé korlátozza az ember kreativitását ami a munkaidő értelmes elfoglaltságokkal való kitöltését illeti. Lássuk, mi történik viszont az irodában egy olyan napon, amikor magukra hagyja őket a főnök.

Michael távollétének az oka, hogy házat vásárol magának, és az ilyesmit mégis mikor máskor intézné a világ legjobb főnöke, mint munkaidőben? Vele megy Dwight is erősítésnek, Michael pedig jobb, ha kezdi szokni, hogy Dwight élete minden fontosabb döntésénél jelen lesz. A többieknek számára mindez egy dolgot jelent: nincs főnök és nincs önkéntes rendőr a közelben, tehát mehet a buli, ami ez esetben az első és talán hagyományteremtő Dunder Mifflin Olimpia.

A bevezető szöveg után azonnal Cordeliával kezdünk, hogy az arcunkba üssön egy kis sötétség az elején. Éppen arról beszél Harmonynak egy észlény szépfiú oldalán, hogy imádja a tavaszi kollekcióját, mikor a vadász zuhan eléjük. Buffy próbál magyarázkodni nekik a táskájából kihulló fegyverek miatt, de a menők nem beszélgetnek vesztesekkel, így szinte átlépnek rajta és tovább haladnak. Fura mód Buffy sóvárogva néz utánuk. Irodalom órán szintén előadja magát Cordelia, elég érdekes szemszögből látja az éppen taglalt művet. Mitch, Cordi szépfiúja éppen az öltözőben készülődik, mikor lépések hallatszanak, majd egy lány kuncogása, de nem látni senkit.

Ekkor egy baseballütő magától mozogni kezd, és jól helyben hagyja az öltözködő fiút. Eközben Cordi monogramos csokikat osztogat, hogy megnyerje magának az iskolatársak szavazatait, ugyanis hamarosan itt van a bál, és ő szeretne lenni a bálkirálynő. És, ha már bálkirálynő lesz, ideje, hogy megalázzon mindenkit, akit nem tart méltónak magához. Mivel belebotlik Buffyba, vele kezdi. Willow és Xander felemleget néhány „Cordi a múltban” emléket és jókat nevetnek rajta. Buffynak nem esik jól, hogy a két legjobb barátja ennyire kigúnyolja a bálkirálynőséget, mert ő is volt az, a régi suliban.

Nagyon aljas egy rész ez, mert amellett, hogy vannak benne egészen röhejes dolgok, az egyik legszomorúbb is egyben. Mennék is anyázni az illetékeshez, de akkor nekem is a Magasabb Erőkhöz kéne fordulnom. Doyle ezzel a résszel búcsúzik a sorozattól, az őt alakító Glenn Quinn-t egyik utolsó szerepében láthatjuk…

Los Angeles, éjszaka. Magányos, csinos nő sétál az elhagyatott utcákon – a potenciális áldozat. Hirtelen egy pasas támadja meg, de aggodalomra semmi ok, egy feketeruhás alak tűnik elő a semmiből, és megmenti a lányt, hiszen ő a Sötét Bosszúálló. Kár, hogy mindez csak Cordelia fejében létezik, aki éppen arra akarja rábeszélni Angelt, hogy forgassanak egy reklámfilmet a cégnek. Természetesen a csinos nő szerepére már meg is van a jelölt. Angel viszont nagyon nem szeretne Sötét Bosszúálló lenni. Buffy látogatása óta igazából semmi sem szeretne lenni. Cordelia fejében megszólal az újratervezés hang, és már rögtön van is egy újabb ötlete. A reklámfilmben olyasvalakire van inkább szükség, aki átlagos. Középszerű. Hétköznapi. Más szóval: Doyle! A szóban forgó személy csak annyit fűz hozzá, hogy a cégnek nincs is szüksége többet démonokra, mikor itt van nekik Cordelia…