Legutóbbi alkalommal egy egész nagyot léptünk a Penny-Leonard (álom)kapcsolatban, szóval most azok, akik szurkolnak nekik (köztük én is) egy ideig boldogok lehetnek, és ez idő alatt a többi szereplő is nagyobb hangsúlyt kaphat végre. Kezdjük hát az Magasságos Sheldonnal, és garantálom, hogy aki eddig falramászott a retardált kockától, most biztosan megváltoztatja a véleményét. Ezt bizonyítandó eldöntöttem, hogy összeszámolom mindazon őrültségeket, amik miatt csak imádni lehet ezt az embert. No, de kezdjünk is bele, ezúttal már tényleg egy igazi partira menet nyitunk, amit azért rendeztek, hogy bemutassák az egyetem kutatási részlegének új vezetőjét, aki (Sheldon elmondása szerint) teljesen alkalmatlan a munkára. És mindezt olyan monológgal vezeti le, hogy már a feje láttán is sírógörcsöt kap a néző. Ez így egy.

Tehát jöhet a parti, ami egy igazi meglepetéssel kezdődik: Howard Wolowitz egy csajjal jelenik meg, méghozzá nem is akármilyen bányarémmel, hanem egy minimum felsőkategóriás bombázóval. Te jó ég, mi történt itt? De szerencsére a lány Howard egy nem szerencsés mozdulata után megjegyzi, hogy a tapizásért többet kér, úgyhogy nem kell a választ keresnünk 20 percen keresztül, hisz már értünk is mindent. Helyreállt a világ rendje, jöhet is az új főnök. Dr. Eric Gablehauser, Leonard fel is hívja barátja figyelmét, hogy most tessék rendesen viselkedni. Na, persze, mert Sheldon az olyan, hogy ha azt mondják neki, hogy kuss, akkor úgy marad, mi? Komolyan, ha emberekről van szó, ez a 180 feletti IQ-jú kocka alig üti meg az elégséges szintet. Szóval Sheldon kimondja, amit gondol, konkrétan hogy szerinte Gablehausernek az egyetlen tudományos sikere a saját fingjának meggyújtása volt (kettő), ez pedig nem épp a legszerencsésebb bemutatkozás. Úgyhogy pár perc múlva már szedheti is össze az íróasztalát, mert úgy repítik ki onnan, hogy az meghazudtolja a nehézségi erő létezését. Munkanélküli Sheldon, yeah!

President Jonas Blane-el inditunk, aki meglepetésre ingben, csinin felöltözve szótárazik a Barlangban, valami küldetésre készülve. Terminátorunk keresztülhúzza a terveit, és elküldi valami miniszter édes pici lányát (eredetiben unokahúg) kimenteni. Ex-elnökünknek rohadtul nem tetszik a feladat, de most nem ő a fönök.

Már Indonéziában is vagyunk, ahol a CIA-s furgont veszi Blane kölcsön egy kinti kapcsolattól, hogy megkeresse a misszionárius tiniket. A lázadók lemészárolták a megtéritetteket, és most ők is a jótékonykodókat keresik, akik természetesen bujkálnak előlük. Fel van adva a lecke...

Előző részekből: Buddyt jól képen törli Angela Colette a felsőbb népek előtt, majd Eric ad neki tanácsokat, de mint falrahányt borsó, Wawe elmagyarázza Smashnek hogy gyógyszerek nélkül jobban érzi magát, de a leszokás vége a konyhapadlón kuporgás lesz. Jayt meghívják Austinba edzeni, ahol megismeri a megértő Suzyt, de jön Lyla aki kiakad mindezen. Tyra és Tammy békét kötnek, majd Edzőnét Edző azzal fogadja hogy a Texas Methodist University felajánlott egy állást.

Jason pokoli jól játszik, keményen, sokat fejlődött, Gumbie edző nem szűni dicsérni, ő a ’golden boy’ az idén. Aztán jön az értékelés és Jay legnagyobb döbbenetére közlik vele, hogy nagyon jó volt, az újak közül a legjobb, de ő nem jön Pekingbe, viszlát négy év múlva… Záróbuli megint, Suzy vigasztalja, Herc a kerekesszék-filozófus pedig elmagyarázza a miértet. Jó volt, ez tény de még új itt. És vannak akik négy éve ezért hajtanak, hogy bekerüljenek. Na meg Jason még mindig nem fogadta el a Széket egészen. Később Hatos Suzyval beszélgetve elismeri hogy túl nagy az egója, a lány felajánlja hogy hazaviszi. Váratlanul kiderült hogy a környékre való, és lesz amúgy is egy fuvarja.

A Babylonban vagyunk és a csapat ropja ezerrel a táncparketten, amikor egy jó pasi elkapja Mikey fenekét és magához húzza tánc közben. Mikor a rámenős srác telefonszámcserét ajánl, Mikey jön a „nekem barátom van, és nem dugunk félre” szöveggel. Azért a srác mégis Mikey nadrágjába csúsztatja a számát, hátha alapon. Justint közben a többiek húzzák, mert Brian elkotyogta, hogy szöszikét felvették a Dartmouth egyetemre. Viszont szöszike nem akar odamenni, inkább a Képzőművészeti Egyetemre menne, mert azt akarja csinálni, ami boldoggá teszi. A fiúk szerint Mikey teljesen balek, hogy lerázott egy ilyen jó pasit.

Mikey viszont továbbra is tartja magát az elveihez, de Theodoreban hirtelen megáll az ütő, amikor a galéria felé néz: Blake táncol ott félmeztelenül és alaposan betépve. Persze Blake is észre veszi Teddyt, akinek még mindig bejön Blake, akármilyen emlékezetes is volt az utolsó találkozójuk. Blake meg teljesen megbolondul, mert mindenen és mindenkin átugrálva közelíti meg Teddyt. Széles vigyorral üdvözli Theodore-t majd a fülébe súgja, hogy milyen szexinek tartja, de Emm közbelép és odébb taszítja a betépett kis nyunyót. Blake nagyon csúnya állapotban van, így Emmett nem engedi Ted közelébe.

Az epizód címe a Quakereknek ismerős lehet, de valójában egy katonai szlengre utal, amely a felettes tiszt megölését jelenti a hadszíntéren. A legutóbb ott tartottunk, hogy a Galactica megmenekült egy csapat galád cylon megszállásától, amely megakadályozta embereinket abban, hogy felmentősereget küldjenek a Kobolon ragadtak után, és hogy orvosi ellátásban részesítsék a műtőben fekvő Adama parancsnokot.

Cottle doki nagy sietve megérkezik a Galacticára, és House-t lepipáló gyorsasággal megállapítja a betegére vetett pillantás nélkül, hogy újabb műtétre van szükség. Tigh ezredes mostanra annyira kikészült a Battlestar kormányozásától, hogy már vezetés közben is iszik. Szétszórtságában azt sem tudja, miért nincs a fogdában Lee Adama, és azt is elfelejti, hogy ki kéne még menteni pár embert a Kobolról. 

A sorozat negyedik epizódja máris rendhagyó, mert nincs egy konkrét heibeteg, van helyette viszont járvány az újszülött osztályon. Erről House egyelőre még nem tud, mert éppen a munkaidő kellős közepén tökéletes lelki nyugalomban mereszti a seggét a szülészek plazmatévéje előtt a szülészeti társalgóban, ráadásul kizabálja a kaját is a hűtőjükből. Végül is érthető, a szappanopera-dokik röhejes frizuráját és még annál is röhejesebb sminkjét ekkora felbontásban sokkal jobban ki lehet elemezni. És ha már a sztorira úgysem kell odafigyelnie –mert a diagnózist nyilván az epizód első 5 percéből felállítja- hallgathatja közben a szülészek beszélgetését, amiből kiderül, hogy egy baba megbetegedet, és a rejtély-radarja azonnal bejelez, úgyhogy már söpör is az újszülött osztályra újabb beteg babákat keresni.

Hogy ennyiből House számára hogy következik az, hogy járvány van, ahhoz nyilván az ő agyában kéne lenni, ne firtassuk. Jimmy pedig éppen azt a sokkoló tényt próbálja feldolgozni, hogy House képes egy helyiségben tartózkodni a beteggel, minimum 4 jelenet lesz, mire felépül ebből a lelki megrázkódtatásból. House azt mondja, hogy addig nincs baja a betegekkel, amíg nem nő ki a foguk, igazán érdekelne, ki harapta meg. És az egyetemes törvényszerűség, hogy House sejtéseire nagyobb összegben fogadni is lehetne, ismét beigazolódik, valóban van még egy beteg baba. Igaz, hogy teljesen mások a tünetei mint az elsőnek, de House szerint ez csak azért van, mert hozzá nem értő unott szülészorvosok hülyeségeket irkáltak a kórlapokra, szóval ezt ő figyelembe sem veszi. Lehet menni Cuddyhoz, hogy adjon engedélyt a járvány kivizsgálására.

„Minden generációban van egy kiválasztott, egyedül ő szállhat szembe a vámpírokkal, a démonokkal és a sötétség erőivel: ő a vadász”- az ezzel a szöveggel kezdődő 8. rész elején Cantonában, Olaszországban találjuk magunkat 1418-ban. Egy nagyon ronda démon egy Carlo nevű ifjút szeretetét kéri és kitöri a nyakát, majd egy pap sok másik pap segítségével megalkotja Kayless körét és ezt a Moloch nevű démont egy könyvbe átkozza, hogy azután egy dobozba zárja, remélve, hogy senki nem nyitja ki soha többé. A soha többé kicsit túlzásnak tűnik, mert a doboz és a könyv Giles könyvtárába került nemrégiben.

Giles a könyvtár modernizálása kapcsán összeütközésbe kerül az informatika tanárnővel, Miss Calendarrel. Willow eközben a démonkönyvet scanneli éppen be. Mikor végzett, a számítógép megszólítja őt a képernyőre írva azt, hogy „Hol vagyok?” Egy héttel később Willow egy új netes ismeretségről beszél Buffynak, aki nehezményezi, hogy barátnője eddig nem számolt be a Malcolm névre hallgató chatpartneréről. Willow teljesen odavan a pasiért, akit még sosem látott. Buffynak nem tetszik ez a hálózati ismeretség, így óvatosságra inti a lelkes Willowt.

Az eheti első jelenet a tincstelenített (emlékszünk még Kozsóra?) Emóval indul, gonosz írek zsarolják fadobozzal, amiből kiderül a zigazság, mint mondják, ebben MINDEN benne van, amit tudni akarsz magadról. Azért elég szar lehet így felébredni. Celtic-Milan futballmeccs lesz, a fogadók a bukikhoz hordják a lóvét, az írek meg el akarják rabolni Emó segítségével. Közben az egyik gangszta (az Enterprise-ról ismerjük) arra gondol (a pina mellett), hogy majd jól lenyúlja a pénzt a többiektől, de Emó kihallgatja a Parkman nyomozótól lenyúlt képességnek köszönhetően. Ebből verekedés lesz, mert Emó hangosan kimondja, amit a gecirabló gondol és a nemgecirabló ezért majdnem agyonvágja, de nincs szerencsénk.

Mádzsá és Álehándró története a szokásos mederben folyik tovább: menekülnek, faszságot csinálnak, elkapják őket, és így tovább. Ugrunk is Nikire, aki a fiával együtt, de Díel fater nélkül kezdenek új életet, ez utóbbinak nyomós oka van: meghalt ugye. A temetői jelenetet egy az egyben be lehetne illeszteni egy Barátok közt-epizódba, a színészi játék miatt nem lógna ki onnan sem (mondjuk Mádzsá is beférne a Rózsa presszó pultja mögé).

Ezúttal nem visszaemlékezéssel nyitunk, hanem egyből belecsapunk a lecsóba. Egy évvel ezelőtt járunk, az indianai Burkitsville-ben. Hangulatos a kisváros, ahol a helyi étteremből egy párocska jön kifelé, akik eltévedtek, és egy szimpatikus család kíséri ki őket, útravalóul pedig egy szép nagy almáspitét kapnak. Még a leányzó megdicséri a pár férfitagjának tetoválását is. Jelentősége lehet, ha ennyire mutogatták. Persze a párocska autója lerobban, pont egy gyümölcsöskert előtt, ahová némi veszekedés után be is mennek, hátha a faházban segítséget tudnak kérni. Jól le is kritizálnak egy baromi nagy és baromi ronda madárijesztőt, aki ezen kicsit meg is sértődik, mert mozogni kezd, sőt a pár nyomába ered, aminek a vége sikítás, vér, halál. Soha nem kezdj éjjel a madárijesztővel.

Főcím után ott nyitunk, ahol az előző rész befejeződött. Winchester tesók alszanak, telefoncsörgés, Sammy ijedten szól a telefonba, apu az. Hol vagy, jól vagy, mit csinálsz kérdéssor elhangzik, apu pedig válaszolgat is. Jól van, és éppen azt a démont üldözi, ami Mary-t és Jess-t is megölte. Dean közben kapálózik, ő is beszélni akar Johnnal, de öcsi le se tojja a fejét. Apu nagyon nem akarja, hogy a fiúk őt keressék, persze ez meg Samnek nem tetszik, ezért Dean inkább kikapja a kezéből a telefont. Érdemes megfigyelni, hogy a faszacsávóból, hogyan lesz engedelmes jófiú, amikor John utasításokat ad neki.

Gyors összefoglalóval nyitunk, amely emlékeztet bennünket, hogy Lana tudja Clark titkát, hogy Chloénak szunnyadó képessége van, hogy ugyanő megtalálta anyját egy elmegyógyintézetben, és hogy Lana és Lex összeházasodott, viszont elment a gyerek. Visszaugrunk az időben 1995-be. A kicsi Chloe boldogan szalad haza, kezében az iskolalappal, melyben lehozták a loch nessi szörnyről szóló cikkét. Az ujjai közt ezüstláncot morzsolgató anyuka azonban nem kimondottan boldog, amit meg lehet érteni, mivel a másik szobában ott várakozik egy rakás egyenruhás, hogy bevigye őt az elmegyógyba.

Tizenkét évvel később Lex éjszaka kocsikázik, mikor jön egy hívás a 33.1-es szint egyik doktorától: az egyik beteget sehogy nem tudják rávenni, hogy megmutassa a képességeit, sőt egyenesen tagadja, hogy volnának neki. Lex intézkedik, csikarjanak ki belőle valamit minden áron. Hirtelen egy szembe jövő kocsi felvillantja a reflektorait, és leszorítja az útról Lexet. A férfi hiába próbálja, nem bírja újból beindítani az autót a padkán, csakhogy hirtelen odalép valaki az ablak mellé, betöri azt, és leüti a sofőrt. Ezután a kesztyűs kéz kivesz az ájult Lex zsebéből egy flashdrive-ot, és közelebbről is megnézi. Chloe az bazz, és irtó jól áll neki a fekete!