Betty Briggs beszámol az őrsön Cooperéknek, hogy a férje már többször eltűnt, igaz a munkája miatt. Cooper nem biztos abban, hogy az őrnagy mostani eltűnése nincs a munkájával (az ufók megfigyelésével) kapcsolatban. „Épp az élet értelmét taglaltuk, én a természet parancsát követve a fák közé mentem, és mire visszatértem, ő már nem volt sehol.” A neje szerint az őrnagy állandóan a fákról beszél, így az eltűnés helyszíne, az erdő is jelentőséggel bírhat. Cooper rákérdez, hogy előfordult-e, hogy az őrnagy titkos küldetés keretében megkísérelt kapcsolatot teremteni bizonyos elemekkel, melyek az erdőben tanyáznak. Az asszony ezt elképzelhetőnek tartja, és hozzáteszi, hogy „bizony nem könnyű eligazodni rajta, de még ennél is nehezebb együtt élni vele”.

Andy és Sólyom érkezik egy nászajándékkal a Milford esküvőre. A seriff céloz rá, hogy Dougie gyakran cserélgeti az „akinek egy öregecske felesége van, annak joga van egy fiatalabbra” mondás szellemében az asszonykáit. Gordon telefonál Coopernek, aggódik a pártfogoltjáért, és biztosítja, hogy mellette áll. Reméli, hogy a kettős gyilkosságban, a kábítószer eltulajdonításában és a bordély megtámadásában valóban nem sáros Cooper. Gordon azt is tudja, hogy a DEA-től Dennis Bryson ügynök utazik Twin Peaksbe. Coopert ez megnyugtatja, dolgozott már Brysonnal, „remek pasasnak” tartja.

Kivételesen három napot ugrunk. Leland temetése után a doki benyugtatózná az özvegyet, Sarah azonban nem kér a szerből, meglepően összeszedett. Cooper azzal vigasztalja, hogy a gyilkosságokat nem Leland követte el, hanem a szellem, aki gyermekkorában megszállta. Sarah tisztában van ezzel, hiszen ő is többször látta Bobot. Cooper elmeséli Leland halálának körülményeit, hogy a férfi megbánta tetteit. Kicsit később szintén a Palmer-házban tartják a halotti tort. A szereplők többsége jelen van, Nadine vicces, csipkés ruhában. Lényegtelen dolgokról csacsognak csipetnyi csoportokban, pár apróbb poén elcsattan. Cooper úgy döntött, hogy miután megoldotta az ügyet, hosszabb szabadságot vesz ki, Briggs őrnaggyal megbeszél egy közös horgászatot. A vén polgármester féltékenység és irigység által feltüzelve nekiesik a bátyjának, aki egy korához nem illő fiatal lányt készül nőül venni. A szóváltás verekedéssé fajul, Ed és a seriff szedik szét a régóta rivalizáló vén kakasokat.

Ed és Jacoby megpróbálják beíratni Nadine-t a gimnáziumba, úgy gondolják, így talán ráébredne, hogy nem 18, hanem 35 éves. Nadine körülöttük ugrabugrál, jelentkezni akar a szurkolócsapatba. Eközben Cooper a szállodában csomagol, Audrey pedig búcsúzkodik tőle: „Szóval, megmenti az életemet, és összetöri a szívemet.” A lány ráérez, hogy Coopert egy nő nagyon megsebezte, azért ilyen tartózkodó. Cooper elmondja, hogy fordítva volt, és a nő bele is halt. Részletesebben elmeséli a könyvben is olvasható pittsburghi sztorit. A nő egy FBI-nyomozás koronatanúja volt. A társával és mentorával, Windom Earle-lel éjjel-nappal őrizték. Cooper nem készült fel eléggé a támadásra, mert elkövette azt a hibát, hogy beleszeretett a nőbe, aki végül a karjai közt halt meg. Earle az eszméletét vesztette, és Cooper is súlyosan megsérült. (Az még nem hangzik el, hogy a nő mellesleg Earle felesége volt.) Cooper biztosítja Audreyt, hogy tetszik neki, és mindig barátjának fogja tekinteni. A lány így köszön el: „Tudja, egyetlen baj van magával, hogy tökéletes.”

Maddy hullájának megtalálása után a zsaruk meglehetősen tanácstalanok. Albert megvizsgálta a holttestet, a körme alatt egy „O” betűt, a markában pedig rókaszőrt talált. A seriff fel akarja hívni Lelandet, Cooper azonban arra kéri, hogy egy napig még ne hozzák nyilvánosságra a halálhírt. Albert bízik Cooper megérzéseiben, bíztatja, hogy „kapja el a bestiát, mielőtt még újabb áldozatot követel”. Sólyom hasonlóképp lelkesíti a bizonytalan ügynököt: „már rajta áll az úton, mit bánja hova vezet, ne térjen le róla”.

A bisztróban James megkéri Donna kezét. Gyűrűt húz az ujjára, és megfogadják, hogy örökké együtt maradnak. Vivian a pultnál hozzáfog a reggelijéhez, majd az első falatot rögtön ki is köpi, és lehordja a lányát a vacak tojás miatt. Normánál betelik a pohár, hogy az anyjának semmi nem felel meg. Vivian ad pár tippet, hogy mivel lehetne feldobni az omlettet. Andy is éppen itt reggelizik, bambán motyogja magában, hogy „J'ai suis une âme solitaire.” A távozó Donna meghallja, és összerakják, hogy ő Mrs. Tremond unokájától hallotta, Andy pedig Harold cetlijén olvasta.

Újabb szemszögből nézhetjük meg az előző rész végén történt gyilkosságot. A kamera a Palmer-házat mutatja kívülről, Maddy ismét kiabál, miközben a Bob által megszállt Leland kínozza. Eltelik az éjszaka, reggelre Leland rendet rakott, a vérfoltok elfedésére pedig másfajta felfordulást csinált, a nappaliját teleszórta golflabdákkal. Ekkor fut be Donna és James, el szeretnének köszönni Maddytől. Leland beadja nekik, hogy már kivitte az unokahúgát az állomásra, aki csalódott, hogy a barátai nem búcsúztak el tőle még az este. Miután a srácokat lerázta, Leland ismét megnézi magát a tükörben, ahonnan ezúttal is Bob kacsint vissza rá. Végül mosolyogva és dúdolva munkába indul az autójával. Láthatjuk még, hogy a csomagtartóba tett nagy golftáskába tuszkolta Maddy hulláját.

Ben nem érzi jól magát a koszos zárkában. Jerry meglátogatja, és ügyvédként hamar a tárgyra tér. Rákérdez, hogy a bátyja ölte-e meg Laurát. Ben elárulja, hogy Catherine-nél volt a gyilkosság idején, a nő azonban nem tanúskodhat mellette, hiszen halott. Jerry témát vált, a zárka emeletes ágyának látványától megrohanják az emlékek. Kiskorukban Bennel hasonlóban aludtak, egy lány – talán az első szerelmük – pedig zseblámpával táncolt nekik a sötétben. A zenével aláfestett kisebb videoklipet láthatjuk is, amiben a dörzsölt testvérpár még két pattanásos, ártatlan kissrác volt. Visszatér az őrsre Lucy is, vele érkezik a rá kísértetiesen hasonlító, és ugyanúgy fárasztóan csacsogó nővére az újszülött babájával. Ebből kiderül, hogy Lucy igazat mondott az elutazásával kapcsolatban, nem abortuszra ment.

Bár a félkarú cipőárusba költözött szellem indirekt célzása a való világban nem ösztönözné ilyen lépésre a rend derék őreit, Twin Peaks legjobbjai Cooperrel, a dokival és a még mindig Mike által irányított Gerarddal kiegészülve Bob-vadászatra indulnak a szállodába. Ugyan a személyleírás (negyven éve egy sokszobás faépületben él) Benre vagy az öccsére, Jerryre illik, a zsaruk nem hozzájuk fordulnak először, hanem a szálló összes vendégét és dolgozóját Mike elé citálják. Ben tajtékzik a dühtől, amikor megtudja, hogy a rendőrök milyen felfordulást okoztak. Elindul, hogy kérdőre vonja őket, és amikor a hallba ér, Mike rohamot kap. Emiatt Ben még gyanúsabbá válik.

Sólyom eközben Haroldhoz száll ki. Cooper felvilágosította, hogy Donna szerint a fickónál van Laura titkos naplója, amiből a tett színhelyén is találtak kitépett lapokat, így Harold akár veszélyes is lehet. Harold ajtaja nyitva áll, Sólymot nagy kupi fogadja: felborított bútorok, széttépett füzetek, kiborított virágok. Harold hullája a kis üvegházban himbálózik, a tag felkötötte magát. Rövidesen befutnak a többiek is. Cooper egy búcsúlevelet bányászik ki Harold mellényéből, ez áll rajta: „J'ai suis une âme solitaire.” azaz „Magányos lélek vagyok.” – erre Mrs. Tremond unokája már a 2x02-ben utalt. Sólyom közben megtalálja Laura naplóját, nagyrészt épségben.

Az előző rész végén Harold sarokba szorította a naplólopáson ért lányokat, és kicsit megnyúzta a saját arcát. Hosszú beszédet intéz Donnához, hogy a segítségével már majdnem meggyógyult, de a lány elszúrta a dolgot. Megpróbálja visszaszerezni a halálosan rettegő lányoktól a naplót, ekkor ront be James, és kimenekíti a barátnőit. A napló végül a földre lökött Haroldnál marad. James és Donna ismét egymásra találnak, kölcsönösen szerelmet vallanak, utalnak a közös zenéjükre. A háttérben maradt Maddynek ez nem esik jól. Eközben Harold valami mérgező gázzal permetezi le a szeretett orchideáit. Érdekesség, hogy a színész találta ki a jelenetet, hogy Harold gázzal végezzen magával, és vigye magával a virágait is. Ez tetszett az alkotóknak is, de már más halálnemet készítettek elő a karakternek, így technikai okokból csak részben valósult meg a gázosítás.

Cooperék a könyvesházba viszik az alélt Audreyt, aki valamennyire magához tér, de atomra ki van ütve. Megállapítják, hogy majdnem halálos adag heroint kapott. A seriff megtalálja a nyilvántartásban Jeant, az északi terület egyik legveszélyesebb bűnözőjét. Emellett még Blackie irodájában kiszúrta a Cooperről készült, kimerevített videofelvételt is. Ebből kikövetkeztetik, hogy Jean Cooperre utazott, Audreyt is részben miatta rabolta el. Cooper magát vádolja a történtek miatt, ha a szabályzatot megszegve nem ment volna át a határon, talán Audrey sem került volna bajba. Ráadásul ilyesmi nem először esik meg vele, ahogy az a Cooper naplóregényben is olvasható.

Cooper ismét rémesen elfeküdt hajjal ébred. Álmában gumicukrot szopogatott, és felébredve konstatálja, hogy az egyik füldugója került a szájába. A fájdalmait (emlékeztetőül: rálőttek az 1x08-ban) jógázással enyhíti, ma fejenállással kezd. Így veszi észre Audrey (szintén az első évadzáróban) ágy alá került és elfelejtett levelét, amire mellesleg az óriás is utalt anno. Most végre elolvassa, és az „északra mentem, talán Jack tudja a választ” számára is jól értelmezhető kódolt üzenet. Eközben az őrsön Sólyom jelenti, hogy még mindig nem jutott semmire a Gyöngy-tavaknál, Lucy pedig szabadságra megy, a nővérét látogatja meg. Cooper is befut, és tudatja a seriffel, hogy lépéselőnyben vannak, immár tudják, hogy Audrey a Félszemű Jackben raboskodik.

Shelly és Bobby egy ügynökkel tárgyalnak, aki különféle eszközöket árul Leo ellátásához. Többek között egy darut, amivel a beteget ki lehet majd emelni a tolószékből. A kütyü nem igazán akar beindulni, az ideges fickó püföli a kapcsolót: „olyan ez a gép is, mint az asszony, csak verve jó”. Amikor beindul, abban sincs köszönet, a tesztalany Bobbyt kis híján torbacsilként repíti tova. Bobby megszorongatja a tagot, aki közli, hogy miután mindenki levette a maga részét Leo biztosítási pénzéből, a végén csak a rozoga darura maradt keret. Bobby és Shelly félrevonulnak, az ügynök pedig felemelteti magát, és örömmel jelenti, hogy már jól funkcionál a masina. A daru erre ismét megbokrosodik, elkezdi a falhoz csapkodni a fickót, a fiatalok eközben jól elvannak egymással a másik szobában.

Egy felettébb szürreális képpel nyit az epizód. A kamera valami poros, mocskos belső szervben, barlangban vagy effélében hátrál, miközben egy torz hang a „daddy, yddad” (apu, upa) szöveget kántálja. Végül kiderül, hogy egy plafon apró szellőzőnyílásába kaptunk betekintést. (Todd Holland rendező így tisztelgett a hasonló jeleneteiről is ismert Lynch előtt.) A seriff, Cooper és a doki éppen Lelandet hallgatják ki. A férfi bevallja, hogy ő ölte meg Jacques-ot. Azzal védekezik, hogy csak bosszút állt a lánya gyilkosán. Megtudta, hogy a rendőrök letartóztatták Jacques-ot, ezt követően lépett akcióba. A jelenlevők többé-kevésbé együtt éreznek a gyászoló apával, felmerül, hogy átmeneti beszámíthatatlansággal védekezhet majd.

Amikor a doki távozna az őrsről, Andy félrehívja. Halkan beszél a már ismert problémájáról, történetesen, hogy „megbukott az ondóvizsgálaton”. Szeretné megismételni, „mint egy jogosítvány alkalmasságit”. A doki ad neki egy tégelyt. Andy, hogy a kínos találkozásokat elkerülje, óvatosan oson ajtótól ajtóig egy pornólappal a kezében, persze „sikeresen” fellöki a kávészacskókat cipelő barátnőjét, Lucyt. A nő ki is szúrja az elejtett lapot, és sértetten nyújtja vissza Andynek, akinek a mellékelt ábra szerint ő nem elég. Az előtérben Cooper és a seriff az ügyészről, a terepjárós bíróról és Leland esetleges óvadékáról beszélgetnek. Aztán áttérnek Sólyom jelentésére, miszerint az emlegetett házban nem lakott Robertson nevű ember, viszont megvan az első bérlő címe. Andy ekkor rohan ki a vécéből, és persze mindenki előtt elejti a tégelyt. Ég, mint a Reichstag, Cooper pedig (félreérthetően, ami jó helyzetkomikumot szül) a bakancsáról kérdezi. Kiderül, hogy a félkarú Gerardtól származik, és ugyanolyan, mint Leóé. Cooper szerint a kokain helyett bakancs volt Leónál a hasznos nyom. Emlékeztetőül, ez volt az óriás ide vonatkozó mondata: „A rejtély egyik kulcsa Leo házában van.”

Ronette ismét rohamot kap a kórházban, a dokik leszedálják. Cooper egy B betűre lel a lány körme alatt, ami korábban nem volt ott. A zsaruk megállapítják, hogy a gyilkos a szigorú őrzés ellenére is bejutott valahogy a kórterembe. Cooper elérkezettnek látja az időt arra, hogy Albertet és a seriffet is beavassa az óriásos álmába (lásd 2x01). Itt most a „Nem kell a szer, anélkül is rámutat.” üzenet lesz a kulcsmondat. Albert viccesen rákérdez, hogy van-e az óriásnak köze a szintén álombéli törpéhez.

Donna visszatér Smith házához, ahogy telefonon megbeszélték. Kiderül, hogy az eddig Mr. Smith-ezett fickó nem egy beteg öregúr, hanem egy harminc körüli, kissé melegnek tűnő (bár inkább csak lelkileg emós) fiatalember, aki súlyos agorafóbiával küzd, nem képes elhagyni a házát. Mellesleg a kecója tele van virágokkal, orchideák nemesítésével foglalkozik. Harold (letegeződnek) ijesztően sokat tud Donnáról, azt is, hogy Lauráról érdeklődne. Ő küldte Donnának a körülményesen hozzá vezető levelet is, sőt egyenesen Laura kérte rá, hogy ha valami történik vele, vegye fel a kapcsolatot Donnával. A lány meglepőnek tartja, hogy a legjobb barátnője soha nem említette Haroldot. Laura életében Harold is egy rejtély volt, akire mellesleg rábízta a legsötétebb titkait is. Harold egy különleges orchideát küld Laura sírjára, és bókol Donnának. A lány megígéri, hogy máskor is meglátogatja, mellesleg feltűnik neki egy papírlap, amit az emlékezetébe vés.

Cooper reggelizés közben a buddhizmus történelmével fárasztja Albertet. A rideg FBI-ügynök szarkasztikus kommentárja: „Beleborzongok abba, hogy a dharma megérintette Hohoho-királyt, de most inkább arra összpontosítanék, mik jelen századunk problémái itt Twin Peaksben.” Cooper terve az, hogy az időközben felébredt, de egyelőre sokkos Ronette-nek megmutatja a Bobról és Leóról készült fantomképeket. Albert pedig megosztja vele, hogy miket állapított meg Jacques boncolásából. A gyilkos kesztyűt viselt, párnával fojtotta meg áldozatát, kórházi eszközöket használt. A két ügynök egyetért abban is, hogy a malmot felgyújtották. Szinte biztos, hogy Leo volt a tettes, és az onnan kimenekített Shelly több információval is szolgálhat. A Cooper elleni merénylet kapcsán Albert emberei mindenkit kikérdeznek a szállodában, de egyelőre nem jutottak semmire. Albert még bedob egy újdonságot, Windom Earle nevét. Earle Cooper korábbi társa volt, amíg diliházba nem került, ahonnan a napokban megszökött. Coopert aggasztja a dolog, nem véletlenül. A későbbiekből és az előzményeket elmesélő „Dale Cooper naplójából” (amit a sorozat társkreátorának fivére, Scott Frost írt) megtudhatjuk, hogy Cooper elszerette Earle nejét, aki emiatt meglehetősen berágott rá és az asszonykájára.

Donna „Gurulj, Gurulj Asztalkámos” kajafutárként érkezik egy faházhoz. Kopogtat, beinvitálják. Egy furcsa, öreg hölgy, Mrs. Tremond és még furább, szmokingos unokája fogadja (érdekesség: a páros a mozifilmben, az előző gyilkosság helyszínén, évekkel korábban is feltűnt). Donna leül beszélgetni, a munkát is azért kérte, hogy megismerje azokat, akiknek Laura szállított, hiszen köztük lehet a gyilkos. Az öregasszony reklamál, hogy nem kért kukoricaszószt, de a panasza csak színjáték. Az unokája valami mágikus erő segítségével eltűnteti a szószt – a nagyanyja szerint „varázslónak készül”. Az öregasszony Donna kérdésére azt válaszolja, hogy nem ismerte jól Laurát, de a szomszédja, Mr. Smith, aki soha nem hagyja el a házát, annál jobban. A kissrác hozzáteszi, hogy „J'ai une âme solitaire.”, ami mellesleg (nagy spoiler) Smith búcsúlevelében szerepel majd. Donna megfogadja a tanácsot, bekopog a szomszédhoz, aki azonban nem nyit ajtót. A lány üzenetet hagy a férfi számára, aztán elmegy. Láthatjuk még, hogy a fazon valójában otthon van, a reluxája mögül leskelődik.