Ronette ismét rohamot kap a kórházban, a dokik leszedálják. Cooper egy B betűre lel a lány körme alatt, ami korábban nem volt ott. A zsaruk megállapítják, hogy a gyilkos a szigorú őrzés ellenére is bejutott valahogy a kórterembe. Cooper elérkezettnek látja az időt arra, hogy Albertet és a seriffet is beavassa az óriásos álmába (lásd 2x01). Itt most a „Nem kell a szer, anélkül is rámutat.” üzenet lesz a kulcsmondat. Albert viccesen rákérdez, hogy van-e az óriásnak köze a szintén álombéli törpéhez.

Donna visszatér Smith házához, ahogy telefonon megbeszélték. Kiderül, hogy az eddig Mr. Smith-ezett fickó nem egy beteg öregúr, hanem egy harminc körüli, kissé melegnek tűnő (bár inkább csak lelkileg emós) fiatalember, aki súlyos agorafóbiával küzd, nem képes elhagyni a házát. Mellesleg a kecója tele van virágokkal, orchideák nemesítésével foglalkozik. Harold (letegeződnek) ijesztően sokat tud Donnáról, azt is, hogy Lauráról érdeklődne. Ő küldte Donnának a körülményesen hozzá vezető levelet is, sőt egyenesen Laura kérte rá, hogy ha valami történik vele, vegye fel a kapcsolatot Donnával. A lány meglepőnek tartja, hogy a legjobb barátnője soha nem említette Haroldot. Laura életében Harold is egy rejtély volt, akire mellesleg rábízta a legsötétebb titkait is. Harold egy különleges orchideát küld Laura sírjára, és bókol Donnának. A lány megígéri, hogy máskor is meglátogatja, mellesleg feltűnik neki egy papírlap, amit az emlékezetébe vés.

Az őrsön Cooper ismét a táblát hívja segítségül. Felírja rá a három köröm alatt talált betűt (T = Teresa, R = Laura, B = Ronette), azokat, akiknek megjelent Bob (Sarah, Ronette, Maddy és Cooper), továbbá ráragasztja Bob fantomképét. Keresi az összefüggést. (Természetesen a Bob a Robert becézése, és az RBT is tekinthető egyfajta rövidítésének.) Albert hírei: A James tankjában talált kokain azonos a Jacques-nál és Leónál találttal, James tiszta. Leo bakancsa ritka, de nem használták. A B betű a Flesh World pornólapból származik. Cooperre egy Walther PPK-val lőttek rá. Bob pedig semmilyen nyilvántartásban nem szerepel, még a NASA sem tud róla – ez az ufós szál miatt jó poén. Végül Albert ismételten letahózza a seriffet, aki újfent elkapja a pökhendi ügynök grabancát.

Itt egy frappánsan megírt monológ jön a rideg Alberttől, beszéljen önmagáért: „Van ugyan hajlamom a cinizmusra, mégis tény, hogy kíméletlen harcosa vagyok az erőszakkal vívott háborúnak. Büszkén vállalom az ökölcsapásokat, amiért olyan életet választottam magamnak, amelyet ketten vezérelnek: Gandhi és Martin Luther King. Az én gondjaim globálisak. Mélységesen elítélem a bosszút, az agressziót és a megtorlást. Ennek a világképnek az alapja – hatásszünet – a szeretet. Még magát is szeretem.” Az egésznek még nyomatékot ad a sorozat felcsendülő főcímzenéje, végül Albert felteszi a napszemüvegét, és elvonul. Cooper így kommentálja a jelenetet a megrökönyödött seriffnek: „Albert útjai kifürkészhetetlenek”.

Elengedik Jamest, de Cooper azért kiosztja, hogy hagyja abba a magánnyomozást. Lucy olyan szavakat gyűjt, amikben szerepel a három betű – lassan haladnak a rejtvénnyel. Új karakter lép be, egy zselézett hajú, ing alatt sálat hordó, kabátot panyókásan viselő, mindig erőltetetten vigyorgó, negyvenes, tipikus melegként gesztikuláló (de ő sem az), magas hangú fickó. Ő az önimádó Richard Tremayne (röviden: Dick), a Horne Nagyáruház férfiruha-tervezője, és Lucy másik udvarlója. Együtt mennek ebédelni, de a fickó olyan tahó, hogy nem is fizeti a csaja kajáját.

Végre megérkezik az őrsre Leland. Itt is előadja, hogy gyerekkorából ismeri Bobot. A Gyöngy-tavaknál volt a nagyapja nyaralója, a közelében lakott a körözött fickó, Robertsonnak hívták. Coopernek ekkor esik le az RTB és a Robert/Robertson közötti kapcsolat. Sólyom elindul a nyaralóhoz, Lelandnek pedig még eszébe jut, hogy Robertson gyufaszálakat dobált hozzá „Akarsz játszani a tűzzel, kisfiú? Akarsz játszani Bobbal?” kísérőszöveggel. (Ez a 2x01-ben is elhangzott már.)

A bisztróban Dick nagyon untatja Lucyt. A nő panaszkodik, hogy Dick elhanyagolja, és a beígért Seattle-i vacsora is elmaradt. Csak palacsintázni voltak, aztán lefeküdtek egymással, és az óta se telefon, se puszi, se pá. A piperkőc tervező azzal mentegetőzik, hogy elvesztette Lucy számát, de egy kedvezményes ruhával kiengesztelné. Lucy ezen felhúzza magát, és bejelenti, hogy terhes. Dick álla a padlón. Szintén a bisztróban James Maddynek panaszkodik Donnáról, hogy cigizni kezdett, szexéhes lett, kifordult magából, „megbokrosodott”. (Ügyesen választott háttérzeneként hármuk közös dala szól, ami kiemeli Maddy James iránti érzelmeit.) Jamesnek mindenből elege van, lelépne a városból. Maddy próbálja lebeszélni, megfogja a kezét. Donna ekkor érkezik, természetesen nem tetszik neki, amit lát. Áradozik Haroldról egy sort, ezzel féltékennyé teszi Jamest, aztán faképnél hagyja a barátait.

A Félszemű Jackben Blackie és Emory kikötözik Audreyt, telenyomják heroinnal, és az egészet videóra veszik. Emory ragaszkodik hozzá, hogy öljék meg a lányt, mert túl sokat tud. Blackie viszont a főnökét, Bent akarja megfejni a lányáért cserébe. Emory belemegy a dologba. Blackie még előadja, hogy rendesen rászoktatja az anyagra Audreyt, ami jó elégtétel lesz, mert őt meg Ben szoktatta rá. Ugyanekkor a félkarú cipőárus, Phillip Michael Gerard bemutatót tart a portékájából az őrsön. Amikor meglátja Bob fantomképét, furcsán kezd beszélni, és kissé rosszul lesz. Kikéredzkedik a mosdóba, hogy beadja magának a gyógyszerét.

A seriff átmegy egy másik szobába, ahol Cooper beszélget Shellyvel. A nő hosszan magyarázkodik, hogy nem akar a férje ellen vallani, aki ellen van elég bizonyíték, és a mostani, kómás állapotában úgysem büntethető. Cooper a seriff meglepetésére elfogadja Shelly kibúvóját. Persze átlát a szitán, be is viszi azt a horgot, hogy egy nap talán felépül „a régi, jó Leo”. Miután kitessékeli Shellyt, felvilágosítja a seriffet, hogy a nő a biztosításra pályázik, és nem egyedül tervelte ki, mindenesetre a társa ismeretlen. Közben a vécében Gerardnak nem sikerül beadnia az injekcióját, furcsa hangokat hallat, a falhoz veri magát, majd kissé megváltozva Bobot szólongatja és fenyegeti. A szituáció nézve egyértelmű, de leírva és visszaemlékezve nem biztos, hogy az. A lényeg, hogy Gerardban él a Cooper álmából ismerős, szintén félkarú Mike szelleme, aki egykor együtt gyilkolt Bobbal, de miután levágta a karját, megjavult. Ezzel, vagy egy részével Gerard is tisztában van, valami szerrel meg is tudja akadályozni, hogy a benne lakó szellem átvegye a teste feletti kontrollt.

Cooper Bennel beszélget a szállodában Audrey eltűnéséről. Ben nem tud semmi újat, Cooper ugyanakkor megjegyzi, hogy őt felhívta a lány, és bár nem mondta meg, hogy hol van, adott némi segítséget: látta Coopert szmokingban, amit csak egyszer viselt. Cooper még céloz rá, hogy Ben családjában talán problémák vannak. A szintén dörzsölt Ben azonban visszavág, neki meg feltűnt, hogy Cooper és Audrey összemelegedtek. Egy ázsiai fickó közben végig gyanúsan figyeli Coopert, ahogy egy ideje szinte minden részben. Eközben a Félszemű Jackben egy új fickó, Jean Renault (a halott Bernard és Jacques fivére, akit az újabb Tarantino és Rodriguez mozik elmaradhatatlan szereplője, Michael Parks alakít) foglakozik Audreyval. Miután a lány felébred, cukorral eteti, aztán ismét belövi. Emory és Blackie felfedezik a biztonsági kamera felvételein Coopert, kicsit beparáznak, de a hidegvérű Jean biztos kézzel veszi át az irányítást. Ő akar közvetíteni a túszügyben, a váltságdíj 30 százalékáért és Cooper fejéért (aki közvetve felelős Jacques haláláért). Természetesen Audreyt meg kell ölniük, különben beköpné őket. Van még egy kis belső feszkó, Blackie húga, Nancy végig Jeanon csüng, ami Blackie-nek nem tetszik. A két nővér egyébként is nagyon fasírtban van egymással, Jean természetesen Nancy pártját fogja.

Pete jelenti a seriffnek, hogy Josie másnap érkezik. Cooper szerint be kell vinni az őrsre. A seriff, Josie pasija ugyanakkor szeretné maga intézni a dolgot, diszkréten, amennyire lehet. Sólyom beszámol a Gyöngy-tavaknál tett kirándulásáról. Megtalálta a Leland által leírt, mára elhagyatott házat, de a tulajdonosának nevét sem a helyszínen, sem hivatalokban nem tudta egyelőre kideríteni. A seriff a félkarút keresi, hiszen már jó régen kiment a mosdóba. Ez felvillanyozza Coopert is, gyorsan átkutatja a vécét, Gerard helyett azonban csak a fecskendőjét találja meg. A kommentárja: „Nem kell a szer, anélkül is rámutat.” Eközben a kórházban a benyugtatózott Nadine-t alaposan leláncolják. Hawyard doki elmondja Ednek, hogy a neje szupererőssé vált, papírként tépi szét a szíjakat, a szervezete egy vadmacskáénál is több adrenalint termel. Ed énekelni kezd félszemű asszonykájának, mivel a doki szerint talán ez lecsillapítja. A fals dalocska végül is hat Nadine-re, felébred a kómából, és az agyát leszámítva épnek tűnik. Széttépi a bazivastag láncokat, tapsikol, ugrál és szurkolódalokat kántál. Azt hiszi, hogy 18 éves pompomlány, és a barátja, Ed elviszi az iskolai baseballmeccsre. Ed csak néz bambán, ilyen bizarr szituban nem tud se köpni, se nyelni.

Cooper és a seriff is a kórházba érkeznek, csak ők Dr. Jacobyt látogatják meg. A pszichológus a kórtermét is kis Hawaii-já változtatta, a hallgatag, őslakos felesége épp látogatja. A kis bagázs kövekkel, zenével és egy golfos történet felolvasásával hipnotikus szeánszot tart, Jacobyt küldik vissza Jacques megölésének éjjelére. A módszer működik, Jacoby már fel tudja idézni az egészet, és meg is nevezi az elkövetőt, csak mi, nézők nem kapjuk meg ezt az infót. A váratlan vágás után a kamera elkalandozik az éjszakai erdő irányába. Donna elhelyezi Laura sírjára Harold orchideáját. A sírkőnek intézve szavait az iránt érdeklődik, hogy Laura lefeküdt-e a kertésszel. Bevallja, hogy neki bejön: „Nagyon kedves fiú. Igazi csudabogár. Habár mindnyájan annak tűnhetünk, ha alaposan megfigyelnek bennünket.” Ez utóbbi jól megragadja a sorozat, sőt a Lynch-filmek többségének velejét is. Donna, aki először van kint Laura sírjánál a temetés óta, elég hosszú beszédet intéz halott barátnőjéhez. Szóba kerül James, hogy összejöttek, az is, hogy Donna ezt nem érzi árulásnak, aztán Laura egoizmusa és problémái, továbbá Maddy és James rügyét bontogató szerelme.

James kiborulva Donnát keresi, végül Maddynél köt ki. Az akasztotta ki, hogy az anyja (korábbról tudjuk, hogy egy alkoholista újságíró, aki motelekben lakik, és állandóan váltogatja a pasijait) hazajött, ráadásul már kábítószerfüggővé is vált. Maddy vigasztalja, szól a zenéjük, csókolóznak. Donna persze rájuk nyit, aztán elviharzik, James szintúgy. Maddy egyedül marad az időközben előkerült nagybátyjával, megviselték az elmúlt napok, összezavarodott, elsírja a bánatát. Szeretné, ha minden olyan lenne, mint régen. Ebben Leland is egyetért vele, ő is azt szeretné, ha minden olyan lenne, „mint odafönt, a Gyöngy-tavaknál” – ennek az elszólásnak még lesz jelentősége. Végül megjelenik Cooper és a seriff, és letartóztatják Lelandet Jacques meggyilkolása miatt. Tehát ezt a nevet mondta Jacoby, persze mi már az 1x08 óta tudjuk, hogy Leland volt a gyilkos.

A feldúlt Donna az éjszaka közepén végül Haroldnál köt ki. Összezavarodott, és nem talált más lelki szemetesládát magának. Dühös Jamesre, azt szeretné, ha nem lenne belé szerelmes. Harold Laura és Donna egy régi, közös mondókájával nyugtatja a lányt, aztán elmegy innivalóért. Donna folytatja az előző ittjártakor megkezdett kutakodást, és meg is találja Laura titkos naplóját. Először, úgy 15 végignézéssel korábban ez jó nagy brainfuck befejezésként hatott, ma már kevésbé.