Újabb szemszögből nézhetjük meg az előző rész végén történt gyilkosságot. A kamera a Palmer-házat mutatja kívülről, Maddy ismét kiabál, miközben a Bob által megszállt Leland kínozza. Eltelik az éjszaka, reggelre Leland rendet rakott, a vérfoltok elfedésére pedig másfajta felfordulást csinált, a nappaliját teleszórta golflabdákkal. Ekkor fut be Donna és James, el szeretnének köszönni Maddytől. Leland beadja nekik, hogy már kivitte az unokahúgát az állomásra, aki csalódott, hogy a barátai nem búcsúztak el tőle még az este. Miután a srácokat lerázta, Leland ismét megnézi magát a tükörben, ahonnan ezúttal is Bob kacsint vissza rá. Végül mosolyogva és dúdolva munkába indul az autójával. Láthatjuk még, hogy a csomagtartóba tett nagy golftáskába tuszkolta Maddy hulláját.

Ben nem érzi jól magát a koszos zárkában. Jerry meglátogatja, és ügyvédként hamar a tárgyra tér. Rákérdez, hogy a bátyja ölte-e meg Laurát. Ben elárulja, hogy Catherine-nél volt a gyilkosság idején, a nő azonban nem tanúskodhat mellette, hiszen halott. Jerry témát vált, a zárka emeletes ágyának látványától megrohanják az emlékek. Kiskorukban Bennel hasonlóban aludtak, egy lány – talán az első szerelmük – pedig zseblámpával táncolt nekik a sötétben. A zenével aláfestett kisebb videoklipet láthatjuk is, amiben a dörzsölt testvérpár még két pattanásos, ártatlan kissrác volt. Visszatér az őrsre Lucy is, vele érkezik a rá kísértetiesen hasonlító, és ugyanúgy fárasztóan csacsogó nővére az újszülött babájával. Ebből kiderül, hogy Lucy igazat mondott az elutazásával kapcsolatban, nem abortuszra ment.

Cooper és a seriff a szálloda folyosóján sétálnak, Cooper a még mindig rossz bőrben levő Gerardról oszt meg néhány gondolatot a diktafonjával. Szerinte egy másik korban Gerardot sámánként tisztelnék. A szálloda halljában meglátják Lelandet, aki magában dúdolva, egy golfütőt sétapálcaként suhogtatva táncol és ugrabugrál, Fred Astaire-nek képzeli magát. A vendégek megtapsolják. Ide Cooper akár azt is beszúrhatná, hogy egyes törzsek az őrültekre is tisztelettel néztek fel. A seriff közli Lelanddel, hogy barátját és főnökét, Bent letartóztatták a lánya megölése miatt, a vád megalapozottnak tűnik. Leland nem túl hitelesen reagál a hírekre, de mivel végig annyira zavarosan viselkedett, ez sem kelt gyanút. Félrevonul, megjátssza, hogy bőg, közben meg kajánul röhög, hogy Bobként Bent így csőbe húzta. Végül, miután teljesen magára marad a hallban, újra táncra perdül.

A doki vért vesz Ben ujjából a DNS azonosításhoz, Jerry közben „tiltakozik az ügyfelével szemben tanúsított brutális bánásmód ellen”. Majd úgy folytatja, hogy „hosszú ügyvédi pályafutása során soha nem tapasztalta még az alkotmányos jogok ilyen nyers és kendőzetlen lábbal tiprását”. Cooper helyre teszi azzal, hogy milyen nehezen szerzett diplomát, és a működési engedélyét hány államban vonták vissza. Cooper Ben elé tárja a naplót, és ismét felolvassa az előző részben elhangzott „eljön majd a napja, hogy világgá kiáltom Ben Horne titkát, akkor majd mindenki megtudja, ki ő valójában” bejegyzést. A zsaruk a naplóból mindent megtudtak Benről és a Félszemű Jackről, felesleges tagadnia. Cooper szerint Ben azért ölte meg a lányt, hogy még időben befogja a száját. Jerry kap pár percet, hogy a bátyjával beszéljen. Hunter S. Thompson szellemét megidézve „úgy is, mint az ügyvédje, a barátja és az öccse” azt tanácsolja Bennek, hogy szerezzen egy jobb védőt. Tehát Jerry már biztosan nem tudja kihúzni Bent abból a bizonyosból.

Bobby meghallgatja a mikrokazettát, és egy füst alatt fel is veszi egy hagyományos magnóval. A kazettára Leo azt vette fel, amikor Ben megbízta a fűrészmalom felgyújtásával. Leo csizmájában tehát valóban értékes anyag volt, a kazettával meg lehet zsarolni Bent. Bobby pont erre készül, a másolat mellé kísérőüzenetet ír, találkozót kér Bentől. Shelly dühösen érkezik, Leo teljesen teleköpködte etetés közben. Bobby, bár nem részletezi a tervét, elmondja, hogy a levél segítségével magas pozíciót szerezhet „az üzletben”. Így nem lesznek anyagi gondjaik, Leóhoz is felvehetnek majd egy gondozót. Shellyt felvidítja a gondolat.

Új szereplő lép a bisztróba, Norma anyja, Vivian. Fenemód érdeklődik a lánya és a veje szakácstudománya iránt, a pultnál fogyasztó kamionos burgonyapüréjébe is belekóstol. Aztán bemutatja az új férjét, Ernie-t, aki pénzügyi tanácsadó, és akivel éppen nászúton vannak. Norma elég rideg vele, ezt azzal magyarázza, hogy a titokzatos ételkritikus miatt ideges. Ernie újságjából az is kiderül, hogy a szinte egyfolytában mobilozó fickó szerencsejátékos, és nagyban küldi. Gerard ekkor ébred fel a szállodában. Azt motyogja magában, hogy „itt van a közelben” – egyértelmű, hogy Bobra céloz. Még mindig Mike hangján beszél, a rá vigyázó nővértől vizet kér, a nővér helyére belépő őrt pedig leüti, aztán kereket old az ablakon keresztül.

Hank visszatér a bisztróba, miután bizonyos „üzleti ügyeket” lerendezett. Norma leteremti, szerinte már 48 órája lelépett, ami ebben a helyzetben nagy hanyagság. A fifikás Hank jó védőbeszédet mond maga mellett. Bár állítása szerint ő már megjavult, a múltjából sok sötét alak kúszik elő, akik elől időnként menekülnie kell. Láthatjuk, hogy Vivian is beállt dolgozni. Az már az antréjakor is sejthető volt, hogy ő is járatos a vendéglátóiparban, sőt kritikusan áll mindenhez. A vejével – akinek a sittes múltjával tisztában van – mellesleg sokkal jobb a kapcsolata, mint a lányával. Hankkel kölcsönösen megörülnek egymásnak, és megbeszélnek egy közös vacsorát, ahol Vivian majd bemutatja az új férjét.

A seriff harkályokat kukkol az irodájából, nagyon unhatja magát. Pete érkezik, és jelenti, hogy Josie elutazott. Csak egy sort írt neki, pedig ő szerelmes volt a nőbe. Ezt már könnyek között, szipogva mondja ki. Tudjuk, hogy részben igaz, de ez itt csak színjáték, amire Catherine kérte fel. A seriff ott volt Josie elutazásakor, így az nem hír számára, de miközben ezt megbeszélik, hazugságon érik a nőt. Egyiküknek Jonathanként, az unokatestvéreként, másikuknak Mr. Lee-ként, a titkáraként mutatta be az ázsiai férfit. Ekkor fut be Cooper Gerard szökésének hírével. Amikor Cooper és a seriff távoznak, Andy érkezik, és meglepve látja, hogy a virágokat locsoló Lucy egy babát tart a karján. A nem éppen IQ-bajnok Andy képtelen felfogni a helyzetet, hogy a tudomása szerint rövid ideje terhes, és éppen abortuszra ment barátnője hogyan szülhetett meg ilyen gyorsan egy gyereket, hát elájul. Pete közben lesomfordál a fogdába Benhez. Kárörvendően nevet, aztán lejátssza Catherine üzenetét. A nő nem kerülgeti a forró kását, tudja, hogy csak az ő vallomása húzhatja ki Bent a bajból. Hajlandó is tanúskodni, ha cserébe Ben visszaírja a nevére a fűrészmalmot és a Ghostwood-birtokot. Ben szánalmasan kapkod a rácson keresztül a magnó után, hiszen az is bizonyítaná az ártatlanságát, Pete azonban gyorsabb.

Leland boldogan énekelve autózik, és csikorgó kerékkel szlalomozik a két sávban. Cooper és a seriff is úton vannak, ők a félkarút próbálják kiszúrni, Cooper mellesleg ugyanazt a dalt fütyörészi, mint Leland. A két jármű majdnem összeütközik, és a zsaruk természetesen lemeszelik a „gyászoló apát”. Cooperék nem túl szigorúak Lelanddel, hiszen ma is komoly megrázkódtatás érte. Megfeddik, de hajlanak rá, hogy elengedjék. Leland ekkor bedobja, hogy eszébe jutott valami: a lánya halála napján az irodában Ben valakivel telefonon kiabált egy naplót emlegetve. A seriff ekkor sürgős üzenetet kap Sólyomtól, Leland pedig eközben, szinte görcsösen ragaszkodva, meg akarja mutatni Coopernek a csomagtartóban tárolt új golfütőjét. Ez az elég zavaros lépés, hogy Leland kis híján szándékosan leplezi le magát Maddy még mindig ott tárolt hullájának közszemlére tételével, szerintem azzal magyarázható, hogy valódi Leland megpróbálja leleplezni a benne rejlő gyilkos Bobot. Végül kevés híján megússza a lebukást, mert Sólyom megtalálta Gerardot, és Coopernek is mennie kell.

Az őrsön Sólyom kíséri be az újra elcsípett Gerardot, Lucy pedig Andyt élesztgeti, miközben a nővére szóval tartja mindkettejüket. A nő extra idegesítő, még Lucy számára is. Az önmagában is sokat, túl sok lényegtelen adattal dúsítva locsogó Lucy karikatúrája. Andy suttogva próbálja Lucynak elmondani a spermatesztes történetét (először kevés volt neki, ezért azt hitték, hogy Lucy gyereke nem lehet tőle, aztán Lucy elutazott, ő új tesztet kért, és mint kiderült, rendbejött), de a nővér mindig hallgatózik, vagy egy-egy szót elcsípve újabb sztorikba kezd. Végül mindketten jól kiosztják a nőt, és Andy befejezheti, hogy akkor mégis ő Lucy leendő gyerekének az apja. Kínos csend következik, de Lucy egyelőre még nem beszél Dickről, csak sejteti, hogy Andy kijelentése nem biztos, hogy helytálló.

Furcsa szeánsz kezdődik az alagsorban, Cooperék ráeresztik a Mike által megszállt Gerardot Benre. Gerard körbeszaglássza, mint egy kutya, majd közli, hogy közel volt Bob, de most már nincs. Jerry rámutat, hogy elég bizarr ez a nyomozás, és az egészben nincs semmi racionalitás. Végül követeli, hogy vagy emeljenek vádat, vagy engedjék el a bátyját, ugyanis a törvény szerint előzetesben már nem tarthatják tovább fogva. A kis mitugrász felhúzza az amúgy is feszült seriffet, aki Gerard „szakvéleménye” ellenére hivatalosan is megvádolja Bent Laura megölésével. Gerardot pedig visszaküldi nem hivatalos őrizet alá a szállodába. Cooper kihívja a seriffet a szobából, és rámutat, hogy szerinte kicsit túllihegte a dolgot, Ben ártatlan. A seriff most kivételesen nem hallgat rá, most lett elege a szokatlan nyomozásból, a halandzsából, az álmokból, a látomásokból, a törpékből, az óriásokból és Tibetből. Cooper ráhagyja a dolgot.

Eljött a vacsora ideje, Vivian alaposan elemzi Normának, Hanknek és Ernie-nek a szállodában elfogyasztott étkek minőségét. A két nő félrevonul, a férfiakról pedig kiderül, hogy már régről ismerik egymást, sittes cimborák. Ernie arra kéri Hanket, hogy ne árulja el, mert Vivian kiadná az útját, ha kiderülne, hogy ő is ült. Hank úgy gondolja, hogy a vén csaló a pénzéért vette el a kő gazdag Viviant, de Ernie fogadkozik, hogy megváltozott, és igazi szerelemházasság az övék. Az is szóba került, hogy Ernie eljátszotta a saját pénzét, de már kiszállt a hazárdjátékból (tudjuk, hogy nem igaz), ugyanakkor Vivian pont készül rábízni a saját pénzügyeit (hehe, kecskére a káposztát). Hank zárásként „a legfontosabb a család” álszent dumával még céloz rá, hogy a hallgatásának ára lesz. A hölgyek visszatérnek, Hank pedig tósztot mond az „ifjú párra”.

Cooper a szállodai szobájában lefekvéshez készülődik. Szokása szerint diktafonra mondja a nap eseményeit, az üggyel kapcsolatban azonban egyre bizonytalanabb: „halványulnak a nyomok”. Felfigyel rá, hogy valaki hallgatózik, és Audreyt találja az ajtó előtt, akit beinvitál. A lány az apja felől érdeklődik. Cooper elmondja, hogy letartóztatták, a bűnösségéről azonban a bíróság dönt majd, az ő véleménye nem számít. Audrey örül, hogy segíthetett az ügyben, és kiönti a szívét, hogy mindig hiányolta az apja szeretetét, aki csak szégyellte őt. A lány végül az ágyra telepedik, és ott folytatná, ahol nagyon régen abbahagyták. Hozzáteszi, hogy a Félszemű Jackben is ellenállt, nem feküdt le senkivel, szeretné, ha Cooper lenne az első. Cooper biztos volt a lány hűségében, a telefon azonban közbeszól, Coopert sürgősen várják.

Hogy az óriást idézzem: „ami volt, ismét megtörténik”. A folyóparton hemzsegnek a rendőrök, mint a pilotban, Cooper és a seriff pedig azonosítják a frissen kihalászott, műanyagba csomagolt holttestet: Maddy Ferguson (a hulla szerepében ismételten Sheryl Lee).