Cooper kiterítve fekszik a padlón. A legtöbb golyót felfogta a mellénye, de a haslövése durván vérzik. Még magánál van, de mozgásképtelen. Megérkezik az éjszakai szobapincér az esti pohár tejjel. Egy vénséges-vén, csoszogó, szenilis kriptaszökevény (a színész, Hank Worden valóban közelített már akkor a 90-hez), akinek nem esik le, hogy a sebesülthöz segítséget kellene hívnia. Sokat szerencsétlenkedik, elég vicces jelenet a maga bizarr módján. Cooper többször kéri, hogy hívjon orvost, de végül úgy lép le, hogy ez nem jut el a tudatáig.
Megváltoznak a fények, és megjelenik az óriás. (Az őt alakító, 213 centis Carel Struycken is fejlődési rendellenességgel született, és szintén sokoldalú, mint a korábban említett Anderson. Amellett, hogy színész – igaz alkata miatt többnyire csak „kellék” –, szoftver- és hardverfejlesztő, rendező, zeneszerző és fotós is.) Az óriás is egy olyan parazita szellem, mint Bob és Mike. Segít Coopernek a rejtély megfejtésében, de csak rébuszokban beszél (ez Lynchre nagyon jellemző a szimbolizmus mellett). A következőket mondja, és zálogba elveszi Cooper gyűrűjét, amíg az elmondottakat igaznak nem találja: „Egy férfi fekszik egy mosolygó zsákban.” „A baglyok nem azok, amiknek látszanak.” „Nem kell a szer, anélkül is rámutat.” „Leót bezárta az éhes ló.” „A rejtély egyik kulcsa Leo házában van.”