Az epizód ez előző utáni reggelen kezdődik. Audrey Cooper ügynökre les, rá akar hajtani. Cooper leszólítja, és miután megbizonyosodik róla, hogy valóban a lány írta neki a „Félszemű Jackes” üzenetet, kifaggatja a részletekről. Ő ugyanis eddig nem volt képben, hogy Laura prostiként is keresett némi mellékest az említett szórakozóhelyen. Ez érdekes nyom, igaz Audrey is csak következtetett, nem teljesen biztos az infóban. Mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy egy erőszakos, szadista kuncsaft többre vágyott, mint amit az étlapról választhatott. Audrey ez után, hogy Cooper szívébe és ágyába belopja magát, magánnyomozásba kezd.

Truman seriff és Lucy csatlakozik a reggeliző FBI-ügynökhöz, epekedve várják, hogy az előző rész végén beígért titkot megtudhassák, azaz, hogy „ki ölte meg Laura Palmert”. Sajnos Cooper időközben elfelejtette (jó vicc, vége is lett volna a sorozatnak, hiszen látszólag ez a nyomozás a mozgatórugója), de megoszt velük egy mély bölcsességet: „a legnagyobb gasztronómiai élmény a juharszörp, ha sonkával esszük”. Aztán hosszan végigmeséli az álmát, furcsamód néhány olyan dolgot is említ, amit mi sem láttunk. Szóba kerül minden és mindenki: Bob és a félkarú Mike (Lucy rá is mutat, hogy véletlenül egyezik a nevük a két tinédzserével), akik „a vegyesbolt felett laktak”. Az, hogy Mike nem bírta tovább a gyilkolást, levágta a saját, „tűz, jöjj velem” tetoválással ékesített karját, aztán lelőtte Bobot. Továbbá megemlíti még, hogy az álmában Sarah látta Bobot, Sólyom el is készítette Bob fantomképét, őt, Coopert pedig felhívta egy Mike nevű, félkarú ember. Ügynökünk véleménye szerint ezeket a sejtelmes álomképeket kell megfejteniük az ügy felgöngyölítéséhez.

A hullaházban áll a bál, a doki és Ben nem engedik, hogy a pökhendi Albert ügynök felboncolja a holttestet, mivel másnap már el akarják temetni. A durva szóváltás (Albert nem fojtja magába, hogy minden vidékit bugris idiótának tart) többször is tettlegességé fajul, végül a seriff egy jól irányzott ökölcsapással vet véget a balhénak, kiüti Albertet.

Leland nyugtatót kap a tegnapi rohama miatt, szedálva nézi a „Jöjj, és szeress” sorozatot, amiben egy két szerepet játszó színésznőt is bemutatnak. Ekkor toppan be Madeline, Laura szintén Sheryl Lee által alakított unokatestvére. Azért ruccant le pár hétre, hogy a gyászoló szülőket támogassa. A háttérben szóló tévé mintha narrálná a találkozást: az öngyilkosságra készülő öreget meglepi az egyik lánya. Már számítunk is rá, hogy Leland erre megint becsavarodik, és Maddyt a lányának hiszi (ahogy a neje korábban Donnát), de a jelenet – egyelőre – elmarad.

Hank felügyelőtisztje vagy ügyvédje Hank ügyében egyeztet Normával. Megtudjuk, hogy a gondatlan emberölésért ülő Hank mintafegyenc, napokon belül feltételesen szabadlábra is helyezik, amennyiben kap munkát. Norma szabadulna a házasság kötelékéből, Edet szereti, de nem sok választása van. Természetesen a bisztrójában alkalmazza majd a férjét. A hivatalnok kicsit flörtöl is Normával, aki viccesen szereli le. A fickó kérdésére azt válaszolja, hogy a tolakodó férfiaknak elég megemlítenie, hogy a férje miért van rács mögött, és hamarosan ismét a társadalom hasznos tagjává válik.

Cooper ügynök és Truman seriff meglátogatják Leót. Megtudjuk, hogy a kamionos régóta gyanús a rendőrök számára, de még soha nem kapták el. Csak sejtik, hogy benne van a keze néhány komolyabb dologban, valószínűleg ezért is írták fel a kődobálós listára. Sokra nem jutnak vele, tagadja, hogy közelebbről ismerte volna Laurát, van alibije is.

A vagány Bobby egy új arcát mutatja (korábban csak pár kocka erejéig láthattunk a maszkja mögé), a házi oltárnál komolyan gyászolja Laurát. Az inkább a kapcsolt termékekből (Lynch lányának regényéből és a mozifilmből) jön át, hogy a „vagány Bobby” szerepet Laura domina énje kényszerítette a srácra. Bobby kevés volt, „kisfiú” volt Laurának. Az őt szinte kiskutyaként imádó Bobby tehát lázadással, kokózással, kábítószer-terjesztéssel, sőt gyilkossággal kompenzálta a kisebbségi komplexusát. Briggs őrnagy (az őt alakító karakterszínész, Don S. Davis most halt meg, egyébként valójában is katonatiszt volt) látva fia vívódását, megint hosszú, bölcs közhelyekkel teli szónoklatot tart az elmúlásról és effélékről, amiktől Bobby kiakad, és ordibálni kezd. A jelenet végső poénja, hogy a mindig erőltetetten mosolygó Betty egy hatalmas smiley kitűzővel a ruháján megkérdezi kis családját, hogy elkészültek-e Laura temetésére.

Az őrsön megtudjuk, hogy Sólyom nyomolvasó, de még nem akadt a félkarú nyomára, akit eszerint már keresnek. Albert, akit Cooper sem szível, de az FBI-nál a legjobb szakértőnek tart, a rá jellemző rideg tárgyilagossággal sorolja vizsgálata eredményeit: Laura naplójában és vérében valóban kokain volt. A másik lánnyal együtt kétszer, két különböző helyen kötözték meg. Albert még a pózt is rekonstruálni tudja, amire Coopernek beugrik az álombéli Laura egyik szürreálisnak tűnő sora: „a karom néha hátrahajlik”. Albert egy szappant is talált a tett színhelyét, és annak nyomait Laura tarkóján, amiből arra következtet, hogy a gyilkos alaposan felkészült a tettére, lemosta a vért a kezéről, majd a halott lány fejét felemelve csókot lehelt a fagyos ajkakra. Ezeken túl Albert még egy félig lebomlott műanyagdarabkát talált Laura gyomrában, egy J betűt, továbbá megállapította, hogy a lány testén levő karmolások és szúrások egy állattól származnak – később pontosabb adatot, sőt állatnevet is kapunk.

Végül a seriff elmegy a temetésre, Albert pedig a seriffre tett panaszjelentésére kéri Cooper aláírását. Cooper ezt megtagadja, és hosszú szónoklatot tart arról, hogy mennyire kiborította Twin Peaks derék, jóravaló, tisztességes és becsületes lakosait a gyilkosság, megérti őket. A vicc persze az, hogy mint a legtöbb filmjében, Lynch nekünk betekintést nyújtott a képmutató felszín alatt tekergődző férgek világába is, és a lakosok egyikére sem illenek a sorolt jelzők.

Nadine új nippel gyarapította gyűjteményét, és heves szerelmi vallomással támadja le a férjét, Edet. A jelenet nem túl hosszú, de sok háttéranyagot bújtattak bele. Ed is egykor reményekkel teli rögbisztár volt, a nagykönyv szerint Normával, a bálkirálynővel és egyben a suli legjobb csajával járt, tökéletes párt alkottak. Aztán valamiért Ed elvette a félszemű, rút, szürke kisegeret, ott ragadt a kisvárosban, egyszerű benzinkutas lett. Jóval később tudjuk meg, hogy Nadine Ed miatt vesztette el a fél szemét, Ed már eleve bűntudat által vezérelve foglalkozott vele, és vette el, de soha nem szerette. Az is átjön, hogy Nadine valahol érzi, hogy Ed és Norma még mindig szeretik egymást, ám az előző éjszaka után úgy hiszi, Ed fejben is „visszatért hozzá”. Ezek mellett Nadine még inkább kezd becsavarodni, de az apró jeleket csak később tudjuk értelmezni.

A temetés előtt még láthatjuk, hogy Audrey rejtekajtók mögül gyakran kémleli a családtagjait, és problémák vannak a fogyatékos bátyjával (korábban elírtam, bátyja van, és a fiktív városka helyére is rosszul emlékeztem, nem Maine-ben, hanem Washingtonban van), aki a szertartásra sem akarja levenni az indiánjelmezét, de végül Dr. Jacoby leimádkozza róla. A temetés a klasszikus forgatókönyv szerint indul: minden kulcsszereplő jelen van, mindenki arcára érzelmek ülnek ki, Cooper pedig ezeket fürkészi. James messziről figyel csak, többek között Laura hivatalos barátja, Bobby miatt sem illik jelen lennie. A cirkuszt a fogyatékos Johnny kezdi, bár a búcsúztató végén, jó helyen kiabál áment, Bobby erre pörög be. Ő is ámenezik, aztán Laura minden barátját és családtagját köpönyegforgatással vádolja. Szerinte mindenki tudta, hogy a lány bajban volt, beleértve őt magát is, de nem tettek érte semmit, így a közönyükkel ők váltak Laura gyilkosává. Aztán, mint két bika, Bobby és James egymásnak rohannak, az emberek alig tudják szétszedni őket. Leland pedig a koporsóra veti magát, amikor azt éppen eresztik le, a koporsó elkezd liftezni le és fel, vicces és persze bizarr látványt nyújtva.

Este Shelly a koporsós jelenettel szórakoztatja a bisztró szépkorú vendégeit. Truman seriff, Sólyom és Ed egy bokszban várják Cooper ügynököt, fogadnak, hogy Ed és Norma titkos kapcsolatát nem szúrja ki. Protagonistánk megérkezik, pitét és kávét rendel, és rögtön rákérdez, hogy mióta van együtt a pár. Új bűnügy kerül a sorozatba a gyilkosság mellé. Kiderül, hogy a „könyvesház fiúk” (tehát nem minden rendőr, és nem hivatalosan, a civil Eddel kiegészülve) egy ideje drogcsempészek után nyomoznak. Valakik Kanadából hozzák be az anyagot, és valószínűleg a diszkó csaposa, Jacques Renault a szállítmány célpontja. Feltehetően szagot fogott, hogy figyelik, ezért kevert altatót Ed italába a pilotban. A seriff Cooper segítségét kéri az ügyben, aki bár tudja, hogy ez a hatáskör túllépése, szívesen segít. Beavatják még abba, hogy városka határában kezdődő erdő valami ősi, titokzatos gonoszt rejt, talán magát a sátánt, már az őslakos Sólyom ősei is félték a sötét rengeteget.

Végül mind elmennek a könyvesházba, és beveszik Coopert a titkos társaságba. A könyvesház egy szűk, rosszul megvilágított kis faház, bárpulttal és könyvespolcokkal, egykor kultúrház és kocsma lehetett. James és Joey (a motoros, aki Donnát fuvarozta a pilotban) egy megkötözött srácot őriznek. Kiderül, hogy ő Jacques öccse, Bernard, és nem hivatalos úton fogták el a határon, egy zacskó kokainnal. Tehát ő a rég várt fogás, és mivel Laura a kábítószer rabja volt, a két ügy akár össze is függhet (részben igen, bár a legtöbb dologra a mozifilm világít csak rá). Próbálnak kiszedni belőle valamit, de Bernard mindent tagad, nem vall a bátyjára vagy a nagyhalakra, a kokainról pedig azt állítja, hogy magának vette. Annyival segíti a közeg munkáját, hogy elmondja, Jacques, akit napok óta nem látott senki, üzleti úton van, de ma éjjel hazajön.

Egy túlsúlyos fickó sétafikál éjjel az úton, ő Jacques, haza tart. De amint meglátja a bárja tetején villogó vörös vészlámpát, azonnal elszelel az ellenkező irányba. Tisztes távolságból hívja fel Leót, sofőrként van szüksége a kamionosra, hogy elvigye a határhoz, mivel a lámpa szerint az öccsét elkapták, és rá vadásznak. Shelly éppen akkor ér haza, amikor Leo lelép, és egy pisztolyt rejt a véres ing mellé – tehát legközelebb ezzel akarja megvédeni magát, ha Leo megint előveszi a szappant.

A seriff ezen az estén is Josie karjaiban köt ki. A nő halálosan retteg, mióta kihallgatta, hogy Ben és Catherine ellene szövetkeznek, sőt a férje halálát is belekeveri a dologba, azt sugallja, hogy balesetnek álcázott gyilkosság volt, és ő lesz a következő áldozat. A dörzsölt néző persze átlát a szitán: Josie attól függetlenül is manipulálja a rend lokális helytartóját, hogy az állításai valósak. Mi közben láthatjuk, hogy Catherine a ház belső kommunikációs rendszerén keresztül az egészet kihallgatja. Josie megpróbálja megmutatni Catherine kettős könyvelését is a seriffnek, de bebukja, mert Catherine számított a lépésre. Egy főkönyvet hagyott csak a széfben, a másikat a saját hálószobájában rejti el. Pete benyit hozzá, valószínűleg megint Josie-nak szimatolna, de a neje ráolvassa az árulását, és megfejeli azzal is, hogy „lehetne férfi”, nyíltan is szembeszállhatna vele. Pete behúzott nyakkal elsomfordál.

Cooper és Sólyom lazulnak a szállodában. Néhányan táncolnak, Leland gyanúsan ténfereg becsukott szemmel. Sólyom a lélekről tart előadást, pontosabban a népe, a Feketelábúak nemzetsége több lélekben is hisz, az egyik szerintük az „álmodó lélek”. A zene felerősödik, Leland rokizni kezd, minden nőt le akar kérni, bőg, hisztizik, kiabál, megint rájön a bolondóra. A zsaruk leállítják, hazaviszik, és ezzel zárul az eheti rész.