Cooper ügynök fejjel lefele lógázva kezdi második munkanapját, Marilyn Monroe-n és a Kennedy-gyilkosságon mereng. Teljesen elégedett a szállodával, a Douglas fenyő terjengő illatától egészen a zuhany nyomásáig, és ezt a diktafonja tudtára is adja. A legfőbb próba azonban még hátra van: kérdés, hogy milyen a helyi koszt. Az étteremben kiadós reggelit rendel, és megállapítja, hogy a Great Northern kávéjánál nincs jobb széles e világon. Csatlakozik hozzá Audrey, és a jelentős korkülönbség ellenére flörtölni kezd vele. Továbbá azt is elmondja, amit már az előző rész óta tudunk, hogy bár nem voltak barátnők, őt is megrázta Laura halála, aki a visszamaradott bátyját korrepetálta.

A rendőrségen mindenki fánkot fogyaszt. Cooper ügynök az illemhelyre menet ledarálja a seriffnek a napi teendőket: Először kihallgatják Jamest, aztán Bobbyt és Mike-ot, majd átnézik Bobby kocsiját és Laura boncolási jegyzőkönyvét, végül elbeszélgetnek Leland és Sarah Palmerrel, Laura szüleivel. A következő jelenet szerint a boncolási jegyzőkönyvet vették előre. Hayward doki azt állapította meg, hogy Laura a vérveszteségbe halt bele. A számos, részben harapás nyomán keletkezett sebe nem volt halálos, egyébként megkötözték, és egy nap alatt legalább három férfival volt együtt – nyilván nem mindegyik együttlét volt erőszakos. A drogteszt eredménye még nem futott be. Ronette, a másik lány hasonló dolgokat élt át ugyanott.

Leo a kamionját takarítja, és visszafordítja a munkába induló Shellyt, hogy sürgősen mossa ki az előző útja során összegyűlt szennyesét. Shelly számára is gyanús a férje türelmetlen viselkedése, a szennyesben pedig egy véres inget talál, amit a mosógép helyett egy fiókba rejt el. Sejti, hogy az őt rabszolgaként kezelő Leónak köze lehetett a gyilkossághoz, az ing pedig még bizonyítékká válhat. Ezzel egy időben a nyomozók kihallgatják Jamest. A srác bevallja, hogy azt a bizonyos videót ő készítette, titokban szerették egymást Laurával, csak Bobby miatt titkolóztak. Tudott arról is, hogy Laura kábítószert fogyasztott, próbálta leszoktatni róla. A lány halála előtti éjszaka is együtt voltak, Laura váratlanul szállt le James motorjáról, és tűnt el az éjszakában. (Ez utóbbi jelenetet a mozifilmben láthatjuk is.) James egyedül a szív-medálokról hazudik, de közben megidézi az álomjelenetet, amiben Laura neki adta az egyiket.

Futólag láthatjuk Leót, amint a véres ingjét keresi, majd Bobby és Mike pont róla kezdenek el beszélgetni a fogdában. Sok titokra derül fény. A két srác kábítószert árul Leo megbízásából, és Laura is belekeveredett az ügybe. Bobbyék a napokban húszezer dollárral tartoztak a kamionosak, melynek felét már megadták, de a másik felét nem tudják, ugyanis pont az a pénz volt Laura széfjében, és a rendőrök kezében kötött ki. A srácok halálosan rettegnek Leótól.

Donna későn kel fel, kérdőre vonja tolószékbe kényszerült anyját, hogy miért nem ébresztették időben. Úgy volt, hogy neki is vallomást kell tennie, de a rendőrök az apjával megüzenték, hogy nem sürgős a dolog. A lány bizalmasan mindent elmond az anyjának, arról is, hogy Jamesszel összejöttek, és bár nagyon sajnálja a legjobb barátnője halálát, gyász helyett mégis a mennyben érzi magát. Természetesen van némi bűntudata.

A rendőrségen Cooper ügynök és Truman seriff a benzinkutas Eddel beszélnek Jamesről. Ekkor tudjuk meg, hogy Ed a srác nagybátyja, és lényegében ő neveli, nála is dolgozik. Cooper figyelmezteti Edet, hogy vigyázzon a srácra, mert Bobbyék valószínűleg újra megpróbálnak rátámadni. Amíg Cooper elmegy telefonálni, a seriff és Ed bizalmasabb hangra váltanak. Ed (akit Nagy Edként is emlegetnek) még elmondja, hogy nem egy-két szimpla ütéstől dőlt ki a diszkóban, hanem már a verekedés előtt megszédült. Gyanúja szerint Jacques Renault, a csapos keverhetett valamit a sörébe. Mellesleg Ed nem csak Norma miatt volt a diszkóban, hanem megfigyelést is tartott.

Nadine és Norma összefutnak a boltban, szinte szikrázik a levegő, mivel mindketten Edbe szerelmesek. A nagy féltékenységi jelenet azonban ezúttal elmarad, Nadine inkább a függönyével fárasztja Normát. Elmondja, hogy Eddel együtt szerelték fel, és egész éjjel egy nagy találmányon törte a fejét. Végül meg is született a nagy ötlet: vattapamacsokat szerel a függönykarnisra, hogy a zavaró hangját tompítsa.

Az amerikai őslakos Sólyom (Hawk) seriff-helyettes engedi el Jamest, közben láthatjuk, hogy ő és Ed egy titkos jellel köszöntik egymást. Ebből és Ed diszkós megfigyeléséből már sejthető, hogy a rendőrség állományának egy része, továbbá néhány civil egy titkos rendfenntartó csoportot alkot. James meg is nevezi őket, ők a „Könyvesház fiúk”. James reméli, hogy meg tudják majd védeni Bobbyéktól, Ed megnyugtatja, hogy nem lesz baj.

Cooper ügynök elengedi Bobbyt és Mike-ot, majd amolyan Columbósan utánuk szól, hogy imádkozzanak James testi épségéért, mert ha valami baja esik, megint előveszik őket. A híres nyomozós poént a seriff azzal fejeli meg, hogy ő már nem ért semmit, úgy érzi magát, mint Watson doktor (a Cooper-figurát nagymértékben inspiráló) Sherlock Holmes mellett.

Josie (az ázsiai származású özvegy) is későn kel, és megköszöni Pete-nek, hogy előző nap kiállt mellette a feleségével szemben. Cooper ügynök és Truman seriff is befutnak, kihallgatják a nőt, ahogy mindenkit, akinek köze volt az áldozathoz. Kiderül, hogy Josie még nem régóta él az Államokban, töri és tanulja az angolt, őt is Laura korrepetálta. Sok érdekesség nem derül ki, nem volt bizalmas a tanár-diák viszony, a jelenet inkább azért érdekes, mert Cooper a testbeszédükből rájön, hogy a seriff és az özvegy titokban együtt járnak. Amikor magukra maradnak, Cooper meg is említi a felfedezését, Truman persze kínosan érzi magát. Elmondja, hogy még csak pár hete tart a kapcsolat, és mivel a férj már másfél éve halott, akár fel is vállalhatnák a dolgot. Miután nekiállnak a kávénak, Pete szalad be, és közli velük, hogy véletlenül beleejtett egy halat a kávéfőzőbe. A két férfi arcán rögtön tükröződik, hogy milyen szörnyű íze lehetett.

Benjamin és Catherine eközben egy motelben szőnek fondorlatos terveket, két szeretkezés között. A látszólag legfőbb üzleti riválisok között furcsa és enyhén perverz a kapcsolat. Ha úgy tartja az érdekük, szövetkeznek, máskor gondolkodás nélkül támadják hátba egymást. Jelenleg Benjamin érdeke az, hogy megszerezze a fűrészmalom területét, és eladja külföldi befektetőknek. Catherine pedig szeretné megszerezni a bátyja örökségét, vagy legalábbis kigolyózni az üzletből a sógornőjét. Benjamin azt eszeli ki, hogy felgyújtják a malmot, így Josie tönkremegy. Kénytelen lesz eladni a földet, Catherine pedig megszabadul Josie-tól, plusz nyilván kap százalékot és biztosítási pénzt is.

Donna meglátogatja Laura anyját, aki elég rossz bőrben van, valószínűleg marékszámra falja a nyugtatókat, és túl van egy idegösszeroppanáson. A vizit nem tart sokáig, Sarah először összekeveri Donnát a lányával, majd újabb látomások törnek rá, meglátja Bobot. (Bob a sorozat fő mumusa, egy hosszúhajú, farmerdzsekis, merev tekintetű szellem. Valójában egy látványtervező volt, aki véletlenül tükröződött a kamerába egy próbafelvételen, és annyira bejött Lynchéknek, hogy megtartották és továbbgondolták a figurát.) Sarah pánikrohamot kap.

Vágás. Sólyom Ronette szüleit faggatja a kórházban. Megtudjuk, hogy a lány Benjamin áruházában, az illatszerosztályon volt eladó, ami később lesz fontos. Sólyomnak feltűnik egy furcsa, félkarú férfi, aki a folyosókon bolyong, követni kezdi, de a férfi eltűnik. Egy másik közjátékban Benjamin megfeddi a lányát, Audreyt az elrontott üzlet miatt, de a lényeg a testbeszédből jön át. Benjamin túl sokat foglalkozik az üzlettel, elhidegült a családjától, Audreynak pedig hiányzik az atyai szeretet, és barátok nélkül meglehetősen unja is a kisvárost. Az általa elkövetett csínyeket egy pszichológus „segélykiáltásként” diagnosztizálná.

Újabb idilli családi kép: Briggs őrnagy az asztali áldás után hosszú, közhelyekkel teli, bölcs, de önellentmondásokba is botló prédikációt tart Bobby fiának arról, hogy tiszteli az ifjúkori lázadást, ami a felnőtté válás része, de apaként nem tűrheti. Aztán jön egy jókora atyai nyakleves. Eközben Cooper ügynök és Truman seriff a bisztróban kávét és pitét vacsorázik, a betűrejtvény kapcsán pedig szóba kerül Shelly férje, Leo Johnson is, akinek szintén J betűvel kezdődik a vezetékneve. A bisztróban kikérdezik Normát is, ő Laurával együtt a „gurulj, gurulj asztalkám” program keretében ételt szállított a helyi időseknek. Feltűnik egy furcsa, idős hölgy is, aki egy fatuskót cipel a karjában. Közli Cooper ügynökkel, hogy a tuskója látott aznap éjjel valamit, és ezt majd egyszer el fogja neki mondani. (Érdekesség, hogy a leginkább operatőrként dolgozó színésznővel Lynch már a Radírfej forgatásakor kitalálta a „tuskó lady” figuráját.)

Leo egy rögbilabdát vág szét (nyilván így csempészi a kábítószert az útjai során), majd amikor a felesége hazaér, dühöngeni kezd az elveszett ing miatt. Kemény szappant gyömöszöl egy zokniba, felhangosítja a szörfös zenét, és bemutatja, hogy mit ért feleségnevelés alatt.

James vacsorára érkezik Donnához és a szüleihez, Hayward doki alaposan kifaggatja. Megtudjuk, hogy az apját régen elveszítette, és a sokat utazó újságíró anyját is ritkán látja, ezért van többnyire a nagybátyjánál. A szülők átmenetileg magukra hagyják az ifjú gerlepárt (Donna anyja már be van avatva, és az apja is kapizsgálhatja a helyzetet, ezzel áldásukat is adják rájuk), Bobby és Mike pedig a házat figyelik. Miután James így mindkettőjük barátnőjét lenyúlta már, érthető, hogy kissé pipák.

Az epizód a furcsa pszichiáterrel zárul, akinek Laura kazettákra mondta a vallomásait, egy ilyet hallgat éppen. Laura szerette Jamest, de ugyanakkor unalmasnak is találta. Úgy érezte, túlságosan későn találkoztak. Mielőtt a kábítószer rabja lett volna, rossz útra tért volna, összeillettek volna. Szóba kerül még egy „titokzatos férfi”, aztán mást már nem hallunk, mert Jacoby doktor a fejére teszi a fejhallgatóját. Végül a doki előveszi az előző rész végén látott medált, eszerint tehát követette Jamest, és ő ásta ki az ékszert.

(Az „elkövető” zárszava: A felháborodott társszerkesztők és a köz akarata előtt meghajolva, a blog szellemével és stílusával szembemenve ezen írás minden idegen, nehéz és nyomdafestéket nem tűrő szótól, gúnytól, buboréktól, fonetikus írásmódtól és egyedi hangtól mentes. Az „elkövető” emellett ügyelt rá, hogy a szöveg szókincsét és olvashatóságát minél alacsonyabb szintre tornázza le.)