Nagyon kemény résznek nézünk elébe. És most nagyon, nagyon, NAGYON finoman fogalmaztam. Már az intró előtti felszopó se piskóta. Gereth és kannibál kis csapata még mindig Bob lábából készült - feka hús roston - svédasztalos menüjén ingyenpogácsázik. Gereth eltol egy monológot, hogy bezzeg régen nem ettek ám embereket, de ami a lényeg, ahogy a rozmárbajszú fickó is megmondta A nagy Lebowskiban: „Van, hogy te eszed meg a medvéd, és van, hogy a medve esz meg téged.” Bob mintha sírna. De rohadtul nem. Őrült nevetésbe csap át, mire a kannibálok köré gyűlnek, hogy mi van. Bob megmutatja a vállát és a friss, alig párórás zombiharapás nyomát, és közli: mindenki megszívta. Miután mindenki kihányta a „romlott” húst, a vezérürü jól szájon rúgja Bobot.

Ilyen hosszú, hét perces, felvezetéssel ritkán volt még dolgunk az eddig lement négy évad során, de most ez is eljött. Rickék nem csinálnak mást csak baktatnak előre, mint az entek, amikor háborúbe mentek A gyűrűk urában. Közben kapunk egy snitt Glenn+Maggie hollywoodi naplementébe illő smárt, egy vágóképnyi Tara+Rick ökölpacsit, amit meg is örökítettem az unokáimnak egy kiváló animgif formájában; aztán egy átvezető Tyreese+Carol beszélgetést is, hogy nyugodtság van: a feka ráerőszakolja mindenkire az igazát, hogy Carol csakis a saját seggük védelme érdekében borította lángba azt a két mellékszereplőt, akiknek két köhögésnél nem osztottak több lapot az egész szériában; egy gyors Carol+Rick pofázást i kapunk, hogy ugyan a serif küldte el anno a zimankós faszba, most mégis ő kuncsorog Carolnál, hogy hadd csatlakozzanak; végül egy feszültebb jelenet vezeti fel a legendás intrót: Daryl és Carol az éjjeli őrségben, nem a Trónok harcás, a falon szopórollerező változatban, csak egy sima éjszakai, sötét erdőben üldögélő változatban hirtelen valami neszre lesznek figyelmesek. És a vágó itt csapta ketté a jelenetet. Köszönjük szépen. A következő jelenet az, hogy már a verő fényes napsütésben bóklásznak az erdőben.

De nincs ám, kurvára nincs. Rendhagyó hogyvolt lesz ez a mai, mert az előző évad második felének jócskán leültetős, moralizálós részei után most 43 perc (plusz áfa) kőkemény hentelést kapunk az arcunkba. Nem hiába nyilatkozták a sorozat atyaúristenei, hogy ebbe a részbe rohadt sok lóvét és művért öltek, mert itt tényleg akadt hullagyalázás és tökig érő vérfürdő. De elég lesz már a sok mellébeszélésből, jöjjön a 18+-os gifparádé azokból a jelenetekből, amiktől a csajom majdnem telepürézte a gépet.

Igen, fél lábbal már Terminusban vagyunk, de másik lábbal is be kell lépnünk. Az epizód 10. perce a lényeg, amikor Rick, Michonne és Carl egy útmentén felejtett kocsinál megpihen estére. Ekkor jelenik meg a bé kategóriás Sons Of Anarchy és szó nélkül piszzolyt nyomnak az arcukba. Erre jön daryl, hogy ácsi van, ők spanok és jó emberek. Az is milyen csupa szív jó cselekedett volt, amikor csóri haverunkat megfojtotta a fürdőszobában – érveli szarrá egy másodperc alatt a kemény motoros Joe Darylt, akit vezényszóra megcipőztet a cselédjeivel. Rick itt még viszonylag nyugodt, de aztán az egyik gusztustalan fazon kirángatja a kocsiból Carlt és már tolja is le a gatyáját, hogy megrépázza. Na, Rick agya itt borul el. És bár közelharcban simán alulmaradna, Joe elköveti minden James Bond főgonosz legnagyobb hibáját, nem, nem azt, hogy elárulja zseniális, megfúrhatatlan tervét és magára hagyja egy lézerrel a 007-t, hanem azt, hogy alábecsülte ellenfelét, így nagyképűen közel engedte magához Ricket, aki nem is egy paraszt lengővel támadt, hanem foggal. Ahogy volt kiharapta Joe torkát. Erre a többiek is ledermedtek, Michonne saját fegyverével ölte meg  az egyiket, Daryl revansot vett a gyepálásért, így már csak a gyerekmolesztáló maradt, aki pajzsként maga elé vette Carlt, aztán a baromja úgy beszart Ricktől, hogy ellőkte magától a gyereket és hagyta, hogy a sheriff leszúrja. Cirka negyvenhétszer.

Már csak a nagyon mesügék nem tudják, hogy kik és hogyan fognak megérkezni Terminusba, nameg, hogy ott mi a pék fasza fog történni, ugye. De nyugi, nem kell rámhívni a spoilerkommandót, nem lövöm le a poént. Ellenben az időhúzó részeket mellőzve csakis és kizárólag a lényegre a jellemfejlődésre meg az ilyen sokat mondó távolba révedő tekintetekre összpontosítanék. Szóval így.

Daryl and the gang

Nos… hol is kezdjem. Ugyan Daryl első ránézésre takkra beleillik a zombiapokalipszisre optimalizált, motorok nélküli Sons Of Anarchy csapatba, de jellemben ő sokkal jobb ember. Ha csak bokáig is. Vannak gondok a beilleszkedéssel, mert a csapatszellem annyiban megáll, hogy a hazugokat halálra verik, valamint stipi-stopizni kell. Ez utóbbi nem megy olyan könnyen, van is kis kakaskodás a másik, regulár íjásszal, akit hazudozás okán majd jól agyon is vernek a gecibe. Daryl végig a főmuftival beszélget, kiderül, hogy egy fickó nyomát követik, mert az megölte a koméjukat. Daryl nem sejti, de rejtélyes faszfej pont a mi jó Rickünk. Oszt a Terminus táblába is belefutnak, de nem foglalkoznak vele, hisz felesleges becsapni magukat: őket egy közösség se fogadná tárt karokkal.

Carol, Tyreese és a gyerekek

Az ő közös kis kanosszájuk egy elkerülhetetlen ponthoz vezet. Még úgy is, hogy Daryléknél is nagyobb családi idillbe csöppennek és történetesen nem a zombik finganak bele ebbe a nullás lisztbe. A sínek mentén haladva kissé megfáradva, vízért elindulva találnak egy elhagyatott, de roppant igényes kis házikót, verandával, kis udvarral, kis kerítéssel. Tábort vernek, pekándiót esznek, végre megpihennek. Mica azt mondja, hogy akár itt is élhetnének, majd a kandallóban ropogó tűz melegéből élesen váltunk Lizzie elejtett félmondataira és arra, hogy egy járókelővel, lófaszt járkálóval fogócskázik az udvaron. Ha valamit, akkor ezt ugye kurvára nem lehet. Carol megy és leöli a zombit. Ettől Lizzie hisztériás rohamot kap, olyat, amilyet az elkényeztetett kis görcsök szoktak előadni a tescóban, ha nem kapnak valami szar fröccsöntött játékot. Lizzie idegállapotba került, amin már egy anyai pofon nem segít. Ezt megvitatják Tyreese-szel míg valamiért elvannak az erdőben, de mire megérkeznek a háromból csak két gyerek van már meg. Lizzie áll kistestvére, Mica hullája felett hót büszkén késsel a kis kezecskéjében, könyékig véresen és aszongya nem kell befosni mindjárt átváltozik, mint egy transzformer és visszatér.Mekkora buli lesz az, de jó lesz akkor élni – látszik Carol és Tyreese arcán, akik menten agyfaszt kaptak ettől a képtől, és akkor a plusz infót csak most kapják meg, hogy amúgy Judithot is épp le akarta bökni.

Bob, Sasha és Maggie

Az elbocsájtó szép üzenet amerikai verziójának megzenésített intrójának kíséretében cammog Bob egymagában az erdőben, hol egy rögtönzött kis barlangbörtönben, hol egy furgon vagy mi a csöcs tetején hajtja álomra kócos kis fejét, szóval ő az, akinek nem jött be az élet. Átjött az üzenet, köszönjük. Bob menne tovább, de meghall valamit, visszanéz, mint a vak asszony és Darylt meg Glennt látja, jamerhogy ez egy kicseszett flashbeck arról, hogy Bobot miféle szél fújta a börtöncsoporthoz. Felteszik neki a stabil három kérdést, amin simán átmegy, mert csak egy embert ölt meg, azt is csak azért, mert megkérte rá. Bobnak viszont nincs kérdése, kajak leszarja, hogy kik ők és hová viszik, mert ebben a világban már minden mindegy. Innen éles váltásban váltunk a reggeli köddel együtt érkező zombihörgésre. De a regulár néző már tudja, hogy ez is csak egy standard támadás, amit a stáblistán elöl szereplő színészek simán túlélnek. Most sincs ez másként.

Beth és Daryl

Daryl mintha némasági fogadalmat kötött volna: nem csinál semmit, nem érdekli semmi, csak túlél. Az éjszaka közepén a  zombik elől menekülve találnak egy kocsit az út mentén, ami ugyan működésképtelen, de legalább a csomagtartójában pont elférnek és túlélik az estét. Most arról a mázlifaktorról ne is beszéljünk, hogy akár egy koszos Toyota Prius is dekkolhatott volna az út szélén, aminek a csomagtartójába richtig nem fértek volna el, de mindegy. Ilyen az élet, na meg a Amerika, a nagycsomagtartójú, benzinzabáló batár nagy autók országa. Daryl és Beth összelponak minden hasznosat, kurva jól túlélnek, pikk-pakk csinálnak tüzet, Daryl levadászik egy kígyót, esznek, falatoznak, de a hangulat az tömény gyász. Beth nem is bírja ezt és kitalálja, hogy elmegy piáért, mert neki ez most fontos.

Na, egy hét helyett csak pár napot kellett várni az új részekért, így a nagy talány is megoldódott, hogy hogy a viharba fogja utolérni magát a sorozat. Hát így: rohamtempóban. Mivel lélekben már nagyon Terminusban vagyunk, ezért most nem is történnek olyan hű de nagy dolgok, szépen épül a karakterek jelleme.