Az első részben megtudtuk, hogy a ’40-es években, a japán migráns élete sem volt fenékig tejfel, főleg úgy nem, ha azt Pearl Harbor és egy Bakemono (japán szellem) is súlyosbította. Nakayama bácsit társaival elvitte az FBI, szóval most egy cellában mantrázza, hogy ő nem kém, csak egy egyszerű halász és igazából szereti Amerikát.
Két hónapja, hogy a japánok csúnyán odapörköltek Pearl Harbornál a büszke sasnak, és a válasz nem maradt el, mint tudjuk. De arról már kevesebb híradás volt, hogy Amerika a saját polgárait is internálótáborokba kényszerítette a származásuk alapján. A Nakayama családot és rokonságát is elérte a kitelepítés. Chester kicsit még pöröl a katonai rendész barátjával, de sokat az sem tud tenni. Az első pár napot a városban töltik, a számukra kijelölt helyen, ahol az idős Yoshida meglát egy fiatal lányt. A lányt mi Yuko néven ismerjük, de az is lehet, hogy az öreg csak képzelte, mert egy pillantás és eltűnik a tömegben.
Az elhurcolt idősebb generációt még mindig a börtönben tartják, köztük a megvakult Furuyát is. Emberünk érdekes módon mégis lát, Yuko szelleme jelenik meg neki, és nagyon úgy néz ki, hogy egykor ismerték egymást. Nakayama és Yamato-san, próbálnak nem bajba keveredni, mert biztosak benne, hogy szellemek kísértik őket a börtönben is.
Chester bemegy a főiskolába a tanárához, és az elmosódott képekről érdeklődik. A tanárnak persze vannak válaszai, de ezt inkább rábízza Chesterre a megoldást. Kifelé jövet összefut Luzzal és meglepődve konstatálja, hogy a lány még mindig terhes. Luz az anyja emléke miatt nem vette be a szert, hiszen az meghalt mikor őt megszülte. A lány most egy árvaházban dolgozik és az a terve, hogy ott szüli meg a gyereket.
A börtönben érte jönnek az öreg Nakayamáért és kiviszik egy befagyott tó partjára. Kezébe nyomnak egy vödröt, meg egy lékfúrót, és lehet menni, pecázni. Bár kissé elüt a tengeri halászattól, az öreg feltalálja magát, és mire éjjel megérkezik a kocsi, kifog pár halat. Közben Chesternek is látomása van, Yukot látja egy pillanatra. Elmegy a bordélyba, ahol kikérdezi a madame-ot, de az állítja, hogy soha nem volt nála japán lány.
Reggel újabb rossz hír érkezik, két nap múlva beterelik őket a lóversenypályára, és ott kell lakniuk. Ugrunk Luzhoz, aki japán gyerekekkel foglalkozik az árvaházban, amikor oda is megérkezik a hadsereg és összeszedik az összes japán származású árvát, akiket szintén a lóversenypályára terelnek Chesterékkel együtt. Hősünk rájön, hogy onnan már nem tud ki-be mászkálni, így elmondja az anyjának, hogy nemsokára nagymama lesz, szóval ő most lelép az asszonyért és faképnél hagyja a családot. Msr. Nakayamát és rokonságát tényleg egy istállóba költöztetik, lószaros széna közé. De az asszony nem omlik össze, megpróbálja élhető hellyé varázsolni a pajtát.
Chester elrohan Luzhoz, és újabb tervvel áll elő: nála van az apja kocsija, van benzin és a professzora segíteni fog nekik kijutni a városból. A lóversenypályán újra feltűnik Yoku, most a Furuya gyereket környékezi meg, de nem egyértelmű, hogy ártani akar, vagy csak egyszerűen kísért. Eközben a megvakult Furuya-san elmeséli társainak a látomásait Yukoról, de állítása szerint nem ismeri a lányt. A többiek egy fiatal japán srácra gyanakodnak, aki Nickként mutatkozott be nekik. Már többször megkörnyékezte őket, a börtönben, de az öregeket nem lehet átverni, szinte biztosak bennem hogy a srác egy gonosz szellem.
Chesterék megérkeznek a profhoz, aki szívélyesen fogadja őket. Szállás és munkát is próbál szerezni nekik vidéken, de az idill nem tart sokáig, mert a szomszéd öregasszony beköpi őket, így értük jön az FBI. Csak Chester érdekli őket, de Luz igen okosan bevallja, hogy benne is vagy egy kis japcsi, szóval mennek mindketten a tábora, így Msr. Nakayama is megismerheti a menyét.
Tiszta buli az élet a böriben, Nakayama, Furuya és Yamato-san újra lékhorgászatra indul. De az őrök melléjük csapják az ifjú Nicket is, akiről még mindig azt hiszik, hogy egy szellem. Mikor magukra hagyják őket a tó jegén, úgy érzik elérkezett az idő, hogy pontott tegyenek az ügy végére. A három öreg körbefogja a srácot és csákánnyal nekiesnek a jégnek. A srác hiába állítja, hogy ő nem bakemono, mert ugye egy szellem is ezt mondaná. Végül bevallja, hogy az igazsági minisztériumnak dolgozik, kémeket kell találnia, de eddig még egyet sem sikerült. Ezért bemártott pár embert, akiket elvitt az FBI.
Chester úgy érzi, mintha valaki figyelné, de ezzel nincs egyedül Yoshida-san, aki már látta egyszer Yukot, most megint összetalálkozik vele az egyik istállóban. Ő viszont nagyon is tudja, hogy ki a lány, mert a nevén nevezi, majd rémülten kiabálni kezd Chesternek, hogy azonnal el kell mennie innen. Van valami a család múltjában, amit igencsak titkolnak, de többet nem tud mondani, mert valami megszállottság ül ki az arcára, leüt egy kiskatonát és a fegyverével nekiront az őrségnek. Az ilyet már akkoriban se tolerálták a rendészek, így hamar agyonlövik. Amíg a többiek odarohannak az öreghez, Yuko szellem elégedetten ropogtatja a nyaki csigolyáit a háttérben.
Chesterék teljesen tanácstalanul állnak, a történtek előtt, és hiába megy részvétet nyilvánítani, a Yoshida család inkább megkéri, hogy maradjon távol tőlük, mert követi őt valami szellem, ami mindenkire ártalmas. Aztán úgy alakul, hogy mindenki elhagyja a pajtákat, és elszállítják őket a frissen elkészült háborús gyűjtőtáborba.
Facebook kommentek