Egy időugrással kezdünk, 1919-ben vagyunk Terminal island-en, és megkapjuk Yuko eredettörténetét, ami végre rendet tesz a fejekben (már akinek nem esett le volna eddig, hogy miért rohangál egy szétrohadt zombi a békés halászok között).
Furuya-sanhoz megérkezik az óhazából választott menyasszonya, a fiatal Yuko, aki láthatóan nem teljesen önszántából jött a szigetre. Igazából volna neki egy apró problémája, amit meg is oszt Furuyaval, nevezetesen, hogy gyermeket vár. Ennek következtében, a csávó (akiről már eddig is sejtettük, hogy sohasem versengett a Fiatal Japán Dzsentlmen címért) úgy vágta ki az utcára a csajt, hogy az csak nyekkent. Egy ideig hajléktalanként tengette az életét, majd szülés után beadta a babát egy árvaházba, ő maga meg jókora kövekkel az ölében, a folyó felé vette az irányt. Már éppen ugrott volna a hídról, mikor megszólítja egy ismeretlen japán nő, és rébuszokban beszélve próbálja lebeszélni az öngyilkosságról. Azért nem viszi túlzásba a lelkisegély szolgálatot, majd egy „jóvanakkor ribi, én szóltam” nézéssel továbbsétál. Hősünk meg rövid gondolkodás után a vízbe veti magát.
Yuko egy gyönyörű helyen ébred, kilátással egy tradicionális japánkertre. Érkezik a nő, akivel a hídon találkozott, reggelit készít neki, miközben igen kedves a lánnyal. Yuko nem nagyon vágja hol van és egyáltalán, hogy került ide a vízből. Körbejárják a kertet, amiben egy kertész melózik egész nap gereblyézve a homokösvényt, és próbál emlékezni a múltra, de csak annyi jut eszébe, hogy anya akart lenni. Másnap reggel, mintha deja vu-je lenne, kezdődik minden előröl. A házigazdája most is negédes, miközben kurvára nem válaszol semmi normálisat a lány kérdéseire. Yukonak egyre inkább nem tetszik a dolog, próbál kitörni ebből a tökéletes világból. A kert hídján álldogálva észrevesz egy hullát a vízben, majd egy ajtót, így menekülőre fogja. Belép a homokösvényre, ami elkezd alatta süllyedni, majd karok rántják le a mélybe. Ekkor megérkezik a házigazdája és kimenti a homokból.
Reggel, megint a szokásos deja vu, de már nem etetik meg ezzel. Kezd emlékezni a múltra, így már a házigazda sem tagad tovább. Igazából most a paradicsomban vannak, ő pedig borzasztó régen itt él, és innen nem nagyon érdemes menni sehová, mivel halottak. Na, itt jön egy kis csapkodás, meg hiszti, de végül Yuko látszólag belenyugszik a helyzetébe. Persze csak látszólag, mert, ahogy teheti, hülye kérdéseivel bassza fel lakótársa agyát. Most pl. az feszegeti, hogy ki a halott lány a vízben és ki tette oda? Kiderül, hogy a nő lánya volt, majd addig veszekednek, amíg az asszony be nem lép a tiltott homokösvényre, így alatta is süllyedni kezd a talaj. Yuko egy gereblyenyéllel még lejjebb is tuszkolja, majd kimenekül a kiszemelt ajtón. Mondjuk az nem olyan egyszerű, mert az ajtó túloldalán föld van, így át kell ásnia magát rajta. Ez végül sikerül is, és 21 évvel később, egy temetőben bújik elő a föld alól, de már, mint egy jó képességű zombi.
Ugrunk 1943-ba, az internálótáborba, ahová megérkezik a katonaságtól leszerelt Chester. A szülei már ott várják és elmondják neki, hogy Luz lelépett a családjához. Chester elmegy a gyermeki sírjához, és ott is éjszakázik. De nem mindenki várta az érkezését, pl. Mrs. Yoshida kifejezetten neheztel rá, szerinte a szellem őt követi, sőt, miatta halt meg a férje is. Érkezik Chester anyja, így ő lesz a fő bűnös, mivel Yoshidáné homályosan arra utal, hogy az ő önzősége hozta a fejükre a bajt. Erre kap egy taslit az asszonytól, amivel sikerül belefojtani a szót, de Chester nem hagyja annyiban, mivel tényleg őt követi a szellem, meg roppantul érdekli is mire utalgattak itt az előbb. Az anyja magához húzza, majd hirtelen furcsán roppan a nyaka, elváltozik a hangja, hát persze, hogy beleköltözött Yuko. Elmondja a fiának, hogy ő az igazi anyja, nem az, akit annak hisz. Mivel Chester értetlenkedik, így rátámad és majdnem megfolytja. Végül elengedi, és a nő összeesik.
A család összeül és végre Chester is képbe kerül. A szülei elmesélik neki, hogy az anyjának volt egy húga, Yuko. Megkapja az egész sztorit és kiderül, hogy az anyja igazából a nagynénje, az apja, meg egy japán katona volt, aki elesett a háborúban. Ez így egy kicsit sok a srácnak, szóval jobbnak látja lelépni. Eközben Yuko a táborban bóklászik, és szerez magának egy csecsemőt. Hogy pontosan kitől vette el, az nem derül ki, nem is ez a lényeg, hanem, hogy vissza akar térni vele a paradicsomba. Ám, amikor beleveti magát egy kiásott sírba csak ő kerül vissza, a gyerek nem, hisz ebbe a paradicsomba csak az ő vérvonala kerülhet. Chester kimegy a gyermekei sírjához, ahol egy újszülött sírására lesz figyelmes. Odamegy és megtalálja a sírban Yukot, karjában a gyermekkel.
Beviszik egy barakkba az öntudatlan testet és az öreg Yamato-t hívják segítségül, aki konyít valamit az ősi szertartásokhoz. Mivel Yuko lelke valahol máshol jár, úgy döntenek, felszabadítják, elpusztítják a bitorolt testet. A szertartás során ősi írásjelekkel festik tele a testét, majd máglyát raknak és meggyújtják a házzal együtt. Ahogy lángra kap, Yuko lelke megérzi, hogy el akarják égetni, így próbál visszatérni a testbe. De az ajtó, ahol újra kimehetne, most lángokban áll. Sokáig próbálkozik, míg végül a tűzbe veti magát. Mire megvirrad, már csak elüszkösödött gerendák maradnak a barakkból, de köztük jól látható néhány női lábnyom, amit lassan elfúj a szél. Nem kérdés, hogy a szellem még mindig köztük van.
Facebook kommentek