Ferenc első ülése itt
Hétfő reggel van, de a csengetésre kisiető Dargay nem Ferencet, hanem exnejét találja az ajtóban. (A nő Bencéért jött.) Judit látványa nem teszi túl boldoggá a férfit. Pedig a nő kedvesen mosolyog, érdeklődik, kávét kér, de a férfi be sem akarja engedni. Dargaynak nincs szerencséje: fiacskájuk még nincs kész, kénytelen betessékelni az asszonyt.
Nagy kelletlenül kávét készít. Közben a nő vizsla tekintettel szétnéz a legénylakásban, még pakolni sem rest. Kíváncsi, látszik, hogy nem járt még itt. Vajon hogy boldogul nélküle a vótura? Dargay próbál laza lenni és nem emlékezni arra, hogy Judit hogy issza a kávét, de valójában kurva ideges. Miközben Judit befejezi a terepszemlét, átadja a férfinak az Etikai Bizottság behívó levelét. Dargay nem hajlandó sem erről, sem semmi más „semleges” témáról bájcsevegni. „Köszönöm kedves érdeklődésed, minden rendben van”- mondja a férfi igazi dögölj-meg-hangsúllyal. Kiderül, hogy még mindig az új pótpuka miatt puffog. Még jó, hogy ezek ketten már nem élnek egy fedél alatt, mert a mostani hangulatban mindent lehet, csak gyereket nevelni nem…. Végül Dargay mégis ledobja a duzzogós nyuszika álarcát, lerogy Judit mellé a konyhába, mesélni kezd az elmúlt hét megpróbáltatásairól, elmeséli Abonyi úr feljelentését. Egy teljes pillanatig társként beszélgetnek, talán úgy, mint régen. De a béke törékeny: belép Bence és ismét fényévekre kerülnek egymástól. Dargay megint felveszi a karótnyelt, megcsalt férj-álarcot. Bár búcsúzáskor mosolyog, nem kér Judit támogatásából. Megoldja egyedül, nagyfiú már – elvégre büszkeség is van a világon.