A második héten András mintha jobban teljesítene szakmailag, legalábbis kevesebbszer kaptam a fejemhez sírva az epizódok láttán. Ez már csak azért is érdekes, mert a magánélete, ha lehet, még kevésbé van a topon – a valóságban azért többnyire az a tapasztalat, hogy egy kiegyensúlyozott magánéletű terapeuta a munkájában is kiegyensúlyozottabb. András képes akármilyen zaklatott „kinti” kapcsolati helyzetből percek alatt higgadt és együttérző terapeutává válni, ami igazán profira vall.
Ami Ferencet illeti, olyan, mintha Dargay olvasta volna a múlt heti posztomat: a pánikbeteg úr ismét elmondja, hogy gyors megoldást szeretne, így végre szóba jön a gyógyszer és a pánikcsökkentő technikák. Gyógyszert Dargay nem írhat, hiszen pszichológus, ehhez a páciensnek egy pszichiáterhez is el kellene látogatnia, ez a valóságban is pontosan így van. Ugyanilyen pontosan sorolja fel a páros a pánikbetegség tankönyvi tüneteit: légszomjjal, gyomor-bélrendszeri tünetekkel, mellkasi nyomással, szédüléssel, kontrollvesztéssel és/vagy halálfélelemmel járó rosszullétek, ahol a rosszullétek között is állandóan fél a páciens, hogy mikor jön a következő. András egy gépelt lapot is átnyújt, amelyen állítása szerint egyszerű pánikcsökkentő technikák szerepelnek. A valóságban a hatékony pánikcsökkentő technikák – az autogén tréning és a progresszív relaxáció - akkor működnek, ha nyugodt állapotban az ember jól begyakorolja őket, a terapeutával közösen is és otthon is, vagyis gépelt lapon odaadni a szöveget nem sokat ér. Talán van néhány légzőgyakorlat, amit akkor is tud alkalmazni az ember, ha csak olvasott róla, ilyen például a gyors belégzések után lassú kilégzések, amely a vegetatív idegrendszer befolyásolása révén csökkenti az idegességet és a szívritmust (belégzés közben lassan 4-ig, kilégzés közben 8-ig számolunk).
Orsolya felbukkanása a rendelőben valószínűleg a 16 évve ezelőtt félbehagyott (vagy lezárt? ez nem derült ki számomra, mindenesetre ha le is zárták, az nem valami fényesen sikerült akkoriban) terápia újrakezdését jelenti majd. Akkor szerinte András rossz tanácsot adott – ezt nem tudjuk pontosan, mindenesetre szögezzük le, hogy pszichoterápiában általában nem mondjuk meg explicite a páciensnek, hogy mit csináljon (elváljon-e, otthagyja-e a munkahelyét, stb). Ez nem a felelőség elől való kibúvó, hanem csupán arról van szó, hogy mindenkinek a saját megoldását kell megtalálni. Lehet, hogy én elválnék vagy felmondanék XY helyében, de XY személyiségéhez, élettörténetéhez másfajta megoldás fog passzolni.
Ahogy az előző évadban, így itt is nyilvánvaló, hogy András amilyen béna időnként felnőtt pácienseivel, annyira jó tud lenni gyerekekkel és fiatalokkal. Misi és Virág terápiás ülésén egyszerűen jobb terapeuta, mint a többi részben: kevesebbet értelmez feleslegesen, nem hagyja magát provokálni, nagyon sok empatikus visszajelzést ad – az empatikus visszajelzések száma pedig a pszichoterápiák hatásosságának egyik kulcstényezője a kutatások szerint is. Misi ülésén viszonylag sok a csend, a kettesben töltött idejük már egészen emlékeztet egy valódi pszichoterápiás ülésre (kirohangálás és balhé nélkül, szép lassan haladnak Misi érzéseinek megértése felé), el tudom képzelni, hogy emiatt a néző számára még akár vontatottnak, unalmasnak is hathat ez a rész. Szerencsére Misi szülei nem engedik, hogy leüljön a sorozat és ismét bedobnak pár keretszegést: abban az időben, ami Misi és András négyszemközti beszélgetésének van fenntartva, anyu dohányzás ürügyén kétszer is végigvonul a szobán, majd az erkélyről leskelődik, később pedig a számára felzaklató információ hallatán fiát fülön fogva kiviharzik. A terápiás ülésekről való kiviharzás a sorozat egyik gyakori jellemzője – ilyen esetekben nem árt, ha a terapeuta újra és újra tisztázza a kereteket a résztvevőkkel. Vagyis emlékezetükbe idézi azt, amiben reményeink szerint az első órák egyikén megállapodtak: hogy az ülés az elejétől a végéig tart és nincs kirohangálás. A kereteket nem tartó páciensek esetén a terapeuta feladata, hogy szorgalmazza a keretek betartását, András ezt mintha hanyagolná.
Virág ülésén Dargay ismét brillíroz: keveset értelmez, vagyis nem akarja folyton megmagyarázni, mit érezhet és gondolhat a csaj, és amikor értelmez, akkor sem megfellebezhetetlen ítéleteket mond, inkább csak felkínál lehetséges megoldásokat, irányokat. Próbálja megérteni, kibogozni, min mehet keresztül a lány, és ebben a részben néha jól tetten érhető az a jelenség, amit a szakirodalom interszubjektivitásnak nevez. A szelfpszichológiában az interszubjektivitás két személy összehangolódását, vagyis érzéseik, figyelmük, szándékaik közös megosztását jelenti: András és Virág beszélgetésében tetten érhetőek olyan részek, amikor csendben ülnek, így vagy úgy néznek egymásra, és közben lehet tudni, hogy az egyik pontosan érti, mit gondolhat, mit érezhet most a másik.
Virág kapcsán egy fontos kérdés is felmerül: hogy hol van az orvosi titoktartás határa, és mikor kényszeríthetjük a pácienst önmaga megmentésére. A közvetlen veszélyeztető állapotban lévő beteget (vagyis aki épp aktuálisan meg akarja ölni magát vagy mást akar bántani) akarata ellenére be lehet szállítatni pszichiátriai osztályra, vagyis ha Virág fogna egy kést, hogy ott András kanapéján felvágja az ereit, akkor Andrásnak mentőt kellene hívnia, és a mentő a csajt akarata ellenére is bevinné a pszichiátriára. A pszichiátria osztályra érkezve egy pszichiáter szakorvos eldöntené, hogy ott kell-e tartani, és ha még mindig fennáll a veszélyeztető állapot és a benntartás mellett dönt, akkor ennek jogosságát három napon belül egy független, három fős, jogászt, pszichiáter szakorvost és bírót tartalmazó bizottság bírálná felül. Ha a bizottság is úgy látja, hogy jogos a kényszerintézkedés, akkor bizony akarata ellenére is kezelik az illetőt – ez a legtöbb európai országban igen hasonlóan működik. A jelenlegi állapot ugyanakkor nem jelent közvetlen életveszélyt, így erre Andrásnak nincs lehetősége - meg hát azért valljuk be, a pszichoterápiás kapcsolatnak sem tesz különösebben jót, ha a terapeutád rád hívja a mentőt és beszállíttat.
Ágnest nem szeretem, mert folyton értelmez, vagyis empátia és a kliens érzéseinek megértése helyett állandóan magyarázatokkal áll elő, amiket kissé fölényesen közöl, ha kell, ha nem. Ettől nagyon okosnak tűnik, ugyanakkor a pszichoterápia nem ettől lesz jó és hatékony, sokkal inkább a korábban említett interszubjektivitás és az empatikus visszajelzések lendítik előre. Ágnes és András beszélgetése során András anyjával való terhelt kapcsolata is előkerül, mint újdonság – itt azért kissé meglepő, hogy erről most beszél először? Ahhoz, hogy valaki pszichoterapeuta szakvizsgát tehessen, 150 óra önismereti célú pszichoterápiára kell eljárni és ezt igazolni. Ha heti egyszer egyéni terápiára jár, az három év, habár csoportban is meg lehet csinálni, úgy valamivel rövidebb. Elég nehéz elhinni, hogy András anno eljárt az önismeretbe anélkül, hogy ott átbeszélték volna az anyjával való kapcsolatát. Persze, a valóságban is léteznek az ideálisnál kisebb önismerettel rendelkező pszichoterapeuták, ami, hát, nem túl szerencsés.
Még több terápia a hogyvolton itt, az HBO-nál itt.
A sorozatról a comment:com-on és az Indexen is írtunk:
Facebook kommentek