Ferenc első ülése itt

Hétfő reggel van, de a csengetésre kisiető Dargay nem Ferencet, hanem exnejét találja az ajtóban. (A nő Bencéért jött.) Judit látványa nem teszi túl boldoggá a férfit. Pedig a nő kedvesen mosolyog, érdeklődik, kávét kér, de a férfi be sem akarja engedni. Dargaynak nincs szerencséje: fiacskájuk még nincs kész, kénytelen betessékelni az asszonyt.

Nagy kelletlenül kávét készít. Közben a nő vizsla tekintettel szétnéz a legénylakásban, még pakolni sem rest. Kíváncsi, látszik, hogy nem járt még itt. Vajon hogy boldogul nélküle a vótura? Dargay próbál laza lenni és nem emlékezni arra, hogy Judit hogy issza a kávét, de valójában kurva ideges. Miközben Judit befejezi a terepszemlét, átadja a férfinak az Etikai Bizottság behívó levelét. Dargay nem hajlandó sem erről, sem semmi más „semleges” témáról bájcsevegni. „Köszönöm kedves érdeklődésed, minden rendben van”- mondja a férfi igazi dögölj-meg-hangsúllyal. Kiderül, hogy még mindig az új pótpuka miatt puffog. Még jó, hogy ezek ketten már nem élnek egy fedél alatt, mert a mostani hangulatban mindent lehet, csak gyereket nevelni nem…. Végül Dargay mégis ledobja a duzzogós nyuszika álarcát, lerogy Judit mellé a konyhába, mesélni kezd az elmúlt hét megpróbáltatásairól, elmeséli Abonyi úr feljelentését. Egy teljes pillanatig társként beszélgetnek, talán úgy, mint régen. De a béke törékeny: belép Bence és ismét fényévekre kerülnek egymástól. Dargay megint felveszi a karótnyelt, megcsalt férj-álarcot. Bár búcsúzáskor mosolyog, nem kér Judit támogatásából. Megoldja egyedül, nagyfiú már – elvégre büszkeség is van a világon.

7 óra, Ferencet várjuk. Dargay készült: szemüveg, mobiltelefon – ez utóbbi darabokban, az asztalon. Ahogy kell.

Ferenc -indításként - bejelenti utazási szándékát. Dániába megy, mondja, magyarázatként egy újabb, Katától kapott emailt kezd el felolvasni a pszichológusnak. A levél a szeretetről szól, aminek igazi természetét a lány a távoli szektában tanulta meg. A szektában, ahol egész nap szól a zene, folyik a tánc. Mert a szeretet nem uralkodik, nem ítélkezik, tud elengedni, mer más lenni. Javasolja Apukának, jöjjön el ő is, értse meg az új vallás lényegét, jót tenne neki….

Dargay csendben végighallgatja a felolvasást, majd a klasszikus vonalat képviselve felteszi a nagykérdést: milyen érzéseket kelt ez a levél?

Ferenc drasztikus: ez a levél nem az ő egyszem lányáé, ezt csak egy drogos írhatta. Tuti, hogy Kata valamilyen szer hatása alá került és neki mennie kell, menni megmenteni. Normális ember nem ír ilyen levelet és főleg nem táncol éjszakákon át. Az „elengedés” szót gyilkos hangsúllyal ismételgeti. Dargay higgadtabb: szerinte nem valamilyen anyag, sokkal inkább a spirituális élmények hatására változik a lány világnézete. Mitől fél Ferenc? Hogy a lánya lába alól kicsúszik a talaj, vagy hogy a lány csúszik ki Apuka felügyelete alól?  Nagyon nem mindegy, de politikusunk nem vevő ennek analizálására. Sőt, egyre hevesebb: már meglévő repülőjegyről beszél, konkrét utazási tervekkel. „Féltem őt.”- mondja.

Dargay kombinál, bevallom számomra erőltetettnek tűnik az okfejtése – ha nekem lenne egy lányom fél éve 2000 km-re, úgy, hogy a telefonálás drágaságára és/vagy az időhiányra hivatkozva nem is beszélünk egyszer sem, ez nekem is elég lenne a páni félelemhez és repülnék ki hozzá az első géppel. De Dargay nem így látja: szerinte ez az aggodalom nem a lány miatt ennyire erős, kell ott lenni másnak is a férfi életében, ami miatt ennyire stresszel.

Úgy tűnik a pszichológus nagyon beletalált valamibe: Ferenc látványosan hátradől, zavarában nyakkendőjét igazgatja. Kiderül, hogy Dargay nem csak hétfő reggelente találkozik a férfival, hanem nap mint nap, az újságok címlapján. Visszatérünk Ferenc politikusi szerepéhez. A férfi egy botrányos ügy kapcsán célpontja az ellenzéki támadásoknak, nem csoda, ha ideggubancos.

Politikusunk Eu-s pályázatról kezd beszélni és egy jogi kiskapuról, melyet Ferenc párttársai sorra kihasználtak és így „telephelyet” vásárolva, 30 millió forintos támogatáshoz jutottak, 5 millió saját erő megléte esetén. Ferenc maga nem vette ezt igénybe, de a vád az ő esetében épp az, hogy segédkezett ezt a „kiskaput” létrehozni. Most épp lejárató kampány folyik ellene. Mégis úgy gondolja: politikailag nem nehezebb ez az időszak, mint más, a baj egyedül a lánya körül kialakult helyzet. A Ferencből előhozott politikus azonban nem tér nyugovóra: még Dargayból is igyekszik kisajtolni egy a „másik tábor sokkal korruptabb, mint mi” kinyilatkozást. De ebben nem jár sikerrel. Egy jó pszichomókus sose nem politizál.

Visszatérünk a haza-kell-hozni-Katát projekthez. Ferenc sokkal eltökéltebb e témában, mint a múlt héten. Ha nem a munkahelyi stressz okozza a félelmek fokozódását, akkor történnie kellett valami másnak, ami miatt még erősebb ez a megmenteni akarás. A sokadik rákérdezés után a férfi végre vall: a múlt hétfői roham óta újabb rosszulléte volt, ezúttal autóvezetés közben. Lám, ahány roham, annyi helyszín – mintha nem egy konkrét ok (Kata vagy politika) lenne a dolog mögött, hanem valami mélyebb, eltemetett kín. Erre mi, gyakorlott terápiára járók tudjuk, egy megoldás van: ásni. Le, mélyre a lélekbe. Ferenc is érzi, le kell bontani azokat a hagymahéjakat, hogy megtaláljuk a dolgok velejét. De neki sürgős lenne, nem lehetne mégis inkább azokat a bogyókat?

Visszatérnek a legutóbbi pánikrohamhoz. Ez a roham az első ülés alkalmából említett temetés után zajlott le, forgalmi dugóban. Fasza lehetett. A férfi, akinek a temetésén emberünk részt vett, egy író volt. A halála előtt nem sokkal neki is kijutott egy lejárató kampány, őt ügynöki múlttal vádolták meg. Ferenc jóemberként jellemzi a férfit, „és, ha jelentett, akkor meg mi van?” (Csak nem szintén zenész?).

A roham, amin ekkor átesett, az eddigi legsúlyosabb volt. Hiába próbált arra gondolni, becsapja a teste, nem a szíve fáj, a lelke „csupán”. Nem ment. Dargay igyekszik nevet adni Ferenc rohamainak: szerinte az a férfi baja, hogy megingott a tekintélye – a lánya előtt is, a parlamentben is. Egy tekintély-elvben hívő, ahhoz hozzászokott embör számára ez meglehetősen ijesztő lehet. Szinte mindegy, igaza van-e az újságoknak. A lényeg „csak” az, hogy hat ez a politikai támadás a férfi lelkére. Ferenc továbbra is igyekszik elbagatellizálni a politikai áskálódásokat – volt már ilyen, lesz is, beidézik, elmondja, keresnek egy másik embert, akit lehet baszogatni.

És mi a helyzet az aktuális üggyel? „Az igazat kell mondani az embereknek, amennyire csak lehetséges. Na most erre semmi esély nincs.” Na most ezt inkább nem is kommentálnám.

Ferenc igyekszik menteni magát: ő nemhogy nem vett ingatlant eus pénzért, a párttársait is igyekezett erről lebeszélni. (Lehet, hogy belső támadás áldozata lett és nem is az ellenzék kavarja? Azért dobta oda prédául a PÁRT, mert ő túl becsületes volt?) „Rám akarják kenni” – mondja az övéiről. A frakcióülésen már egy, nem épp burkolt, fenyegetés is elhangzott: ki fognak hátrálni mögüle, ha….

Ferencet, akkor ott, felháborította ez a fajta cinizmus, belső támadás, de nem emelt szót önmaga védelmében. FÉLT. Félt attól, hogy rohama lesz, gyengének fog látszani. És ebben a helyzetben pont ez az, amit nem engedhet meg magának… Vajon mi lesz a következő konfliktussal: a pánikrohamtól való félelem miatt kénytelen lesz meghátrálni a politikai csatározásoktól?

Ezt a félelmet már Dargay is elismeri, együtt érzően fordul Ferenc felé. „Nem lehet könnyű!” A politikus közben az órájára néz, ideje menni, vár a ki tudja hányadik csata. Egyszer vége lesz, biztatja saját magát.

A „Mi a terve?” kérdésre azonban nincs igazi válasza. „Teszem, amit tennem kell.” - jelentsen ez bármit. A dán utazás már szóba sem került....