A múltkor ott hagytuk a grand finálé előtt kettővel, hogy Octavianus kizavarta Antoniust Rómából, mint Kukorica Jancsit a gazdaembör, Vorenus pedig vele ment Egyiptomba. Most is az említett marconával indítunk, aki megint Niobét álmodja maga mellé, az ébredés csúnya dolog, mert egy kopasz egyiptomi prosti fekszik mellette, aki Vorenus hülye álmai miatt pótlékot akar elkérni. Vorenus felöltözik, és megy a palotába, de előbb összefut a valami gyanús anyagot szívó, leginkább egy transzira emlékeztető Poscával, aki jelenti, hogy Bibulus szenátor, meg a többiek meggyüttek tárgyalni a gabonáról. Posca maga nem megy oda, mert Kleopátra nem bírja elviselni az okostojás görögöt, és nem szívesen halna meg emiatt, meg hát ki fog vigyázni az édibédi feleségére, ha ő meghal.
Vorenus befut, de nem a tárgyalásra, hanem valami vadászképző tanfolyamra: egy szarvasnak öltözött hullajelöltet instruál, közben Kleopátrának magyarázza a vadászat alapelveit. Bibulus próbálja Antoniust visszarántani a valóságra a mátrixból, de az túlságosan el van foglalva most a szarvasvadászattal, meg Kleopátrával, tépjen sorszámot, és várjon a sorára. Közben mégis hajlandó tárgyalni, az eredeti ár háromszorosát kéri a gabonáért, plusz Karthágót. Bibulus gyorsan igent mond, aközben a szarvasember, ha nem találják el, szívrohamban fog meghalni a nagyon is igazi nyilak ugyanis körötte szállnak el, és egyre közelebb. Antonius örül, mert Octavianus nagyon kétségbe lehet esve, hát a nép éhezik, és persze nem Antoniust okolják, aki katonából vedlett át megélhetési celebbé, és baromira élvezi az egész helyzetet, mert a nép mindig őt fogja szeretni. Na konlúzsön: az eredeti ár háromszorosa, Karthágó, és csapjuk hozzá Hispániát is. Bibulust már a rosszullét kerülgeti, há’ mit képzel el bakker, sarkon fordul, és tehetetlenül távozik. Kleopátra még céloz az íjjal, és kilövi szegény szarvasembert, na megvan mára a vacsora.