A címből már ki lehet következtetni, hogy biza’ most fog eldőlni a köztársaság sorsa másodszor, aztán majd harmadszor az évad végén, de gondolom ez nem egy akkora spoiler. Szóval Brutus és Cassius haladnak végzetük felé valahol Hellász északi részén. Cassius teljesen belemerül a hadsereg adminisztrációjába, de Brutus már egy római diadalmeneten érzi magát, pedig még győzniük is kell, de ki nem szarja le, simán nyerünk, nem? Brutus kedélyesen elbeszélgetett a katonákkal, és kiderült, hogy milyen rendes emberek is vannak a plebejusok közt, nahát. Cassius szerint a sereg állítólag már zúgolódik a sok menetelés miatt, hát teccettek volna menni Alexandrosz alá harcolni, esetleg Xenophón tízezreivel hazatalálni. Meg különben is, egy katona fél élete a meneteléssel telik el.
A másik táborban Antonius vázolja fel a taktikát, közben már Octavianus proscribál, kell a pénz, Antonius meg is lepődik, hogy milyen kegyetlen kis szarházi. Lepidus nem túlzottan örül ennek, mert a Brutus-pártiak közül jó néhány barátja is van, ráadásul Brutus a sógora, úgyhogy aggodalma érthető, de tökéletesen fütyülnek rá, kell a pénz, és nem kell az a rohadt ellenzék – Lepidust ráadásul jutalomból Rómában felejtik, hogy felügyelje a rendet, közben az egyesített sereggel Brutus és Cassius ellen vonulnak, kihasználva a tényt, hogy ők még nem tudnak a megbékélésről. Persze Antonius is ír néhány nevet a halállistához, mindjárt Ciceróval kezdi, illetve Atia nyomására rákerül Rufus Tranquillius is, Jocasta apja, nehogy teljesen rossz útra vigye Octaviát.
Vorenát sminkelik, Vorenus azonban megtiltja, egy újabb pont az utálatlistára. A fentebb említett proscripciót az egyesületek kapják, Vorenus által illendően felosztva – szabad a gyilkolás, meg a fosztogatás, egész jól hangzik. Acerbo megint hepciáskodik, hogy neki csak két szenátora van, ugyanakkor meg több lovagja, csak ezt nagyvonalúan kifelejti, mert neki ez elvi kérdés, hát bázzeg, röhög a vakbelem. Vorenus is rájuk dörren, 80 gazdag köcsögöt gyilkolhatnak le, hát nem jó buli ez?! A másik kérdés, hogy mégis mire költik a pénzt? Vorenus nem fogja eldorbézolni, inkább Pomona tiszteletére a szegényeknek fog halat és kenyeret osztani – ugyanis barátunk nagy tervet szövöget, átalakítaná az egyesületeket, hogy ne csak bűnszervezetek legyenek, hanem mint régen is, a nép védelmezői. Közben az állandóan felügyelt Vorenára nagyon ráállt egy talján dzsigoló, egy pillanat alatt sikerült elbűvölnie a lányt szemmel láthatóan, még szalmabábúkat is küldözget neki. Rosszban sántikál, nem sokkal később Memmióval beszél, hogy sikerült a dolog, sínen van.
Cicero megnyuvasztását Pullóra bízza Vorenus, egy nap az egész Tlusculumig és vissza, nem lesz nehéz dolga, viszont megadja a tiszteletet az öreg szarkavarónak, és nem rabolhatják ki. Pullót készülődés közben Gaia környékezi meg, Pullo elhajtja a fenébe, majd támad egy remek ötlete: egy kis családi pikniknek álcázza a feladatot. Snitt, egy gyönyörű kis zöld liget mellett játszanak a gyerekek, ebbe tényleg csak Pullo missionje rondít bele. A közelben Cicero hírt kap arról, hogy Octavianus és Antonius megbékültek, nosza, azonnal levelet ír Brutusnak erről, nehogy csúnya meglepetés érje majd őt. Pullo is megérkezik a levélírás közepette, de Cicero inkább megírja a levelet, és nem menekül el, ahhoz már késő, kezdem megszeretni az öreget. Cicero találkozik gyilkosával, még örül is neki, hogy mégsem egy névtelen valaki oltja majd ki az életét, hanem a hírhedt Titus Pullo, akinek a neve, mint Cicero gyilkosa, biztosan fennmarad, hát mégsem így történt. Tyro, Cicero rabszolgája még egy minimális ellenállást tanúsítana, de tényleg annyira nevetséges szegény, hogy inkább leteszi a fegyvert. Cicero még néhány percig önmagában még számvetést tart, de Tyro már siratja – Cicero megnyugtatja, hogy felszabadítja végrendeletében, és megkapja azt a pici birtokot is. Már csak tényleg maga a halál van hátra, Pullo ezt elegáns egyszerűséggel intézi el, azonnal a nyaki ütőeret elvágva.
A gyerekek a kis ligetnél boldogan játszanak, közben Vorenust kérdezi Lyde, hogy nem lehetne-e Vorenának férjet találni. Vorenus szerint tiszteset biztosan nem, szerintem még mindig fafejű ez ügyben, hát mégsem az internet világában vagyunk, hogy minden aprócska hír másodpercek alatt terjed el. Lucius kiszalad az út közepére, ahol Cicero hírnöke majdnem legázolja a gyereket, majd jól le is csesz mindenkit és sietne tovább, de Vorenusszal van dolga, aki egy pillanat alatt leszedi a lóról, hogy válogassa meg a szavait vele szemben. Elengedi ugyan, közben nem veszik észre, hogy a levéltartó tok a kicsi Lucius kezébe került, aki azonnal papírcsákót csinál a levélből – és ily dicstelen módon végzi Cicero talán legfontosabb levele Brutusnak. Pullo visszajön, nagy bódottá’, meló elvégezve, a csomagban barackokkal együtt Cicero két mancsa is ott hever, amit Vorenus még aznap éjszaka kiszögez a szenátus épületének ajtajára, mint ahogy azt nagyon régen Antonius megígérte.
Posca újabb neveket hozott Antoniustól akit ki kell nyírni, hát sok ellensége van a playboynak, nem mindegyik neve jut eszébe azonnal. Agrippának nem jön be az egész, konkrétan undorodik, de annyiban igazat ad neki Octavianus, hogy lassabb tempóban kéne ölni őket, mert így elég feltűnő a dolog. Octavia élcelődik az ifjú hadvezéren, biztosan fárasztó lehet ennyi embert ölni. Agrippa tőle is szabadulna, kényelmetlenül érzi magát a szerelmi vallomása óta, de Octavia kételkedik szerelmében, már csak ez kellett szegény ifjúnak, mert tudja, hogy semmi esélye sincs nála, Octavianus majd hozzáadja valakihez, ahogy a politika megkívánja, hiába szeretne Octavia maga dönteni a sorsáról, neki nem lesz beleszólása. Azért mégis elcsattan egy csók, amit ippen a rosszkor betoppanó Maecenas zavar meg valami hülyeséggel. Agrippa hebeg-habog, valamit sikerül mégis kinyögnie, Maecenas két tizedmásodperc alatt összerakta a képet, hogy ezek egymásba zúgtak.
A római zsinagógában a Júdea Népe Front Heródes ajánlatát vitatják meg: a gazdagabb zsidók egy csinos összeggel támogassák meg őt Júdea urának a rómaiaknál, cserébe Heródes a lekötelezettjük lesz, a probléma az, hogy nagyon bizonytalan a helyzet, ha a pénz a későbbi vesztes félhez kerül, akkor megnézhetik magukat. Levi és Timon, a Júdeai Népfront képviseletében fejtik függetlenségi törekvésüket, majd egy csinos kis bunyót robbantanak ki, na már csak a Szabad Galileáért Mozgalom tagjai hiányoznak. Vorenusék belecsaptak a hal és kenyérosztogatásba, Pullo nosztalgiázik egy sort, szívesen elmenne a katonákkal harcolni Brutusék ellen, hamarosan meg úgyis béke lesz. Pullo amúgy is nyugtalan békeidőben, az erőszakon kívül máshoz nem ért. Vorenus szerint most minden más lesz, együtt nagy dolgokat fognak véghezvinni az egyesületnél, aminek Pullo örül, mert barátja végre tervezget, ugyanakkor epigrammai formában megírt sírfeliratban érdekesen fog festeni az „Aventinus másodikja, ki sok halat osztott a népnek”, a további művek jöhetnek kommentben.
A következő snittben egy vak rabszolga mondja a pontos időt, közben Agrippa és Octavia kellemesen töltik egymás idejét. Agrippa csaknem el is késik a sereg ünnepélyes elindulásáról. Octavianust anyja cseszegeti, hogy legyen már vele kedves, de nem erre esküdött fel a fia, és csak pillanatnyilag van szükségük egymásra. Agrippa befut, majd picivel később lélekszakadva Octavia is, hát csak a hülye nem sejti az összefüggést. A sereg kivonul, Atia máris Agrippáról érdeklődik, egy nőt ebben nem lehet átverni. Jocasta véresen, piszkosan megérkezik, ismeretlenek kiirtották a családját, őt pedig megerőszakolták, még Atia is egy picit megdöbben a srácok hatékonyságán. Pullo éccaka nosztalgiázik tovább, az alaposan bevert sisakját forgatva gondolkozott el azon, hogy akár még legatus is lehetne, dőlne a lé, rövid lenne a hadjárat, szóval nagyon megérné nekik. Eirene elsírja magát, és bejelenti, hogy terkes, vagy hogy mondják ezek a rómaiak, jön a kis Pullo, az örömapa odáig van örömében.
Philippi, valahol Hellász északi részén: Brutus nézegeti apja gyűrűjét, várják az ellenséget, de nem csak Octavianus érkezett meg, hanem Antonius is, hoppá. Cassius bölcsen visszavonulna, de Brutus inkább beteljesíti a sorsát, és csatára készül, 19 légiója van az ellenségnek, nekik pedig 14 (és a jobb hadvezérek is a másik oldalon vannak). Brutus és Cassius teljes harci díszben parádézva kedélyesen elbeszélgetnek, Cassiusnak épp szülinapja van, jé. Antonius hecceli Octavianust, hát kezdődjék a csata, „így kell történelmet írni”. Szerencsére a pharszaloszi ütközettel ellentétben többet látunk a csatából, a két ellenséges hadsereg légióinak összecsapása baromi jól néz ki, karokat, lábakat vágnak le, röpülnek a belek, valaki egy pilumot kap az arcába a pajzsán keresztül, aú, szóval dúl a kegyetlen, elkeseredett harc.
Octavianus ideges, Antoniust kérdezi, hogy mégis mi történik, akinek fogalma sincs, de halálosan lazán megindul a lovassággal, vele megy Agrippa is, ezzel a rohammal a teljes jobbszárnyat hülyére verik, rossz hír Brutusnak. Cassius harcba keveredik, majd nemsokára halálos sérüléssel viszik vissza a táborba, neki sincs fogalma, hogy mi történt a harcmezőn, nem valami vidám születésnap. Már a középhadat is széjjelverték, de Brutus nem vonul vissza, habár a táborban maradt katonák egymás után menekülnek a hír hallatán, nekik ennyi elég volt a harci kalandból. Cassius meghal, Brutusnak sok választása nem maradt, mert az ellenség jön szemből, inkább tökegyedül megtámadja őket páncél nélkül, mire a katonák összeszurkálják őt – pont úgy, mint 2 évvel azelőtt Caesart is Brutus, és a többiek. A csata után Antonius és Octavianus emberei Cassius holttestét megtalálták, Brutust még keresik – még azt látjuk, hogy Brutus ujját levágja egy noname tolvaj a díszes, ősi gyűrű miatt.
Facebook kommentek