Róma 2x08 - Kegyetlen hazugság

Facebook Tweet

Hejj, az utolsó előtti előtti epizódja ez a Rómának, azaz ezután 2 hét múlva vége van az egésznek, fellélegezhet mindenki. Az epizód legelején Octavianus mond egy szép beszédet a római nők szerepéről a római nőknek, nagggyon erkölcsösek voltak anno, ennek tiszteletére majd hoz néhány erkölcsös törvényt, és aki nem hiányzott a töriórákról, amikor a principátust tárgyalták, akkor az tudja, hogy ez meg is valósult. Egyfajta szélsőséges ellentétként közben a nővére, meg az anyja látható mindenféle pózokban, így majd alapos nagytakarítást kell tartani a saját háza táján. Maecenas szerint kitűnő demagóg beszéd volt, de Octavianus teljesen komolyan gondolja, no, most már csapjunk bele a feleségkeresésbe, hálistennek ebből nem lett reality show, mint a Benkőéből. Az első, és végső jelölt Livia Drusilla, aki már házas, sőt, még fia is van, a kis Tiberius. Mivel a lány is szívesen hozzámenne, ezért a frigy tulajdonképp már megköttetett, Livia Drusilla férjének tudta nélkül, de sebaj (egyébként Octavianus harmadik felesége vót, és Julia Augusta néven jobban ismeretes).

A szép házból takarodjunk kifele a koszos római utcákra, Timont épp kiírják a sorozatból, megy haza a családdal együtt Júdeába, ahol talán Levi is ott várja őket. A felesége picit érzelgősködik, hogy Timonnak rossz az ízlése a ruhák terén, de egy jó ember, és egyszer sem cáfolt rá házasságuk alatt. Kamera elfordul, Posca illetve a nála nagyobb felesége shoppingol, ami abból áll, hogy Posca adja neki a pénzt, a lány meg elkölti, szép ez a szerelem, na. Posca rögtön ezután Maecenasszal beszél annak a gyaloghintójában – muszáj bazi óvatosnak lenni, miután az uraikat lopják meg, nyilván Heródes aranyáról van szó ippen. Maecenas szívesen áltatná magát, de ez nem csupán némi illeték-jutalék, hanem kőkemény lopásról, aminek a botránya ha kipattan, akkor nekik a fejük a porba hull, hiába fontos emberek. Még épp meg tudják ezt beszélni, mert néhány pillanattal később beszáll Jocasta is rengeteg ékszerrel a nyakán-kezén-lábán, csoda, hogy nem húzza le a fémek súlya.

Az aventinusiak feladata lesz arany áthozatala Ostiából Rómába, és mivel mindenki más úgy tudja, hogy vízen hozzák át, ezért szárazföldön fogják, hogy senki se tudjon bezavarni valamivel. Mascius már szívja fel magát a feladatra, ácsi, Pullo fog menni, nem azért, mert Mascius megbízhatatlan lenne, de a két triumvir, Octavianus és Antonius csak őt ismeri, és senki sem akarja, hogy ők nyávogjanak emiatt, ugye? Mascius sértődötten távozik, úgyis csak harmadik, érti hát ő, hogy sosem fognak komolyabb feladatot rábízni, puszta véletlen, hogy az ajtó előtt söpröget Vorena. Azt még látjuk, hogy Gaia fogja a nyomorult porát, és Eirene italába keveri bele, aki így a halál fia. Pullo este csuromvéresen ordít orvosért, mert Eirene-nek súlyos vérzése van, és mire egyáltalán bármilyen segítség jöhetne, tulajdonképpen már haldoklik. Erről Pullo nem hajlandó tudomást venni, mire Eirene megkéri, hogy ne égesse el, hanem egy tiszta mezőn temesse el, mint ahogy a hazájában szokás, valahol Germániában. Pullo megmondja a feleségének, hogy a baba fiú volt, aztán Eirene megkéri, hogy ne legyen szomorú, és ezek voltak életének utolsó szavai. Pullo tisztelettel eltemeti, az ő isteneit szólítva meg, hogy vigyázzanak rá a túlvilágon.

Emiatt az éjszakai kirakodásnál Mascius és emberei mennek, nem Pullo – még szerencse, mert hamar öldöklés kezdődik, Masciust is megsebesítik, és csak az egyik emberével tud megmenekülni, az arany nincs meg, ennyit tud jelenteni Vorenusnak, aki ki van akadva. A probléma még az, hogy szervezetten ütöttek rajtuk, tudták, hogy ott lesznek, tehát nem holmi csöves banda ragadott tőrt. Mascius és Vorenus sem tudja, hogy kik támadtak rájuk, hát én első körben Memmióra gyanakodnék, úgyis olyan szimpatikus ember ő. Vorenus kiküldi a városba az embereit, hogy bármilyen eszközzel, de szerezzék meg a tettes nevét. Másnap a triumvireknek jelenti Vorenus a dolgot, egyikük sincs elragadtatva, de Maecenas rajtuk is túltesz, biztosan nagyon kapóra jött, hogy nem Pullo ment, hanem Mascius. Antonius rögtön felfortyan, ő is vádaskodásba, akár Lepidus is megtehette. A tettes akárki lehet, akár tégla is lehet Vorenusnál, de mindegy, szerezze vissza azt a kurva aranyat, de gyorsan. Lepidus szerint a cigányok a gallok tették, úgyis egyre többen vannak Rómában, de dolgozni nem akarnak a tetvek. Különben mind Antonius, mind Maecenas bazi feszülten figyelt egy pillanatig, hátha valamit megsejtett Lepidus, de szerencséjük van. Mindenki elmegy, csak Maecenas és Posca marad, előbbi meg is vádolja az utóbbit, hát Antonius és Posca végül csak átvertek mindenkit, és megszerezték az aranyat, mint ahogy eredetileg tervezték. Na ezért Maecenas jól befűt nekik, meglássa majd a világ.

Vorenus meglátogatja a Caelius-dombi bandát, Memmióék épp megdugnak néhány nőt, közben néhány ezer pohárkával gurítanak le jóféle borral, akárhogy nézzük, buli ez a javából. Vorenus rögtön rátér a lényegre, de Memmióék semmilyen rablásról nem hallottak, pláne nem kincstári arany meglovasítását. Vorenus köszönettel távozik, nekem is elég ennyi, ezek voltak, és kész, Memmio azért ad egy hintet, nézzen körül otthon, a tettes ott lesz. Memmio ezután gyorsan összetrombitálja a többi kapitányt, beszéde van velük. Maecenas megkezdi a nagy kampányát, csak ő nem elmúltnyócévezik, hanem antoniusköcsögözik, különben is, Octavia csak névleg a felesége, továbbra is Atiával kefél a triumvir. Octavianus először nem hiszi el, aztán összehívja a családot, beszéde van velük. Memmio aktiválta már a Vorenus-ellenes ligát, azaz emberünket el kéne távolítani az Aventinus éléről, ebből legalább a kapitányok is levezették, hogy Memmio lopta el az aranyat, amiről az egész város beszél. Memmio titokzatoskodik, talán ő volt, talán nem, nem ez a lényeg, hanem hogy csak együtt tudják leverni a mosolytalan vöröst, és átvenni az érdekeltségeit. Persze nem ingyér kér ilyen szívességet, ad nekik pénzt, és van elég, úgy szórja a két kezével a kapitányokra az aranyat, mint a macedón szurkolók a magyar kézisekre.

Octavianus idegeskedik egy kicsit, majd pici jövőbeli felesége kezét alaposan megszorongatva tisztázza a tényállást: bizony ő szadi, néha megveri, fogja korbácsolni is, de nem azért, mert Livia valami hülyeséget csinált, hanem mert így élvezi a szexet. A lány abszolút beleegyezik, és olyan merően bámul Octavianusra, tutira veszem, hogy ő meg mazochista, emberére talált bakker. Meggyütt a család, ideje nekilátni a Nagy Botrány Kirobbantásának, Livia azért van jelen, hogy lássa, milyen érzés ehhez a családhoz tartozni. Octavia szerint ez a rabszolgaság egy formája, Octavianus meg is lepődött azon, hogy nyíltan szembeszáll vele. Több se kell Antoniusnak, aki rögtön megvédené a névleges feleségét, nono, hátrább az agarakkal, hisz ő még mindig Atiával hentereg, Octavia pedig Agrippával, és mindenkinek kényelmes ez az egész szerelmi rombuszféle. Antonius nem törik meg, Agrippa viszont igen, a maga részéről bevallja, Octavianus értékeli az őszinteségét. Antonius keménykedik egy sort, hogy hiába igaz, semmit se tehet ellene, de nem szabad Caesar örökösét lebecsülni, mikor tanulja már meg (tudom, élete végéig nem, költői a kérdés)? A nőket házi őrizet alá helyezi Octavianus, továbbá ha Antonius nem húz el nagyon gyorsan Rómából, a felszarvazását és az ő kicsapongásait közhírré teszi, hadd röhögjön rajta a sarki fűszeres is, gúny és nevetség tárgya lesz még a katonái körében is, hehe. Antoniusban gyűlik a feszültség, legszívesebben képen törölné Octavianust, de nincsen már bátorsága hozzá, inkább gyorsan távozik, de triumvir-társa még odaszúr, hogy ha megtalálja azt a retkes aranyat, szóljon már neki is. Maecenas elvezeti Octaviát és Atiát, Agrippa pedig megúszta egy rövidke lebaszással. Vidám kis családi jelenet volt, az tuti.

Pullo kataton állapotban van, nem eszik, nem iszik, de hallja, hogy balhé volt, csak Mascius és Zeno maradt életben, nincs meg az arany. Memmio a tettes, és azt is megsúgta, hogy valamelyik Vorenus házbéli embertől tudott mindenről. Pullónak több se kell, iszonyú arccal megy le, hogy kikérdezze Masciust, hisz kettejükön kívül csak ő tudott még a terv pontos részleteiről, és elégedetlenkedett is, az meg pont elég, ha egyszer is elárulta. Közben a gyerekek valami szalmabáb miatt futkároznak köztük, Pullo már majdnem kinyírta a szemrehányó Masciust, amikor Vorenusnak életében először olyan nyomozói megérzése támadt, amitől Gene Hunt is csettintene, hát azt a játékfigurát látta az egyik tetűnél Memmiónál! Lucius a nővérétől szerezte, így Vorena cuccai közt kutakodva még több ilyen bizbaszt talál Vorenus, a lány először hazudozik, de aztán csak kibukik belőle a valóság, szerinte a dzsigoló még szereti is, hát ezek a mai fiatalok mindennek bedőlnek. Vorenus zaklatottan kérdezi, mégis miért, hát mert gyűlöllek apa, amiért kinyírtad anyát. Vorenus egy erőteljes pofonnal reagálja le, de minden akciót reakció követ, és Vorena már azt mondja, hogy Niobe is gyűlölte Vorenust, sose szerette. Szegény Vorenusnak több se kellett, kis híján megfojtja a lányát a gyerekei és Pullo szeme láttára, de végül elengedi.

Másnap reggel a kikiáltó felolvassa a híreket, Antonius költözik keletre, az említett úr még elbúcsúzik Atiától, hiába próbálna közbelépni a kifejezetten centurio-ábrázatú centurio, és megígéri Atiának, hogy valahogy kiszökteti onnan. Posca éget minden felesleges iratot Antonius parancsára, Vorenus is megérkezik: szeretne Antonius mellé szegődni ismét, mert Rómában egész egyszerűen nincs már maradása. Antonius reméli, hogy nem kap rá a piára, de egyébként oké, jöhet ő is Egyiptomba. Pullóval még azért eldumálgat, hogy másnap távozik, és ráhagyja a teljes Aventinust, annyit kér még, hogy vigyázzon a gyerekeire, hosszú évekig nem is fognak találkozni a jóbarátok. Pullo valahogy marasztalná, hisz Vorena is hirtelen haragú leány, de hát ha gyűlöli az apját, akkor nehéz vele mit kezdeni egy darabig, így Vorenus mindenképp távozik. A Julius-börtönben Octavia módszeresen tépkedik szét a növényeket, szinte hallom a zöldek sikolyát. Atia is leinti, inkább menjen a konyhába, van ott egy Agrippa-formájú ajándék. Octavia szökdécselve fut a konyháig, ahol Agrippa gyorsan lehűti, a kapcsolatuknak vége, nem szökhetnek meg, de még biztosan sokszor láthatják egymást. Octavia cserébe bejelenti, hogy gyermeket vár, de Agrippa már nem tudja meg, hogy ki az apja.

Pullónak a második évadban is kell egy olyan totálbrutál vérengzős jelenet, mint amikor botcsinálta gladiátorként Róma fél gladiátorállományát felaprította darált húsnak a spagettibe, de most picit más a helyzet: az összes egyesület egy téren találkozik, de Memmio mögött sorakozik fel mindenki, az Aventinust kivéve. Memmio szerint Pullo tárgyalóképes fél, közel sem olyan vadállat mint Vorenus (WTF?!), de hamar rábasz: kezet fog Pullóval, az megfejeli, és még ki is harapja a nyelvét, még mielőtt azt mondhatná, hogy „ájemef”. A többi ott álldogáló tag mintha nem készült volna fel egy ilyen eshetőségre, mert totál beszartan toporognak a helyükön. Pullo megejti a szokásos „tizenhármas” kiáltását, majd nekiáll megnyuvasztani mindenki fél kézzel, brutális a feje vazzeg. Az uccsó jelenetben Antonius szupergyorsan megérkezik Alexandriába, összefut a még mindig kisgyerek Caesarionnal, végül sokat sejtetően somolyog a fölöttébb alulöltözött Kleopátra láttán.