A múltkor ott hagytuk a grand finálé előtt kettővel, hogy Octavianus kizavarta Antoniust Rómából, mint Kukorica Jancsit a gazdaembör, Vorenus pedig vele ment Egyiptomba. Most is az említett marconával indítunk, aki megint Niobét álmodja maga mellé, az ébredés csúnya dolog, mert egy kopasz egyiptomi prosti fekszik mellette, aki Vorenus hülye álmai miatt pótlékot akar elkérni. Vorenus felöltözik, és megy a palotába, de előbb összefut a valami gyanús anyagot szívó, leginkább egy transzira emlékeztető Poscával, aki jelenti, hogy Bibulus szenátor, meg a többiek meggyüttek tárgyalni a gabonáról. Posca maga nem megy oda, mert Kleopátra nem bírja elviselni az okostojás görögöt, és nem szívesen halna meg emiatt, meg hát ki fog vigyázni az édibédi feleségére, ha ő meghal.

Vorenus befut, de nem a tárgyalásra, hanem valami vadászképző tanfolyamra: egy szarvasnak öltözött hullajelöltet instruál, közben Kleopátrának magyarázza a vadászat alapelveit. Bibulus próbálja Antoniust visszarántani a valóságra a mátrixból, de az túlságosan el van foglalva most a szarvasvadászattal, meg Kleopátrával, tépjen sorszámot, és várjon a sorára. Közben mégis hajlandó tárgyalni, az eredeti ár háromszorosát kéri a gabonáért, plusz Karthágót. Bibulus gyorsan igent mond, aközben a szarvasember, ha nem találják el, szívrohamban fog meghalni a nagyon is igazi nyilak ugyanis körötte szállnak el, és egyre közelebb. Antonius örül, mert Octavianus nagyon kétségbe lehet esve, hát a nép éhezik, és persze nem Antoniust okolják, aki katonából vedlett át megélhetési celebbé, és baromira élvezi az egész helyzetet, mert a nép mindig őt fogja szeretni. Na konlúzsön: az eredeti ár háromszorosa, Karthágó, és csapjuk hozzá Hispániát is. Bibulust már a rosszullét kerülgeti, há’ mit képzel el bakker, sarkon fordul, és tehetetlenül távozik. Kleopátra még céloz az íjjal, és kilövi szegény szarvasembert, na megvan mára a vacsora.

Mindenki elvonul, Antonius reméli, hogy ezután Octavianus hadat üzen neki, mert ennél jobban provokálni valakit már tényleg nehéz. Kleopátra szerint Octavianus túl óvatos, és próbálja Antoniust rábírni, hogy támadjon ő előbb. Antonius ebbe nem akar belemenni, mert ő megváltóként akar Rómába érkezni, nem hódítóként, de most már csönd legyen, reggel van, aludni szeretne. Képet kapunk a helyi gyereknevelésből is, akik szerették volna picit látni az apjukat, de gyorsan elzavarják őket, mert fáradt szegíny, valószínűleg egész éjszaka dorbézolt megint.

Pullo ébredezik, kedves kis barátnője, Gaia szeretné még ágyban tudni néhány óráig, de hát kint van az éhes tömeg, beszélni kell hozzájuk. Pullo annyit mond, amennyit egy józan ember tud: ma már nincs gabonaosztás, viszont ha ma is kinyitják a magtárakat, akkor holnap lesznek éhesek, azaz Briant (helyes ragozással) idézve: romani ite domum! Pullo épp az emberek közt sétál el, hát elég éhesnek tűnnek, hogy megegyék ott helyben. Mascius jelenti, hogy már csak 10 napra elég gabonájuk van, ami semmire sem elég. A péktestület átvenné a gabonát némi pénzért, csak kétséges, hogy az embereknek oda is adnák azt, úgyhogy ez a lehetőség kilőve. Pullo közben megeteti valahová a kőkorszakba visszalőtt Memmiót, hogy lássák, az árulók és cselszövők hogyan járnak, innen nézve egyfajta korabeli reklámtáblává varázsolta vissza az evolúció, ő hirdeti a Pullo elleni köcsögösködés sikertelenségét. Pullo megy a legjobb ruhájában Octavianushoz, Mascius meg egy kicsit baszogatja a ketrecbe zárt háziállatot.

Octavianus sanyarú híreket kap Pullótól, mert most még csak a betegek hullanak, de pár nap, és tömegével fognak éhenhalni az emberek, és nincs gabona. Maecenas érdeklődik a tipikus arisztokraták elképesztő pofátlanságával, hogy miért nem eszik a nép kutyát, Pullo válaszol, hát azért, mert elfogyott. Ja, akkor azért van éjszakánként néma csönd. Sajnos az állami magtárakból nem tudnak adni Pullónak gabonát, mert akkor másoktól vonnának el, a katonai silókat nem fogják megnyitni, mert szükség van rájuk – Agrippa feje felett megjelenik a villanyégő, akkor küldjük 3 légiót Lepidushoz, etesse ő őket, és ezzel szereznek egyhavi gabonaadagot, amiből Pullóék bőségesen kapnak. Octavianus még megkérdi, hogy kit okolnak a szenvedésekért: természetesen őt, és nem Antoniust, hiába mondja ugyanazt mindig a hírfelolvasó, mert Antonius mégiscsak Antonius. Valamit tenni kell, Octavianusnak támad egy ötlete, és vacsorára hívja a nővérét, és az anyját.

Octavia keresi a kislányát, Antoniát, szóval az átlagos családi élet szépségének vagyunk tanúi, szinte várom, hogy beoldalazik Mágenheim doktor meg a Bőhm bácsi. Jön Octavianus meghívása, azt rögtön levágják, hogy valamit akar, na, néhány év alatt csak fejlődtek valamicskét Octavianus-ügyben. A vacsorán előadja ötletét a triumvir: Octavia szépen menjen el Egyiptomba, és bírja rá Antoniust, hogy küldje el a nyüves gabonaszállítmányokat. Octavia körberöhögi, hiába ő a hitvese, csak Atiára fog hallgatni. Jó akkor menjen Atia is, de ácsi! Ingyen nem fognak ilyen szívességeket megtenni, ezért Atia egy Capri-szigeti villát kér, Octavia meg sok pénzt, aztán majd elkölti valamire. Octavianus beleegyezik, menjetek máris. Éccaka Octavianus még egy kemény szexet nyom le a feleségével, néhány pofon is elcsattan, némi fojtogatás is történik. Aztán Livia elmélkedik, mert ő is tudja, hogy Antonius valószínűleg elutasítja a kérésüket, aztán jöhetnek haza füstölögve, gyorsan rájön, hogy ez a célja: a felesége megalázásával Antonius ellen már van egy jó casus belli.

Hajó valahol a Mare Internumon, Atia folyamatosan fel-alá járkál, sóhajtozik, szóval minden lehetséges módon halálra idegesít mindenkit, Octavia rá is szól, hogy hagyja már abba, ettől nem megy gyorsabban a hajó. Atia előveszi a másik szokásos idegesítési formáját, és megkérdezi, hogy sokat változott-e az elmúlt években, vajon Antonius még mindig szereti őt. Szerencsére a forgatókönyv alapján egy fickó elkiáltja magát, ottan van a szárazföld, Alexandriába érkeztük, hurrá. A palotában az anyjától és nevelőapjától eltanult módon Caesarion szadizza a szolgákat, nekem meg csak a Sega Genesis konzol maradt, meg később a laptop. A gyerek labdázgatna Vorenusszal, de rendesen dobja meg a lasztit, mire ő kőkeményen hozzávágja, Vorenusszal nem lehet szarozni, ezt jobb ha mindenki megtanulná már. Caesarion az apjáról kérdezgeti, pontosabban hogy milyen ember volt, nem kíváncsi a szokásos sablonszövegre a wikipedia idevágó szócikkénel az elejéről. Vorenus mesél is, csak épp nem Caesarról, hanem Pullóról: jó katona, rossz ellenség, nem illik felbosszantani, rossz szerencsejátékos, jó barát, és kajaügyben mohó. Caesarion közbevág, de hát ő úgy tudta, hogy Caesar mindig mértékletesen táplálkozott, na mindegy, biztosan úgy van. Posca az alkatához képest bazi fürgén rohangászik, Kleopátrát és Antoniust keresi, mert itt vannak a Többiek Atia és Octavia.

A fentebb említettek épp sziesztáznak, vagy mi a fenét csinálnak egész nap, a semmittevést mégsem írhatom, pedig csak fekszenek. A bajt meg nem igazán fogják fel, pedig Atiáék a palota előtt várakoznak. Antonius felpattan lassított felvételként, hopsz, baj van, na ne mondd. Próbálja erőltetni az agyát, nyilván nem maguktól jöttek, hanem a kis szaros küldte őket Egyiptomba, visszautasítani meg nem nagyon lehet őket, mert akkor Octavianusnak megvan a szükséges ürügy, Antonius szar helyzetben van, mert Atia iránt még mindig érez valamit, Kleopátrát meg nem meri felidegesíteni. Sikerül is összeveszniük, mert Kleopátra szeretné kinyírni Atiát, de Antonius erre nem vetemedne sosem. A veszekedésből verekedés lesz, a verekedésből szex, közben a hitves és a szerető kint várakozik a kiba nagy melegben már lassan burleszkbe illik az egész. Na, mégis kigyün valaki a böhöm nagy ajtón, Jocasta az, aki rögtön csicseregni is kezd mindenféle marhára nem érdekes dologról, egyet azonban mégis elköp véletlenül: Kleopátra engedélye nélkül csak Vorenus és Posca beszélhet Antoniusszal, és ki nem állhatja a római divatot, ha valakin valami római cuccot lát, elképesztő hisztiket vág le. De mégis, miért nem fogadja őket senki? Majd jön valaki, csak ugye a hőségben Egyiptom lassabban működik, mint a BKV mindig. Az egész csevejt Posca szakítja meg, bezavarja az asszonyt, és valami hülye halandzsát mondogatva gyorsan ő is eltűnik a palotában, ezek tényleg megőrültek.

Bent még mindig szex van, utána Kleopátra úgy látszik ezzel meggyőzte Antoniust. Neki amúgy sem való a palotaélet, elpuhul, ő a harcban érzi jól magát, tehát küldjék haza a két római nőt, és várják készenlétben Octavianus hadát. Atia és Octavia kitakarítását Vorenusnak kell vállalnia. Vorenusnak először még örülnek Atiáék, ő legalább római maradt, viszont hamar elkeseredik a superbitch, hogy biza’ Antonius hazaküldik őket. Először még nagyon mérges, és képen törli Vorenust, majd ott a palota előtt teljesen összeomlik. Gyorsan távoznak, Octavia még üzeni a férjének, hogy egy ocsmány, gyáva féreg, amit Vorenus majd átad, előbb még benéz Poscáékhoz, akik kicsit sem feltűnő módon pakolnak el mindent. Posca helyesen következtet, hogy a háború ezután mindenképp ki fog törni, nincs esély a megbékélésre, és jobb innen minden rendes rómainak elhúzni, meg amúgy is várható egy nagyobb balhé Kleopátrától. Vorenus nem megy velük, mert ő hűséges, dolga van itt.

Poscáék tehát angolosan távoznak, gyorsan Atiáékhoz csatlakoznak a hajón, ezzel ők megúszták a vihart. Caesarion megint Vorenust cseszegeti, hogy milyen volt az apja, hát te maradtál belőle bammeg, ez van. Előkerül Antonius valami undorítóan lila öltözékben (egyébként amióta Egyiptomban bassza a rezet, azóta hülyébbnél hülyébb ruhákban mászkál,, a Kleopátrán lévő szövetdarabokat meg nem csúfolnám ruhának), hogy Posca hová tűnt, fogalmam sincs. Vorenus átadja neki Octavia üzenetét, erre Antonius megkérdezi Vorenus véleményét: hát gyáva nem vagy, de valami randa kórság emészti a lelkedet, amibe majd belehalsz (most már értem, miért is került be a Grace klinikába). Antonius megkérdi, honnan van ez a pontos diagnózis, ha egyszer Vorenus nem orvos, azért, mert Vorenusnak is ugyanez a baja.

Róma esmént, Atia és Octavia hazatért, Octavianus meg elég bénán játssza a megdöbbentet, Atia őt is képen törli, többé már nem is kell neki a villa, sőt, hozott egy alkalmas fegyvert Antonius ellen. Posca kezében ugyanis Antonius végrendelete van, ami igen érdekes olvasmány, legalább ugyanolyan röhejes és szánalmas, mint Fásy Ádám könyve. Maecenas bele is olvas rögvest: haláluk után Antonius és Kleopátra a közös gyerekeire hagyja a keleti provinciákat, míg Caesarion Róma királya lesz (ez utóbbi tényleg kurva érdekes az úgynevezett köztársaságukra oly kényes szenátorok és arisztokraták miatt), továbbá ők ketten hitvesek és istenek, Ízisz és Ozirisz – ezek alapján a háború annyira szükségszerű lesz, hogy csak na. Ki is hirdetik, hogy Antonius egy hímringyó lett, kutyákat, meg más dögöket imád, a szenátusban Octavianus megszavaztatja a háború javaslatát. Pullóval elbeszélget a nap végén, hogy mivel remek barátok Vorenusszal ők ketten, Pullo lehetne a közvetítő, hogy így egy nagyobb vérontást megakadályozzanak. Pullo először nem akar menni, majd mégis csatlakozik, ezt közli a bandával és Masciusra hagy mindent, meg a Vorenus-gyerekekkel is beszél, akik még mindig intenzíven utálják az apjukat.

Gaia azonban nem igazán repes az örömtől, hogy Pullo elmegy a háborúba, nem kéne veszekedni asszony, most már úgyis megy. Pullo lemegy ecetért, és nagy nehezen rátekint a ketrecre, Memmio körülbelül a Homo habilis szintjén lehet, mert eszközt még tud használni, és kiszabadult. Pullo magához vesz egy kést, de Memmio hátulról lecsapja, és már a bazi konyhakéssel le is szúrná, de jön Gaia, és kőkeményen megküzd a nyomorulttal, agyon is csapja mint Mercader Trockijt, de közben ő is halálos sebeket kap. Snitt, Gaia a halálos ágyán még valamit be akar vallani Pullónak, mert nem akar hazugsággal a lelkében átlépni a túlvilágra: ő mérgezte meg Eirene-t, meg a gyermeküket. Pullo arca brutál ijesztően befeszül, minden gyűlölet kiül az arcára, és megfojtja Gaiát. Zárásként fogja Gaia holttestét, és a döbbenten figyelő emberek közt bevágja valami tócsába – ezzel Gaia sosem fog átlépni a túlvilágra.