Lázár vagyok a csókok lakomáján, idézhetjük Cyranot, mert akár ez is lehetne a mai epizód alcíme, ugyanis a mostani 50 perc alatt több csók csattan, mint az eddigi három évadban összesen. Az izgatott Roberttel nyitunk, hórukkembereket irányít, akik a londoni lakását rendezik be éppen, ahogy viselkedik, tisztára az Anyám tyúkjára emlékeztet (Lám, csak jó az isten, jót ád, / Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, / Még a ládára is fölszáll), én a magam részéről ráküldeném Morzsa kutyát, hátha attól kicsit lehiggadna. Sarah is hasonlóképpen izgatott és büszke, a házaspár ennek megfelelő örömmel üdvözli a látogatóba érkező Jamest. A barkókirály gratulál bátyja londoni képviselőségéhez és az új otthonhoz, hát igen, itt másképpen fogunk élni, mint Liverpoolban, mondogatja Robert, miközben szivarra gyújt. Fogadások, bálok, társasági élet, ihaj-csuhaj, sőt hejrerutyutyu. A rövid bájolgás után James a lényegre tér, arra a levélre hivatkozik, amit Robert egyik újdonsült barátja, valami főúr írt neki és amiben az alapítás előtt álló Brit-Mexikói Vasúttársaság részvényeiből történő jegyzésről van szó. Á igen, lord Hugh Kernan, rendkívül tiszteletreméltó férfiú, 15 000 fonttal kellene beszállnod ebbe a tuti üzletbe, ad némi háttérinfót Robert. A képviselő úr büszkén kijelenti, hogy őt tervezik a Társaság igazgatósági elnökének megválasztani, James jöjjön el a fogadásra, ahol a többi részletet magától a lordtól tudhatja majd meg. Tessék, itt a meghívó, Mr. és Mrs. James Onedin részére szól, de ez csak formaság, viszont Miss Biddulphot hozd magaddal, ha kérhetem, és ne Mrs. Maudslayt, mert ő özvegyasszony, ráadásul túlságosan szókimondó, köti még búcsúzkodó öccse lelkére Robert.

Boldog új évet mindenkinek és örüljünk együtt James-szel, aki új hajóval, a Teawynd nevű klipperrel bővítette flottáját. A hajópark ezzel már nyolc tagú, a kikötőben álló vitorlást érdeklődők raja vizsgálja. Utasok szállítására is alkalmas, mert van egy tágas és kényelmes kabinja. James az első utat Fucsouba tervezi, itt már jártunk a 2x14-ben, a város a kínai teakereskedelem korabeli központja volt. James vidáman beszélget a rokonokkal, ismerősökkel, amikor egy prédikátor külsejű idősebb úr lép oda hozzá. Zebediah Pringlehoffer néven mutatkozik be, a név hallatán James majdnem felröhög, mert eszébe jut a Monty Pythontól Johann Gambolputty de von Ausfern- schplenden- schlitter- crasscrenbon- fried- digger- dingle- dangle- dongle- dungle- burstein- von- knacker- thrasher- apple- banger- horowitz- ticolensic- grander- knotty- spelltinkle- grandlich- grumblemeyer- spelterwasser- kurstlich- himbleeisen- bahnwagen- gutenabend- bitte- ein- nürnburger- bratwustle- gerspurten- mitz- weimache- luber- hundsfut- gumberaber- shönedanker- kalbsfleisch- mittler- aucher von Hautkopft of Ulm. Az öregúr családja missziót vezet, de kereskedelemmel is foglalkozik, és évi ezer tonna teáról szóló szerződést ajánl Onedinnek, de ennek feltétele van: elsőnek kell eljuttatnia tíz tonna teát Fucsouból Bostonba. Na és ki lesz a vetélytárs? Fogarty kapitány, bizonyám, ezt hallva James szinte gondolkodás nélkül mond igent az ajánlatra.

Nyakunkon az aranyvasárnap, mindenki ajándék után rohangál, a hogyvoltíró sem kivétel, bár ő nehezített pályán mozog: a nyolcadik játékbolt és az ötödik könyvesbolt között gyorsan megír egy hogyvoltot, majd ádáz tekintettel siet a harmadik halasbolt felé, hátha még kap ikrát a karácsonyi halászléhez. James barátunk persze ezzel mit sem törődik, valahol Dél-Afrika partjainál horgonyoz éppen a Charlotte Rhodes-zal, ahonnan a nemrégiben lovaggá ütött Sir Blanshard fiát kell hazaszállítania. A fiatalúr amatőr természetbúvár, amire bizonyíték a sok kalitka a befogott madarakkal és majmokkal, az egyik majmócát át is adja Bainesnek: Gondoskodjon róla, hogy naponta kétszer kapjon friss vizet, mondja neki közönyösen, az öreg szépen fogalmazott válaszgondolatai az arcára vannak írva. A ficsúr a helyi törzsek erkölcseit is nyilván behatóan vizsgálta, ezt mutatja, hogy a fedélzetre magával hozott egy fekete szépséget is, interracial sex rulez, nesze nektek viktoriánus szemforgatók!

James és Robert hajókázik a kis kikötői gőzösön és a formálódó Onedin-flottáról beszélget, ami már négy tagból áll: Oberon, Oleander, Osborne, na és persze a Charlotte Rhodes, ami jelenleg Venezuelából hajózik New Orleansba Baines kapitánysága alatt, plusz teherként az aktív hátramozdító öreg Websterrel a fedélzeten. Lenne még persze az Anne Onedin nevű gőzös is, de azt ugyebár Frazer szenior átjátszotta a Mirrell Gőzhajózási Társaságnak és átnevezte Skót Lányra. A gőzös is épp a kikötőben vesztegel, James összehúzott szemmel vizsgálja volt tulajdonát. De nem mereng hosszan a múlton, új ruhát és cipőt készül venni a kikötőben, Robert némi megütközéssel hallgatja, hiszen öccse nem nagyon szokott magára költeni.

Nálunk támad a tél, és a címből sejthetőn ugyanez lesz a mai részben is, úgyhogy a mostani posztot javaslom sapka-sálban olvasni, a Jägermeister ajánlásával. Fogarty hajózik hazafelé az Oberon nevű Frazer-tulajdonban álló vitorlással, a legénység vidám, várják őket a kikötői nyilvános kocsmák és a dús keblű nyilvános honleányok. Az utóbbiak közül Ryan vitorlamester különösen a rendkívül adakozó természetű Maggie-t ajánlja a fiatal hajósinas, Tom figyelmébe, a fiú pironkodva hallgatja a minden szaftos részletre kiterjedő műsorajánlót. Ennek megfelelően, amint az Oberon kiköt, a matrózok gyorsan nekilátnak a kirakodásnak, nem sejtve, hogy vágyaik közeles kielégítését a fedélzetre lépő James Onedin éppen megakadályozni készül. James Fogartyval kezd tárgyalni, a hajót és a legénységet három hónapra bérelte ki Frazertől, és most értesült egy tisztes haszonnal kecsegtető ajánlatról, úgyhogy kirakodás után az Oberon másnap reggel már indul is Svédországba. Acélsínt szállít oda, visszaútban meg bányafát Mr. Biddulphnak, Fogarty enyhén szólva nem boldog. A Balti-tenger ilyenkor már jégveszélyes, októberben őrültség odaindulni, próbál tiltakozni, de James szokás szerint magabiztos: Ma még csak elseje van, a reggeli dagállyal indulnak, veszi elejét a további vitának.

Fogalmam sincs, melyik nagytudású roggyant elméjéből pattant ki ez a magyar cím annak idején, mi inkább maradjunk az eredetinél, ami ököljogot jelent ugyebár, és igencsak passzol a mai epizód történéseihez. Liverpool, berakodás a Charlotte Rhodesba, az egyik matróz, Hoskins, valami miatt beszól Baines kapitánynak, az öreg nem sokat teketóriázik, észérvek helyett alaposan orrba gyűri. Pont ekkor lép be James és higgadtságra szólítja fel emberét, merthogy a jó kapitány az eszét használja, nem az öklét. Baines próbálja védeni az igazát, ez a Hoskins mindig piszkálja a hajósinast, és különben is, a legénységet kemény kézzel kell tartani, nehogy lázadáson törjék a fejüket. Nem nagyon láttuk még ilyen agresszívnek a vén tengeri medvét. Caroline érkezik, aki új szállásadónőt ajánl Bainesnek, mert az öreg régi lakása beázott és a háziúr nem hajlandó kijavíttatni a tetőt. Onedin amúgy Havannába készül, Caroline ismét elkíséri, mert néhai férjének van ott még valami lezáratlan ügye.

A gyanútlan olvasó a cím láttán egyből az olajra gondol, de téved, mert a XIX. században a kőszenet és a gumit hívták így, mai vizsgálódásunk tárgya is ez utóbbi. Szokás szerint Liverpoolban kezdünk, Caroline hajókázik valami tiszteletreméltó úriemberrel az öbölben, a neve Henry Wickham és nagy dobásra készül: gumifa magokat akar beszerezni Brazíliából. A Brit Birodalom érdekeit szem előtt tartva a magokból gumifa ültetvényeket akar létrehozni Indiában (ami akkoriban ugyebár a birodalom része volt), mert a gumi előtt nagy jövő áll és jelenleg csak Brazília rendelkezik monopóliummal. Együtt felkeresik Jamest a tuti ajánlattal: Wickham 1000 magonként 15 fontot fizetne, a haszon kecsegtető, de kis szépséghibája azért van a dolognak: a brazil kormány minden bizonnyal nem fogja engedni a magok külföldre juttatását, ezért ki kell azokat csempészni. James némi gondolkodás után úgy dönt, elhárítja az üzleti lehetőségét, jelenleg úgyis minden hajója foglalt, szép és tisztességes haszonnal járják a tengereket, úgyhogy kösz, de nem.

1876-ban járunk, de hogy ezt honnan tudjuk pontosan, az csak a poszt végére fog kiderülni. Ezúttal kevés hajókázásban lesz részünk, mert szinte végig Liverpoolban maradunk, ahol a hajókra festendő merülési vonal körül dúlnak a csatározások, erre utal az eredeti cím is. Jamesünk új hajót bérelt, mert vasúti síneket kell Portugáliába szállítania, havonta 1600 tonnát fél éven át. Az új vitorlás neve Ondine, amit a magyar verzióban végig Onídn-nek mondanak, mi van, senki nem tud olvasni a szinkronstúdióban, jegyzem meg epésen. A kikötőben javában folyik a berakodás, de az egyik sín váratlanul elszabadul a csörlőről és lezuhan a raktérbe, kis híján agyoncsapva az egyik matrózt. (Mondta a rádióban a Sínkomikus Imre, hogy fontos a jó síndarab, jutnak eszünkbe Besenyő István halhatatlan szavai.) Szerencsére a matróz egy homloksérüléssel megússza a balesetet, társai viszont azon aggódnak, hogy 450 tonnát kell berakodniuk, túl lesz terhelve a hajó és elsüllyednek.

Több hónapos szünet után újra felvesszük a fonalat kedvenc kapitalistánk történetében, és mindjárt javítjuk is az újabbkori keresztségben „Amazon a fedélzeten"-re magyarított címet a sztorihoz illő „Szállítmány az Amazonason"-ra. De ennyi tudálékosság elég is, haladjunk szaporán, az évad egyik legjobb része vár ránk, tengerire magyar!

Ott hagytuk el, hogy Frazer szenior lecsapott a brazil vasútépítő biszniszre, sőt egy általa gründolt cég révén megszerezte James gőzhajóját, az Anne Onedint, átnevezte Skót Lányra és már útnak is indította vele Fogartyt ezer tonna szénnel Brazíliába. A nyitó képeken a fiatal José Braganza és Elizabeth romantikáznak, gyorsan összemelegedtek pár hét alatt, és most szomorúan készülnek az elválásra, merthogy Jamesnek szüksége van valakire, aki tud portugálul. Sz Sz lila keszkenőt ad át Josénak, aki megcsókolja és kebelébe rejti a drága kincset, írsz majd, igen, te is írsz majd, igen, tisztára Jókai tollára illő jelenet.

Trópusi útról hajózik hazafelé a Charlotte Rhodes, a vasember James elég ramatyul néz ki, összeszedett valami nyavalyát és a parancsnoki kabinban elgyötört arccal nyeli az orvosságot, ami a színe alapján brandy is lehetne, sőt lehet, hogy pont az. (De ha mégsem, akkor szatmári szilva.) Belép a még Jamesnél is keményebb iron man, Baines kapitány, neki semmi baja, és nekilát a vacsorának, marhahús krumplival, Onedin rá se bír nézni. Legalább egy kis császármorzsát egyen, miszter Onedin, tuti recept, a hogyvoltíró Gabbától kaptam, biztatja a vén tengeri medve, de James csak a fejét rázza. Az üzletet persze ilyen állapotban sem hanyagolja és arról beszél Bainesnek, hogy rá kell hajtani a Brazil Államvasutakkal kötendő szerződésre, nekik most minden mennyiségben szénre és acélra van szükségük. Odahaza Liverpoolban Frazer szenior is erre a következtetésre jut, és Caroline társaságában éppen arról faggatja Fogartyt, hogy van-e gőzhajóra is kapitányi engedélye, merthogy gőzössel fel lehet hajózni az Amazonason. A szakállas kissé értetlenül bólint, engedélye ugyan van, de rutinja még nincs, az öreg azonban egyelőre nem mond többet a terveiről.