Boldog új évet mindenkinek és örüljünk együtt James-szel, aki új hajóval, a Teawynd nevű klipperrel bővítette flottáját. A hajópark ezzel már nyolc tagú, a kikötőben álló vitorlást érdeklődők raja vizsgálja. Utasok szállítására is alkalmas, mert van egy tágas és kényelmes kabinja. James az első utat Fucsouba tervezi, itt már jártunk a 2x14-ben, a város a kínai teakereskedelem korabeli központja volt. James vidáman beszélget a rokonokkal, ismerősökkel, amikor egy prédikátor külsejű idősebb úr lép oda hozzá. Zebediah Pringlehoffer néven mutatkozik be, a név hallatán James majdnem felröhög, mert eszébe jut a Monty Pythontól Johann Gambolputty de von Ausfern- schplenden- schlitter- crasscrenbon- fried- digger- dingle- dangle- dongle- dungle- burstein- von- knacker- thrasher- apple- banger- horowitz- ticolensic- grander- knotty- spelltinkle- grandlich- grumblemeyer- spelterwasser- kurstlich- himbleeisen- bahnwagen- gutenabend- bitte- ein- nürnburger- bratwustle- gerspurten- mitz- weimache- luber- hundsfut- gumberaber- shönedanker- kalbsfleisch- mittler- aucher von Hautkopft of Ulm. Az öregúr családja missziót vezet, de kereskedelemmel is foglalkozik, és évi ezer tonna teáról szóló szerződést ajánl Onedinnek, de ennek feltétele van: elsőnek kell eljuttatnia tíz tonna teát Fucsouból Bostonba. Na és ki lesz a vetélytárs? Fogarty kapitány, bizonyám, ezt hallva James szinte gondolkodás nélkül mond igent az ajánlatra.

Erről a szerződésről beszélget Fogarty is Elizabeth-tel, a szakállas bízik benne, hogy ha megnyeri a versenyt, akkor saját hajót vehet és önállósíthatja magát. Érted és Williamért teszem, mondja epekedő pillantással, majd egy ezüst dobozkát ad át Sz Sz-nek. Ha enyém lesz a szerződés, minden utamról hozok neked teát, amivel megtöltöm ezt a kis dobozt, teszi hozzá. Majd arról győzködi szíve hölgyét, hogy mire visszatér Kínából, Elizabeth adjon el mindent, szakítson a régi életével, úgy várja őt a kikötőben, és kettesben majd elhajóznak a boldog naplementébe. Szőkénk azonban bizonytalan.

Robert a fűszerkereskedésben legújabb politikai beszédét fogalmazza, amikor egy jól szituált öreglány lép be. Miss Armitage néven két főre szeretne kabint foglaltatni a Teawynden Fucsouba, ahová unokahúgával akar elutazni, hogy meglátogassák távoli rokonukat. Robert, mint a hajózási társaság egyik vezetője egyből biztosítja a nénit, hogy nagyon kényelmesen fognak utazni. James és Elizabeth Robert politikai terveiről beszélget, ha a bátyó nyer a helyi választáson, akkor bekerülhet a londoni parlamentbe, és elköltöznek a fővárosba, na de akkor ki fog gondoskodni a kis Charlotte-ról? James egyelőre azonban nem aggódik, szerinte Robert és Sarah sose hagyná el Liverpoolt, ide köti őket minden. Belép Caroline, akinek James felajánlja, hogy ha kedve van, utazzon el vele Kínába. Caroline meglepődik, de Elizabeth máris ajánlkozik, hogy elkíséri őket. A terv jó, de mivel sajnos Robert már kiadta a kabint, nincs hol elhelyezni a hölgyeket, így aztán mégis kénytelenek otthon maradni. James dühösen kéri számon bátyján az akciózást, Robert azonban észérvekkel támad vissza. Miss Armitage Biddulphék rokona, így ha James nem akarja kockáztatni a Mr. Biddulph-fal kötött hosszútávú szénszállítási szerződést, akkor az ő rokonait viszi el Mrs. Maudslay helyett.

A hajó útra kész, Baines jelenti Jamesnek, hogy az utasok is megérkeztek, az egyik hölgy azonban régi ismerős, Leonora, ő Miss Armitage unokahúga. James nem repes az örömtől, sőt mogorván arra utasítja Bainest, tegyen meg mindent, hogy az út során Miss Biddulph ne nagyon kerüljön a szeme elé. Mivel a hajóút két hónap, ezt nem lesz könnyű kivitelezni, csak jelzem. Odahaza Elizabeth is értesül az utasok kilétéről, Caroline-nal nem győznek egyetérteni abban, milyen gátlástalan ez a kishölgy. Bár ő legalább tudja, mit akar, nem olyan bizonytalan, mint én, sóhajt Caroline.

Fogarty is útra kel az Ajax nevű szkúnerrel, ami nem olyan gyors, mint a Teawynd, de szakállas barátunk nem aggódik. Pedig úgy tűnik, még maga Poszeidón se pártolja a győzelmét, ugyanis egy nagy csapat bálnát küld a vitorlás útjába, az óriás emlősök vidám játszódásuk közepette megcsapják néhányszor a hajót, így az kénytelen generáljavítás céljából a legközelebbi kikötőben jópár napot elvesztegetni. Az első tiszt aggódik, így már tényleg tetemes késést fognak összeszedni, de Fogartynak tutira van valami terve, mert csak magabiztosan mosolyog. (Amúgy jóvágású gyerek, meg kell hagyni, bár az igaz, hogy hátul van a vágása.)

A Teawynd eközben sebesen szeli a Földközi-tenger habjait és egyelőre Jamesnek is sikerül mindenféle ürügyekkel elhárítania Leonora ismétlődő vacsorameghívásait. Utálja, hogy én is a fedélzeten vagyok, panaszkodik Leonora a nénikéjének, az öreglánynak viszont van megoldási javaslata: A konyhával fogjuk kezdeni, adja ki az utasítást. Összebarátkoznak Chathammel, a sánta szakáccsal és Leonora fel is keresi a konyhát, hogy némi fűszerezési és főzéstechnikai tanáccsal lássa el. Szedje le a levesről a zsírt, ne csak borsot és sót használjon fűszerezéshez, főzzön néha mákostésztát meg diósbejglit is, stb. Sőt a találékony kisasszony Bainest is megkéri, tartson neki továbbképzést navigálásból, az öreg tengeri medve készségesen vállalkozik is rá, bár az első órát kapásból meghiusítja James és az ő vasvilla pillantása.

Liverpoolban Robert és Sarah már a fűszerüzlet eladását és a Londonba költözést tervezi, bár egy idő után Robert rájön, hogy inkább bérbe kéne adni a boltot, nem eladni, elvégre mégiscsak három nemzedék óta van az Onedin család tulajdonában. Sarah szerint viszont a londoni újrakezdéshez pénz kell, nem kevés, ezért ő az eladást erőltetné. Végül Robert álláspontja győz, sőt győz ő maga is a helyi választásokon, és így sikeresen bekerül a londoni parlamentbe. Elizabeth és Caroline siet gratulálni, a sárga kokárdában úgy néz ki az egész társaság, mint valami járványügyi bizottság.

Ahogy telnek a napok, James kénytelen megállapítani, hogy sokat javult Chatham főztje, sőt engedékenységében odáig megy, hogy végre nem zárkózik el a közös vacsorától sem. Lucy néni, Leonora, Baines és James körbeüli az asztalt, sherryvel koccintanak, a szakács behozza a francia recept alapján készített csirkegulyást. James nagy étvággyal lát neki, és megdicséri Chathemet, a szakács örül és egyben kifejezi háláját Leonorának a főzési tanácsokért. James egyből átlát a szitán és felpattan az asztaltól, mint akinek villát szúrtak az alsó fertályába: Maga meg mióta irányítja a konyhát, kisasszony, meg ne lássam többet a konyha körül!, vágja oda mérgesen és kiviharzik a kabinból. Baines utánamegy és hangos vitába keveredik gazdájával a jó modort és az udvarias viselkedést illetően, James persze őt is kiosztja: Ha valaha is újranősülök, én fogom eldönteni, kit veszek el, és nem maga vagy bárki más!

Megérkeznek Port Saidba, James és Baines elmegy intézkedni a Szuezi-csatornán való átkelés ügyében, a helyi hivatalnok azonban csak franciául beszél. James egy darabig próbálkozik, de miután ő is csak annyit tud francúzul, mint én, nem sokra jut. Baines szerint viszont Miss Biddulph jól tud franciázni (én kérek elnézést), ezért James kénytelen-kelletlen igénybe veszi a segítségét. A fezes hivatalnok feszes vigyázban köszönti a hölgyet, és közli, kész segíteni, hogy már aznap délután át tudjanak hajózni a csatornán, nem kell másnapig várniuk. Jó, rendben, kérdezze meg tőle, hogy mennyi baksist kér ezért?, utasítja James Leonorát. 500 piaszterről indul az alku, James itt elemében érzi magát, röppennek az ajánlatok, Leonora is rezegteti a pilláját, így végül megállapodnak 200-ban. A hivatalnok búcsúzóul még kifejezi sajnálatát Leonorának, amiért kénytelen elviselni Onedin elviselhetetlen modorát, a háttérben Baines alig tudja magába fojtani a röhögést. Később James megembereli magát és bocsánatot kér nyers viselkedéséért, cserébe Leonora is bocsánatot kér, amiért olyan sokszor viselkedett kislányosan és hebehurgyán.

Haladni viszont nem nagyon tudnak, mert alig fúj a szél, a Teawynd kénytelen Aden környékén vesztegelni. Leszáll az éj és a sötétség leple alatt arab kalózok támadnak a hajóra, a kormányost leszúrják, de ő hangos kiáltásával még fel tudja riasztani a legénységet. Dulakodás, lövések, James Chathemet bízza meg a hölgyek őrizetével, de az egyik támadó rövid küzdelem után leszúrja a szakácsot. A kalóz betör a kabinba, de Leonora az apjától kapott pisztollyal lelövi, brávó! Onedinéknek végül sikerül visszaverni a támadást, veszteségük egy halott és három sebesült, még egész jól megúszták. Chatham sebe viszont komoly, sürgősen orvoshoz kéne kerülnie, egy szembe jövő hajó szerint azonban Adenben kitört a kolera, ott nem köthetnek ki. Ha a környéken járvány van, akkor csak valami távolabbi kikötő lehet biztonságos, irány Ceylon, adja ki a parancsot James. A szerencsétlen Chatham azonban a nők gondos ápolása ellenére sem éri meg a partraszállást, Leonora James vállára borulva sírja ki magát. Meg kell mondanom, hogy teljesen félreismertem, maga igazán nagyszerű teremtés, mondja zavartan James.

Kikötnek Fucsouban, a hölgyek búcsúzkodnak, mert ők még továbbmennek Nanpingba, ugyanis ott lakik a távoli rokonuk. Megérkezik Fogarty is, James nem titkolt diadallal közli vele, hogy ő máris kész továbbindulni azzal a bizonyos tíz tonna teával Bostonba. Én is megyek, de utasként egy másik hajón, nem az Ajaxon, szól vissza erre vigyorogva a szakállas. Majd felfedi a titkot: a teát feladta az egyik menetrend szerinti San Franciscoba induló hajóra, ott majd átrakodják a transzkontinentális vasútra, ami három hét alatt Bostonba ér a rakománnyal. Ennyi idő alatt vitorlással viszont képtelenség eljutni odáig, hiszen meg kell kerülni Dél-Amerikát. James egy darabig néz, de aztán nem kezd őrjöngeni, hanem lovagias ellenfélként elismeri vetélytársa leleményességét. A társaságban általános jókedv tör ki, mindenki vidáman nevet, Leonora is gratulál Fogartynak. Odahaza Liverpoolban Elizabeth is örömmel fogadja a hírt gyermeke apjának sikeréről, és boldog mosollyal szorítja keblére az ezüst dobozkát, miközben cseresnyeajkai vidáman suttogják Bornai Tibor Egy szelence c. versét, miszerint:

Asztalomon hever hanyatt (vagy hason)

Meztelenül egy kövér szelence.

Enyém! Ki kétli ezt?! Senki?!

Még szerencse!