Lázár vagyok a csókok lakomáján, idézhetjük Cyranot, mert akár ez is lehetne a mai epizód alcíme, ugyanis a mostani 50 perc alatt több csók csattan, mint az eddigi három évadban összesen. Az izgatott Roberttel nyitunk, hórukkembereket irányít, akik a londoni lakását rendezik be éppen, ahogy viselkedik, tisztára az Anyám tyúkjára emlékeztet (Lám, csak jó az isten, jót ád, / Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, / Még a ládára is fölszáll), én a magam részéről ráküldeném Morzsa kutyát, hátha attól kicsit lehiggadna. Sarah is hasonlóképpen izgatott és büszke, a házaspár ennek megfelelő örömmel üdvözli a látogatóba érkező Jamest. A barkókirály gratulál bátyja londoni képviselőségéhez és az új otthonhoz, hát igen, itt másképpen fogunk élni, mint Liverpoolban, mondogatja Robert, miközben szivarra gyújt. Fogadások, bálok, társasági élet, ihaj-csuhaj, sőt hejrerutyutyu. A rövid bájolgás után James a lényegre tér, arra a levélre hivatkozik, amit Robert egyik újdonsült barátja, valami főúr írt neki és amiben az alapítás előtt álló Brit-Mexikói Vasúttársaság részvényeiből történő jegyzésről van szó. Á igen, lord Hugh Kernan, rendkívül tiszteletreméltó férfiú, 15 000 fonttal kellene beszállnod ebbe a tuti üzletbe, ad némi háttérinfót Robert. A képviselő úr büszkén kijelenti, hogy őt tervezik a Társaság igazgatósági elnökének megválasztani, James jöjjön el a fogadásra, ahol a többi részletet magától a lordtól tudhatja majd meg. Tessék, itt a meghívó, Mr. és Mrs. James Onedin részére szól, de ez csak formaság, viszont Miss Biddulphot hozd magaddal, ha kérhetem, és ne Mrs. Maudslayt, mert ő özvegyasszony, ráadásul túlságosan szókimondó, köti még búcsúzkodó öccse lelkére Robert.

A készülő fogadásról természetesen Leonora is idejekorán értesül, és máris sérelmezi, hogy James Caroline-t akarja magával vinni, nem pedig őt. Emlékezeti Jamest egy korábbi ígéretére, miszerint majd együtt elmennek Londonba, de a férfi visszavág: Igen, azt mondtam, hogy majd egyszer, de nem most! Ráadásul Caroline egy ideig Dél-Amerikában élt, és néhai férje vasútmérnök volt, ezért viszem őt magammal, zárja le szőrös arcú és szőrös szívű kapitalistánk a vitát. Nem tudok eligazodni magán, sóhajt lemondóan a szép hajadon. (Pedig milyen szépen csillan a fény a hajadon, teszem hozzá én. Bocs.)

És már itt is vagyunk a zenés-táncos fogadáson, zsakettek, estélyik, büfé, Sarah majd szétreped a büszkeségtől, végre bekerültek a high society-ba, ez ám az élet, Babolcsay néni! James persze nem az a társasági figura, az egyik oldalszobában ücsörög és magában iszogat, amikor Caroline lép be. Ó, bocsásson meg, amiért magára hagytam, kap észbe James és már nyújtja is a karját. Nagyon jól esik, amikor ilyen figyelmes hozzám, bókol vissza Caroline, majd egy darabig ebben a hangnemben smúzolnak, nyoma sincs a korábban látott heves vitáknak. Sőt, mielőtt kilépnének a szobából, még futó csókot is váltanak, majd a táncparkettre lépnek és alakjukat elnyeli a tömeg. Én is éhes vagyok, jut eszembe az ide kapcsolódó Boncz Géza poén.

Megérkezik az emlegetett lord Kernan, Robert azt sem tudja, hogyan keringjen körülötte, majd eltűnik, hogy előkerítse Jamest. A lord eközben kiszúrja magának Elizabeth-t és amíg Robert fel-alá rohangál, mint akit tökönrúgtak, beveti magát Sz Sz-nél és elkezdi ezerrel fűzni. Végre előkerül James és Caroline, Robert jó bunkó módjára megpróbálja elküldeni a nőket a másik szobába, de a lord leinti: Ugyan, Onedin, az üzlet várhat, ne hanyagoljuk el a hölgyeket.

Ebben a részben még nem is láttuk Baines kapitányt, de most itt van és New Orleansba tart az egyik Onedin vitorlással. Miután a rakományon sikeresen túlad, felkeresi a Nicholas és Tsa hajózási irodát, ahol az éppen ott-tartózkodó Fogartyval vált szót. A szakállas meglepődik, hogy Baines részére még Londonban megváltottak egy visszaútra szóló hajójegyet, nem érti, miért a vitorlása nélkül akar visszatérni az öreg Londonba. Mit csináljunk, ha csak egy útra volt rakomány, ködösít Baines, de mi rutinos Onedin nézők tudjuk, hogy itt valami sántít: hát vállalt valaha is csak egy útra szóló fuvart a mi James barátunk? Nem sokkal később az öreg fel is hurcolkodik Fogarty hajójára és elfoglalja az utaskabint, amit meg kell osztania a szimpatikus Mr. Wallace-szal. Baines poggyásza csak egyetlen ládikó, az viszont baromi nehéz, de Wallace kérdő tekintetére csak annyit mond: Csak pár könyv van benne, hosszú utakra mindig viszek magammal néhányat. Wallace beszélgetést kezdeményez, neki is szokatlan, hogy egy hajóskapitány hajó nélkül vág neki a tengernek, de Baines csak valami sürgős utazásról motyog, és inkább az öregúr által kínált sherryre koncentrál.

Vissza Londonba, ahol az urak végre megszabadultak a hölgyektől, James komoly arccal tanulmányozza a Brit-Mexikói Vasúttársaság alapításához kiadott befektetői tájékoztatót. Lord Kernan győzködi, ez tuti üzlet, ő minden felesleges pénzét a részvények megvásárlásába fektette, ezek értéke a kibocsátás után tuti a többszörösükre emelkedik. Sőt a lord még egy olyan üzleti lehetőséget is belenget, miszerint ha James is főrészvényes lesz, joga lesz minden megkötendő szerződést megismerni, így megelőzheti az esetleges konkurens szállítókat és komoly hasznot zsebelhet be. James érdeklődő arccal hallgatja, majd váratlanul meglepő kijelentést tesz: Már megvan a 15 000 font, mert egyik emberem nemrég adta el az egyik hajómat New Orleansban, és az árát aranyban hozza hazafelé. Szóval már sokkal korábban eldöntötte, hogy be akar szállni az üzletbe, ez igen, tetszik a stílusa, vigyorog a lord, majd felajánlja, hogy bevezeti Jamest a felső tízezerbe, maradjon még pár napig Londonban – természetesen Robert költségére. Ezt meghallva James egyből igent mond, a szakállas báty mosolyogva hallgat, de mint tudjuk, a villamos kereke alatt sem őszinte a mosoly.

A következő pár nap így is telik, fogadások, bálok, biliárdpartik, közben többszöri csókváltás Caroline-nal. Eközben viszont Sarah tervet sző, szerinte is jobb lenne, ha James inkább Leonorára koncentrálna, a kisasszony jobban illene hozzá, ezért amikor Elizabeth és Caroline visszautazik Liverpoolba, ő meghívja magukhoz Leonorát. Sajnos azonban James hanyagolja, napokig feléje sem néz, szegény Leonora Sarah-val kettesben kénytelen otthon ücsörögni. Ám egyik nap látogató érkezik, lord Kernan, aki hallotta hírét, hogy Mrs. Onedin milyen elbűvölő virágszálat rejteget a nappalijában. Rányomul Leonorára és csak úgy szórja a bókokat és szóvirágokat, ennyi duma egy egész háremnek elég lenne. Viszi magával színházba, vacsorára, mindenfelé, a tapasztalatlan lány egyre nehezebben tud ellenállni a heves rohamoknak. (Mondtam már, hogy a nő gyönyörű?)

Kicsit hűtsük le magunkat és nézzünk ki a tengerre, ahol Fogarty hajója egyre északabbra kerül. Baines és Wallace már elég jól összebarátkozott, együtt vonulnak fel a fedélzetre kicsit levegőzni. Azt is megtudjuk, hogy Wallace a Rotschild Bankház ügynökeként járt Mexikóban és onnan tart hazafelé, hogy beszámoljon a tapasztalatairól. Miközben elhagyják a kabint, a kamera ráközelít a Wallace táskájából kilógó tájékoztató prospektusra, amin a Brit-Mexikói Vasúttársaság neve olvasható, hoppá. Baines szerint délebbre kellene fordulni, mert így könnyen jéghegynek ütközhetnek, jószándékú szavait azonban Fogarty dühösen visszautasítja, ez az ő hajója, ő tudja, merre kell menni. Persze csak addig van nagy arca, amíg másnap össze nem ütköznek az első nagyobb jégheggyel. A hajó súlyosan megsérül, mindenkinek el kell hagynia a fedélzetet, az öreg Wallace is elég komoly fejsérülést szenved, de úgy dönt, inkább Baines-szel megy külön mentőcsónakon, nem csatlakozik Fogartyhoz és a legénység többi tagjához.

Ez nem biztos, hogy annyira jó döntés, Fogartyékat ugyanis másnap felszedi egy arra járó gőzös, Baineséket viszont nem találják meg, így ők a csónakkal megpróbálnak délebbre eljutni, Labrador vagy Új-Fundland partjaihoz. Fogarty visszaér Liverpoolba, ahol Elizabethnek arról beszél, hogy ez volt első önálló útja saját hajóval, és bár biztosítva volt, Elizabeth döntse el, hogy a biztosítási pénzből vegyen-e másik hajót vagy ne. Én mindent érted és a kis Williamért teszek, emlékezteti Sz Sz-t. Választ egyelőre nem kap, mert beront James, aki azonnal mentőexpedíciót akar szervezni jó embere felkutatására, és a térképen megjelölteti Fogartyval a hajótörés helyét. Indulás előtt James még vált pár szót Leonorával, aki ugyan szintén aggódik Bainesért, de saját megbolydult érzelmei mégis csak sokkal jobban foglalkoztatják. Ezt el is mondja Jamesnek, majd a vallomás végén hosszan megcsókolja reménybeli lovagját, Onedin azonban kis idő múlva lefejti a nyaka köré fonódó karokat és elbocsátja a lányt.

A jeges tengeren a csónak végre partot ér valahol, a szimpatikus öregúr azonban sajnos ezt már nem éri meg, Baines gondos ápolása ellenére meghal. Londonban ezt persze James még nem tudja, éppen Roberttel és a lorddal közli, hogy máris indul, kibérelt egy hajót teljes legénységgel. A másik kettő persze jobban aggódik a részvények miatt, James rohanás közben odaveti, hogy a banknál már intézkedett, de most Baines sorsa jobban érdekli, és nem is a láda arany miatt. Kihajózik a bérelt vitorlással, és gyakorlatilag éjjel-nappal a fedélzeten tartózkodik, folyamatosan figyeli a tengert és a partvidéket.

Londonban ezalatt a lord egyre kevésbé bír a nadrágját feszítő érzésekkel, már házassági ajánlattal támadja le Leonorát, és mesél neki a tuti mexikói vasúti befektetésről is. Én is Mexikóba költözöm, ha beindul az üzlet, mesésen gazdag leszek, jöjjön velem, győzködi, majd nyomatékul le is smárolja. Labradornál közben James partra száll, hogy érdeklődjön az egyik távoli kereskedelmi kirendeltségen, Seal Bay Trading Post, hirdeti a deszkára festett felirat a kalyiba oldalán. Kutyaszánt bérel és a közeli eszkimó falu felé indul, de még mielőtt odaérne, összetalálkozik egy szőrbundába öltözött alakkal, akiben megkönnyebbülve ismerjük fel kedvenc tengeri medvénket. A kitartó keresés meghozta tehát gyümölcsét, a mindig komoly James örömében óvodás gyerek módjára ugrálja körbe Bainest.

Londonba érve azonban már lenyugszik és figyelmesen hallgatja jó embere beszámolóját. A megboldogult Wallace infói szerint a mexikói vasútprojekt tuti bukó, a tájékoztatóban leírtak alapján nem valósítható meg, mert rosszak a terepviszonyok. Sőt Wallace szerint a szélhámosság sem zárható ki, azaz a gyanútlan befektetők szándékos bepalizása és lehúzása. James egyből tájékozatja Robertet is, az azonban nem akar hinni neki, sőt Jamesre dühös, mert így elveszíti a beígért igazgatói pozíciót. Aztán persze kiderül, hogy a lord a Roberttől kapott pénzzel lelépett Mexikóba, így lőttek a ragyogó terveknek és a fényes parlamenti karriernek. És magával vitte Leonórát is, mondja zárásul Robert. Ez utóbbi azonban végül nem bizonyul igaznak, mert Leonora éppen ekkor lép be Sarah szobájába, leül és csak annyit mond: Nem utaztam el vele, mert ugyan túl szép volt ez az egész, de nem tudtam szeretni őt.