1876-ban járunk, de hogy ezt honnan tudjuk pontosan, az csak a poszt végére fog kiderülni. Ezúttal kevés hajókázásban lesz részünk, mert szinte végig Liverpoolban maradunk, ahol a hajókra festendő merülési vonal körül dúlnak a csatározások, erre utal az eredeti cím is. Jamesünk új hajót bérelt, mert vasúti síneket kell Portugáliába szállítania, havonta 1600 tonnát fél éven át. Az új vitorlás neve Ondine, amit a magyar verzióban végig Onídn-nek mondanak, mi van, senki nem tud olvasni a szinkronstúdióban, jegyzem meg epésen. A kikötőben javában folyik a berakodás, de az egyik sín váratlanul elszabadul a csörlőről és lezuhan a raktérbe, kis híján agyoncsapva az egyik matrózt. (Mondta a rádióban a Sínkomikus Imre, hogy fontos a jó síndarab, jutnak eszünkbe Besenyő István halhatatlan szavai.) Szerencsére a matróz egy homloksérüléssel megússza a balesetet, társai viszont azon aggódnak, hogy 450 tonnát kell berakodniuk, túl lesz terhelve a hajó és elsüllyednek.

Ezt a gondot felveti Baines kapitány is Jamesnek, aki szerint viszont minden rendben, ez a hajó bírja a terhelést és ha Bainesnek aggodalmai vannak, akkor majd ő megkeresi Fogartyt, akibiztos elnavigálná a hajót, most úgysincs munkája. Ez a téma odahaza is, ahol Robert arról beszél Sarahnak, hogy Mr. Plimsoll, a korábban megismert parlamenti képviselő épp most készül beterjeszteni a hajók merülési vonalára vonatkozó törvénytervezetet, erre James az egész kikötő szeme láttára terheli túl a hajóját. Elizabeth meglátogatja Caroline-t, az utóbbi éppen valami hivatalos iratokat rendezget Mr. Plimsoll részére, mert lehet, hogy a képviselő magával viszi Londonba titkárnőnek. Fogarty lép be, Elizabeth arca felderül, de a szakállas csak közömbösen biccent neki és Caroline-nal kezd hivatalos beszélgetésbe. Sz Sz durcásan hátatfordít, de a fülét nem tudja becsukni, így hallhatja, amint Fogarty is az Ondine túlterheléséről beszél, jó lenne értesíteni Mr Plimsollt az esetről.

Caroline felkeresi Jamest, aki persze vehemensen védelmezi saját elképzelését: Jack Frazer elől nyertem el ezt a szerződést, ne szóljon bele senki, hogyan teljesítem. Persze, mert te ajánlottad a legalacsonyabb fuvardíjat, veti közbe a szintén jelenlévő Robert. Kiderül, hogy Frazer szenior három hajóval vállalta volna a fuvart, de James szerint kettő is elég. Majd akkor sírj, ha az Ondine nem ér vissza épségben, veti oda a távozó Robertnek. Caroline szerint a hajótulajdonosoknak nincs szívük, ez nyilván különösen igaz Jamesre, aki erre csak annyit mond, hogy az Ondine-nel ő is kihajózik, és ha a hajó mégis elsüllyedne, az nem a túlterhelés, hanem a kontár kapitány miatt lesz.

Fogarty értesítésére megérkezik Plimsoll és háromlábú gépével először valami elhagyatott épületből készít leleplező fényképeket a rakodás alatt álló hajóról. Hivatalosan viszont csak akkor lehet eljárást indítani, ha a legénység közül legalább öten panaszt tesznek, nosza, akkor keressük fel a matrózokat, biztatja Fogarty. Felmennek az Ondine-re és Plimsoll elő is adja magát, de nem jut túl messzire, mert megérkezik James. Mit képzel maga, lázadásra bujtogat?, támadja le Plimsollt, aki viszont nem hátrál, és vállalja, hogy képviseli a matrózok érdekeit. Elindul a legénység pár tagjával a Tengerészeti Hivatalba, Fogarty még odaveti Jamesnek, hogy ez koporsóhajó, már most szivárog, pedig még ki sem hajózott.

Odahaza James Roberttel beszéli át a helyzetet, a szakállas bátyó folyamatosan aggódik, James arra biztatja, keresse fel az acélgyáros David Griffitht és beszéljen vele, mert ő gyártotta a síneket és ha a szerződésben vállalt határidőben csúszás lenne Plimsoll akadékoskodása miatt, arról neki is tudnia kell. Robert indul és felajánlja a szintén ott időző Leonórának, hogy hazakíséri, de Miss Biddulph mosolyogva elhárítja, kint vár a saját kocsija, majd azzal hazamegy. Zavaros ügylet, mit szólna ehhez Anne, morog Robert kifelé menet, de nyilván nem a sínszállításra gondol. (Hanem a faszállításra, jegyzem meg kajánul, de mindjárt a saját kezemre is csapok ezért a frivol közbevetésért.) Leonora szerint Fogarty esetleg meg fogja vesztegetni a szakértőt, hogy mondja azt, nem biztonságos a hajó. James úgy dönt, leviteti magát Leonora kocsiján a kikötőbe. Legalább adjunk valami alapot a pletykának, vigyorog a missre. (Itt hívom fel ismét a figyelmet James vagány kockás nadrágjára, amit már a 2x10 részben is megcsodálhattunk.)

James a téma Caroline és Elizabeth újabb beszélgetésén is, a bátyád kemény, mint a kőszikla, de ha per lesz a dologból, el fogja veszíteni és ki kell rakodnia a hajót, mondja Sz Sz-nek. Elizabeth manőverezik egy kicsit, hátha megtud valamit Caroline esetleges férjhezmeneteli terveiről, de Miss Maudsley kijelenti, esze ágában sincs hozzámenni Jameshez. Érkezik Plimsoll, aki azon aggódik, mi lesz, ha mégis Jamesnek ad igazat a bíróság, akkor az nagy csapás lenne az ő politikai pályájára és azzal vádolják majd, hogy be akart feketíteni egy tisztességes üzletembert. Elizabeth is bátyja védelmére kel, szerinte James biztos az igazában, ezért nem akadályozza meg, hogy Fogarty szakértőt neveztessen ki a hajó átvizsgálására, akit esetleg még meg is veszteget. Az én nevemhez még a korrupció árnyéka sem férhet, jelenti ki határozottan Plimsoll. (Én bezzeg tudok olyan közép-európai országot, ahol ez egyáltalán nem zavarja a politikusokat.)

Az Ondine kabinjában Baines azt magyarázza Jamesnek, hogy nagyon beteg a nővére, meg kell látogatnia, így nem tud tanúskodni hétfőn délelőtt a bíróságon, ha mégis lesz tárgyalás. Aztán kiderül, hogy inkább az aggasztja tengeri medvénket, hogy megint rosszul fog elsülni az ő hatóságok előtti szereplése, mit annak idején a Pampero elsüllyedése után. Akkor fél évre eltiltották a kapitánykodástól, most is valami ilyesmitől fél, össze fogják zavarni a kérdésekkel és ismét ráhúzzák a vizes lepedőt, ezt inkább kihagyná. Megérkezik Robert, Griffith nem hajlandó tanúskodni, neki csak az a fontos, hogy a sínek megérkezzenek a szerződésben vállalt határidőre Lisszabonba, az neki mindegy, hogy két vagy három hajóval szállítják-e el.

A raktérbe megérkezik a szakértő, Mr Serpell, öltöny, keménykalap, ideális viselet a kátrányos deszkák és zsíros acélsínek közti mászkáláshoz, de hát mit értek én a korabeli viszonyokhoz. Hosszasan pepecsel, majd kijelenti Jamesnek, hogy másnap reggel még visszajön, mert így kora este már nem megfelelőek a fényviszonyok. (A sötét raktérben, érted, ahol fényes nappal is mécsessel kell világítani.) Még kiböki, hogy Mr Fogarty is nagyon kíváncsi a véleményére, de hát tudja uram, én is a piacról élek, közli búcsúzóul. James elrohan Roberthez dühöngeni a korrupt szakértőn. Én ugyan nem fogok megvesztegetni egy ilyen alakot, rohangál fel-alá. A szomszéd szobában hangosan sír a kis Charlotte, legalább nézz be a lányodhoz egy kicsit, kéri Sarah. James zavartan elhallgat, majd „sok a dolgom, nincs időm" felkiáltással elsiet.

James másnap reggelre az Ondine-ra hívatja Plimsollt, Caroline is ott van, és amíg a szakértőre várnak, egymást ekézik az esetleges bírósági eljárással kapcsolatban. Bainest is megkérdezik, a hűséges kapitány persze mi mást mondhatna, szerinte nincs túlterhelve a hajó. De ha a szakértő mást mond, akkor perre viszem a dolgot, fenyegetőzik Plimsoll, mire James visszavág: Ha meg nem, akkor majd én perelem be magát, mert maga miatt öt emberem már elhagyta a hajót. Előkerül Serpell, mindenki feszülten várja, mit fog mondani, a szakértő kicsit nyökög, végül keménykalapját gyűrögetve kijelenti, hogy az Ondine túlterhelt és ezt fogja vallani a bíróságon is. Köszönöm, Mr Serpell, arra kérem, ellenőrizze még egyszer a számításait és jöjjön vissza holnap reggel, bocsátja el James, a szakértő arca felderül és gyorsan távozik. Plimsoll csak hápog: Meg akarja vesztegetni?, pislog ki a szakállából, de James fölényesen közli: Én majd azt fogom bebizonyítani, hogy Fogarty vesztegette meg, egyébként meg holnap reggel 6-kor új toborzást tartok.

Miután mindenki elvonul, Caroline kettesben marad James-szel. A nő ismét felemlegeti James keményfejűségét, Onedinünk nem érti, miért akarja ennyire, hogy megváltoztassa a döntését. Mert jó, ha egy férfinak van hibája, jön a meglepő válasz, mire James jellegzetes félmosolyával csak annyit mond: Akkor tartson velem Lisszabonba és útközben felfedezheti az összes hibámat! (Nofene, csak nem rájött végre, hogy érdemes egyszerre két vasat tartani a tűzbe?)

Plimsoll összeül a matrózokkal és közli velük James szándékát: Aki vissza akar lépni, az most jelezze és megkapja a mai napig neki járó bért, a többiek másnap reggel újra jelentkezhetnek a toborzáson. A matrózok egymás fejét vakarják a nagy gondban, végül úgy döntenek, visszavonják a panaszt, hiába, kell a munka. Sőt egyikük még azt is kijelenti, hogy James Onedin igazán kitűnő tengerész és kapitány.

Caroline és Elizabeth harmadszor, Miss Maudsley beszámol James újratoborzási szándékáról és a lisszaboni meghívásról, Sz Sz sejtelmesen mosolyog: Nincs ebben semmi, Mr Plimsoll is úgy döntött, elhajózik James-szel Lisszabonba. Caroline visszarohan Onedinhez, én is akarok utazni, jelenti ki határozottan. Rendben, a dagállyal indulunk, vigyorog az szemtelenül, hát nem már megint bejött a számítása?! Plimsoll is érkezik a cókmókjaival, Jamesnek hozzá is van egy kedves szava: Ne aggódjon, ha mégis elsüllyedünk, egyből törvényerőre emelkedik a maga merülési vonalra vonatkozó előterjesztése.

Az Ondine végre kihajózik, és bár a szivattyút gyakran kell hajtani, a matrózok vidáman énekelnek. Látja, na'sasszony, ilyen a tengerész, örül, ha végre elszabadulhat az otthoni gondoktól, mondja James ebéd közben Caroline-nak. Az idillbe azonban belelép Baines és közli, eltértek az útvonaltól, a sok acél valószínűleg bezavart az iránytűnek, most korrigálják az irányt. Persze a kötelező vihar is megérkezik, előkerülnek a viharkabátok és a sou'westerek (ugye Pácsó?), mindenki a fedélzetre, vitorlákat kurtítani!, ordítja túl Baines a szél zúgását. A nagy hullámverésben megcsúszik a rakomány, jópár sín elszabadul, a hajó vészesen megdől, Plimsoll megragadja háromlábúját és indul fényképezni, ez ám a kemény csávó. A kabinban Caroline küzd a tengeribetegséggel, rémülten kapaszkodik az asztalba, fél, hogy el fognak süllyedni. Én is félek, de már hozzászoktam,inkább egyen egy kis kétszersültet, az jó ilyenkor, biztatja James. A vihar aztán lassan elvonul, az Ondine újra vidáman szeli a habokat, Caroline gyomra is megnyugszik és a kitisztuló időben vidáman nekiül behalózni a birkapörköltet nokedlivel.

Visszatérve Liverpoolba kiderül, hogy Fogarty sem vesztegette meg a szakértőt, Plimsoll erőfeszítései viszont sikerrel jártak: a parlament elfogadta a merülési vonalra vonatkozó törvényt. A kikötőben Baines és James együtt nézi, amint az egyik matróz sorra felfesti a jelet a hajók oldalára, sőt James kijelenti, hogy ő igenis támogatja ezt a törvényt, jó elképzelésnek tartja. Legalábbis addig, amíg a hajótulajdonos dönti el, hová kerüljön a vonal.

(A Brit Kereskedelmi Hajózási Törvénybe 1876-ban került be a merülési vonal kötelező felfestése, ennek meghatározását viszont sokáig tényleg a hajótulajdonosokra bízták, és csak 1894-ben határozták meg központilag. Ja, és Samuel Plimsoll is létező személy volt, bővebben a témáról itt és itt.)