A hogyvoltot Sydney Pollack emlékének ajánlom, akinek egyik utolsó alakítását a Maffiózókban láthattuk (Stage5). RIP.

És ezennel véget ér a TV-történelem egyik nagy fejezete is.

Tonyt a menedékház ágyában hagytuk magára a múlt héten, és most innen is folytatjuk. Rádió ébreszti emberünket, aki ha nehezen is, de magához tér. Aztán hirtelen már este van, és Tony egy furgonban ül a reptérnél Paulie-val, várnak valakire. Kisvártatva begördül Harris ügynök, Tony pedig átszáll a kocsijába. Néhány szó a terrorizmusról, aztán Harris próbálja lerázni az asszonyt, aki azért telefonál ingerülten, mert már megint kihűl a vacsora, de ez van, ha az ember egy FBI ügynökhöz megy hozzá. Aztán végre a tárgyra térnek: Tony csepegtet némi infót az arabokról, cserébe azt várja, hogy Harris megmondja neki, hol van Phil. Sajnos az ügynök nem tud segíteni, vagy nem akar.

Tony nagy óvatosan megközelít egy házat, ahol Carmela húzta meg magát. Persze ez a ház nem olyan szép és nagy, mint a Soprano-ház, ráadásul pisiszag is van, el lehet hát képzelni, Carm mennyire boldog. Ráadásul még a hülyegyerek is vele lakik, épp most távozik tőle a pszichiátrián összeszedett barátnő, Rhiannon. Tony narancsot eszik, ez a Keresztapa óta szerint halált jelent, de nem történik semmi ilyesmi. Bobby temetése lesz nemsokára, de nem kell aggódni, többen lesznek ott az FBI-tól, nem ott fogják lemészárolni a Soprano családot.

Ez az a rész, amit rendes Maffiózók-rajongó görccsel a gyomrában néz végig, és utána üvölt a képernyőre, hogy miért van vége, nemigazmár, legyen végre jövő hét.

Burt Gervasi megy le reggel az újságért a ház elé, és tudjuk milyen veszélyes dolog ez: Silvio jelenik meg nála, és miközben bekíséri a házba, veszi is elő a drótkötelet, majd rövid küzdelem után szépen megfojtja. És ezt így hogy? Saját katonát gyilkolászunk?

Phil megbeszélést tart Albie-val és a kancsal Butchie-val, és kerek-perec kimondja: a Jersey-i családot le kell nyakazni. Albie kicsit vonakodik, persze a genya kancsalnak csillog a szeme. Phil sorolja az okokat is: Coco, Fat Dom és persze Phil testvére, Billy, plusz Tony sosem volt börtönben, félretolta az útból a nagybátyját, hogy főnök lehessen, na és a Vito-ügyben sem volt elég kemény. Phil nagyon eltökélt, így aztán Albie se erősködik tovább, inkább beadja a derekát. Azt a rohadt, jól belekezdtek ebbe a részbe. Gyomorgörcs indul.

Csodás tájképpel nyit a rész: elhagyott természeti területen egy nagy kupac szeméthegy. Magyar szemnek nem túl szokatlan a látvány. Tony S. arra ébred, hogy a depressziós fia elviselhetetlen zenét hallgat hangosan. Carmela a konyhában buzgón csomagol ki egy pakkot, Tony ajándéka Vegasból, egy szép karóra, rajta felirat „Te vagy az életem, Szeretlek, T” – mert a Tony már nem fért ki. Csodaszép ajándék, vajon Tony a vegasi nő megdugása előtt vagy után vette? Bobby az azbesztes szemetet felügyelő fickótól gyűjti be a pénzt, de kezet nem fog vele. A pénzt a pasi nem borítékban adja oda, Bobby kénytelen csak úgy, puszta kézzel megfogni a bankjegyeket, ennek nem örül, de azért elteszi a pénzt.

AJ a pszichiáternél: a verekedés még mindig nyomasztja, a gyógyszer nem hat, az irodalomórák is unalmasak, a palesztin-izraeli történelem meg nyomasztó, a CNN sem hoz felüdülést, a szülei a fogyasztói társadalom mintapéldányai, Blanca gyereke bezzeg nem járhat jobb iskolába. Hát, ez elég uncsi, történni is fog már valami, vagy ezt a vinnyogó kölyköt kell nézni? Silvio a „How to Clean Practically Anything” c. könyvet olvassa, ez legalább vicces. Múltkor ugye a lámpát ragasztgatta. Tonyt mindenki kitörő örömmel üdvözli, a vegasi útja óta nem látták. A főnök próbál mesélni a peyotés élményeiről, de a többiek csak azt hallották meg, hogy megvolt neki egy jó nő. Azért Paulie megosztja egy kábszeres élményét a többiekkel, amikor Junior bácsi szeméből lézersugár lőtt ki.

Egy szláv és egy spanyol származású angolul üvöltözik egymással, mert a spanyol nem engedi, hogy a szláv a raktár területére öntse a szemeteskocsija tartalmát, menjen a szláv, beszéljen a főnökével. A főnök persze Tony S., a raktár területe meg Philhez tartozik, nem csoda, hogy kissé ingerült kettejük találkozója, amin még részt vesz a totál ideges Chris és a kancsal genya a NY-iaktól. Phil meg van rökönyödve, mert Tony szemetében azbeszt van, erről ő nem is tudott, ezért több pénzt kér. Tony meg csak mondja, hogy ez már száz éve így megy, ki van zárva, hogy többet fizessen. Megegyezés nincs, Tony és Chris balra el.

A kocsiban Chris és Tony a problémát vitatják meg, Chris hajlandó lenne több pénzt adni Philnek, de Tony hajthatatlan. Közben Chris beteszi „A tégla” című film zenéjét, és felcsendül a Comfortably Numb feldolgozása. (Ezt énekelgette Tony a múltkori rész elején!) Időközben Tony is megenyhül, „minden nap egy ajándék” meg hasonlók, nem éri meg felidegesítenie magát Phil miatt. Chris mondjuk pont, hogy ideges lesz, mert rosszul szól a berendezés a kocsiban, nyomogatja össze-vissza a gombokat. Az énekes épp ott tart, hogy “I cannot put my finger on it now/the child is grown/the dream is gone”, Tony Chris arcát tanulmányozza, aki még mindig nyomkodja a gombokat, közben a kocsi kisodródik, szemben meg jön a címadó Kennedy és Heidi, Chris félrerántja a kormányt, az autó megborul, és jó sokat pörögve végül az árokban megáll.

Kennedy és Heidi úgy döntenek, hogy ők most inkább megállás nélkül továbbhajtanak.

Gyűlnek a felhők a Család felett, nem kell ide New York-i banda, barátaink önmaguk okozzák a feszültséget. Ráadásul a Soprano család sem a legjobb formáját hozza.

Tony nehezen, de felébred, és miközben lefelé vonszolja habtestét a lépcsőn, a Comfortably Numb-ot énekli. (Ezt tessék jövő hétre megjegyezni.) AJ kifejezéstelen arccal Tom és Jerry-t néz, Carm reggelit készít. AJ nem kér enni, és az anyja fejéhez vágja, hogy nem mindenre megoldás egy finom kaja. Tony nem érti, mi baja a kölyöknek, és miért rajtuk tölti ki a dühét, hiszen ők nem tehetnek arról, hogy Blanca elhagyta.

Egy üzletnél sorban állnak a rendőrök, még szép, 600 dolláros elektromos fűrészeket 200-ért megkapnak. A tulaj Chris apósa, Chris épp jön is beszedni a pénzt, az áru a kubaiakkal kötött megállapodásából van, amit Paulie és Tony Miamiban szervezett le. Aztán Chris, miután levette a részét, odaadja Paulie-nak a pénzt. Ez már a Bingben van, és Paulie beszól Chrisnek, amiért vízzel akar koccintani a sikeres üzletre. Ezek után nem csoda, ha Chris nem akar elmenni vele kajálni.

Gurul a golyó, ki tudja, hol áll meg… a 23-ason, és ennek Tony nagyon örül. Egy kaszinóban nyitunk, barátaink szépen kiöltözve mulatoznak, és Tony épp nyert egy halom pénzt ezzel a téttel. Bobby bosszankodik, ő miért nem arra tett, a lánya születésnapja is 23-a. Na, miután mindenki kiörvendezte magát, Tony tovább játszik, ÉS MINDENT FELRAK MEGINT A 23-ASRA! OK, én még sose voltam kaszinóban, de ez oltári nagy baromságnak tűnik, nem? És persze imádom Tonyt, drukkolok neki, hogy jöjjön ki megint a 23-as, de természetesen nem, bukta az összes pénzt. Már nem boldog.

Kicsi Vito goth-osat játszik egy barátjával, és egy sírt tesz tönkre épp. (Érdekesség, hogy a síron David M. Heckel neve olvasható, aki az epizódíró Matthew Weiner társírója volt egy másik sorozatban, nem szép dolog volt kollégával ilyet tenni.) A mókát a rendőrség szakítja félbe, a fiúk elfutnak. Tonyt felkeresi Marie, Vito özvegye, akit különben Lorraine Bracco húga játszik. A nő siránkozik Tonynak, hogy milyen nehéz az élete Vito halála óta, a fiúgyermek is meghülyült, macskákat gyilkol, meg ilyesmi, és pont 100 000 dollárból (15 millió Ft) új életet tudnának kezdeni valahol messze. Tony nem nyúl egyből a zsebébe, először megpróbálja Marie-t Phil irányába terelni, kérjen attól pénzt, végül is Phil tényleg családtag. Végül azzal rázza le a nőt, hogy beszél a gyerek fejével.

Hatalmi harcunkat megszakítjuk egy kis miami kirándulással, de azért lesz vér, gyilkosság és hajókázás.

Tony egy rossz álomból ébredve épp mosakszik, amikor beállít hozzájuk Paulie. Carmela már csinálná is neki a kávét, de a gép elromlott. Paulie először bocsánatot kér, amiért így rájuk tört, de legalább felhozta az újságot (kedves utalás az előző részre), imígyen szólva: „brung up your paper”, szóval ő így használja ezt az igét, és kész. Carmela elhúz a házához, így a férfiak végre a tárgyra térhetnek, kint a kertben. Tony a paradicsomait csodálja (helló, Keresztapa!), de Paulie nem ennyire nyugodt: az FBI egy hulla után kutat. Ez még nem annyira izgatja fel Tonyt, de amikor Paulie megadja az adatokat is: Willie Overall, bukméker, ’82, Tony arcáról lehervad a mosoly.

Az FBI tényleg nagy munkában van, egy ház pincéjét szedik szét darabokra, Paulie és Tony egy autóból figyelik az eseményeket. Paulie szerint Larry Barese adta a tippet a hatóságnak. Aztán egy rövid visszaemlékezésből kiderül, hogy ez a Willie Overall volt az első ember, akit Tony megölt, majd Paulie segédletével elásott a pincében. Jobb lesz egy pár napra meghúzódni.

Daniel Baldwin oson egy autószerelő műhelyben, kezében pisztoly, Frankie-t keresi, akit rövidesen meg is talál, felakasztva/kibelezve. Daniel Baldwin az egyetlen a Baldwin-tesók közül, akit még nem jelöltek Arany Málna díjra valamelyik égő alakításáért, de úgy tűnik, most ő is beáll a sorba. Egy autóból hentesbárd-kezű lény lép elő… Igen, ez Chris filmje, a Bárd! A főszereplőt Jonathan LaPaglia játssza, aki különben annak az Anthony LaPaglia-nak a tesója, akit IRL először megkerestek Tony Soprano szerepével, csak a szerencsétlen visszadobta. Hej, micsoda összefüggések vannak itt! A filmbeli producerek és a rendező elégedetten nézik a művüket a vágószobában, például azt, ahogy Baldwin felbukik, elejti a fegyverét, a gyilkos bárd pedig lecsap. A színvonalról sokat elmond az alábbi kép.

A készítők úgy érzik, elkelne még egy véres-leszámolós jelenet a filmbe, Chris már hívná is Tonyt még több pénzért, de Tony megelőzi, és ő hívja Christ, hogy szerezzen be valami gumimatracokat. A film hogyléte nem nagyon érdekli, inkább a matrac.

Atyaisten, mekkora rész! Egy érzelmi hullámvasút. Öveket bekapcsolni, aztán tessék csak a fejet kapkodni, lesz itt minden: letartóztatás, ivászat, verekedés, gyilkosság és társasjátékozás.

2004-ben vagyunk, Johnny Sack-ért épp jön az FBI, Tony meg elszalad, a hóba dobja a fegyverét, egy jó nagyot taknyol, majd eltűnik a színről, ki ne emlékezne a jelenetre? Akkor lényegtelen volt, de most látjuk, hogy az egészet végignézte Johnnyék szomszédja, egy kölyök, aki aztán kimegy, és magához veszi Tony eldobott pisztolyát. 2007-re váltunk, a jelenbe, reggel hatkor dörömbölnek a Soprano otthon ajtaján, Carmela rögtön levágja, mi történik: itt a vég, ekkora bunkók csak az FBI-osok lehetnek, jöttek Tonyért. De nem, ezek „csak” rendőrök, a pisztoly ügyében jöttek, Tony szinte a képükbe röhög, épp hogy azt nem mondja, tízóraira itthon leszek, drágám.

John T. Patterson emlékére. 13 részt rendezett a Maffiózókból, többek között a legendás Whitecaps-et, amiért Emmy-re is jelölték. Köszönjük, így utólag is.

A Rolling Stones Moonlight Mile című andalító zenéje szól, miközben Carlo az előző részben kicsinált Fat Dom fejét kiveszi a hűtőből, aztán elviszi kocsikázni, majd berugdossa egy csatornába. Az ötletet egyértelműen Chris készülő filmjéből lopták. Aztán Carlo jelenti Silviónak, hogy kész, nincs több darabka, és ugye mehet a „hússütés” projekt is. Mehet hát: Phil éppen kis szeretőjével száll ki a kocsiból, amikor az üzlete a levegőbe repül. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős – mondanák erre a híradóban. Tony épp egy ifjú hölgy társaságában múlatja az időt, amikor megkapja a hírt, és nagyon örül neki.