Hatalmi harcunkat megszakítjuk egy kis miami kirándulással, de azért lesz vér, gyilkosság és hajókázás.

Tony egy rossz álomból ébredve épp mosakszik, amikor beállít hozzájuk Paulie. Carmela már csinálná is neki a kávét, de a gép elromlott. Paulie először bocsánatot kér, amiért így rájuk tört, de legalább felhozta az újságot (kedves utalás az előző részre), imígyen szólva: „brung up your paper”, szóval ő így használja ezt az igét, és kész. Carmela elhúz a házához, így a férfiak végre a tárgyra térhetnek, kint a kertben. Tony a paradicsomait csodálja (helló, Keresztapa!), de Paulie nem ennyire nyugodt: az FBI egy hulla után kutat. Ez még nem annyira izgatja fel Tonyt, de amikor Paulie megadja az adatokat is: Willie Overall, bukméker, ’82, Tony arcáról lehervad a mosoly.

Az FBI tényleg nagy munkában van, egy ház pincéjét szedik szét darabokra, Paulie és Tony egy autóból figyelik az eseményeket. Paulie szerint Larry Barese adta a tippet a hatóságnak. Aztán egy rövid visszaemlékezésből kiderül, hogy ez a Willie Overall volt az első ember, akit Tony megölt, majd Paulie segédletével elásott a pincében. Jobb lesz egy pár napra meghúzódni.

Carmela rutinosan pakolja az XXL-es alsókat, bár egy kicsit elege van már, hogy így kell élni, pánikszerűen csomagolni, ha éppen egy kedves barát mondani talál valamit az FBI-nak. Paulie is pakol, három pár egyforma fehér cipőt, de ha útközben esetleg elveszítené a cuccait, akkor is marad egy negyedik pár otthon.

Junior bácsit két másik bácsi látogatja meg, és azt fontolgatják, hogyan lehetne Juniort megszöktetni. A terv az, hogy Jun fogorvoshoz viteti magát, és onnan szöktetik meg. Junior viszont inkább a közeledő vacsorára fókuszál. A két öreg még csúsztat egy kis pénzt Juniornak elmenőben, és mondanak valamit olaszul, de Juniort most már tényleg csak az enchilada érdekli. Vacsora közben ezerrel szervez valamit, a fekete őrrel (aki ezelőtt az Lila akác közben lakott egy darabig), és egy másik beteggel, egy fiatal ázsiaival (aki a diliház után manapság egy szigeten kószál, de ez már tényleg egy másik hogyvoltra tartozik). A nagy szervezkedés egy pokerparti miatt van, ami persze tilos, de az őr egy kis pénzért meg egy aranyóráért hajlandó félrenézni, sőt, még kólát és csokit is hoz.

Tony és Paulie az autópályán szeli a kilométereket, közben Paulie anekdotázgat. Kár, hogy a történetekben szereplő emberek nagy része már hulla, és egyik sem végelgyengülésben halt meg. Tony be is pöccen kicsit, és felhozza azt a réges-régi esetet, amikor Ralphie valamit beszólt Johnny Sack feleségére, illetve annak méreteire, és ez valahogy Johnny Sack fülébe jutott, de vajon kitől tudta meg? Paulie annak tudatában tagad mindent, hogy az érintett emberek egyike sem él már, de mi tudjuk, hogy Tony jó helyen keresgél, bizony Paulie volt az, aki a kegyetlen poént továbbadta, nem kis feszültséget keltve ezzel anno. Az út mentén meg ilyen táblák vannak:

A diliház/börtönben folyik a játék, de nagyon bizarr az egész, nehéz úgy kártyázni, ha az egyik játékos épp láthatatlan emberekhez beszél, a másik meg azt sem tudja, hol van. Az ázsiai gyerek, meg egy másik beteg nézi a többiek kártyáját is, végül az nyer, aki azt sem tudja, mi történik, de hát a póker már csak ilyen. Junior különben nem száll be a játékba, ő csak felügyel és irányít, meg vicceket mesél, aminek hallatán az egyik játékos görcsös sírásba kezd, remek a társaság. Egy rab, aki professzor volt, mielőtt megölte volna a dékánt, kopogtat az ajtón, sakkozni akarna, de Junior elhajtja. Az cserébe felnyomja a társaságot egy őrnél, aki véget vet a partinak. Junior beszól az őrnek, az ázsiai gyerek rajongva néz fel rá. Később be is viszi Junior szobájába a teáját, és kedvesen meghallgatja Junior történetét gyerekkorából. Cserébe ő is elmesél egy sztorit az apjáról, ami őrjöngésbe csap át a végén, nem véletlenül van itt a gyerek.

Vissza a mi kis kirándulóinkhoz. Mivel egy régen látott motel közelében járnak, úgy döntenek, ott éjszakáznak, csakhogy időközben a motel eltűnt, és egy szálloda lett a helyén, ahol „Mr Spears” ki is vesz két szobát, és kaját/piát is rendelne, de azzal ilyen későn már nem szolgálhat a hotel, menjenek át az út menti bárba. Így is tesznek Tonyék, Paulie vacsora alatt is folytatja a nosztalgiázást, és azokról az időkről mesél Tonynak, amikor még Tony apjának dolgozott. Reggel Paulie még mindig sztoriban van, de most már egy másik hotelvendégnek, és ezt Tony nem igazán nézi jó szemmel, figyelmezteti is Paulie-t, hogy feltűnésmentesen kéne viselkedniük. Paulie kicsit megbántódik, de azért felpakol a reggeliből az útra.

Látogatási idő van a dilibörtönben. Juniorhoz nem jön senki, de az ázsiai fiú bemutatja az anyjának. Az anya nem éppen boldog attól, hogy fia, Carter gengszterekkel barátkozik, a fiú erre totál felhúzza magát, és feldúltan távozik. Közben Mr Spears and co. megérkeznek Miamiba. Silvio hívja Tonyt, az FBI megtalálta a hullát, és azonosították is, nem túl jó hír. Tony végre más hangot is hall, mint Paulie-ét, ki is fakad első számú emberének, hogy nehezen bírja Paulie folyamatos dumálását, amit Silvio teljes mértékben megért. A telefonbeszélgetés végén Tony dühösen látja, hogy az alatt a két perc alatt, amíg ő telefonált, Paulie-nak sikerült összehaverkodni a portásfiúkkal, épp egy viccet mesél.

Junior tollbamond Carternek. A levél Cheney alelnöknek szól, akiről azt kell tudni, hogy egy vadászat közben véletlenül meglőtte egyik társát. Nem csoda, hogy Junior úgy érzi, az alelnök megérti a panaszát, neki is csak véletlenül sült el a fegyvere, de őt emiatt bezárták, az alelnök igazán segíthetne neki. Jön a fekete őr, mostanában nem nagyon lesz pókerezés, mert a „professzor” bemártotta őket a főorvosnál. Ha már arra jár, aláírat pár képet Juniorral, amit aztán remekül el tud adni az eBay-en. Juniort undorítja a nagyvilág.

Tony és Paulie Beansie-vel vacsorázik, aki most Miamiban él. Beansie-t anno Richie Aprile juttatta tolókocsiba, de aztán ugye ő rosszabbul járt. Beansie azonnal üzletelni kezd, egy kubai fickóval akarja összehozni Tonyt. Aztán fényképeket mutat, amik nemrég kerültek elő: Paulie fiatalon, Junior és Tony apja a Satriale’s előtt. Amikor Beansie elgurul pisilni, Paulie undorodva kijelenti, ő inkább meghalna, mint hogy egy zacskóba kelljen pisilnie. Juniort meg hívja a barátja, hogy mi van azzal a tervvel, hogy Juniort megszöktetik, de Jun lefújja a dolgot, ugyan, hova is mehetne ő?

Vissza Miamiba: Tonyék három fiatal hölgy társaságában vacsoráznak, Paulie persze megint sztorikat mesél, aminek mindig az a vége, hogy valaki fatálisan megsérül, Tonynak már nagyon elege van. Be is szól Paulie-nak, aztán elmegy táncolni az egyik csinibabával. Phil is étkezik, Doc-kal, megtudjuk, hogy most Doc a főnök NY-ban. Aztán valami elképzelhetetlen történik: Doc átnyúl Phil tányérjához, és elvesz onnan egy szelet kaját. Phil nagyon keményen néz a távolba.

A dilibörtönben szabadfoglalkozás van, Junior Carterrel dámázik, amikor a „Professzor” odamegy hozzájuk, és kötekedni kezd Juniorral. Az először még annyiban hagyja a dolgot, és csak verbálisan támad vissza, de aztán elege lesz, és arcon önti a Professzort, aztán tökön rúgja, és rugdalni kezdi. Az ázsiai arca ragyog, az őrök meg alig bírják Juniort visszafogni, az egész terem felbolydul. A vezetőség a fekete őrt hallgatja meg az ügyben, ő viszont Junior pártját fogja. Az igazgató rákérdez az aranyórára, vajon honnan van erre pénze az őrnek, aki nagyon okosan kijátssza a „csak azért hallgatnak ki engem, mert fekete vagyok” kártyát, mire aztán szabadon távozhat. A vezetőség döntése az, hogy Junior gyógyszerén változtatni kell.

Tony telefonon kér kölcsön Hesh-től, aki nem mond nemet. Aztán megjelenik Tony szobájában a csinibaba, és az ágyban kötnek ki. Tony még ilyenkor sem veszi le az atlétáját, ez csak most tűnt fel. Na mindegy, gyorsan megvannak a kötelező gyakorlattal, bár nem hiszem, hogy a csajnak annyira jó volt, aztán beszélgetni kezdenek. A lány bevallja, először azt hitte, Paulie Tony apja, de aztán Paulie mesélt neki azokról az időkről, amikor Tony apjának dolgozott. Tony persze nem örül, amikor ezt hallja, most már lassan fél Miaimi tud róluk.

A szunyókáló Junior ölében lévő levélből elolvashatjuk a sablonválaszt az alelnök irodájától: köszönik az érdeklődést, Cheney nem tud minden levelet személyesen megválaszolni, de azért köszi. Juniort egy nő ébreszti, kezdődik a foglalkozás, Junior az új gyógyszerére panaszkodik, folyton elalszik tőle. Carter azonnal berzenkedni kezd, így akarják Juniort leszedálni, a la Száll a kakukk fészkére.

Tony és Paulie egy elhagyatott helyen várja, hogy megjelenjen a kubai, akit Beansie szervezett be. Meg is jelenik, négy másikkal együtt. Tony ezt látva még a kocsiban maradna egy kicsit, átgondolva ezt a „kettő az öt ellen” felállást, de Paulie már rohan is a kubaiakhoz, felháborodva, amiért annyit kellett várniuk. Tony szépen levezényli az ügyletet, ahogy kell. Elmenőben a fiatal kubai még beszól Paulie-nak: minden rendben, papa? Az cserébe megütögeti az arcát, mint a kisgyerekeknek szokás. Tony ezen jót mulat.

Eljön Junior gyógyszerezésének az ideje. Remek kis színjátékkal Carter eltereli az őrök figyelmét, Jun bácsi pedig ügyesen a fotel párnája mögé ejti a gyógyszereket, klasszikus trükk. Mire az őrök figyelme ismét Junior felé irányul, ő már ártatlan arccal nyújtja nekik az üres poharat.

Tony és Beansie iszogatnak a medencénél, és persze Paulie-ról beszélnek. Beansie elmeséli, hogy egyszer telefonon beszélgetett Paulie-val, húsz percre elaludt, és amikor felébredt, Paulie még mindig nyomta a dumát. Tony bevallja, ez egy kicsit aggasztja, ki tudja, Paulie mit mond el kinek, kész életveszély ez az ember. Beansie azzal nyugtatja, hogy Paulie mindig kiállt mellette, és hogy nincs is neki más senki, csak Tony, a fiúk és az imidzse.

Tonyt a hotelben éri Silvio telefonja, az egész ügy lezárult, Larry Barese azt vallotta az FBI-nak, hogy Jackie Aprile nyírta ki a bukmékert, egy halott embert meg mégsem lehet beidézni, hogy igaz-e ez. Tony megkönnyebbül, de aztán újra elkomorodik, hiszen még itt van a Paulie-ügy, mi legyen vele? Paulie megítélésén nem segít az sem, hogy amikor Tony átnéz a szobájába, azt látja, hogy Paulie ül az ágyon, és hangosan röhög egy tv-műsoron. Másnap Tony azt javasolja, ne térjenek még vissza Jersey-be, menjenek el hajókázni egy kicsit. Paulie nem túl lelkes, de azért beleegyezik.

Junior viccet mesél rabtársainak, aztán elindul wc-re, de a többiek kérlelik, mondjon még egy viccet. Junior bele is kezd egy másikba, de elfelejti a poént, és ráadásul be is vizel. Carter már nem néz rá annyira lelkesen. Az orvosok rájönnek, hogy Junior nem szedi a gyógyszert, és figyelmeztetik, hogy akár egy másik helyre is kerülhet, ami nem ennyire barátságos. Így aztán amikor legközelebb megint eljön a gyógyszerszedés ideje, Junior beveszi az adagját, hiába tereli el Carter megint az őrök figyelmét. A gyerek kérdőre vonja ezért Juniort, de csalódottan kell látnia, hogy az öreget megtörték, mindenbe belenyugodott, nem harcol tovább.

Tony és Paulie tengerre száll, Paulie totál be van szarva, mert emlékszik még, hogy Pussy-t is pont így tették el láb alól, hogyne emlékezne, amikor ő is ott volt. Reménykedve néz körbe, hátha valami közbejön, és nem kell kihajóznia, de nincs menekvés.

Junior meglátogatja a szobájában a depressziós ázsiai gyereket, de nem nagyon jutnak dűlőre: Carter a nagyapjáról beszél, Junior pedig Anthony-nak nevezi őt. Vissza a hajóra: Paulie főz Tonynak, az pedig tovább faggatózik, hogy vajon ki mondta el Johnny Sack-nek azt az ostoba viccet a feleségéről, amit Ralphie eresztett meg. Ja, és közben már azt nézi, mi esik kézre, mit állíthatna Paulie fejébe. Paulie körömszakadtáig tagad. Tony hátramegy sörért, ott meg egy rohadt nagy kés van. Tony szemmel láthatóan kemény harcot vív magában: megölje-e Paulie-t, vagy sem? Durva másodpercek ezek, de végül Tony csak egy sört vág Paulie-hoz, nem a kisbaltát.

A kórházban énekóra van, Junior is szépen beáll a sorba, és lelkesen énekel. Carter papírral dobálja a csoportot, de Junior rosszallóan néz rá, hagyja már abba. Na ekkor elszakad valami a gyereknél, odaront Juniorhoz, és elkezdi agyba-főbe verni. Úgy tűnik, az őrök már későn érnek oda.

Paulie hazaér, és azt hallucinálja, hogy Pussy a konyhában főz. Nem nagyon lepődik meg, inkább megkérdezi, ha eljön az idő, inkább álljon, vagy üljön. Ekkor ébred fel, szóval csak álom volt az egész. Ezek után, mint egy őrült, elkezd súlyzózni. Reggel Tony arra ébred, hogy Paulie küldött nekik egy új kávéfőzőt, ami vagy 2000 dollárba kerül. Szép.

Doc egy étteremből jön ki, amikor Phil emberei szépen lepuffantják, pontosabban szemen lövik (helló, Keresztapa!). Reggel már a tv-ben mutatják az esetet, Tony-ék is néznék, de Paulie csak nem tudja abbahagyni a dumálást, valami régi történetet mesél magáról, Tony nagyot sóhajt, aztán nem szól semmit.

A végén megint a börtönkórházban vagyunk, kisállatsimogatás van, Junior is ott van, egy tolószékben, begipszelt karral, és egy macskát simogat. Na honnan ismerős ez a jelenet?...

Még hat rész.