Itt a Húsvét, a nufi, meg a torcsvúd, ma má ehetünk sonkát is, bele is csapunk a közepibe, legyen még idő készülni a locsolkodásra. Rögtön az epizód elején meghökkenve tapasztaljuk, hogy az első részben megismert Susie Costello, aki hangszálkorrekciót végzett magán egy negyvenötös Colttal, benne van a kis beharangozóban, szóval jó eséllyel szó lesz róla a mai órán. Nyitóképünkön egy kertvárosi ház előtt állnak a zsaruk meg a helyszínelők, sürgés-forgás, ennek közepébe érkezik meg a Torchwood-gépszekér. Egy fekete hölgy fogadja őket kiskosztümben, hé, ti vagytok a Torcsvúd, mi? Ja és te ki vagy? Swanson nyomozó. Én meg Harkness kapitány vagyok, tudom, ismerlek, mint a rossz pénzt, haver, figyu, te mindig így öltözködsz, hát, le is vetkőzhetek, na, nem csalódtam... A virtuális farokméregetést Gwen szakítja félbe, szokatlan módon egy értelmes kérdéssel, ki az áldozat? Well, az a helyzet, hogy több is van, tegnap egy, ma meg kettő. Jack a képek láttán valamiért azt kérdezi, összeáll egy felirat a vérfoltokból? Nem nagyon lehet tudni, miről beszél, Swanson viszont vágja, hát most pont ezen dolgozunk, jöjjenek be, lessük meg, mire jutottunk. Bemennek, a hálószoba kicsit rendetlennek tűnik, van benne sok vér, két hulla, meg egy bazi nagy graffiti a falon: TORCHWOOD.

Hogy ezen vajon mit kellett dolgozni, rejtély, elsőre nem látszott jól, vagy mi??? Szóval valaki a figyelmükre pályázik, mondja Swanson, megkapja, vészjóslóskodik Harkness, FŐCÍM!

Herzlich wilkommen, meine Damen und Herren, tessenek szépen helyet foglalni, máris kezdődik az előadás! Ma a Torchwood újabb tagjának nyígásáv magánéletével foglalkozunk majd, s ez nem más, mint Toshiko, a hacker. A nyitó képsor visszanyúlik kábé az amerikai függetlenségi háborúba, egy vöröskabátos fiatal katona meg egy szajha mennek be az erdőbe, a fickó feltűnően szótlan és feszült, a csaj fecseg, mennyi dolguk van manapság, mióta a katonák megérkeztek, meg a kurvalét hasonló érdekességei. Mikor megemlíti, hogy a neve Mária, mint a Szűz, a fiatalember leakaszt neki egy sallert, majd még egyet.

A csaj kapcsol, hogy lehet, ma nem ez lesz a legjobb kuncsaft, karmol egy Adidas-csíkot a fickó arcára, aztán futásnak ered. Éji kergetőzés a fák közt, akár romantikus tündérmese lehetne, de nem lesz az, meg a tündérekről két rész óta különben is tudjuk, mekkora köcsögök, ugye mindenki olvasta? A fickó végül lemarad, a kurva néni lassíthat, de hogy tényleg ne legyen jó éjszakája, UFO-zajok kezdenek hallatszani, vakító fehér fény szűrődik át a fák közt, átváltunk a katona bácsira, aki kissé megszeppen a világosságtól, pisztollyal a kezében óvakodik előre, hopp, itt a karmolászós, figyejjémá, imádkozzál, mert nagyon meg foglak ölni ám! Pisztolylövéssel van vége a jelenetnek, váltunk a jelenbe, a Tw-gépsárkány egy építkezési terület közepére parkol be, kiugrálnak és cuccostul beszaladnak egy sátorba. A kordon mögötti bámészkodók közül egyre rásvenkel a kamera, sejtelmes mosollyal nézi a titkos csapatot, amolyan bonyodalomsejtetően, FŐCÍM!

Egész Széplak Mrs. McCluskey-ról pletykál. Ami nem csoda, a kertvárosban ehhez annál jóval kevesebb is elég, mint, hogy valaki tíz évig a frigóba tárolja hites urát. A fő pletykahősnő pedig hallgat.  Megadóan lesúrolja a környékbeli komisz kölykök által nem rendeltetésszerűen használt  tojások nyomait a bejárati ajtóról, de se nem védekezik, se nem magyarázkodik. Így tulajdonképpen érthető, hogy - bár csak holttest nem megfelelõ tárolása a vád ellene - Gabrielle például az arzénes gyilkosság mellett teszi le a voksát a rejtéllyel kapcsolatban.

Mindenkitől bocs a késéért, de nagyon be voltam havazava. És még egy megjegyzés: a mai összefoglaló kicsit hosszabb a szokásosnál, a Susan-szálban ugyanis annyira zseniális jelentek voltak, hogy szerettem volna egy kicst jobban körülírni, hogy azok is élvezhessék, akik nem látták. Remélem sikerült.

Az áramszünet kellemetlen, pláne ha valaki a frigóban tartja hites urát. Mrs. McCluskeynak ráadásul az alapproblémát - vagyis, hogy mi lesz, ha a hűtőládában beköszönt a tavasz -  sikerül megfejelnie egy lépcsőről való lezúgással a sötétben. Az agyrázkódás és bordarepedés mellé pedig majdnem szívinfarktust kap, amikor a mentőbe szállítás közben kiderül, hogy az áramszünet akár napokig is tarthat. Kétségbeesett próbálja megértetni a mentősökkel, hogy neki előbb van szüksége egy kamionnyi jégre, mint egy röntgenre, de azokat egyáltalán nem hatja meg a fagyasztóban tárolt élelmiszerek eszmei értékéről szóló rögtönzött kiselőadás, és a verbálisnak induló (lemajmozás), de fizikai agresszióba torkolló (nyakleves) nyomósabb érvekkel sem ér el semmit. Az igazságra talán odafigyelnének, de azt érthető okokból mégsem mondhatja szegény, hogy "van néhány dolog, amit nem szeretnék mostanában felolvasztani, például a férjem". Nagy szerencséjére a dulakodás közben visszajön az áram, így végre megnyugodva indulhat a kórházba. Persze csak azért, mert fogalma sincs arról, hogy a frigó közben óriási szikrázások közepette megadta magát, így borítékolható, hogy a jégkrémekkel és borsókkal együtt Mr. McCluskeyt is hamarosan szottyadtra olvad majd benne.

Ez itt kivételesen nem egy hogyvolt, hanem egy hogylesz. Egész pontosan egy hogynemlesz. A néhai Mr. McCluskeyt ugyanis kénytelenek leszünk még két hétig jegelni, mivel kedvenc sorozatunk helyén ma este a fogyós realiti kiesőinek,  jövő héten pedig bennmaradóinak élő döntője terpeszkedik. Született feleségek tehát legközelebb február 19-én, hogyvolt róla 20-án. És még ez a kevésbé rossz hír.

Az igazi rosszat valószínűleg már mindenki hallotta: múlt héten autóbalesetben elhunyt Selmeczi Roland. Tragikus halála azokat is megrázta, akik soha nem látták őt színpadon, hiszen hazánk egyik legfoglalkoztatottabb szinkronszínésze volt. Halálával (többek között) Mike Delfino hangja távozott. Nyugodjék békében.

A sorozatot illetően a tv2-től annyit sikerült megtudni, hogy az évad szinkronja nincs teljesen kész (hogy a hátralévő öt részből pontosan mennyi nincs, azt nem árulták el), de egyelőre döbbenten állnak, és állítólag még nem foglalkoztak a pótlás kérdésével. A döntést egyébként a szinkront készítő Masterfilmmel közösen hozzák majd meg.

Egy biztos: nem lesz könnyű dolguk. Nehéz a tökéletesnek helyettest találni.

Ha már az újdonsült párral az ágyban zártunk múltkor, kezdjünk is Edie és Carlos reggelével, akik sokat köszönhetnek az ébresztőórának, mivel a késői időre hivatkozva végre abbahagyhatják a kínos hűgetést meg váógatást, amivel megpróbálták szavakba önteni az előző esti élményt. Anélkül, hogy megbántanák a másikat. Mivel a két lepedőbajnok közös akciója orbitális csalódás mindkettejüknek.

Edie valószínűleg csendben meggyászolná Carloshoz fűzött reményeit, és gyors ütemben vígasztalódna egy izmos bróker oldalán, HA Trevors nem kezdene aggódni anyukája alvási problémái miatt a latin macsó telefonbeszélgetéséből elkapott "Edie rossz az ágyban" félmondat alapján. Egy rövid szemantikai kurzus után Trevorsnek világos, hogy a rossz az ágyban nem azt jelenti, hogy rosszul alszik. Hanem, hogy rosszul ágyaz. Édesanyja pedig megnyugtatja, hogy mamija nemcsak, hogy nem ágyaz rosszul, hanem valójában az egész világon ő ágyaz a legjobban. Amit a hülye Carlos még nem tud, de meg fog tudni, ha beledöglik is.

Intro. Ismeretlen kurvát kihajtja a stricije az utcára. Most még nem derül ki, de majd később igen, hogy  Egy pénzért mindenre kapható, sötét lelkű nőgyógyász rendelőjéből jöttek ki éppen. Krisztát meg úgy ébreszti az őrült öccse, hogy őrjöngve dobálja szét a holmikat a lakásban, főleg a nővére szobájában. Ja, hát a cuccot keresi, amit Kriszta megtalált és eldugott. Aztán Kende megelégeli az őrjöngést és ki akarja dobni a csávót, de ebből meg verekedés lesz, Zoli behúz egyet Krisztának, a csaj meg nagy nehezen előkotorássza rendőrtudományát és hatástalanítja az öccsöt. A leszorított hülyegyerek azt nyögdécseli, hogy meg fogják ölni, ha nem kerül elő a cucc (illetve, gondolom, a cuccért kapott pénzen van itt a hangsúly, ha nem adja el a cuccot, lenyeli a pénzt, akkor nyírják ki).

Kriszta tehát egy bazinagy rusnya monoklival állít be a munkahelyére, Móricz egyből kérdőre is vonja, hogy mi van már. (Legjobb poén: "Elcsúszott borotválkozás közben...") Kriszta meg hézagosan elmondja neki a dolgokat, persze a narkós részét nem, csak annyit, hogy az öccse léhűtő, és összebunyóztak.

Ez itt nem a kritikarovat, nekem meg volt gyerekszobám, de bár ne lett volna, mert akkor most a megfelelő szavakkal tudnám kifejezni, mit gondoltam tegnap a szenzációsnak beharangozott összefoglaló és leleplező epizódról. Na mindegy, eleve nem tűnt nagy ötletnek hogyvoltot írni a hogyvoltról, így hát a nyögvenyelősen tagolt, zagyván egymás mögé hajigált jelenetek és aljas spoilerfiókák helyett egy legalább ilyen felesleges és értelmetlen triviagyűjteményt ütöttem össze a sorozatról meg a színészekről. És a "tudta-e ön, hogy" fordulatot nem írom le egyszer sem.

Lila akác köz a valóságban a Universal Stúdió Colonial utcája, ahol számos filmet forgattak a 40-es évek közepétől. Susan háza például látható volt a Deep Impactben, a Van De Kamp rezidencia pedig az Ami sok, az sokk című Tom Hanks filmben.

A sorozat főcíméhez id. Lucas Cranach: Ádám és Éváját, Nofertari királynő falfestményét, Jan Van Eyck Az Arnolfini-házaspár és Grant Wood: Amerikai gótika című festményét valamint Andy Warhol Campbell leveskonzervjét használták  fel.

Helló mindenkinek! Tegnap végre helyre állt a világ és a tv2 rendje. Kedvenc sorozatunk ráadásul különleges epizóddal tért vissza. Egyrészt a hervadó bájú Mary-Alice helyett egy jóvágású férfihulla, Rex Van De Kamp kommentálja a Lila akác közi eseményeket - természetesen férfiszemszögből. Másrészt ebben a részben már egyáltalán nem szerepel Marcia Cross, akinek egy (igazából két) kis dolga akadt. A forgatókönyvírók meg nyilván felmérték, hogy Bree esetében sem ez, sem ez nem elképzelhető megoldás az elkövetkező 6 hétre, így azt találták ki, hogy az egyébként igen kiváló alakítást nyújtó hajdublőrt látványosan taxiba dugják, ő pedig hosszas integetés mellett egy rokonlátogatást követő többhetes nászútra indul.