Hát igen, várható volt, hogy előbb-utóbb megtudjuk, hogy mi is történt Májküllel az ádör táborban, mi is ezzel kezdjük a hogyvoltot, a jelen kitárgyalása majd kicsit lejjebb. Onnan indulunk, hogy Májkül fegyvert oroz Lokkbácsitól, majd kommunikál egy kicsit Vólttal (azaz az ádörökkel) a számítógép segítségével és elindul északnak, a lyukas közepű szikla irányába. Ez valahol az üveghegyen is túl lehet.

A szigeten rohangáló Májkült végül a parittyás Rumcájsz vezette ádörök találják meg, és elsviszik a falujukba, ahol minden csupa retró, jurtában laknak, de egy heccset őriznek fegyverrel, halásznak és madarásznak, és nem válaszolnak Májkül egy kérdésére sem, viszont nekik lenne egy rakás, ki Vólt apja, milyen gyermekkora volt, mi volt az első szava, hasonlók.

Májkül, Májkül, nagy geci vagy te, fiam. Nem elég, hogy lelövi AnaLúsziját és Libbit, rögvest rákeni a dolgot NemHenrigélre, amit az időközben megérkező Dzsekk-SzójerDzsémszFord-Katinka-Lokkbácsi négyes készségesen el is hisz. Ja, Ekó is megjelenik, mert miközben álmában templomot épített kicsit, megjelent neki a véresszájú AnaLúszija mezítláb és a kedves tesója, Jemi, aki csupa kérdőjelekkel ellátott billentyűzeten is tud gépelni, és ez a két figura aszonta, hogy segítsen Lokkbácsinak a kérdőjelet megtalálni.

Flessbekkelünk, Ekó a pap-haknit erőltette már itt is, nekem kissé unottnak tűnt a gyóntatószékben, valami kis lelkesedés lehetett volna a hangjában. Papírt hoztak neki, hamisat, irány Los Angeles, de hát ez nem jött össze, mint tudjuk, többek között azért sem, mert papkolléga jő hírrel: csoda történt, menni kell kivizsgálni. A csoda tárgya egy fulladásos halált szenvedő majd Lázárként felkelő leányzó, aki kicsit halott volt, de most már nem is az. Majd Ekó lebuktatja, oszt jónapot. Templomépítő izompacsirtánk a halottkémtől érdeklődik a kis trükk iránt, hogy is volt ez a zombizás? Magnóról meghallgathatjuk minden horrorrajongó szentkelyhét, a boncolás alatt magához térő nemhalott lány sikolyait, elég szar lehet az a fűrész a mellcsonton, miközben magunknál vagyunk.

Klasszikus Alias epizód ismét, bónusznak kapunk Marshallt álbajuszban, ami nagyon cool, és Sarkot, ami méginkább, Sloane kavarja és Kémfater majdnem megszívja azt a bizonyost. Mozgalmas kis rész volt, na.

Múlt héten Syd ugye leszúrta exfasziját, de persze nem halt meg, csak fáj neki egy kicsit, meg ilyesmi. Szar az élet, de minek hagyta ott? Syd kétségebeesetten telefonál, hiszen nyomkövetőt rejtett el rajta, tessék küldeni a felmentő sereget. Közben a gonosz bandavezér és nyomorult segédei Sarkkal találkoznak, átadják a vírust, kapnak érte pénzt, mindenki jól járt. Syd persze ezt nem tudja, és szállodai szobában keresi a fiolát vagy mit, és majdnem le is bukik, de mire a faszi benyit, ő már zuhany alatt van, képünk illusztrálja a megérkezést, nem retusáltuk le a zuhanyfüggönyt, tessék odaképzelni a csöcsöket.

Nem sok kérdést hagy fent a levegőben a magyar cím, de mondjuk nincs is mit: Toby tette, oszt jónapot. Ezt az epizódot az eredeti sugárzás alatt is leesett állal néztem, a Toby Zieglert alakító Richard Schiff igazán megérdemelt volna érte legalább egy Emmyt, mert valami félelmetesen jó volt végig.

Ott folytatjuk tehát, ahol abbahagytuk: Toby bevallja CJ-nek, aki azonnal Babish irodáját hívja, és nem tudja pontosan, hogy sírjon-e vagy ököllel essen a liberális eszmék lánglelkű mártírjának. A jelenet igazi feszültségét a zene és háttérzajok teljes hiánya adja, tökéletes csendben ülnek egymás mellett, mi pedig mire észrevesszük magunkat, már a kanapéról is majd lecsúszunk, miközben a talpunk is ökölbe szorul. A hogyvolt ezúttal nem időrendben, hanem szálanként jön, tessék kibírni.

A jövő heti maraton (péntek: du összefoglaló, utána 1 epizód, szombat: 3 epizód) előtti utolsó rész poénját jól lelőtték az RTL promókészítő szakemberei, eszem-faszom megáll az ilyen böszmeségen. Az eredetileg Two for the Road címre hallgató darab egyébként a következő tanulságot vonja le nekünk: aki dug a szigeten, azt lelövik.

A felssbekk Analúszija fiatalkori tévelygéseit, és a szigetre  kerülés rögös, de annál unalmasabb útját világosítja meg nekünk. Emlékszünk még Analúszija anyukájára? Ha nem, itt egy kép, ő az. Rachel Ticotin alakítja, aki az Emlékmásban Svarci mellett a Marson küzdött a szabadságjogokért, és Sharon Stone seggét rúgta szilánkokra, most csak annyira telik neki, hogy lecsessze a kislányát, mert az felelőtlenül lövöldöz mindenféle alakokra, ő meg erre kilép a rendőrség kötelékéből, mert csak.

Ugye, ugye, kár szétvágni a pilotot két darabra, az ember úgy érzi, mintha valaminek a közepébe csöppenne, oszt néz hülyén az elején, hogy anyjuk, ezmegittmosthogyis? Eh, mindegy, nálam sokkal okosabb emberek sem tudják megfejteni a műsorigazgatók csavaros észjárásának finomságait.

Ott tartunk tehát, hogy a meglehetősen haszontalan szuperképességgel bíró furcsa arcú ember addig rázott egy kerítést, míg a házban lakó fazon meg nem hal, mint később kiderül, attól, hogy a koponyája szétrepedt. Mire lehet egy ilyen dolgot használni? Követ fejteni max, ehhez viszont nem fűlik a foga Orsonnak, szeretne ő inkább nyugodtan élni. Tom és Diana kihallgatja, de azon kívül, hogy leamortizálják a rendőség kávésedény készletét, nem jutnak semmire. Orsonnak vérzik az orra, amikor ideges.

Hát, nem mondom, hogy az eredeti cím az sokkal jobb volt (The missing link), de a magyar cím kb. a 20 perctől értelmét veszti, hacsak az utolsó jelenetre nem gondolunk, de nem szaladjuk ennyire előre. Klasszikus Alias epizóddal van dolgunk végre, Sloane megint geciskedik, Syd majdnem lebukik, és Vaughn arca is torzul rendesen, amikor imádott kémcsaját kis híján megdugja a főgonosz.

Az Alias mindig is híres volt arról, hogy a teaser vagy cold open akár 12 percig is eltarthat, szóval ebben az értelemben is régivágású JJ Abrams epizódot kapunk, gonoszok rabolnak vírust valahonnan, egyikük ott marad, magyar a lelkem, Bogdán László. Elvártam volna, hogy legalább valami magyar származású statisztát szerződtessenek a szerepre, de nem, egy Ray Proscia nevű faszi alakítja a gazt, aki ezzel a névvel nem lehet pannon puma. Megsérült valami vírus ellopása közben, blabla, de ezzel nincs vége, elrabolnak majd még egyet.

Kérem szépen elérkeztünk a nagy fináléhoz, az egyszeri tévénéző lezárást, szálelvarrást, konklúziót, VALAMIT várt az epizód végétől, erre kapott az arcába egy böszme nagy cliffhangert, ráadásul a szarabbik (értsd: értelmetlen) fajtából, amit tökéletesen a második évadban sem magyaráznak meg az alkotók, de mindegy.

Mancse és a halott Díbíkúper kivételével mindenki menekülőre fogja, miközben odabent az őrök először a szerencsétlen túlsúlyos kollégát akarják agyonvágni, majd próbálják visszafojtani a röhögésüket a szétütött arcú Bellik láttán, aki persze azonnal Rambó módba vált, és a Tommy Lee Jones-féle Szökevényben hallott beszédet lenyúló Póp utasítására az árokparton kuporgó Vidám Fijjug után ered, nyálcsorgatva.

Kérem szépen ebben a részben derült ki az, hogy jó írók ekkora szereposztásnak is tudnak megfelelő forgatókönyvet prezentálni, a Vinnick kampány nyúlfaknyi jelenlétén kívül mindenki megkapja a maga öt percét, nagyon erős, és persze az utolsó jelenet miatt meglehetősen ütős kis epizódot kaptunk. Két főszál és azokon belül számos mellékszál fut párhuzamosan, melyek szépen összeérnek a harmadik felvonásra, Toby, Toby, micsináltál?

A Santos kampány próbál az "üzenetre" fókuszálni, ezen a héten az oktatás a központi téma, ezzel lehet választást nyerni, és ezen lehet nagyot bukni is, így nem csoda, hogy Josh megint hiperaktív módba vált, amikor Santos egy teremtés kontra evolúciós kérdésre kissé félreérthető választ ad. Persze nem Santos lenne, ha egy huszárvágással nem tenné jóvá az elszólást (?): egy rögtönzött szülői értekezleten kifejti, hogy az evolúció tényeken alapul, így azt kell oktatni az iskolában, míg a teremtés a hiten, aminek semmi keresnivalója nincs errefelé - egyetértünk vele, a Föld nem 6000 éves, és kész. A végére még arra is van lehetősége, hogy odavágjon egyet Vinnicknek: tessék őt is megkérdezni, hogy mit gondol a dologról (ez a bigott vallásos réteget is tömörítő republikánusok számára nem jön jól).

Az a zseniális ebben a sorozatban, hogy ha van egy lassabb rész (mint pl. ez a mai), akkor is akad benne egy-két olyan apróság, hogy az ember csak ott marad előtte, és végignézi az epizódot, mert tudja, hogy a végén úgyis kap a szájára egy nagyot. Kaptunk ma is, habár várható volt, hogy Májkül csak visszatér egy szép nap, és már alig van hátra az évadból.

Börnár és Róz. Ők is a szigeten vannak, és ugye csak a két oldal találkozásánál leltek ismét egymásra, utána a szerepük kimerült a "háttérben hallgatjuk Dzsekket" eseményekben, de sebaj, most kapnak ők is flessbekket, nem is rosszat. Összetalálkoznak, Niagara vízesésnél leánykérés (jó, a leány szó ebben az esetben szabadon értelmezendő), majd pofáraesés: Róz rákos.

Börnár nem hagyja annyiban, a betegségbe beletörődő nőt Ausztráliába cipeli nászút örvén, majd elviszi egy kuruzslóhoz, aki kissé homályosan közli vele, hogy itt nem segít neki senki, de majd valahol igen. Róz persze ezt nem mondja el Börnárnak, szomrú muzsika hangjai szólnak halkan. A két színész egyébként nagyon tisztességesen eljátsza amit kell, legalábbis nekem bejött a dolog.